Zsidóságomat soha nem tagadtam meg. Zsidó felekezetű vagyok ma is, de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem szellemiségem és lelkiségem és költőségem meghatározójának.
Még szociálisan is csupán botcsinálta közösségnek ismerem a zsidóságot. Ilyenek a tapasztalataim. Lehet hogy nincs így, én így érzem és nem tudnék hazugságban élni. A zsidóságom életproblémám mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok, rokonaimat felsoroltam s nem érdekel hogy mi a véleménye erről a mindenkori miniszterelnöknek. Ezek kitagadhatnak, befogadhatnak, az én nemzetem nem kiabál le a könyvespolcról hogy "MARS BÜDÖS ZSIDÓ", hazám tájai kinyílnak előttem, a bokor nem tép rajtam nagyobbat, mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el gyümölcsét.
Ha ilyesmit tapasztalnék - megölném magam, mert másként mint élek, élni nem tudok, s mást hinni és másképp gondolkodni sem.