Gázai aránytalanságok
Metazin hétfő, 2009. január 5.

Bár a világ vezető politikusai és diplomatái általában a Hamászt teszik felelőssé a gázai háborúért, többnyire mégis aránytalannak tartják az izraeli választ. Az izraeli kommentátor szerint tévednek.

„A nemzetközi diplomácia és a média egyelőre aránylag megértően viszonyul a gázai övezetben indított izraeli katonai akcióhoz. Sokan azonban hajlamosak azt állítani, hogy Izrael aránytalan erőt alkalmazott a Hamásszal szemben [1]” – írja Dore Gold [2] külpolitikai szakértő, Izrael korábbi ENSZ-nagykövete a Jerusalem Postban.

A nyugati világ vezetőinek egy része valóban Izrael oldalára állt. Angela Merkel [2] német kancellár kijelentette [3], hogy kizárólag a Hamász [3] a felelős a történtekért. Az amerikai kormány hasonló szellemben foglalt állást [4]. Barack Obama [4] megfogadta, hogy január közepi hivatalba lépéséig semmilyen politikai kérdésben nem nyilatkozik, de a kampány során tett kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy ő is támogatja Izraelt [5]. Júliusban például azt mondta, hogy „ha valaki rakétákkal lőné a házat, ahol a két lányom alszik, én is mindent elkövetnék, hogy megállítsam, és elvárnám, hogy Izrael is ezt tegye”.

Eleinte még Mahmúd Abbász, a Fatah [5] vezetője, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke is a Hamászt okolta [6] a történtekért. Abbász elmondta: „Kapcsolatba léptünk a Hamász vezetőivel, és könyörögtünk nekik, hogy hosszabbítsák meg a tűzszünetet.” A szárazföldi csapatok megindulása után azonban már „brutális agressziónak” minősítette [7] az izraeli támadást.

De már rögtön a hadművelet megindításakor is sokan tiltakoztak az emberi jogok nevében. Nicolas Sarkozy [7] elítélte [8] az „aránytalan ellencsapást”. A brit kormány szintén a polgári áldozatokat követelő rakétatámadások azonnali beszüntetését sürgette [9]. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök és több ázsiai politikus is emberiség elleni bűncselekménynek nevezte [10] az izraeli rakétatámadást.

Az ENSZ vezetői is azonnal szót emeltek [11] az izraeli támadás ellen. Navi Pillay, az ENSZ emberjogi főbiztosa aránytalannak nevezte az izraeli katonai csapást. Az Izrael-ellenes kijelentései miatt az országból december közepén kiutasított Peter Falk [12], az ENSZ emberjogi különmegbízottja egyenesen emberiség elleni bűncselekménynek, háborús bűnnek nevezte az izraeli akciót. Miguel D’Escoto Brockman, az ENSZ-közgyűlés soros, nicaraguai elnöke szerint az izraeli támadás „egy erős állam által elkövetett önkényes agresszió”. Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár is elítélte [13] az „aránytalan erő alkalmazását”, a polgári áldozatokra hivatkozva az akció azonnali leállítását követelte [14], és egyúttal felszólította Izraelt az emberi jogok tiszteletben tartására. Homeini ajatollah, Irán vallási vezetője és az iráni külügyminiszter pedig javasolta [15], hogy „az emberiség elleni népirtás” ügyét vigyék nemzetközi bíróság elé.

Gold szerint azonban szó sincs aránytalanságról. A külpolitikai szakértő emlékeztet rá, hogy 2001 óta a Hamász és egyéb szélsőséges szervezetek 4000 rakétát és több ezer aknát lőttek ki izraeli célpontokra. A gázai övezetből érkező rakétatámadások száma a 2005-ös izraeli kivonulás óta 500 százalékkal, évi közel 1000-re nőtt. A december végén a Hamász által egyoldalúan felmondott informális tűzszünet ideje alatt 215 bombatámadás érte Izraelt.

Tavasszal a Hamász olyan rakétákat kapott Irántól, amelyekkel a határtól több mint 20 kilométerre fekvő településeket is elérte, így összesen már félmillió izraeli állampolgárt fenyegethetett. December 21-én pedig az izraeli titkosszolgálat tudomására jutott, hogy még nagyobb hatótávolságú rakétákat szerzett be. Ezeket december 28-án már be is vetette.

Nemzetközi jogi szempontból elsősorban az számít az ellencsapás arányosságának megítélésekor, hogy milyen célokat szolgál a támadás. Az, hogy Izrael korszerűbb és pusztítóbb fegyvereket vet be, még nem jelenti, hogy aránytalan erőt alkalmazna – feltéve, hogy a katonai akció valós fenyegetés ellen irányul, céljai korlátozottak, nem civilek a célpontok, és nem is aránytalanul sok a polgári áldozat.

Robert J. Lieber [16], a Georgetown Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének professzora szerint [17] is a halottak 80 százaléka Hamász-tag. Számításba véve, hogy a Hamász szándékosan sűrűn lakott területeken építette ki főhadiszállásait, ez az arány arról tanúskodik, hogy Izrael mindent elkövet a polgári áldozatok számának minimalizálása érdekében, miközben a Hamász szándékosan polgári célpontokat vett célba rakétáival – véli Lieber.

„Izrael kritikusai valószínűleg a kiegyensúlyozottság érdekében hangsúlyozzák mindkét fél felelősségét – írja Gold. – De jobban tennék, ha az efféle mondvacsinált megközelítés helyett inkább világosan megkülönböztetnék az agresszort – a Hamászt – és az agresszorral szembeszálló felet – Izraelt.”
Forrás: http://metazin.hu/node/1588

1948-ban és 1973-ban valóban az arabok támadtak, (1948-ban valóban megsemmisítési szándékkal) de 1956-ban, 1967-ben és 1982-ben Izrael támadt.

Az irodalmi bizonyítékok számtalan sorát lehetne ide becitálni, amelyek fehéren-feketén leleplezik a "nem lábnép" kaszt érdekeit.

A szerzök túlnyomó többsége, kapszkodj meg, zsidó származású! Igen, öket titulálja a mainstream "zsidó gyülölö zsidóknak"!!!

Na vegyük sorra.

1. Az 1948-as első arab-izraeli háború után az egykori Palesztina területének 80%-ából megalakult Izrael, a maradék 20% (Ciszjordánia és a Gáza-övezet) pedig a szomszédos arab államok fennhatósága alá került.
A plasztinok nagy része eleve a területnek ezen az arab ellenőrzés alatt maradt 20%-án élt, és Izraelből is sokan menekültek oda.
Az ekkor kialakult országhatárok lettek nemzetközileg elsimerve. Tehát az egykori Palesztina területének 80%-án terül el Izrael. A maradék 20% viszont a nemzetközi jog értelmében nem tartozik hozzá.

2. Csakhogy az 1967-es háború során (amiben értesüléseddel ellentétben Izrael támadt, és nem az arabok) Izrael ezt a maradék 20%-ot is megszállta.

3. Csakhogy a területeket nem csatolta Izrael államhoz. Nemzetközi jogilag továbbra sem részei Izraelnek, és lakosai sem rendelkeznek izraeli állampolgársággal. Viszont ennek ellenére továbbra is katonai magszállás alatt tartja őket.

4. Ma a palesztin politikai erők döntő többségének követelése csupán az, hogy Izrael ezekről a területről vonuljon ki, és így ezekből alakulhasson meg a független palesztin állam.

5. 1993-ban erről már békeszerződés is született Izrael és a palesztinok között az USA közvetítésével. Ennek értelmében 1999 január 1.-én kiáltották volna ki a független Palesztinát.

6. Izrael végül elmulasztotta az 1999 január 1.-ig történő kivonulást és átadást. Izrael az eredeti megegyezéssel szemben a kérdéses területek újabb és újabb részeinek kihagyását kezdte követelni a leendő palesztin államból, amibe viszont a palesztinok nem egyeztek bele. Ez így ment végig 1999-ben és 2000 első felében, majd 2000 szeptemberében kitört a második intifáda, palesztin zavargások a kérdéses területeken az izraeli megszállás ellen.

No ez a háttértörténet.

Most akkor azt mondod azon területek palesztin lakossága költözzön el, amely területek.

1. Jogilag soha nem tartoztak Izraelhez. Az ENSZ is jogllenes megszállónak tekinti Izraelt ezeken a területeken.
2. Az 1993-as megállapodás értelmében Izrael is beleegyezett abba hogy ezeken a területeken önálló palesztin állam alakuljon.