„Mióta itt vagyok Péter mellett, semmibe nem nyúlt bele, ami a szervezett bűnözéssel összefügghet” - állította a HVG-nek Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőrtábornok, a Detektívszövetség tiszteletbeli elnöke, a két héttel ezelőtt őrizetbe, majd önbíráskodásra felbujtás gyanújával előzetes letartóztatásba vett Tasnádi Péter üzlettársa és sógora. Láposi szerint Tasnádi elfogása a Ferihegyi repülőtéren egyértelműen a közvéleménynek szólt, azt volt hivatott demonstrálni, hogy a rendőrség „odavág”, a legbefolyásosabbnak feltételezett bűnözőkre is lecsap. A Mesterdetektív Kft.-t vezető Láposit egyelőre sógora-üzlettársa ügyében sem tanúként, sem gyanúsítottként nem idézte be még a rendőrség, szerinte mindenképpen sor fog kerülni „megkeresésére” - ezt a rendőrök is valószínűnek minősítették korábban -, csak még azt nem tudja, milyen ürüggyel.
A Pest megyei rendőrök már 1992-ben is megpróbálták rács mögé juttatni a most 49 éves Tasnádi Pétert, méghozzá eredetileg élet elleni bűncselekmények gyanújával. Akkor végül zsarolásra és lőfegyverrel visszaélésre „szelídült” a vád - sajtóértesülések szerint részben amiatt, mert a nyomozati szakban Tasnádira terhelő vallomást tett személyek egy része később megváltoztatta vallomását -, de 13 hónapot így is előzetes letartóztatásban töltött, míg az ítéletben végül csak felfüggesztett szabadságvesztést szabtak ki rá. A lőfegyverrel való visszaélés önmagában akkor még a „bagatell” bűnök közé tartozott, és azt sem ítélte a bíróság túl súlyos deliktumnak, hogy Tasnádi adósaitól követeléseit igen határozott módszerekkel, saját bevallása szerint is akár pofonokkal nyomatékosítva hajtotta be.
Az „eredeti tőkefelhalmozás” Tasnádinál biztosítási ügynökösködéssel, majd a XII. kerületi Lékai (ma Apor Vilmos) téren az első hazai testépítő szalon megnyitásával kezdődött. Élt Ausztriában és Izraelben, testőrködött egy gyémántkereskedő mellett, és bécsi boltosként kihasználta a nyolcvanas évek végén a magyar bevásárlóturizmust. Visszatelepülve az elsők közt fogott bele a személy- és vagyonvédelmi vállalkozásba, legismertebb ügyfelei közé tartozott az úszók pénzét eltüntető, idén elhunyt Zemplényi György vagy az izraeli „parafenomén”, Uri Geller.
Tasnádi büszkén emlegette 600 SEC típusú Mercedesét. Az éjszakai élet három nevesebb szereplőjének volt egy időben ilyen kocsija, s amikor az egyiket 1996 októberében kézigránáttal felrobbantották a belvárosi Erzsébet téren, a tavaly júliusban az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás tanúvallomása szerint elképzelhető, hogy a valódi célpont Tasnádi kocsija lett volna. Ezt az ügyet jelenleg első fokon tárgyalja a Fővárosi Bíróság, a vád szerint a robbantásra Tanyi György adott megbízást, aki ezt következetesen tagadja. Tanúként Tasnádi több kiemelkedő súlyú büntetőeljárás tárgyalásán is szerepelt, így például az ugyancsak befolyásos őrző-védő vállalkozásokkal rendelkező Száva fivérek perében említette Száva Róbert, hogy egy benzinkút megvédéséhez Tasnádi Comel-Trade Kft.-jétől bérelt volna fegyvereseket, amit viszont Tasnádi cáfolt.
Komoly érdekellentétbe került Tasnádi a büntetlen előéletű, de az őrző-védő világ egyik „legsúlyosabb” egyéniségének tartott Seres Zoltánnal is: a Budai Hengermalom Rt. egymással vitában álló tulajdonosai közül Seres emberei az egyik, Tasnádié a másik csoportot védték. Tavaly ősszel egy a Mai Napnak adott interjújában azt állította, hogy magas beosztású belügyminisztériumi tisztviselők figyelmeztették, a „rendcsinálás” jegyében őt is elővehetik, bizonyítandó, hogy ilyen ismert emberhez is hozzá mernek nyúlni. Tasnádi helyzetét sajátos módon közvetve éppen Pintér Sándor belügyminiszteréhez hasonlította, aki „mindig a rossz fiúkat üldözte, most mégis meggyanúsították különböző bűncselekmények eltussolásával”. A belügyminiszter neve másképp is visszaköszön a Tasnádi-történetben, a józsefvárosi piac felügyelete és tulajdonlása kapcsán érdekellentétbe került Pintér Sándor korábbi biztonsági vállalkozása, a Preventiv-Security Rt. (HVG, 1998. június 6.) Tasnádi érdekeltségeivel (ezt az értesülést a HVG kérdésére Láposi Lőrinc, mint mondta, sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta).
A történetből a politika sem maradhatott ki: a Napi Magyarország állítása szerint Tasnádi rendszeres találkozókat tartott többek közt Csintalan Sándor, Karl Imre szocialista és Hack Péter szabaddemokrata politikusokkal, Juszt László, Aczél Endre újságírókkal. A hírt többen cáfolták, Csintalan Sándor pedig spontán baráti beszélgetéseknek minősítette a Korda György táncdalénekes szállodaként működő s a Mesterdetektív Kft. által védett villájában lezajlott találkozókat. A legfrissebb hírek szerint egyébként gyengülni látszik a letartóztatás alapja: jelentkezett a rendőrségen az egyik olyan tanú, aki korábban Tasnádi ellen vallott, s azt állította, most tudta meg, hogy valójában az egyik ismerőse támadt rá szerelemféltésből.

„Mióta itt vagyok Péter mellett, semmibe nem nyúlt bele, ami a szervezett bűnözéssel összefügghet” - állította a HVG-nek Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőrtábornok, a Detektívszövetség tiszteletbeli elnöke, a két héttel ezelőtt őrizetbe, majd önbíráskodásra felbujtás gyanújával előzetes letartóztatásba vett Tasnádi Péter üzlettársa és sógora. Láposi szerint Tasnádi elfogása a Ferihegyi repülőtéren egyértelműen a közvéleménynek szólt, azt volt hivatott demonstrálni, hogy a rendőrség „odavág”, a legbefolyásosabbnak feltételezett bűnözőkre is lecsap. A Mesterdetektív Kft.-t vezető Láposit egyelőre sógora-üzlettársa ügyében sem tanúként, sem gyanúsítottként nem idézte be még a rendőrség, szerinte mindenképpen sor fog kerülni „megkeresésére” - ezt a rendőrök is valószínűnek minősítették korábban -, csak még azt nem tudja, milyen ürüggyel.
A Pest megyei rendőrök már 1992-ben is megpróbálták rács mögé juttatni a most 49 éves Tasnádi Pétert, méghozzá eredetileg élet elleni bűncselekmények gyanújával. Akkor végül zsarolásra és lőfegyverrel visszaélésre „szelídült” a vád - sajtóértesülések szerint részben amiatt, mert a nyomozati szakban Tasnádira terhelő vallomást tett személyek egy része később megváltoztatta vallomását -, de 13 hónapot így is előzetes letartóztatásban töltött, míg az ítéletben végül csak felfüggesztett szabadságvesztést szabtak ki rá. A lőfegyverrel való visszaélés önmagában akkor még a „bagatell” bűnök közé tartozott, és azt sem ítélte a bíróság túl súlyos deliktumnak, hogy Tasnádi adósaitól követeléseit igen határozott módszerekkel, saját bevallása szerint is akár pofonokkal nyomatékosítva hajtotta be.
Az „eredeti tőkefelhalmozás” Tasnádinál biztosítási ügynökösködéssel, majd a XII. kerületi Lékai (ma Apor Vilmos) téren az első hazai testépítő szalon megnyitásával kezdődött. Élt Ausztriában és Izraelben, testőrködött egy gyémántkereskedő mellett, és bécsi boltosként kihasználta a nyolcvanas évek végén a magyar bevásárlóturizmust. Visszatelepülve az elsők közt fogott bele a személy- és vagyonvédelmi vállalkozásba, legismertebb ügyfelei közé tartozott az úszók pénzét eltüntető, idén elhunyt Zemplényi György vagy az izraeli „parafenomén”, Uri Geller.
Tasnádi büszkén emlegette 600 SEC típusú Mercedesét. Az éjszakai élet három nevesebb szereplőjének volt egy időben ilyen kocsija, s amikor az egyiket 1996 októberében kézigránáttal felrobbantották a belvárosi Erzsébet téren, a tavaly júliusban az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás tanúvallomása szerint elképzelhető, hogy a valódi célpont Tasnádi kocsija lett volna. Ezt az ügyet jelenleg első fokon tárgyalja a Fővárosi Bíróság, a vád szerint a robbantásra Tanyi György adott megbízást, aki ezt következetesen tagadja. Tanúként Tasnádi több kiemelkedő súlyú büntetőeljárás tárgyalásán is szerepelt, így például az ugyancsak befolyásos őrző-védő vállalkozásokkal rendelkező Száva fivérek perében említette Száva Róbert, hogy egy benzinkút megvédéséhez Tasnádi Comel-Trade Kft.-jétől bérelt volna fegyvereseket, amit viszont Tasnádi cáfolt.
Komoly érdekellentétbe került Tasnádi a büntetlen előéletű, de az őrző-védő világ egyik „legsúlyosabb” egyéniségének tartott Seres Zoltánnal is: a Budai Hengermalom Rt. egymással vitában álló tulajdonosai közül Seres emberei az egyik, Tasnádié a másik csoportot védték. Tavaly ősszel egy a Mai Napnak adott interjújában azt állította, hogy magas beosztású belügyminisztériumi tisztviselők figyelmeztették, a „rendcsinálás” jegyében őt is elővehetik, bizonyítandó, hogy ilyen ismert emberhez is hozzá mernek nyúlni. Tasnádi helyzetét sajátos módon közvetve éppen Pintér Sándor belügyminiszteréhez hasonlította, aki „mindig a rossz fiúkat üldözte, most mégis meggyanúsították különböző bűncselekmények eltussolásával”. A belügyminiszter neve másképp is visszaköszön a Tasnádi-történetben, a józsefvárosi piac felügyelete és tulajdonlása kapcsán érdekellentétbe került Pintér Sándor korábbi biztonsági vállalkozása, a Preventiv-Security Rt. (HVG, 1998. június 6.) Tasnádi érdekeltségeivel (ezt az értesülést a HVG kérdésére Láposi Lőrinc, mint mondta, sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta).
A történetből a politika sem maradhatott ki: a Napi Magyarország állítása szerint Tasnádi rendszeres találkozókat tartott többek közt Csintalan Sándor, Karl Imre szocialista és Hack Péter szabaddemokrata politikusokkal, Juszt László, Aczél Endre újságírókkal. A hírt többen cáfolták, Csintalan Sándor pedig spontán baráti beszélgetéseknek minősítette a Korda György táncdalénekes szállodaként működő s a Mesterdetektív Kft. által védett villájában lezajlott találkozókat. A legfrissebb hírek szerint egyébként gyengülni látszik a letartóztatás alapja: jelentkezett a rendőrségen az egyik olyan tanú, aki korábban Tasnádi ellen vallott, s azt állította, most tudta meg, hogy valójában az egyik ismerőse támadt rá szerelemféltésből.

(MTI nyomán)
http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=28281

nagyon jó topik
aktuálisan lehetne a cime:

B A L M O R A L

Utóbbi Nádor -'95 Rt. néven 1995. január 20-án azzal a Bartha Delbárral alapított saját céget, aki lapértesülések szerint akkoriban Szokai Imrének, az ÁPV Rt. elnökének volt a felesége (Napi Magyarország, 1998. május 21.). A cég felügyelôbizottságának elnöke pedig Máté László sógora, Matyók György lett. A Nádor -'95 Rt. szintén "szeletet követelt magának az orosz tortából", nem is kicsit. Elôször 1996. március 29-én - gépjármuvásárlásra és -reexportálásra hivatkozva - 200 millió dollár lebontására pályázott a tárcaközi bizottságnál. Információink szerint az ügylet hátterében újfent a Szásszal kapcsolatban álló "moszkvai lobbi" állt, amelynek sikerült elérnie, hogy az orosz pénzügy ekkora értékben finanszírozza ZIL-ek, Moszkvicsok és Ladák gyártását. Az üzlet végül nem jött létre, ennek okáról azonban forrásaink ellentmondásosan nyilatkoztak. Az egyik verzió szerint azért, mert a Nádor nem mutatta be a bánatpénz befizetését igazoló nyilatkozatot és nem rendelkezett elsô osztályú bankgaranciával. A másik verzió szerint viszont a nagypolitika miatt esett kútba az üzlet, miután a közelgô választások miatt az oroszok felfüggesztették adósságaik törlesztését. A Nádor azonban így sem esett ki a "pikszisbôl": a tárcaközi bizottság elfogadta azt az 50 millió dollár értéku metrókocsi-projektet, amely a titkosszolgálati eszközök beszerzésének pénzügyi hátterét biztosította volna (lásd errôl bôvebben Egy magyar Nádor címu keretes írásunkat). A Nádor orosz partnere hosszú huzavona után végül 10 millió dollár értékben gyártott le metrószerelvényeket, ám ezek mind a mai napig nem érkeztek meg Magyarországra.
http://es.fullnet.hu/0008/riport.htm
Guruló rubelek részlet

"A fentiek valószínűsítik, hogy az 1995. január 20-án Szász András és Bartha Delbár által 5-5 millió forinttal alapított Nádor így legalábbis jó nemzetbiztonsági kapcsolatokkal rendelkezik. Arra azonban már nincs közvetlen bizonyíték, hogy a céghez köze lenne Máté Lászlónak, az MSZP egykori pénztárnokának. E kapcsolat valószínűleg részben rokoni szálakra vezethető vissza. A Nádor-'95 Rt. első elnöke ugyanis Matyók György volt, aki nemcsak rokona, hanem állandó üzlettársa is Máténak, és egyebek mellett elnöke az egykori pártpénztárnok befektetési cégének, a Kossuth Befektetési Rt.-nek is. Matyók az elmúlt években cégek egész sorában tűnt fel, amelyek egy részéről azután ki is derült, hogy közvetlenül vagy közvetve - cégeken vagy rokonokon keresztül - Máté Lászlóhoz kapcsolódnak, mint például a Ludas Matyi Lapkiadó Rt. vagy az Ökoland Vagyonkezelő Rt. „Az ember nem felelhet minden tehetséges rokonáért” - válaszolta a HVG kérdésére Máté László a Nádor-'95 Rt. bécsi bankvásárlása kapcsán (HVG, 1998. január 24.)"

CONSULTRADE PLUSSZ Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft.
HU- 1026 Budapest , Trombitás u. 2.. tulajdonosa a CONSULTRADE Pénzügyi Kft. (alakult 1988/04/12 - nem elírás), amelyiknek egyik ügyvezetője Dr. Robert Hardi volt (6401 Bradley Boulevard Bethesda, MD,20817)

„A cég kizárólag állami megrendelők részére importált lehallgatásra vagy megfigyelésre alkalmas eszközöket” - egyebek mellett ezt tartalmazta az a közlemény, amellyel Szász András, a Nádor- '95. Kereskedelmi és Tanácsadó Rt. vezérigazgatója cáfolta azokat a vádakat, miszerint cégének köze lenne a politikusok megfigyeléséhez vagy lehallgatásához. Mindezt azt követően, hogy a cég a Horn-kormány engedélyével mobiltelefon-lehallgató - más hírek szerint csak a rádiótelefonok működési helyét bemérő - berendezést hozott be az országba, s adott négy évre bérbe a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak. Orbán Viktor miniszterelnök leállíttatta a Postabankban a következő esedékes számla kifizetését, s vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, indokolt volt-e egy magáncég beiktatása az ügyletbe.
A fentiek valószínűsítik, hogy az 1995. január 20-án Szász András és Bartha Delbár által 5-5 millió forinttal alapított Nádor így legalábbis jó nemzetbiztonsági kapcsolatokkal rendelkezik. Arra azonban már nincs közvetlen bizonyíték, hogy a céghez köze lenne Máté Lászlónak, az MSZP egykori pénztárnokának. E kapcsolat valószínűleg részben rokoni szálakra vezethető vissza. A Nádor-'95 Rt. első elnöke ugyanis Matyók György volt, aki nemcsak rokona, hanem állandó üzlettársa is Máténak, és egyebek mellett elnöke az egykori pártpénztárnok befektetési cégének, a Kossuth Befektetési Rt.-nek is. Matyók az elmúlt években cégek egész sorában tűnt fel, amelyek egy részéről azután ki is derült, hogy közvetlenül vagy közvetve - cégeken vagy rokonokon keresztül - Máté Lászlóhoz kapcsolódnak, mint például a Ludas Matyi Lapkiadó Rt. vagy az Ökoland Vagyonkezelő Rt. „Az ember nem felelhet minden tehetséges rokonáért” - válaszolta a HVG kérdésére Máté László a Nádor-'95 Rt. bécsi bankvásárlása kapcsán (HVG, 1998. január 24.).
A Máté-kapcsolat felemlegetésének másik oka az lehet, hogy a 49 éves Szász András neve 1994-ben felbukkan a Lorry Haszongépjármű- és Gépipari Külkereskedelmi Kft. (korábban Famáka Kft.) ügyvezetőjeként, amely társaság 1995-ig Máté érdekeltsége volt, a szocialista politikus tulajdonrészét Matyók vette át. A Lorry Kft.-ben 1994-ben tulajdonosként a bécsi Altro GmbH neve is feltűnt, s állítólag e cég vezetője, Slomo Alon segítségével szerezte be a Nádor-'95 Rt. később Izraelből a mobiltelefon-megfigyelő rendszert.
A bécsi Altro-birodalom érintett lett volna a Postabank ez évi tőkeemelésében. A főként élelmiszerek és keleti árucikkek kereskedésével foglalkozó vállalat, a B.C.L. Trading GesmbH, amely 1993 márciusában 500 ezer schillinges alaptőkével alakult meg, részt is vett a tőkeemelésben, ám azt a bank igazgatósága utóbb érvénytelennek nyilvánította. E cég tulajdonosa induláskor 50 százalékban az osztrák állampolgárságú Barak Alon volt, míg a másik 50 százalékot Észak-Korea bécsi kereskedelmi attaséja, Cson Csol Ho tudhatta magáénak. Barak Alon (Slomo Alon fia) a kezdetektől cégvezetőként irányította a vállalkozást, míg a tulajdonosok időről időre változtak. Az észak-koreai diplomata például 1995 elején kilépett, majd 1997 márciusában újra tagja lett a társaságnak, igaz, a bécsi észak-koreai követség állítása szerint a magánkereskedelmet folytató diplomata megbízatása 1995 áprilisában lejárt, s végképp hazatért Koreába.
Az, hogy a Nádor Rt.-nek más köze is lehet a Nemzetbiztonsági Szolgálathoz, s esetleg a múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök által kipattintott ügyhöz, csak sejteti, hogy az rt résztulajdonosa az Inteldor Kft.-nek, amelynek tagjai között van még az Innotech Alapítvány/b] is. Ez utóbbi pedig résztulajdonosa a [b]Pinpoint Kft.-nek, amely - mint ezt a hírek szerint Kövér László titkosszolgálati miniszter a parlamenti nemzetbiztonsági bizottság hétfői zárt ülésén is megerősítette - részt vett a politikusok megfigyelésében. Ennek ellentmond, hogy a kft. „érintettségét” a múlt pénteken Méth György, a Pinpoint Kft. volt ügyvezetője cáfolta.
A „nemzetbiztonsági vonal” a Pinpoint Biztonság-Védelmi Információs Ügynöki Kft. eddigi működésében is meghatározó lehetett. A céget 1993-ban negyedrészben a Protan Informatikai Biztonsági Tanácsadó Rt. alapította. Az utóbbi alapító okiratát viszont alig fél évvel korábban Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) akkori első embere és Szőnyi László, a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) vezérigazgatója írta alá, ügyvédként pedig Kiss Elemér (1994-től ő vezette a Miniszterelnöki Hivatalt) ellenjegyezte. Az alakuláskor „egyéb számítástechnikával foglalkozó”, 10 millió forintos alaptőkéjű Protan Rt. 1994. november 1-jétől a KFKI Konkoly-Thege utcai székhelyéről az MTI naphegyi székházába költözött (itt bérelt 99 négyzetmétert, négyzetméterenként 40 márkáért).
A társaság 1996. március 29-ei közgyűlésén, amelyen az NBH-t Vidus Tibor főigazgató és Hevesi Tóth Ferenc dandártábornok, főigazgató-helyettes képviselte, úgy döntöttek: a Protant fejleszteni szükséges „a tanácsadópiac-bővítés s a kormányzati piac megrendelésének a kielégítése érdekében” (a társaság ma már a XII. kerületi rendőrkapitányságtól kapott engedéllyel személy- és vagyonvédelmet is végezhet). A cég igazgatóságának elnöke egyébként a legutolsó hivatalos céginformációk szerint 1996. június 11-étől Csatári József, aki 1994-től a mostani kormányváltásig a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter hivatalvezetőjének helyettese volt, a vezérigazgató pedig Nagy Károly, aki ma már a társaság többségi (57 százaléknyi) tulajdonosa. A Protan 1996. április 30-án elhatározta: 7 millió forint erejéig készfizető kezességet vállal, s dolgozói így hitelt vehettek fel, hogy kivásárolják a társaság részvényeit. (Nagy egyébként a rendszerváltás idején tagja volt annak az előkészítő bizottságnak, amely feladata szerint az akkori állambiztonsági főcsoportfőnökségből megalakította a mai Nemzetbiztonsági Hivatalt.) A Protan Rt. 1997 évi beszámolója alapján egyébként a társaság nem sok vizet zavart: mindössze 58,4 millió forint árbevétele volt, amiből 12,4 millió forint a nyeresége, a Pinpoint Kft.-n kívül 40 százaléknyi üzletrésze van a Triones Kft.-ben. 30 százaléknyi pedig az Arcane Kft.-ben. A cég felügyelőbizottsági tagja egészen tavaly májusig az a Horváth János, a Miniszterelnöki Hivatal régi-új helyettes államtitkára volt, aki ma is felel a kormányzati szervek számítástechnikai rendszerének kialakításáért.
[b]A Protan elnöke, Csatári kisrészvényes és igazgatósági tag az Autent Értékpapír-forgalmazó és Befektető Rt.-ben is. E társaságnak volt felügyelőbizottsági tagja - hivatalosan az rt 1995. október 5-ei megalakulásától a következő májusi közgyűlésig,[/] ám már 1996 januárban lemondott - Somogyi Tamás, [b]Nikolits István volt titkosszolgálati miniszter hivatalvezetője, Csatári közvetlen főnöke is. Az Autent Rt. egyébként tavaly decemberben elvállalta, hogy bábáskodik a feltehetően szegedi olajvállalkozók befektetőcégének, a Bender-Log Befektetési Szolgáltató és Kereskedő Szolgáltató Rt.-nek a 2 milliárd forintnyi kötvénykibocsátása felett, ám azt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet nem engedélyezte (HVG, 1998. február 21.). Csatári 1996. szeptember 9-étől az ózdi Germex-Carbon Ipari és Kereskedelmi Rt.-ben is felügyelőbizottsági tagságot vállalt, amely társaság arról híresült el, hogy az ózdi ipari parkban akart németországi hulladékból speciális technológiával aktív szenet előállítani (HVG, 1995. augusztus 19.). E részvénytársaságnak a céginformációk szerint az a Germex Kft. a gazdája, amelynek magánszemélyek - például a bécsi illetőségű Gyenes Péter - a tulajdonosai. (Gyenes a budapesti leszámolásos merényletek kapcsán hírbe hozott conticaros Radnai Lászlóval és Csüllög Zsigmonddal együtt fő tulajdonosa a mosonmagyaróvári Krisztina majorban lévő, 70 üdülőapartmanból álló Easy Life Clubnak.) Csatári ugyanakkor kisrészvényese az 1991. április 25-én alakult 17,2 millió forintos alaptőkéjű [b]S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Rt.-nek, amely cégben [b]az elmúlt 8 évben - úgy tűnik - a hazai nemzetbiztonságiak színe-java megfordult, például a 30 évig a titkosszolgálatnál dolgozó Nagy Lajos, az említett Nagy Károly, valamint Vajda József dandártábornok, aki 1994-től az NBH második embere volt. Az S-Komplex alapítója volt 1991-ben Apró Piroska, aki 1994-től egy ideig Horn Gyula kabinetfőnökeként működött, valamint a Holland Antillákon bejegyzett ICTS, amelyet a cégbírósági iratok szerint négy izraeli társaság jegyzett azért, hogy „tanácsadást és további szolgáltatást végezzen személyek és áruk biztonsága érdekében, bűncselekmények, terrortámadások leküzdésére”. A főtulajdonos azonban a Tóth Tibor képviselte ciprusi Zoto Ltd. volt. Tóth a 90-es évek elején megannyi cégen keresztül főszereplője volt több kétes üzletnek, melyek eredményeképpen közel száz budai étterem, néhány kiskereskedelmi üzletlánc és több értékes ingatlan gyarapította az általában külföldi adóparadicsomokban bejegyzett Tóth-cégek vagyonát

Vezetnek-e, és ha igen milyen szálak a mai magyar kapitalizmus kilencvenes évek elejei hőskorában gyanús körülmények között indult cégektől a közelmúlt megfélemlítő-leszámoló robbantásaiig? Hol bukkannak föl, illetve hol tűnnek el azok a vállalkozók, akik a sokat ígérő olajbizniszben és feltételezett nagyszabású adócsalásokkal indították üzleti karrierjüket 6-8 évvel ezelőtt? Egyebek között erre keresi a választ alábbi cikkünk egy Budapesten másfél évi szünet után ebben a hónapban folytatódó per kapcsán.
„650 millió forintnyi eszközt számlázott a Déva Kisszövetkezet a Tabán Szabadidő Sportegyesületnek (Tabán SE), ám az eszközök átadására, vagy fizetésre nem került sor, vagyis fiktív jogügylet történt, a Tabán SE ily módon 120 millió forint általános forgalmi adót jogosulatlanul igényelt vissza az adóhatóságtól 1989–1990-ben – állította 1992 júniusában Sölétormos Gyula rendőrszázados a Reggeli Kurírnak. – Az említett eszközök ide-oda könyvelése következtében újabb 120 millió forint adóbevétel-csökkenés is keletkezett.” Hogy a csalás eme vádjai megállják-e helyüket a bíróság előtt, vagy csupán legális adótrükköknek minősülnek-e, azt ma még nem lehet tudni. Az APEH ugyanis 1991 októberében tett büntetőfeljelentést az ügyben, 1994-ben lett azonban csak perirat belőle, s 1995 decemberét követően a legközelebbi tárgyalást most április 25-én tartják. Az öt vádlott között van a Déva Kisszövetkezet elnöke, Wappler László és elnökhelyettese, Medgyes Gábor.
Ám a Déva Kisszövetkezet annak idején nemcsak a Tabán SE-hez kötődött ezer szállal, hanem a hazai eredeti tőkefelhalmozás egyik izgalmasnak tűnő cégcsoportjához, a Nawa-birodalomhoz is. Ennek első, Nawa névre hallgató bázisát, a Nawa 55 részvénytársaságot 1990 májusában Wappler László, a történetben később egy újabb cégbirodalom kulcsembereként felbukkanó Nádasdi István és az 55. számú Jogtanácsosi Munkaközösség hozták létre, s keresztelték azt kezdőbetűik kombinációjaként Nawa 55-re. A cég elnök-igazgatója Wappler, igazgatói a Déva-elnökhelyettes Medgyes, illetve Nádasdi lettek.
1990–1991-ben azután még további hat Nawa névre hallgató társaság született. Egyikük, a Nawa Air például, a Magyarországon akkor még igencsak ritka magánrepülő társaságként, vélhetően ugyancsak szoros kapcsolatban volt a Déva Kisszövetkezettel, hiszen az iratok szerint folyamatosan ez utóbbi fizetett három gépe elhelyezésének területhasználatáért. A Nawa Air egyébként olyan gyors volt, hogy már 1991. májusi megalakulása előtt fél évvel megkapta az úgynevezett repülőüzemi engedélyt a közlekedési tárca légügyi főigazgatójától. Hasonlóan egy másik Nawa-céghez, a Nawa Bányászati és Kereskedelmi Kft.-hez, amely ugyancsak hónapokkal 1991. októberi megalakulása előtt már koncessziós szerződést kötött Kambodzsa Állammal olajbányászati tevékenység folytatására – legalábbis erről adott igazolást Kambodzsa akkori budapesti ügyvivője.
A Nawa 55 egyébként a benzináremelés okozta 1990. őszi taxisblokádot követően került a hazai újságok címoldalára, amikor is a semmiből felbukkanó 10 millió forintos részvénytársaság elnök-vezérigazgatója, Wappler László bejelentette: ő Szaúd-Arábiából az akkor 29 dolláros barellenkénti világpiaci árnál olcsóbban, 22-23 dollárért tud olajat szerezni. Az üzlethez ugyan 1,5 milliárd forintnyi állami garanciát is kapott, az akcióból azonban egy csepp olaj sem lett. Helyette viszont a Nawa 55 Rt. mind a mai napig nem fizetett vissza 2 millió dollárnyi tartozást a Magyar Hitel Bank Rt.-nek (MHB), mert az importra előlegként szánt pénzt a Nawa angliai ügynökeként eljáró Aquaterex jutalék címén – legalábbis Zdeborszky György, az ügyletben résztvevő CIB Bank elnök-vezérigazgatója már 1992 januárjában így nyilatkozott – Svájcból Angliába utaltatta, ahol a pénz útjának nyoma veszett. Wappler László tagadta, hogy a Nawa diszponált volna valamilyen módon a Svájcban letétbe helyezett pénzről, sőt beperelte a CIB-et, mondván micsoda bank az, amely egy importügylet meghiúsulása esetén képtelen visszaszerezni az előleget. Ám 1992 májusában, amikor a Déva Kisszövetkezet és a Tabán SE vezetőit előzetesen letartóztatták, Wappler és családja eltűntek. Állítólag mind a mai napig körözik az Interpol közreműködésével.
Ami a rendőrségnek nem sikerült, az – úgy látszik – Nádasdi Istvánnak és egy másik tulajdonostársának igen. 1993. április 19-ei keltezésű ugyanis az az üzletrész-átruházási szerződés, amelyben Wapplernek adták el a Nawa Bányászati és Kereskedelmi Kft.-ben lévő, papíron 4,2 milliárd forintnyi tulajdonrészüket. E társaság története 1991 nyarára, a már említett kambodzsai olajkutatási koncesszió idejére nyúlik vissza. Voll László, a Szénhidrogén-bányászati Kutató és Fejlesztő Intézet akkori igazgatója (1994-ben ő lett az elnöke az Első Magyar Olajtároló Rt.-nek, 1995–1996-ban pedig a Mol Rt. marketing és kereskedelmi igazgatója) biztos volt abban, hogy az adott területeken olajat találnak, amiből a Pénzügykutató Rt. szerint 20 év alatt 6 milliárd forintnyi haszna lehetett volna a Nawának. Mindezt megelőlegezve papíron 6 milliárd forintra emelték a törzstőkét, nyilván azt feltétezve, hogy így majd lesz tekintélye a társaságnak, s könnyebben jutnak a fúráshoz szükséges hitelekhez is. Ám ez utóbbi annak ellenére nem sikerült, hogy a kft-t 1992 decemberéig egy olaj-ász, Doleschall Sándor, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt egykori vezérhelyettese (jelenleg igazgatósági tag a Mol Rt.-ben) irányította. A szaúdi olaj körüli botrány ugyanis akkor is betett volna a Nawa-csoport másik nagy álmának, a kambodzsai olajkutató fúrásoknak, ha az utóbbi önmagában zökkenőmentes vállalkozás lett volna. De nem volt az.
Érdekes ugyanakkor, hogy miközben a cégbirodalom egyik névadója nyomtalanul eltűnt, további fő oszlopa pedig adócsalási ügyben a vádlottak padján ül, a másik névadó, Nádasdi István üzleti jóhírének a jelek szerint mindez mit sem ártott. Sőt, a feleségével közösen 1991 januárjában Nyírpazonyban 1 millió forintnyi törzstőkével alapított – elsősorban gépkocsilízinggel és vendéglátással foglalkozó – Zefirus Kereskedelmi Kft. már 1992-ben 347 millió forintnyi nyereséget tudott felmutatni a mérlegében, s mindössze 5 millió forintnyi adóssága volt. 1993-tól azután, a talán adómegtakarítási okokból időközben egy kanadai magyar polgárt is társává fogadó Nádasdi házaspár szinte korlátlan támaszra talált a Postabank és Takarékpénztár Rt.-ben, és a tőle felvett 700 millió forinttal, valamint más bankoktól is kapott hitelekkel a társaság tartozása 1994 tavaszára már 1,5 milliárd forintra nőtt.
Az 1994-es parlamenti választásokat követően azonban mintha nem igazán törték volna magukat Nádasdiék, hogy visszafizessék a kölcsönöket. A Postabank tiltakozása ellenére a Zefirus jogutódjaként három új társaságot hoznak létre, a [b]Zefirusz Post Kft.-t, a Zefirusz Korona Kft.-t és a Zefirusz Centrál Kft.-t, ám ebből kizárólag a Postnak kellett volna a postabanki kölcsönöket visszafizetnie, miközben a hitelek segítségével korábban vásárolt ingatlanokból semmi sem lett a Posté. A megoldás egyébként megfelelt a törvényes előírásoknak – legalábbis ez derült ki a postabanki óvást követően a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásából. Ám az is látni való, hogy az MSZP vezette kormánykoalíció időszakában Nádasdi egyik erősségévé lett, hogy még 1993-ban megvásárolta a rendszerváltást megelőzően MSZMP-tulajdonban volt, korábban Külügyi Szállóként ismert budapesti Andrássy úti Centrál Szállót az MSZP kincstárnoka, Máté László által irányított Kossuth Kereskedőháztól. 1993 decemberében azután bekerült a Zefirus felügyelőbizottságába Baja Ferenc, akkor ellenzéki politikus, utóbb környezetvédelmi miniszter, az MSZP országos választmányának elnöke.[b]
Még egy személyre érdemes odafigyelni a Nawa-csoport szereplői közül: három kis, 1991. május 1-jén létrehozott Nawa-szatellit cégben is felbukkan Kiss Imre neve, ám az ő pályafutását eddig mintha kevesebb szerencse kísérné, mint Nádasdiét. Kiss ugyanis, aki 1992 novemberében, a Nawa 55-tel egy időben megválik a Nawa Airtől, amelynek addig legnagyobb, 35 százalékos tulajdonosa volt – a magánrepülő-társaság kivételével – elsősorban tudományban, találmányok fejlesztésében „utazik”, ahhoz pedig nem igazán lehet Magyarországon banki társra lelni. Próbálkozott például integrált áramkörök fejlesztésével is, ám az e célra létrehozott, az ő többségi tulajdonában álló Eurologic cégnek nem sikerült pénzt szereznie, ezért valójában sosem működött. Az 1992 szeptemberéig informálisan általa irányított „4 Dimenzió”-nak is csak ígérete volt hitelre, ám a pénz sehogy sem akart megérkezni – legalábbis a formálisan kinevezett ügyvezető így nyilatkozott utóbb a cégbírónak. S a Kiss Imre által menedzselt legújabb nagy ötlethez, a világszenzációnak tűnő ujjlenyomat-azonosító berendezések kutatásának és gyártásának a fejlesztéséhez sem sikerül a[b] Dermo-cégeknek stabil banki társra lelnie (lásd keretes írásunkat).
Némi tőkével feltűnik viszont Kiss mellett egy újabb érdekes figura, Tálosi János, aki a rendszerváltáskor még főképp nemzetközi áruszállítással foglalkozott, többfunkciós kárpitozott bútorokkal kereskedett, 1992-től azonban egyre inkább az olajbiznisz felé fordult. Neve az elmúlt években fölbukkan a tolnai volt szovjet katonai olajtárolókban bértárolással foglalkozó Első Magyar Olajtároló Rt. sokszor változó ügyvezetői és tulajdonosai között is.
A Dermo-cégek alapításának története arra utal, hogy az ujjlenyomat-olvasó-berendezés gyártására 1995 áprilisában Kissék már nem Tálosival társultak volna, hanem egy újabb partnerükkel, a Magyarországon 1989 óta elsősorban az építőiparban és fuvarozásban otthonos tatabányai születésű, az egyes vállalkozásaiban hol Adam Robert Jung, hol Adam R. Jung, míg máskor Jung Ádám, illetve Jung Ádám Róbert néven szereplő, Németországban és Ausztriában is rezidens vállalkozóval. Jung 1989 júniusában alapított először céget Magyarországon, a jelenleg diósdi székhelyű Pronto Trading Vállalkozó Fejlesztő és Kereskedelmi Kft.-t, s már annak papírjai között is három különböző cégnéven szerepelt az egyébként magánszemélyként alapító Jung. Bár ezt követően, 1995-ig megannyi társaság főszereplője lett Magyarországon, valójában a Prontón kívül mindenütt egy 1989 novemberében Dublinban alapított, Pacific Traders Company néven bejegyzett off-shore cég képviselőjenként, illetve társtulajdonosaként szerepel a különböző hazai cégekben.
Jung 1995-ben jelenik meg a Dermo cégcsoportban, de nem tudni, milyen minőségben: Tálosi János ellenfeleként vagy helyetteseként. Jung ugyanis akkor lett a Dermo fő tulajdonosa és egyik ügyvezetője (a másik Kiss), amikor Tálosi János éppen előzetes letartóztatásban volt, ám amikor Tálosi 1995. október 17-én a Dermo Trade Gyártó és Kereskedelmi Kft.-be egy svájci céget, az RD Technoinvestet képviselve visszatért, Jung megvált a társaság ügyvezetésétől. Igaz, a vezérigazgató Kiss Imrét a taggyűlés ekkor arra hatalmazta fel – legalábbis a jegyzőkönyvekben ez szerepel –, hogy a társaság „haladéktalanul kössön disztribúciós szerződést a Pacific Traders Co Ltd. céggel kanadai értékesítésre 1996. december 31-éig. A Pacific székhelye USA, Delaware, képviselője Jung Ádám”.
Tálosit egyébként elsősorban Oroszországból, Ukrajnából, Azerbajdzsánból, kisebb részben Jugoszláviából importált olaj halasztott vámfizetésének az elmulasztásával gyanúsítják – a kihallgató tiszt tájékoztatása szerint – Szép Zoltán és társai különösen nagy (4 milliárd forintnyi) kárt okozó, mind a mai napig nyomozati szakaszban lévő, adó- és vámcsalási ügyében. (Az 1971 és 1975 közötti magyar Országgyűlés egyik képviselőjéről, a vak Szép Zoltánról van szó, aki később a Szabad Európa Rádiónál dolgozott, majd a kilencvenes években ügyvéd lett.)
Elgondolkodtató véletlen, hogy épp akkor, amikor a Tálosi János által képviselt RD Technoinvest lett 1995 januárjában az Első Magyar Olajtároló (EMO) Rt. tulajdonosa (HVG, 1996. augusztus 24.), felmerült, hogy az igazgatóságnak legyen tagja Györke Sándor – a rendszerváltáskor Magyarország moszkvai nagykövete, jelenleg a Mol Rt. igazgatóságának tagja. Erre azonban végül nem került sor, 1995 decemberétől, az időközben tulajdonost váltó EMO egyik igazgatósági tagjának viszont azt az 1990 és 1994 között Kecskeméten SZDSZ-es önkormányzati képviselő Körmöczi Bélát kérték fel, akinek – minő véletlen – a cégei ugyanott vannak bejegyezve Kecskeméten, mint ahol Jungnak két társasága is alakult. Körmöczi pedig maga is előbb egy Dublinban bejegyzett off-shore cég képviselőjeként, majd magánszemélyként 1995 áprilisa óta – a vele folytatott decemberi beszélgetésig mindenképp – tulajdonostárs a Dermo Trade Kft.-ben.
A bécsi lakcímű Jung megjelenése – méghozzá egyszerre több ponton – a Déva–Nawa–Dermo–Tálosi történetben érzékelhetően felpezsdítette azt, de hogy valójában kicsoda is Jung Ádám, arra még Kiss Imre Dermo-vezér is csak annyit mondott a HVG kérdésére: „Lehet, hogy nem is Jung”. Mindenesetre az általa képviselt Pacificnak üzlettársa volt egy bizonyos Kovács Nagy Ferenc 1990-től 1995. január 23-áig a Coral-Constructions Építési és Ingatlanforgalmazási Kft.-ben, amely szintén Jung és Körmöczi egyes vállalkozásainak közös kecskeméti címén alakult. Márpedig Kovács Nagy az egyik célpontja, más verziók szerint viszont aktív résztvevője a tavaly kezdődött budapesti leszámolásos merényleteknek. Ebben a „minőségében” Kovács Nagy már többször szerepelt a címlapokon: 1996 novemberében kisteherautóját akarták felrobbantani, idén január 17-én pedig két pancser, akiket tettük színhelyére visszatérve a rendőrség sürgősen lekapcsolt, kézigránátot dobott a vállalkozó adyligeti családi házára. A robbanás azonban ezúttal elmaradt, mert a kézigránát fennakadt a kerti fenyőfán – legalábbis, ha a történet úgy igaz, ahogy a rendőrség tálalta. Furcsa ugyanis, hogy az elkövetők a Kovács Nagy Ferenc által már nem lakott házat szemelték ki. Kovács – mint arról a Népszavának nyilatkozott – az állandó incidensektől tartva családjával rejtekhelyre költözött.

Trjeszkedik az IPC Holding.
Várhatóan pénteken köt szerződést az Invest-Petro-Chemical Fővállalkozó és Kereskedelmi Holding Rt. a Kvantum Investment Bank Rt.-vel a felszámolás alatt álló, 400 millió forintos törzstőkéjű Salgótarjáni Vegyipari Gépgyár (SVG) vagyontárgyainak megvásárlásáról. A felszámoló Reorg Rt. által az SVG vagyonára kiírt pályázatot a szintén salgótarjáni Tarjánfém Rt. nyerte meg, amely 130 millió forint kifizetését és a 230 dolgozó foglalkoztatását vállalta, ám a legnagyobb hitelező, a Kvantumbank Rt. bejelentette, hogy él a felszámolási jogszabályok szerinti elővásárlási jogával. A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. tulajdonában álló pénzintézet azonban nem magának vásárolta meg a vagyont, hanem azonnal „továbbadja” azt a korábban a szocialista párti Máté László-féle Kossuth Befektetési Rt. résztulajdonában volt, júniustól orosz többségű IPC Holdingnak (HVG, 1995. június 22.), amely 1995-ben már megszerezte a hasonló profilú Budapesti Vegyipari Gépgyár Rt.-t.

Tulajdonosváltások a Covent Rt.-ben.
[HVG 1996/21. szám, 18. oldal • 1996.05.25.]
[Rovat: Cégvilág; Műfaj: hír; Földrajzi név: Magyarország; Szervezet: Covent Rt.]
Tulajdonosváltások a Covent Rt.-ben.
A 82 százalékos – részint közvetett – állami tulajdonban lévő, 617 millió forint alaptőkéjű Covent Ipari Kockázati Tőke Befektető Rt. tulajdonosi összetétele fokozatosan megváltozik az idén. A korábban 1 százalékos részesedéssel rendelkező Medicor Holding Rt. már megvásárolta a részben állami Corvinbank Rt. (HVG, 1995. május 18.) 16 százalékos részvénycsomagját, de a HVG információi szerint a részvények 36 százalékát birtokló Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) is hamarosan eladja részesedését. Az „államtalanítás” az egyik feltétele annak, hogy tőkeemelés útján új – részben külföldi – társtulajdonosokat kapjon a cég. (Az IKM által létrehozott Ipari Műszaki Fejlesztésért Alapítvány egyelőre megtartja 46 százalékos Covent-részét.) A Covent Rt. jogelődjét, az Ipari Kockázati Tőke Kft.-t 1990-ben alapította az IKM és a Corvinbank Rt. A társaság jelenleg 19 vállalkozásban vesz részt (például Innotech Műegyetemi Innovációs Park Kft., Ózdi Ipari Park Kft., Medicor Röntgen Rt.), befektetési portfóliójuk összértéke a cég közlése szerint eléri az 1,9 milliárd forintot.

52 millió forintos vételáron a Magyar Szocialista Párt képviselő-alelnöke, Máté László társtulajdonos-ügyvezető nevével fémjelzett Kossuth Kereskedőház Kft. vezette Invest nevű konzorcium veheti meg az Állami Vagyonügynökségtől (ÁVÜ) a 251 millió forintos jegyzett tőkéjű, februárban csődöt jelentett Budapesti Vegyipari Gépgyár Rt. (BVG) 225 millió forintos részvénycsomagját. A privatizációs pályázaton egyedül induló konzorcium – amelynek a Kossuth Kereskedőházon kívül 3 magánszemély szakmai befektető is tagja – 16 millió forint készpénzzel és 36 millió forint névértékű kárpótlási jeggyel fizet. A részvények fennmaradó 26 millió forint névértékű részét az ÁVÜ – szintén 20 százalék körüli árfolyamon – a dolgozóknak ajánlotta fel, ám munkavállalói érdeklődés hiányában ezt a részt is megveheti a nyertes konzorcium. A BVG saját tőkéje – a cég féléves mérlege szerint – 166 millió forint, az első hat hónapban 105 millió forintos árbevételre tett szert, ennek ellenére „még az üzemi eredmény is mínuszos volt, s ezt tovább rontja a cég pénzügyi tevékenysége” – tájékoztatták az ÁVÜ-nél lapunkat. (A veszteség mértékét – a cég érdekeire hivatkozva – nem árulták el.) A BVG megszerzésével tovább terjeszkedik a magyar–ír tulajdonú, 21 millió forint törzstőkéjű, s több vállalkozásban érdekelt Kossuth Kereskedőház, amelynek többségi tulajdonát 1994 áprilisában vásárolta meg Máté László az Eurocontour Alapítványtól (HVG, 1994. november 5.).