Viperák pedig nincsenek - Álláspont

Addig jó, amíg nem kell foglalkoznunk a gyülekezési törvény esetleges hibáival, vagy hogy a rendőrségi törvény mit enged meg a rendőröknek és mit nem. Ezek az idők, úgy látszik, végképp elmúltak.

Itt van például a titokzatos "műveleti terület" kifejezés, amelyre hivatkozva a rendőrség lezárja azt a területet, amelyet műveletinek nyilvánított. Kiderült hamar, hogy ez a kifejezés nem szerepel egyetlen nyilvános jogszabályban sem, méghozzá azért nem, mert rendőri belügyről van szó, s azt szabályozza, hogy mit kell tenniük vagy mit tehetnek a rendőrök a műveleti területen. Tehát a civilek – sőt civil tömegek – számára nem létezik, abban az értelemben semmiképp, hogy ilyen területre nem léphetünk.

A másik vitás kérdés az azonosító jel használata. Ne szaporítsuk a szót: kötelező. Mindig. A rendőrök kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy bizonyos esetekben – maguk és családjuk védelmében – levehessék az azonosító jelet. Az AB állásfoglalása egyértelmű: jogállamban ez nem lehetséges. Az országos főkapitány ugyan egy belső utasításban igyekezett magához vonni a jogot, hogy – általa meghatározott esetekben – ne kelljen viselni a rendőrnek az azonosítóját. A főkapitánynak azonban ehhez – minthogy nem törvényhozó, csak alkalmazó – nincs joga.

Az azonosító kötelező használata például utcai túlkapások idején kifejezetten védi a jogszerűen föllépő rendőröket, s lehetővé teszi a nem jog- és szabályszerűen eljárók kiszűrését és felelősségre vonását. Persze nem lehet könnyű szegény rendőröknek a jogszerűt a jogszerűtlentől megkülönböztetni, mert úgy fest, azt sokszor a főnökeik sem tudják. S ha a budapesti főkapitány azt mondja, rendőrei mind bátran, törvényesen és szakszerűen jártak el, akkor alighanem az ő törvényértelmezésével is baj lehet. Akkor nem a rendőrök "kaptak túl", hanem a főkapitány. Mert túlkapások voltak. Láttuk.

Viperák pedig nincsenek - Álláspont

Addig jó, amíg nem kell foglalkoznunk a gyülekezési törvény esetleges hibáival, vagy hogy a rendőrségi törvény mit enged meg a rendőröknek és mit nem. Ezek az idők, úgy látszik, végképp elmúltak.

Itt van például a titokzatos "műveleti terület" kifejezés, amelyre hivatkozva a rendőrség lezárja azt a területet, amelyet műveletinek nyilvánított. Kiderült hamar, hogy ez a kifejezés nem szerepel egyetlen nyilvános jogszabályban sem, méghozzá azért nem, mert rendőri belügyről van szó, s azt szabályozza, hogy mit kell tenniük vagy mit tehetnek a rendőrök a műveleti területen. Tehát a civilek – sőt civil tömegek – számára nem létezik, abban az értelemben semmiképp, hogy ilyen területre nem léphetünk.

A másik vitás kérdés az azonosító jel használata. Ne szaporítsuk a szót: kötelező. Mindig. A rendőrök kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy bizonyos esetekben – maguk és családjuk védelmében – levehessék az azonosító jelet. Az AB állásfoglalása egyértelmű: jogállamban ez nem lehetséges. Az országos főkapitány ugyan egy belső utasításban igyekezett magához vonni a jogot, hogy – általa meghatározott esetekben – ne kelljen viselni a rendőrnek az azonosítóját. A főkapitánynak azonban ehhez – minthogy nem törvényhozó, csak alkalmazó – nincs joga.

Az azonosító kötelező használata például utcai túlkapások idején kifejezetten védi a jogszerűen föllépő rendőröket, s lehetővé teszi a nem jog- és szabályszerűen eljárók kiszűrését és felelősségre vonását. Persze nem lehet könnyű szegény rendőröknek a jogszerűt a jogszerűtlentől megkülönböztetni, mert úgy fest, azt sokszor a főnökeik sem tudják. S ha a budapesti főkapitány azt mondja, rendőrei mind bátran, törvényesen és szakszerűen jártak el, akkor alighanem az ő törvényértelmezésével is baj lehet. Akkor nem a rendőrök "kaptak túl", hanem a főkapitány. Mert túlkapások voltak. Láttuk.