hirado.hu/MTI

Állítólag megtalálták az utolsó orosz cárok aranyának nyomait Japánban, a Nippon Credit Bank nyilvántartásaiban. Bizonyítékokat találtak arra is, hogy az 1917-es forradalom zűrzavarában a kincs Szibérián át került Japánba, s ott beolvasztották.
A bank jelentése szerint 3,83 tonna aranyrúdról van szó, amely ma mintegy 9 milliárd forintot ér. Az akkori külügyminiszter, Takahasi Korekijo 1920 januárjában szerzett tudomást az arannyal tömött ládákról, s a megdöntött cári rezsim egyik magas rangú funkcionáriusával közösen megszervezte, hogy a kincset Japánba szállítsák. Ott azután beolvasztották a Romanovok aranyát, majd japán pénzérmeket vertek belőle.
A cári vagyon � az orosz állami vagyonnal együtt � az 1917-es forradalomban tűnt el. Mielőtt szem elől tévesztették volna, háromfelé osztották. Eddig ez volt az utolsó biztos hír a nagy mennyiségű kincsről, amelynek századunkban a legtöbb kincsvadász indult a nyomába.
A kincs egyik része, �a Romanovok aranya� (a cár magánvagyona) 4 millió dollárt tett ki arany- és platinarudakban, ékszerekben stb. Ez a cári család kivégzése után eltűnt. Mendemondák szóltak arról, hogy a nagy értékű holmi kalandos úton kijutott az országból, s feltételezték, hogy azt a Bank of England őrzi. Ezt azonban az angol bank vezetői tagadták. Elképzelhető, hogy az aranynak ez a része jutott Japánba. Annyi bizonyos, hogy számos önjelölt túlélő cárlány akadt, aki a kincshez szeretett volna hozzájutni. (Sokáig tartotta magát az a legenda, hogy a legkisebb cárlány él valahol, s csak most sikerült bebizonyítani, hogy a cári család valamennyi tagját kivégezték.)
A kincs másik, legnagyobb részét a fehérek vezére, Kolcsak vette magához, ám ez az úgynevezett Kolcsak-arany is eltűnt. Egyesek szerint a Bajkál vizébe esett, mások úgy tudják, elásták valahol. A harmadik, legkisebb rész Gyenyikinhez jutott, s úgy hírlett, sikerült Bulgáriába csempészni, ott azonban nyoma veszett. Az értékes zsákmánynak � tudomásunk szerint � mind ez ideig senki sem akadt a nyomára, ám annál többen fejezték be titokzatos körülmények között az életüket a Romanovok aranyát hajszolva.
A cári koronaékszerek még a polgárháborús napokban a bolsevikok kezébe kerültek, ma a Kremlben láthatók. (-j-)

A car vagyonabol lehetett volna egy viszonylag eletkepes gazdasagot beinditani ami vegulis ellathatta volna az oroszokat...
De mint tudjuk a Lenini kommunizmusnak nem igazan ez volt a celja ... a propaganda ellenere sem.

Ha azt a négy-ötszor akkora vagyont felosztod az akkori orosz szegények közt, akkor egyszerüen elényésző mennyiség jut egy főre. Nem beszélve, hogy ez akkor sem segít az éhinségen, mert nem lesz tőle több gabona. (és akkor még tekintsünk el Oroszország horribilis háborus adóságától).

Segitsegul annyit hogy miert a Kohn-Loeb bankhaz finanszirozta Lenint es a bolsevik forradalmat es mibol?

Ebből a körböl, pénzzel vagy ideológiával nem lehet kitörni.

Egyébként még a cárnak sem volt többországnyi vagyona. A Pénzvilág hiénáinak viszont már van.

Túuuuuuuuuuuuuudom! Most meg fogod kérdezni, hogy kivel akarom kifizettetni az "ajándékélelmiszer" árát? Erre lenne válaszom az elosztás. Hogy ne csak a pénzéhes 5% tömhesse degeszre bankszámláját, hanem a csonttá aszott néger is a bendőjét olykor.

Talán inkább az elosztással lehetnek bajok? Nem? Na, ja! Ahol a pénz irányítja az elosztást, ott gyűlnek a magánvagyonok, jobban, mint a rabszolgatartó korban. Mert őket legalább etetni kellet, meg áruk miatt vigyázni a rabszolga életére legalább addig, amíg munkaképes volt.

Erdélyben még távoli falvakból is érkeztek a víz által elmosott székely településekre segíteni, dolgozni.
Az is egy "civilizáció".

Már csupán az a kérdés, hogy csupán figyelmeztet, vagy már terhére vált a technikai társadalom és végleg el akarja pusztítani?

S az emberélet mit sem számít!!!!!!!!!!!

Minket pedig mindeddig az ejtett zavarba, hogy Amerika reánk akarta erőszakolni egoista, soviniszta világszemléletét. Amerikának úgy látszik szüksége van az ilyen "tanulságokra", hogy rájöjjön maradi, hibás a világszemlélete a tapasztaltabb (idősebb!) nemzetekhez képest.