Egyre nehezebb a dolguk.

A Vajdaságban ma többen élnek, mint 1991-ben, miközben az évi természetes fogyás 40 ezer lélek. Vagyis, ha az elvándorlást nem számítjuk, a mai 2,03 millió lakos közül legalább 500-600 ezer a jugoszláv háborúk idején lakóhelyüket elhagyni kényszerült szerb. Betelepedésük mind jobban megváltoztatja a Vajdaság etnikai, vallási arányait.

Temerinben szerb fiatalok nemrég félholtra rugdostak egy magyar fiút egy kocsmai verekedésben. Az Újvidék melletti városban elég magas a szerb betelepültek száma, úgynevezett "Seselj-telep" - a menekültek számára épített új lakóházas övezet - létesült a település szélén. Az őslakos magyarok nem tudják, mit mondjanak a fiataljaiknak: már a magyar szó is verekedést provokálhat, hát ne beszéljenek magyarul? Kitérjenek-e a kötekedők útjából, vagy üssenek vissza, ne hagyják magukat? Az 1992-es és az 1995-1996-os betelepülési hullámok óta ezek itt gyakori kérdések.

Galac Katalin, aki húsz évig vezette a bácsdunafalvi (telecskai) diszkót, nem tud jó véleményt mondani a betelepült szerbekről.

- Bejött a diszkóba egy 14 éves menekült fiú. Úgy szólítottam, hogy szervusz, fiam, mit kérnél. Megivott három pohár pálinkát, és el akarta vágni a torkomat. Azt ordította: magyar vért akarok inni! Egy 14 éves gyerek! Kitől tanulta ezt? Volt egy másik fiú, Krivajáról jött át, nem láttam azelőtt még. Azt mondja, korábban nem engedte az anyja, féltette, mert itt mindenki magyar. Miért, édesem, én is magyar vagyok, hát mi bajod van velem? Őneki azt mondta az édesanyja, hogy mi, magyarok meg akarjuk ölni, és ki akarjuk üldözni őket Szerbiából.

A Duna melléki magyar többségű falvakba települt boszniai és horvátországi szerb menekültekkel az a legfőbb vitatéma, hogy ki van otthon.

- Isznak egy kicsit, és azt üvöltik, hogy menjek haza, Magyarországra - mesélte Galac Katalin. - Mondom nekik: én mind a négy dédapám sírját meg tudom mutatni az itteni temetőben.

Hol van a te dédöregapáid sírja? Ki jött hamarabb kettőnk közül?