Hát az látszik hogy az apartheid vége gazdasági visszaesést okozot Dél-Afrikában is, meg Zimbabwében is (ez utóbbi egy kevésbé ismert történet, írjátok be a google-ba hogy "Rhodesia"). Valószínűleg a palesztinok esetében is hasonló lenne a helyzet, bár szerintem azért nem ilyen mértékben. Egyiptom és Szíra (azok az országok amilyenné Palesztina válhatna) azért klasszisokkal Afrika felett áll gazdaságilag de persze ugyanennyivel az izraeli színvonal alatt.
Mindenesetre én itt nem morálisan ítélkezni akartam, hanem a lehetséges forgatókönyveket vettem végig. Nagyjából egy hárompontos konklúzióra jutottam:
1. Az idő Izrael ellen dolgozik.
2. Dél-Afrika számára tulajdonképpen szerencse volt a nemzetközi elszigeteltség, mert hideg zuhanyként szembesítette őket a hosszú távú realitásokkal. Ez pedig megóvta őket attól, hogy beleessenek a végsőkig tartó fegyveres harc végeredményben öngyilkos politikájától.
3. Izraelt ezzel szemben a jelenlegi külső (amerikai támogatás) és belső (üldözöttség tudat) hatások rossz esetben belekergethetik a végsőkig folytatott harc öngyilkos spiráljába.
Ez nem morális ítélet, csak helyzetértékelés.
Sőt, tulajdonképpen azt lehet mondani hogy Magyarország is hasonló spirálba került Trianon előtt. Ha időben rájöttünk volna hogy a történelmi Magyarország akkori formájában fenntarthatatlan, akkor időben "előre menekülve" megoldhattuk volna a dolgot föderalizálással, autonómiákkal, esetleg kisebb területi engedményekkel. Ha ezt időben megtesszük nincs Trianon, és valamilyen formában fennmaradhatott volna a történelmi Magyarország.
A végsőkig folytatott harc, a realitásokkal való szembenézés túl sokáig halogatása éppen nálunk vezetett katasztrófális következményekhez.
