A tiltakozás Kovács, Hiller és HungaroValentin miniszterek kötelessége lett volna. Ők menalitásuknak megfelelően bizonyára önelégülten tapsikoltak az ujabb magyargyalázásnak.

A bolsik mindig is örömüket fejezik ki, ha a "fasiszta Magyarországon" valaki üt egyet.

Rendkivül hálásak szoktak lenni, ha ezt "a múlt nélküli, de micisapka-, tetemcafatfiliás magyarkodó népet" internacionális segítséggel sikerül letaposniuk.

1919 április 11. – péntek

Kun Béla felszólalása a Budapesti Tanács ülésén:
„Nemzetközi proletárforradalom: -ez az első szavam azokhoz, akik itt a budapesti proletárság képviseletében összejöttek. Hála az orosz proletároknak, hála az orosz bolsevikieknek, akik a szenvedések poklán keresztül harcolták végig a maguk forradalmát, megmutatva az utat, amelyen elin-dulva lerakhatjuk az alapjait a kommunista társadalomnak.
Innét az egész világ proletáriusához szólok... Ünnepélyesen jelentem ki, hogy cselekvésünket a nemzetközi forradalomra építettük, hogy a diktatúrának ez a hazája a nemzetközi proletárság hazája. Nincs közöttünk és nem tekintünk sem faji, sem vallási, sem egyéb különbséget, csak egyet: az osztálykülönbséget."

***

Cikk a Népszavában:
„A Ferenc József-szobor elrablásáról, mint elítélendő egyéni akcióról emlékeztünk meg szombati lapunkban. Ez az értesülés azonban félreértésen alapult, mert amint most a közoktatásügyi népbiztosság közli: szó sincs egyéni akcióról, még kevésbé rablásról, mert a közízlést sértő, művészileg tejesen értéktelen szobormű eltávolítását, illetve szétrombolását a közoktatásügyi népbiztossággal egyetértésben a művészeti és múzeumi ügyek politikai megbízottja rendelte el.

A népbiztosság azt is közli, hogy nem csak ez az egy szobor, hanem az összes Habsburg király-szobrok sorra kerülnek, sőt valószínűen az egész emlékművet le fogják bontani. A magunk részérói helyeseljük és örömmel üdvözöljük a közoktatásügyi népbiztosság-nak ezt a forradalmi rendeletét, legalább nem fogják Budapest utcáit népgyilkosok és hóhérok szobrai ékteleníteni... Azonban a Habsburg-szobrok és a millenniumi emlékmű szobrain kívül van még egy pár szobor a főváros utcáin, amelyeket melegen ajánlunk a népbiztosság figyelmébe. Itt van például Werbőczy Istvánnak, a leggyalázatosabb jobbágy törvény megalkotójának szobra... Ezt a szégyenletes emlékművet már az októberi forradalomnak el kellett volna söpörni, de hisszük, a proletárdiktatúra ezt a tisztító munkát is hamarosan elvégzi majd."

***

A Nagykanizsán megjelenő Zalai Népakarat közölte e napon Zala vármegye kettéválasztásáról:
„A sokáig vajúdó ügy végre dűlőre jutott. (...) A belügyi népbiztosság távirata, amelyre egészen objektív ítélettel rá lehet mondani, hogy gordiuszi csomót vágott ketté, a következő:

Direktórium Nagykanizsa.
A zalaegerszegi direktóriumnak a következő táviratot küldtük.
Elrendeljük, hogy Nagykanizsa a hozzá beosztott hét járással külön megyei tanácsot, valamint Önök is külön megyei tanácsot alakítsanak a Zalaegerszeghez beosztott öt járásból.
Landler Jenő s.k.
belügyi népbiztos
Vágó Béla s.k.
belügyi népbiztos

***

Az Európai Parlament információs hivatala felfüggesztette a Magyarországról szóló kiadvány terjesztését, és új országismertető kiadását készítik elő - közölte Szájer József, a Fidesz európai parlamenti képviselője.

A politikus elmondta, hogy néhány héttel ezelőtt levelet intézett az információs osztályhoz, amelyet az Európai Parlament több magyar képviselője is aláírt, és amelyben a kiadvány terjesztésének felfüggesztését kérték arra hivatkozva, hogy komoly tárgyi tévedéseket tartalmaz, és sérti a magyar nemzeti érzékenységet.

A régi és új EU-országok történelmét és kultúráját bemutató, az Európai Parlamentben működő belga delegáció által készített sorozat részeként megjelent kiadvány vihart kavart a magyar közéletben: Áder János, a Fidesz frakcióvezetője március 15-i beszédében például úgy fogalmazott, hogy "magyar kormányhivatalok segítségével nemrégiben olyan négynyelvű uniós brosúra készült hazánk történelméről, amelyben szó sem esik 1848-ról, sem a honfoglalásról, sem az Aranybulláról". Bőven jut hely benne azonban olyan "bornírtságok taglalásának", mint hogy Trianon Magyarország bűne, vagy hogy Magyarország a náci Németország leghűségesebb csatlósa volt - mondta, hozzátéve: "ha nem tudnánk, talán el sem hinnénk, hogy ilyesmi 2004-ben megtörténhet".

Szájer József egy korábbi brüsszeli sajtótájékoztatóján már kifogásolta, hogy a kiadványban sem a honfoglalásról, sem Mohácsról, sem 1848-ról nem esik szó, s "meglehetősen fércmunka".

Napi hírek a Népszavából:
„A hónapok óta bezárt iskolákat csütörtökön kinyitja a vörös tavasz és bevonul a tantermekbe a proletár világfelfogás szelleme.
Az iskolavezetők ismertetni fogják a tanulókkal a nagy átalakítást, majd sorra kerülnek a Forradalmi Kormányzótanács eddig kiadott rendeletei, amelyeket a tanítók hü szellemben fognak megértetni növendékeikkel."

* * *

„A szociális termelés népbiztossága rendelete értelmében a vonós hangszerekre való húrokat minden üzletben és raktárban 1919. április 8-iki állapot szerint azonnal leltározni kell.

A leltárban föl kell tüntetni a húrok pontos megnevezését, mennyiségét és hogy milyen hangszerekhez valók. (...) A leltárt az üzlet (volt) tulajdonosa és a munkástanács (bizalmi testület) tagjai írják alá.

(...) Vonós hangszerhez való húrt csak a leltározás befejezése után és csak vásárlási engedély alapján lehet árusítani. (...) Engedélyt csak a zeneszövetség tagja kaphat és csak akkor, ha a zeneszövetség a szükségletet igazolja. (...)

Minden húreladásról könyvet kell vezetni."
(A Népszava közlése)

* * *

Annak, hogy az olvasztott disznózsír árát kilónként 16 koronában, a zsírszalonna árát pedig 13 koronában állapították meg, csak elméleti jelentősége volt, mert zsiradékot egyáltalán nem lehetett szabadon vásárolni.

* * *

Gantner hadnagy éjszakai jelentése nyomán kora reggel Fülesre sietett Sopronból testőrök kíséretében Entzbruder Dezső katonai diktátor, s vele legszorosabb barátja, Bors László vádbiztos.

A már korábban is igénybe vett Zichy-Meskó kastélyt szállták meg és késedelem nélkül hozzáláttak forradalminak mondott működésükhöz. Újra letartóztatták a két falu plébánosát, Körmendi János fülesi jegyzőt, velük együtt vagyonra és tekintélyre a legjelentősebb gazdákat.

Bors László és Entzbruder Dezső szívósan faggatták a lefogottakat afelől, hogy kik kezdték az éjszakai támadást. Senki nem tudott semmiről. Ezt az egyöntetűséget konok rosszhiszeműségnek vélték a kihallgatok, s az ellenforradalmi érzület nyilvánvaló bizonyítékának.

Megparancsolták, hogy a község valamennyi fiatal emberét, aki betöltötte tizennyolcadik életévét, kísérjék a kastély kőfallal kerített udvarára. Tájékoztatták magukat, hogy melyik három legény apja a leggazdagabb. Ezeket külön állították, kijelentve, hogy agyonlövik őket, amennyiben fél órán belül nem tisztázódik, kik kezdeményezték és kik cselekedtek meg a vizsgálat tárgyát képező fegyveres akciót. Egyúttal futárautót menesztettek Sopronba Szedenik Viktorért, a kántortanító líceumi diákfiáért.

A fiú ismételten úgy vallott, hogy Szemelicker Antal küldte át öt üzenettel Malomházára, hogy fogjanak fegyvert a férfiak, jöjjenek segíteni kiverni Fülesről a vörösöket. Hallották a diák vallomását a jelenlévő letartóztatottak is. A gyanúba mártott plébános szelíden szólt Szedenik Viktorhoz: „Egészen bizonyos vagy benne, hogy én küldöttelek, kedves fiam?" „Igen, a plébános úr küldött"--hangzott, a felelet. Szemelicker erre a többi letartóztatottat kérdezte: „Emberek, hát egy sincs maguk között, aki pártomat fogná az igazságnak megfelelően?" Mindenki mélyen hallgatott, mire a sorsa súlyosságát érző pap lemondóan jegyezte meg: „Ha a fiú szavát senki nem cáfolja, akkor nincs tovább módom igazam bizonyítására."

Kezdettől megfélemlítő harciassággal folytatta Entzbruder és Bors a kihallgatásokat, hosszú órákon át. Bors László mint vádbiztos népirtás és vérontás bűnét rótta a vádlott plébános terhére, miért is golyó által végrehajtandó halálbüntetést indítványozott. De ítélethozatalra a forradalmi törvényszéknek volt joga a tanácskormány rendelkezése alapján, ámbár ritka kivételtől eltekintve mindig az lett az ítélet, amit a vádbiztos indítványozott.

Hatást növelő célzattal helyben tartották meg a sebtében elhatározott tárgyalást. Ebéd után telefonált Sopronba Entzbruder, hogy a lehető legrövidebb időn belül autózzon Fülesre az ítélkező testület. Nevezetesen: a harminckét éves Zsitvai Lajos, aki nyomdászból lett a megyei forradalmi törvényszék elnöke, s a két szavazóbíró (a harmincnyolc éves Nagy Antal vasúti gépkezelő és a negyvenhét éves Schambauer Ignác asztalossegéd).
A mindvégig fenyegető haragossággal viselkedő Entzbruder Dezső elébük autózott, félúton találkozva parancsolóan közölte a háromtagú testülettel: „A papot feltétlenül halálra kell ítélni! Ha nem tesszük, akkor a papot is, de bennünket is agyonvernek az igazságot követelő katonák!„

Ennek ellenére délután négytől este kilencig tartott a tárgyalás a Zichy-Meskó kastélyban. Úgy történt, ahogy Bors László vádbiztos akarta. Szemelicker Antal plébánost golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet maguk a katonák akarták nyomban, a helyszínen végrehajtani. Időközben telefonált Sopronból Kellner Sándor teljhatalmú biztos, hogy ne Fülesen végezzék ki a papot, amennyiben halálra ítélik, hanem hozzák Sopronba. Zichy grófnő is könyörgött Entzbrudernek, kíméljék meg lakóhelyüket a szörnyűségtől, mert hogyan is élhetnének tovább borzadály nélkül olyan házban, amelynek falánál emberéletet oltottak ki.

Sopronban Kellner Sándor komolyan fontolóra vette, agyonlőjék-e a fiatal plébánost, amikor késő este az ítélet megerősítését követelte nála Bors László és Entzbruder Dezső. Az elítéltet ugyanabban az épületben, a megyei törvényszék fogdájában őrizték, miközben sorsa fölött vitatkozott a három legfőbb helyi vezető. Kellnertöl kicsikarták a beleegyezést és Szemelicker Antal sorsa ezzel megpecsételődött. Kérésére papot engedtek hozzá, hogy a gyónás és áldozás szentségében részesüljön. Ezt a lelki szolgálatot Mihályi Ernő, a Szent Benedek-rend szerzetes tanára látta el.
Amíg együtt imádkozott a torvényszéki cellában a két pap, Entzbruder Dezső nagy igyekezettel sietett megrendezni a kivégzést. Félszakasz vöröskatonát sorakoztatott fel a törvényszék szűk udvarán, majd telefonon a helyszínre rendelte a parancsnoksága alatt lévő vasútbiztosító osztag ügyeleti készültségét. Ennek a háromszáznyolcvan fős osztagnak a 48-as laktanyában volt a körlete. A készültség ügyeletes parancsnoka Berta Viktor technikus volt. Rajnyi emberével a megnevezett helyre sietett, de sejtelmük sem volt, mi céllal rendelte el kivonulásukat Entzbruder.

Döbbenten vették tudomásul diktátor hatalmú elöljárójuk akaratát.

Szemelicker Antal már a szűk fogházudvar falánál állt, azon a ponton, ahol meg kellett halnia. A szeme láttára, a füle hallatára támadt éles vita a vonakodó katonák és a kivégzést megparancsoló Entzbruder között. A naphosszat szakadatlanul indulatoskodó Entzbruder csőre töltött pisztolyát szegezte Berta Viktor készültségparancsnokra, hogy jelölje ki a sortüzet leadó hat embert, kösse be az elítélt szemét és vezényeljen tüzet. Pfeiffer János tüzértiszthelyettes, városi vörösőr-tisztparancsnok ki akarta oktatni Berta Viktort, hogy jellel és ne hangos szóval lövessen a kivégzendöre, de mind Bors László, mind Entzbruder türelmetlenül leintették, hogy akadékoskodásra semmi szükség. Berta ezután bekötötte Szemelicker Antal szemét.

A sortűzhöz a következő hat katonát léptette előre: Balog János lakatos, Cseki Nándor lakatos, Bohacsek Ferenc lakatos, Heiszenberger Rezső lakatos, Király Béla és Görtl Károly vasúti munkásokat. Zaklatottságukban alig tudtak célozni s az áldozat hat lövés után is eszmélete birtokában vergődött a földön.

Pfeiffer vörösör-parancsnok kiabálta: „Ne hagyják szenvedni, végezzen már vele valaki!" Erre a bal szélen álló Balog János a sebesülthöz lépett, és közelről fejbe lőtte. Dr. Szilvási Gyula, Sopron város tiszti fövorvosa megállapította a halál beálltát, majd Szemelicker Antal fülesi plébános testét a soproni Szent Mihály temetőbe vitték, ahol még éjfél előtt elhantolták.

***

Sárospatakon mindenkit letartóztattak, akit ellenforradalmi szervezkedéssel gyanúsítottak. Valamennyiüket Sátoraljaújhelyre vitték és a forradalmi törvényszék ítélkezett felettük. Riskó József negyven év körüli gazdálkodóra kötél általi halált mondtak. Kivégzése időpontjául kilencedike reggelét határozták meg, de a neki szánt akasztófát már előző este felállították a város közepén, a katolikus templom szentélye és Kossuth Lajos szobra között.

Az ítéletet Vasó György huszonkét éves mészárossegéd hajtotta végre a Sípos-féle terrorcsapat közreműködésével

Ugyanazok ítélkeztek most is, akik Sárospatakon a városháza vaskapujára köttették fel Becker Andrást.

Füles községben teljesen helyreállt a rend, és a szomszédos Malomházán is nyugalom volt, noha erős feszültség és kölcsönös bizalmatlanság jellemezte a lakosság és a jelenlévő vörös fegyveresek viszonyát. Sötétedés után sem mutatkozott semmi nyoma valamiféle rendellenességnek.

Már benne jártak az éjszakában, amikor arról értesítették a Fülest megszállva tartó osztag parancsnokát, hogy támadásra készülnek a két falu ellenforadalmárai. Már be is ásták magukat a Füles felé lejtő malomházi domboldalon. Az éjszakai sötét ellenére jól látszik a három lövészfészek.

A riadóztatott vörösök hatalmas lövöldözéssel indítottak rohamot a három földhányás ellen. Vissza senki nem lőtt. Amikor elérték a lövészfészkeknek hitt gödröket, felvilágosították őket, hogy azok a gödrök régebbről léteznek, nem mások, mint elszáradt vén diófák kiszedett tuskóinak helyei. Gantner hadnagy, a falu fékentartására küldött ötven fős vörösosztag parancsnoka azonban úgy vélekedett, hogy azok a gödrök kiválóan alkalmasak orvtámadás kiinduló pontjául. Minden valószínűség szerint igaz a jelentés a fehérek támadási szándékáról.

Véleményét tényként telefonálta meg Sopronnak, közölve, hogy fegyveres mozgolódásba kezdtek a helyi ellenforradalmárok.

* * *

Részletek a teljhatalmú lakásügyi népbiztosok e napon keletkezett parancsaiból:

„1. számú parancs
A Forradalmi Kormányzótanácstól ránk ruházott hatalomnál fogva megparancsoljuk, hogy a Lakáshivatal egyelőre három napon át semmiféle kérelmet ne fogadjon, lakásrekvirálást el ne rendeljen. (...)
Aki hivatali hatalmával visszaél, ... statáriális úton a forradalmi törvényszék elé kerül.
Aki a lakásigénylök között nyílt vagy rejtett úton elégületlenséget, lázadást szít, aki lakásügyi parancsaink ellen agitál, halállal büntettetik.

2. számú parancs
(...)
Aki valamely lakást, helyiséget vagy a benne lévő berendezési tárgyakat a kiadott parancsok ellenére vagy elfoglalja, vagy elviszi, a kerületi lakásbizottságoknak vagy a központi lakásbiztosságnak valótlan, hamis adatokat jelent be, vagy rosszhiszeműen elhallgat, valamint azok a hivatali közegek, akik a rájuk bízott kötelességüket lelkiismeretlenül teljesítik, vagy vétkes mulasztást követnek el, a forradalmi törvényszék elé állíttatnak, és az eset súlyosságához képest halállal is büntethetők.
Vágó Béla s.k.
Szamuely Tibor s.k.
népbiztosok."

* * *

A váci laktanyaudvaron vöröskatonák előtt arról tartott előadást a politikai megbízott, hogy szükség esetén az életét is feláldozza a proletár harcos a forradalom érdekében.

Hegedűs József erre úgy vélekedett, hogy ő semmilyen harcban nem lenne hajlandó önszántából megválni az élettől.

Kijelentéséért a váci katonai forradalmi törvényszék elé vitték. Ennek a törvényszéknek Vida Tivadar ipolysági gyógyszerészsegéd volt az elnöke, tagjai Kovacsics Mihály harminchat éves vasesztergályos, Dózsa Jenő fodrászsegéd, vádbiztosa pedig Matejka János huszonnégy éves tanárjelölt. Defetizmusért, bomlasztó nézetek terjesztéséért rögtönbíráskodással golyó általi halálra ítélték az újonc Hegedűs Józsefet, akit a tárgyalásról egyenesen a huszárlaktanya külső udvarára kísértek és ott agyonlőtték.

* * *

Jászárokszálláson befejezte tárgyalását és ítéletet mondott a Jász-Nagykun-Szolnok megyei forradalmi törvényszék. Dobák Imrét, Gedei Lászlót, Torpa Balázst golyó általi halálra ítélték, mert fegyverrel támadtak a március 22-i zendülés lecsendesítésére érkezett karhatalomra. Az ítéletet mindhármukon rögtön végrehajtotta a Básti Ferenc parancsnoksága alá tartozó, vöröskatonákból összeállított kivégzőosztag.

* * *

- Pedig ami velünk a proletárdiktatúra alatt történt, nem könnyű elfelejteni. Azt a szégyenfoltot, hogy ebben az országban a közhatalmat 133 napon át néhány sehonnai bitorolta, a magyar történelemből kitörölni nem lehet.

- Ezeréves alkotmányunk és nemzeti önérzetünk gyalázata ez, melyre lehetetlen szégyenkezés nélkül gondolnunk. Nagyon mélyre kellett süllyednünk, hogy ez velünk megeshetett.

Hivatalos jelentések és bírói ítéletek alapján összeállítottam azok névsorát, kik e véres uralomnak áldozatul estek.

Ezen összeállítás szerint a négy és félhónapos rémuralom alatt 590 egyént gyilkoltak le nagyobb részt teljesen ártatlanul.

Egymaga Szamuely Tibor száznál több ártatlan polgárt gyilkolt le. Ez a szám és névsor azonban nem teljes.

Hiányzanak az adatok azokról a területekről, a melyek időközben elszakítottak. Nincsenek benne azok sem, akik kétségbeesésükben öngyilkosok lettek vagy a szenvedett bántalmazás és fogvatartás folytán utóbb elhaltak. Végre nem volt megállapítható azoknak a szerencsétleneknek száma sem kiket egyes vörös parancsnokok a harctéren a vörös hadsereg kebelében kivégeztettek vagy akiket ellenforradalmi harcokban, ellenforradalmárok öltek meg. Valószínűleg ezeknek száma is kitesz még pár százat.

Az egyes eseteknél előadott tényállás hivatalos jelentésekből és bírói ítéletekből van véve. Rövid, száraz adatok, melyek legtöbbjét azonban lehetetlen megindulás nélkül olvasnunk. Hosszú sorozata ártatlan vértanúknak, halálos vergődése a felbomlott államhatalom által védtelenül magára hagyott polgároknak. Hazafias föllángolások, halál-megvető, bátor megnyilatkozások, melyek büszkeséggel tölthetnek el bennünket.

A gyilkosok uralma mégsem volt teljesen zavartalan...
Csatoltam a népbiztosok teljes névsorát is. Lássuk együtt, kik parancsoltak négy és fél hónapon át az ezeréves történelmi Magyarországnak s kik a felelősek azért, hogy az emberek százait legyilkolták, ezreit börtönbe vetették s százezreit kirabolták.

Aki ezt az időt átszenvedte, természetesnek találja, hogy a megtorlás nem maradhatott el. Végre is büntetlenül gyilkolni és rabolni talán még sem lehet!

Parisban 1871-ben a kommün kéthónapos uralma után 17 000 embert lőttek agyon, Ötvenezret tartóztattak le. Ebből az ötvenezer emberből 14 000 embert ítéltek el, kétezret fölmentettek s harmincnégyezret bizonyítékok híjján ideiglenesen szabadon bocsátottak. A megtorlás elől l 000 000 ember szökött külföldre.

Nálunk, bár a bűnvádi eljárás mintegy 70 000 ember ellen indult meg s körülbelül 15 000 ember került előzetes letartóztatásba, bíróságaink mindössze 6 000 embert ítéltek el, 2500-at fölmentettek, a többi ellen pedig, részben kegyelem folytán is, a bűnvádi eljárás megszűnt. Ha még hozzátesszük, hogy a 6 000 elítéltből mintegy 2 500 ember kegyelmet kapott s háromszáznál többet az oroszoknak kellett kiadniuk, s hogy a bírói ítéletek alapján kivégzettek száma alig haladja meg az ötvenet és ma már csak 400 kommunista elítélt ül letartóztatásban intézeteinkben, megállapíthatjuk, hogy a bűnvádi üldözés az átélt borzalmakkal szemben mértéket tartott.

Bíróságaink a tömegbűncselekményekre tekintettel a gyorsított bűnvádi eljárás szabályai szerint ugyan, de öt tagból álló tanácsokban és a büntetőtörvénykönyv alapján ítélkeztek.

A kommunista bűnügyek beható ismerete kapcsán nem hallgathatok el egy-két megjegyzést.

Októberi fölfordulás nélkül nálunk nem lehetett volna kommunista uralom.

A proletárdiktatúra föltételeit az 1918. október 31-iki fölfordulás teremtette meg. Iszonyú felelősség terheli azokat, kik a magyar katona kezéből a fegyvert kiverték.

Másrészt kétségtelen, hogy a vörös uralom abban a formában, ahogy nálunk dühöngött, erőszakra és gyűlöletre nevelt munkás tömegek nélkül nem lett volna megvalósítható.

Pár száz kommunista a szervezett munkások százezreit nem terrorizálhatta. A munkás vezéreknek tehát szakítaniok kell az osztályharc, osztálygyűlölet, erőszak és forradalom jelszavaival.

Egy tanulságot levonhatunk a történelemből:

Több erélyt a hatalom gyakorlásában, több ellenállást a hatalom megtartásában és több megértést a munkáskérdésekkel szemben.

Ezt a nemzetet csak eréllyel és szeretettel lehet kormányozni.

Eörsi Úr!

A Sopron megye, felsőpulyai járáshoz tartozó Füles községben általános haragot gerjesztett maga ellen türelmetlen és diktatórikus intézkedésével két, szélsőségesen baloldali ember: Makár csendőr őrmester és Gerdenits Dániel.

Éppen a rendíthetetlennek látszó viselkedésük miatt szánták nekik a fő vezető szerepet felsőbb irányítóik a megalakítandó helyi direktóriumban.

Hozzájuk hasonló fanatikus kommunista volt Váradi Hermán felsöpulyai szabósegédböl lett járási politikai biztos.

Erre a vasárnapra tervezte kortes-beszédjét fülesi pártfogoltjai mellett. De tartva az esetleges rendzavarástól, erősítő biztosítást kért Sopronból. Abban a hiszemben, hogy Fülesen lesznek már a védelmére küldendő fegyveresek, elindult Felsőpulyáról a gyűlés helyszínére. Ám a Sopronból autón elinduló vöröskatonák motorhiba miatt elakadtak a sopronkeresztúri erdőben.

Bajtól tartva Körmendi János fülesi jegyző, Váradi elé sietett. Félúton találkozva a járási politikai biztossal, kérve kérte, forduljon vissza, mert Fülesen a hangulat igen elmérgesedett, éppen a járási biztos által pártfogolt két kommunista sorozatos túlkapásai miatt.

Váradi Hermán csak legyintett a kérlelésre. Kijelentette, őt a legjobb szándék vezérli, nincs mitől félnie, különben is útban vannak hívására Sopronból a fegyveres vörös rendfenntartók.

Miközben ez történt, a kommunista uralom ellenzői átszalasztották Fülesről a szomszédos és közeli Malomházára Szedenik Viktort, a helyi kántortanító fiát, aki a soproni líceum tanulójaként otthon töltötte a vasárnapot.

Azt üzenték a tanácsköztársaságot nem szerető malomháziaknak, gyorsan jöjjenek Fülesre, akadályozzák meg közösen a járási politikai biztos szereplését. Jöttek is azonnal a hívottak, méghozzá sorba rendeződve, egyházi zászló alatt.

A véletlen rendezéseként egyszerre érkeztek a malomháziak és Váradi Hermán a fülesi templom előtti térre, -ahol már ki volt állítva egy erős szék a szónok számára. Körbevették a járási politikai biztost, gúnyolták, becsmérelték, szidalmazták, majd a vérmesebb fiatalok a tettlegességtől sem riadtak vissza. Leterítették Váradi Hermant, majd egy legény a homlokára taposott patkós csizmasarkával.

Füles plébánosának, a fiatal Szemelicker Antalnak és más józan csillapítóknak köszönhetően sikerült bemenekíteni a lincselés elől a járási politikai biztost a közeli csendőrörsre, ahol késedelem nélkül elsősegélyben akarták részesíteni, ám a sebesült azon véresen, homlokán a nyitott sebbel megragadta a telefont.

Sopronnal kapcsoltatta össze magát, s jelentette: Fülesen kitört a lázadás. Haladéktalanul indítsanak útba legalább ötven karhatalmi vöröskatonát. Csak ezután engedte bekötözni felszakadt homlokát.

Eközben megérkeztek Sopronkeresztúr felől az erdőben megrekedt vörösök. Autójuk hibáját nem tudták kijavítani, így valamennyien tolták a használhatatlan gépkocsit.

Gépfegyvereik annál használhatóbbak voltak. Egyet Malomháza, egyet Füles felé irányítottak, amikor a két falu közé értek. Szúró-vágó szerszámokkal felszerelt legények közeledtek vasárnapi öltözetben a malomházi dombos határ szőlősorai között. A soproni vörösök, hogy elriasszák őket, tüzeltek az arra célzó géppuskával. Izgalmukban nem vették észre a patakhídnál játszó gyermekeket.

Váradi Hermán kötözése közben hangzott a sorozatlövés.
Kár nem esett a malomházi legényekben, de a patakhídnál tartózkodó gyermekek közül kettőt — Drimmel Marikát és Buczolics Jánost — golyó talált.

Egyikük rögtön meghalt, a másikat haslövés érte. Amikor rövidesen megérkezett az ötven fős rohamosztag Sopronból, vezetője, Entzbruder Dezső áthozta autón Sopronkeresztúrról a körorvost, de segíteni már nem lehetett. Az ártatlan gyermek még aznap este követte kispajtását a halálba.

RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY:

Füredi Kornél magánhivatalnok Budapest, Aradi utca 16. számú lakásában nagyobb társaság záróra után makaót játszott. A záróra túllépése én a világítási rendelet megszegése miatt Füredi Kornélt egy hónapi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre, Weisz Emil katonát, Spielmann József főpincért, Róth Arnold kávést, Beckes Miklós hivatalnokot, Salgó Béla ügynököt, Wald Miksa ügyvédjelöltet, Schenk Sándor üzletvezetőt, Einfeld Simon kereskedőt és Bánd Nótán kereskedőt 100-100 korona pénzbüntetésre ítélték."

* * *
A Népszavában jelent meg:
„Konyhakertészet a lóverseny tereken. Megszűnt a lóverseny a magyar urak, hadimilliomos istállótulajdonosok emez úri passziója, szegény ember árva garasainak feneketlen hordója. A zöld gyöpön nem suhannak többé végig karcsú paripák és a tribünökön hisztériás hölgyek nem ájuldoznak többé a verseny izgalmától. Bizony nem lesz az idén tavaszi futtatás, se Szent István-díj, a hölgyek nem mutogathatják ez alkalommal a legújabb divatkreációkat, hanem kelkáposzta, karalábé, petrezselyem virul majd ama helyen, ahol eddig hazára passziónak hódolt,a gazdag és sajnos a proletár is. Bizony konyhakert lett a lóversenyterekből. ÉS hisszük, hogy az istállótulajdonosokon kívül ezt kevesen sajnálják... (...)"

* * *

„A főváros népbiztossága a főváros területén lévő valamennyi temetkezési vállalat és egyesületnek a temetkezések lebonyolításához szükséges összes fölszerelését, készletét és anyagát (lovak, halottaskocsik, furgonok, kézikocsik, szemfödél, vánkos, gyertya, sírkövek, sírkeresztek, ravatalozási anyagok, valamint az anyagok elraktározásához szükséges telepek és épületek stb.) ezennel községi kezelésbe veszi. Kötelesek az összes temetkezéssel foglalkozó vállalatok és egyesületek a birtokukban lévő Összes temetkezési fölszerelésüket, készletüket és anyagukat e hó 8-ig a bizalmi egyének bevonásával pontos leltárba foglalni és a leltári jegyzéket két példányban legkésőbb e hó 8-án déli 12 óráig a főváros közegészségügyi politikai megbízottjainak (X. ügyosztály) bemutatni. (...)
Aki ezen rendelkezések ellen vét, forradalmi törvényszék elé állítandó.
A főváros népbiztossága: Preusz Mór, Vincze Sándor, Dienes László
népbiztosok."
* * *

"Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket; mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. De itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes magyar nemzet elvesztésén munkálkodott.

Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat, az élőket, a holtakat, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat:

Vádoljuk őket, mert a "lenini utat" igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb "útja" volt ez. A "továbbhaladásuk" tétje: milliónyi emberélet.

Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg még holtukban is.

Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaim nevében.

Vádoljuk az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, kiknek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját.

Vádoljuk a recski haláltábor megkínzott, megalázott rabjainak nevében.

Vádoljuk a munkaszolgálatosok nevében.

Vádoljuk a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében.

Vádoljuk a 6 millió meg nem született gyermek nevében.

Vádoljuk őket a legdrágább kincs, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét.

Vádoljuk a legfőbb érték, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtekbitóra, vagy zártak börtönbe hosszú évekre.

Vádoljuk a megkínzott, megalázott bajtársaim nevében.

Vádoljuk a sortüzek áldozatai nevében.

Vádoljuk, hogy kiölték az emberből a hitet, a reményt, a morált, egy egyszerű, tisztább élet reményét.

Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért, az Istenhez hu papjaiért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre,hazaszeretetre nevelték népünket.

Vádolom, hogy kifosztották az országot, hogy a dolgos magyar nép munkájából, elveiket megtagadva lettek vörös kapitalisták.

Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, és így kiszolgáltatottá tették őket.

Vádoljuk őket a történelmünk meghamisításáért.

Vádolom a nyugdíjasok nevében, akiknek elrabolták a hosszú, dolgos életgyümölcsét, bizonytalanná téve biztos, nyugdíjas éveiket.

Vádolnak az élők, és vádolnak a meggyilkolt halottak; és vádoljuk őket,mert hitünkben megcsaltak, megloptak.

Megállapítom az áldozatok nevében hogy soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek!

Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar Parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?

Miután nem javukra szolgáló tényeket, kritikákat közöltem,
az elmúlt 5 évben eddig 35 nickemet tiltották le Bolsindex fórumról.

Sebaj, ez csak a bolsi védekező-támadó mechanizmus ősi, kiírtó jellegét bizonyítja.

"Felakasztjuk mi az Úristent is!"
AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT....

Egy jeles történészünk Bálint István János írta meg ellenérzéseit a Magyarok krónikája című könyv kapcsán.

E "minden magyar család" TÖRTÉNELEMKÖNYVÉNEK szánt műből, csakúgy mint iskolai történelemkönyveinkből igen sok tény kimaradt.

A bolsik a torzítások mellett fõként az elhallgatásokkal hamisítják a történelmet!

Nem szerepel a kötetben Mályusz Elemér, Benda Kálmán, Jakó Zsigmond, Szabó T. Attila, Kelemen Lajos, Tolnay, Kerényi Károly, Gerevich Tibor, Domokos Pál Péter, Herepei János, Karácsonyi János, Janovics Jenõ, Wass Albert, Jékely Zoltán, Áprily Lajos, Zádor Anna, Fél Edit, Dsida Jenõ, Dercsényi Dezsõ, Radocsay Dénes, Kós Károly, Borzsák István, Ravasz László, Tamási Áron, Bálint Sándor, Székely Aladár, Balogh Jolán, Csengeri János, Karinthy Ferenc, Kiss Ferenc, Gózon Gyula, Berki Lili, Tõkés Anna, Tiborc Szentgyörgyi István életmûve sem.

Kihagyták Fadrusz Jánost is a két zilahi szoborral, Marosvásárhelyt Bernády Györggyel, a város újjáépítõjével, Tolnai Lajossal és Petelei Istvánnal együtt.

Hol van Érdmindszent és Szilágysomlyó, a váradi káptalan, melynek 1302. febr. 18-án kiadott oklevelében egy Horatius-idézet található az Ars poeticából?!

Petri Mór hatalmas Szilágy vármegye- monográfiája, Jakab Elek Kolozsvár-története,
a párizsi legszebb könyv aranyérmét elnyerõ ötkötetes Domanovszky miért nincs benne?

Bíró József mûvészettörténész, Zoványi Jenõ, Farczády Elek, aki Szabó T. Attilával feldolgozta a Marosvásárhelyi sorokat, hogy-hogy kimaradt?

Ugyanakkor mit keres a kötetben Arafat, Ceausescu, TGM, Ara-Kovács?

Pedig nem most kezdődött.
Idézzük: http://www.mtv.hu/musorok/aranyfust/archive/040314.html

„Sárközy Csaba: Hát én nem akarom kinyomozni. Én nem vagyok nyomozószerv. Nagyon remélem, hogy valaki veszi a fáradságot, ez komplett és tudatos magyargyalázás. Hiszen, amiket nem mondtam el ebből a 9 oldalból, azok ugyanilyen hajmeresztők. Ezért is kaptam bele 1848-ba, mert lám kifelejtettem, és mennyire fontos volna, mint sok minden más. Ez egy tudálékos és tudatos magyargyalázás. Ami a szomorú, ez 2002-ben jelent meg. Az utolsó dátum a magyar anyagban a Medgyessy-kormány megalakulása. Ez azt jelenti, hogy 2002 őszén kerülhetett nyomdába, mert hónapot ez nem ír. Nem tudom kideríteni, meg nem az én feladatom. 2002 óta egyetlen Brüsszelbe rendszeresen járó magyar diplomatának ez nem került a kezébe, nem olvasta el? Egy vidéki tanárnak kell előállni ezzel?”

A friss hírek mellett a múlt, a történelem is fontos!
Hiszen a kommunisták több mint ötven éve hamisítják történelmünket, ill. elhallgatják egyes részeit.

(Az eredeti dokumentum folytatása

10. A torzítások mellett fõként az elhallgatásokkal hamisítják a történelmet,
hiszen nem találjuk a következõket a könyvekben:

Magyarországon 1945-ben több mint 200 ezer hulla fölött, 470 ezer megbecstelenített és ázsiai szifilisszel megfertõzött nõ nyöszörgött orvosság után.

A magyar kormány a Lenin-betegséget (szifiliszt) gyógyító Salvarsant kért Nyugatról 1945 augusztusában.

Csak egy dunántúli kisváros, Pápa adatai ezekbõl a hónapokból: az Irgalmasok kórházában több mint ezer nõt kezeltek,
közülük kereken nyolcszázat ázsiai szifilisszel.

Sehol sem találom Apor Vilmos gyõri püspök meggyilkolásának történetét sem.

"Fölajánlom szenvedésemet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj a szegény magyarokért!"

Ez volt utolsó fohásza, ezek voltak utolsó szavai.

Akiknek a neve sehol sem szerepel, akiknek a mûvei sehol sem kaphatók, azok hamarosan elenyésznek az emberi emlékezetben.

From:http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=83807
A külügyminisztérium szerint az MVSZ részben félreérti a közölteket
2004. április 6., kedd 12:49

Az Európai történelmek címmel megjelent többnyelvű kiadvány, amelyet az Európai Parlament brüsszeli irodájában terjesztenek, lesújtó képet rajzol országunkról. Erről tartott sajtótájékoztatót kedden a Magyarok Világszövetsége.

Hazaárulással ér fel, ami az Európai történelmek című uniós kiadványban Magyarországról megjelent, ezért a Magyarok Világszövetsége feljelentést tett az ügyészségen ismeretlen tettes ellen - jelentette be Patrubány Miklós, a szervezet elnöke.Az Európai Parlament brüsszeli információs irodájában terjesztett összeállításban az unió jelenlegi és leendő tagállamai mutatják be történelmüket és kultúrájukat. Azonban míg a környező országok igyekeztek minél rokonszenvesebb képet adni múltjukról, az MVSZ szerint a hazánkról szóló rész szánalomra méltónak, és semmirekellő népnek festi le a magyart. Furcsa mód nem esik szó a kiadványban a honfoglalásról, az államalapításról, vagy a nándorfehérvári diadalról, ellenben hazánk az egyetlen a 28 országból, mely megemlíti részvételét a zsidó deportálásokban. Az összeállítást készítők 1914 novemberére teszik a Tanácsköztársaság megalakulását, tehát szerintük egy önálló magyar állam harcolt Németország oldalán az első világháborúban.Patrubány Miklós felháborítónak tartja, hogy a Külügyminisztérium illetékesei engedélyezték ennek a torz önbemutatásnak a megjelenését, és mindenre kiterjedő vizsgálatot, majd egy javított változat kiadását követeli.A Külügyminisztérium sajtóközleményében elismerte, hogy a kiadvány tartalmaz hibákat, de véleményük szerint az MVSZ több helyen félreérti az abban közölteket.

Berta Balázs"

Én közben a Világrádió és Világtv _mra_ kiterjesztésű elmentett, "magnóra vett" fájljainak konvertálásával bajlódok.

Ezeker az _mra_-kat a Mediaplayer, Winamp, RealOne, stb. nem hajlandó lejátszani.

Ellenben: http://holloko.uw.hu/
A mappa tartalomjegyzéke:

Orbán Viktor beszéde 2004.márc.27.
Ami a történelem könyveinkből kimaradt
A mai kormány negatív orszagimázsa
részlet Beke György Magyar Áfium c. könyvéből
Döbrentei Kornél beszéde
kalotaszeg.doc
bayer_mansfeld.doc
ordass_lajos.doc
A román külpolitika kétarcúsága
zsido_katekizmus.doc
Egy széki mártir
A bezdani vérfürdo 1944-ben
atok_es_hazugsag.doc
tilosradio_kazaria.doc
Tölgyessy Péternek a FIDESZ_MPP szövetségi gyűléséhez időzített cikke
A bácskai vérengzések 1944 őszén
Bihar vármegye térképe 1922
Wass Albert: Kicsi Anna sírkeresztje
(folyamatosan bővül)

Kérem segítse a HONISMERETI OLDALAK eljutását minél több webhelyre, azaz minél több magyar emberhez!
Terjessze kinyomtatva vagy fájlként, tegye hozzáférhetővé weboldalakon és levelezőlistákon!

Köszönöm figyelmét!