A Szabadság Kis Köre harmadik jelentése az emberi jogok magyarországi érvényesülésérõl
Tényként lehet kezelni, hogy a kormány erõteljes politikai nyomás alatt tartja a rendõrség mûködését. Ennek nyomán kíméletlen erõszakkal lépnek fel a rendõrök védtelen polgárokkal szemben és a rendõrség mûködésében meghatározóvá vált a párthatalomvédõ jellegû tevékenység.
2003-12-14 21:33:58
A Szabadság Kis Köre polgári kör harmadik jelentése az emberi jogok magyarországi érvényesülésérõl (2003. június - 2003. december)
Magyarország jogállam, és mindannyiunk érdeke, hogy az maradjon.
Jogállamban a közhatalom gyakorlása és az emberi jogok rendeltetése összhangban áll. Magyarországon a közhatalom intézkedései miatt ismételten fel kell hívni mind a polgárok, mind a kormány figyelmét, mert komoly problémák vannak az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Harmadik jelentésünkben az elmúlt fél év történéseit, tapasztalatait adjuk közre. Módszerünk nem változott: csak olyan esetek szerepelnek a jelentésben, amelyek az adott idõben történtek és megelõzõen már nyilvánosságra kerültek. A Jelentés minden esetet csak egy helyen tartalmaz, és utalás történik arra, ha más szabadságjog sérelme is felmerül. A harmadik Jelentés közzététele - hasonlóan a legelsõhöz (lásd: Magyar Nemzet, 2002. december 17.) - az Emberi Jogok Napjához kötõdik. Az Egyesült Nemzetek Közgyûlése 1948. december 10-én fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.
"Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre vagy bármely körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra." (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 2. cikk 1. bekezdése)
"Az Egyezségokmányban részes, valamennyi állam kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó és joghatósága alá tartozó minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül." (ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikk 1. bekezdése; kihirdette az 1976. évi 8. tvr.)
I. A személy integritásának tiszteletben tartása
1. Megalázó bánásmód
"A szabadságuktól megfosztott személyekkel emberségesen és az emberi személyiség veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni." (Egyezségokmány 10. cikk 1. bekezdése)
2003. október 2-án Csepelen történt rendõri intézkedés során a Hungária Televízió egyik munkatársnõjét fogdába szállították, ahol matrac és takaró nélkül, csupasz fapriccsen töltötte az éjszakát (ld.: II/3/a/1. alatti eset). A hölggyel szemben alkalmazott bánásmód megalázó, és csak azért nem tekinthetõ kegyetlennek, mert nem ismétlõdött meg.
2. A személyi biztonsághoz fûzõdõ jog
"Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz". (Nyilatkozat 3. cikk)
"A büntetés-végrehajtási rendszerben olyan bánásmódot kell alkalmazni, melynek alapvetõ célja az elítéltek megjavítása és a társadalomban való beillesztésük elõsegítése. (Egyezségokmány 10. cikk 3. bekezdése)
Fogva tartott személy halála a börtönben
2003. november 27-én a zalaegerszegi börtön egyik magánzárkájában tisztázatlan körülmények között tûz keletkezett, melynek következtében a bezárt fogva tartott meghalt. A fogva tartott személyt is megilleti a személyi biztonsághoz fûzõdõ jog, melynek alapján a fogva tartás alatt különös gondot kell fordítani a vele szembeni bánásmódra, illetve az élete megóvására, testi és szellemi épsége karbantartására. A magánzárkára vonatkozó rendszabályok betartása fogalmilag kizárja, hogy azon belül a fogva tartott kárt tegyen magában. A bekövetkezett haláleset azt mutatja, hogy végzetes mulasztás történt, amely felveti a felügyeletet ellátó szaktárca felelõsségét.
3. Önkényes beavatkozás a magánszférába
"Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez." (Nyilatkozat 12. cikk).
"Senkit sem lehet alávetni a magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig a becsülete és jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen mindenkinek joga van a törvény védelmére." (Egyezségokmány 17. cikk 1-2. bekezdése)
Adatvédelmet sértõ kérdõíves felmérés a védõnõk körében
2003 októberében az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium egyik helyettes államtitkára többoldalas kérdõívet küldött minden védõnõnek, mely szerint "szeretnénk megismeri a védõnõk értékvilágát, szemléletét a hátrányos helyzetû emberekkel, csoportokkal, kisebbségekkel kapcsolatban". A tárca neve alatt végzett országos felmérés során egy héten belül vártak választ többek között arra, hogy a megkérdezett "cigánynak tartja-e önmagát", "konzervatív gondolkodású-e", "erõsen hazafias gondolkodású-e", a "privatizáció korlátozásának a híve-e", "ellenzi-e hazánk európai uniós tagságát", "a kábítószer-fogyasztók büntetésének híve-e", "vallásos-e". Szerepel a kérdõívben arra vonatkozó felhívás, hogy a megkérdezett a "nagyon ellenszenves" és a "nagyon rokonszenves" között felállított öt fokozatú skálán sorolja be saját érzelmi viszonyulását az arabokhoz, a lengyelekhez, a kínaiakhoz, az oroszokhoz, a cigányokhoz, a kábítószer-fogyasztókhoz, az afrikai feketékhez, a deviánsokhoz, a romániai románokhoz, az amerikai feketékhez, a szlovákokhoz, az amerikaiakhoz, a homoszexuális férfiakhoz, az alkoholistákhoz, a magyarországi magyarokhoz, a hajléktalanokhoz, a állami gondozottakhoz, az osztrákokhoz, a homoszexuális nõkhöz, a romániai magyarokhoz, a menekültekhez, a zsidókhoz. A kérdõívben feltett kérdés alapján részletes válaszokat várnak a megkérdezettõl arra nézve, hogy miként viszonyul a cigányokkal való együttéléshez, ehhez képest például ösztönözhetõnek tartaná-e a cigányok kivándorlását vagy azt, hogy kevesebb gyerekük legyen. A kérdõív tartalma, illetve kibocsátása és az esetleg beérkezett adatok bárminemû kezelése ellentétes a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben foglaltakkal. Beavatkozást jelent mind a védõnõk, mind pedig az általuk ellátott polgárok magánszférájába, ami durva támadás a köztük lévõ egészségügyi viszony bizalmi tartalma ellen. Másrészt a kérdõív a munkáltató felügyelete - a kérdõívet kibocsátó egyik kormánytárca - részérõl nyílt késztetést jelent arra, hogy a munkavállaló számot adjon politikai nézeteirõl. A privatizáció elfogadhatóságára való rákérdezésnek különös aktualitása és jelentõsége van akkor, amikor a legnagyobb egészségügyi szakszervezet a Magyar Orvosi Kamarával együtt ellenzi a kormány kórház-privatizációs szándékát, az utóbbira vonatkozó törvényt pedig az Alkotmánybíróság vizsgálja.
II. A szabadságjogok tiszteletben tartása
1. Szólásszabadság
2003. december 8-án a kormánytöbbség elfogadta azt a büntetõtörvényt, amely a megelõzõnél erõsebben korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. A módosítás olyan szabályozást vált fel, amely már többször kiállta az alkotmányosság próbáját. A kormány a gyülekezési joggal kapcsolatos önkényes jogalkalmazási gyakorlat és kíméletlen rendõri fellépések mellett ezzel a Büntetõ Törvénykönyvben is létrehozta hatalmának védõbástyáit. A szólásszabadság, a vélemény és kifejezés szabadsága a demokrácia alappillére, csak szûk körben lehet korlátozni. Az elfogadott törvény ennek nem felel meg.
2. Sajtószabadság
"2. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli - szóban, írásban, nyomtatásban, mûvészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történõ - keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is.
3. Az e cikk 2. bekezdésében meghatározott jogok gyakorlása különleges kötelességekkel és felelõsséggel jár. Ennélfogva az bizonyos korlátozásoknak vethetõ alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít és amelyek
a) mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetõleg
b) az állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek." (Egyezségokmány 19. cikk 2-3. bekezdése)
a) Közszolgálati mûsor politikai okokból való megszüntetése
A Magyar Televízió elnöke kormánypárti újságírók feljelentését követõen megszüntette az Éjjeli menedék+1 címû heti tévémûsort azzal az indoklással, miszerint az október 26-i adásban megsértették a médiatörvényt. A médiahatóság a vádat alaptalannak találta, álláspontja szerint az adott esetben nem lehet kiegyensúlyozatlan tájékoztatásról beszélni, az adott mûsorban kisebbségekkel szembeni gyûlöletkeltésre alkalmas elemek nem voltak. Az MTV vezetése azonban az eredeti állapotot nem állította helyre. A mûsor megszüntetése azután történt, hogy a kormányfõ találkozott a Magyar Televízió elnökével, és a hírek szerint elvárásokat fogalmazott meg a közmédium hírmûsoraival kapcsolatban, holott a médiatörvény alapján a közszolgálati média független, nem áll a kormány felügyelete alatt. A kormányfõnél tett vizitet követõen leváltották a Híradó fõszerkesztõjét is. Hasonló nyomásgyakorlás történt a Duna Televízió esetében is a csatorna Híradójának átalakítására, ám sikertelenül.
b) Polgárok félretájékoztatása
- A Népszabadság címû lap hamisan az elhunyt világhírû fizikusnak, Teller Edének tulajdonított egy levelet. Ezen levél alkalmas volt alaptalan politikai konzekvenciák levonására az ellenzékkel szemben. Az eset kapcsán kiderült, hogy a kormánytöbbséget alkotó MSZP az alapítványán keresztül jelentõs tulajdonrészt birtokol az adott napilapban. A Magyar Újságírók Szövetségének Etikai Bizottsága szerint a Népszabadság fõszerkesztõje súlyosan megsértette az újságírói etikai kódexnek az újságírói felelõsségre, a személyiségi jog védelmére, valamint a valósághû tájékoztatásra és a lelkiismeretességre vonatkozó szabályait.
- A söjtöri Deák-ünnepségek alkalmával több kormánytag is azt állította, hogy a helyszínen füttyszóval zavarták a Himnusz elhangzását. A Hír Televíziónak az eseményrõl való közvetítése nyomán kétséget kizáróan igazolható, hogy alaptalan és rágalmazó a kormány állítása, ugyanis a Himnusz alatt nem volt füttyszó.
c) A kormány egyoldalú sajtókapcsolata
A kormány változatlanul tartózkodik és elzárkózik attól, hogy eleget tegyen a mindenoldalú tájékoztatás kötelességének. Az ellenzéki sajtó kormányzati diszkriminációja sérti a tájékoztatás szabadságát, ennek révén a polgárok tájékozódáshoz való jogát. 2003. november közepén az Európai Újságírók Szövetségének - kormányzati részvétellel szervezett - budapesti kongresszusán Magyarországról csak a baloldali sajtó képviselõi vettek részt, egyetlen ellenzéki orgánumot sem hívtak meg. A Magyar Nemzet címû napilap például idén tavasz óta nem kapott lehetõséget arra, hogy tudósíthasson a kormányfõ kínai, indiai, oroszországi, romániai, belgiumi és luxemburgi hivatalos látogatásairól. Eközben a kormányhoz lojális orgánumok közpénzen, a hivatalos delegációval utaznak és vannak jelen az eseményeken. Az ellenzéki sajtómûhelyek nem kapnak meghívást a kormányszóvivõ félhivatalos tájékoztatóira sem.
3. Gyülekezési szabadság
"Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz." (Nyilatkozat 20. cikk 1. bekezdése)
"A békés gyülekezés jogát el kell ismerni. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetõleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadsága védelme érdekében szükségesek." (Egyezségokmány 21. cikk).
a) Alaptalan és aránytalan rendõri intézkedés Csepelen
1. 2003. október 2-án reggel több személy találkozott Csepelen a Szabadkikötõ közelében található Agip benzinkútnál, mert a Weiss Manfréd Kórházhoz kívántak vonulni, hogy tájékozódjanak a tervezett kórházbezárás miatt kialakult helyzetrõl. A járdán, szabályosan közlekedõ személyeket rendõrök igazoltatták. Egyiküknél - a rendõri átvizsgálás során - kibontott nemzetiszín zászló került elõ; emiatt alig száz méteren belül az illetõt ismételten több ízben igazoltatták. A nemzetiszín zászló láttán a rendõrök be nem jelentett tüntetésre következtettek, s a jelenlévõket távozásra szólították fel. Az érintettek ennek eleget akartak tenni, ám egy rendõrfõtiszt a nemzetiszín zászló bevonását követelte tõlük. Ekkor hangzott el az érintettek részérõl, miszerint nemzeti jelképpel nem tilos az utcán járkálni. Utóbbit a rendõrök ellenszegülésnek tekintették, és rendzavarás szabálysértése miatt tíz személyt - egy embert megbilincselve - a helyszínrõl elszállítottak. A rendõri intézkedésrõl a Hungária Televízió munkatársa a helyszínen felvételt készített. A felvétel rögzíti, hogy a rendõr a sajtóigazolvány felmutatása ellenére beparancsolja a tudósítót a rendõrautóba. Október 3-án a bíróság - bizonyítottság hiányában - valamennyi vádlottal szemben megszüntette az eljárást. A rendõri intézkedés alapjaként hajtogatott "útelzárás" a járdán demonstráló személyek részérõl tényszerûen nem történhetett meg, amit a helyszínen készült és a rendõrség által elkobzott, majd kiadott videofelvétel is tanúsít. Vagyis sem rendzavarás, sem pedig rendõrhatósági intézkedésnek való ellenszegülés nem történt. A rendõri fellépés alaptalan, a rendõri intézkedés pedig - különösen az újságíróval szemben - indokolatlan és aránytalanul eltúlzott volt. Az eset megerõsíti azt a gyanút, hogy a 2002. július 4-én, az Erzsébet-hídon történt politikai tüntetés után a rendõrség kifejezett figyelemmel követi az akkori tüntetés résztvevõit. Az adott esetben rendõri intézkedés történt kifejezetten azért, mert valakinél nemzetiszín zászló volt, míg az egyik intézkedõ rendõr a bíróságon tett tanúvallomásában elmondta, miszerint ha az illetõ csoport a Medgyessy-kormányt éltette volna, nem intézkedik, hanem velük éljenez.
b) Alaptalan és aránytalan rendõri intézkedés a budapesti Gesztenyéskertben
2003. december 1-jén este a rendõrség kényszerítõ eszközök kíméletlen alkalmazásával feloszlatta a budapesti Kongresszusi Központ elé meghirdetett tüntetést és 52 személyt elõállított; közülük a szervezet vezetõjét õrizetbe vette. A demonstrálók az egy évvel korábbi magyar-román kormányfõi találkozón történtek miatt kívántak tiltakozni a kormányfõ háza elõtt, amelyhez vonulásukat a rendõrök megakadályozták. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy a tüntetés jogszerû volt, annak rendõrségi betiltásáról nem született határozat. A helyszínen a rendõrök egy korábbi betiltásra hivatkozva intézkedtek. Az eset azt mutatja, hogy a rendõrség jogalkalmazási gyakorlatát e téren az önkényesség jellemzi.
4. A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága
"Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyõzõdés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyõzõdésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság elõtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát." (Nyilatkozat 18. cikk)
"A vallás vagy meggyõzõdés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a rend, a közegészség, az erkölcs, vagy mások alapvetõ jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek." (Egyezségokmány 18. cikk 3. bekezdése)
Keresztállítás köztéren advent idején
Egy közelmúltban alakult párt országszerte területfoglalási engedélyt kért arra, hogy advent idején az egyes települések legforgalmasabb helyein keresztet állíthassanak fel. A keresztény jelkép köztéren való elhelyezésével a közeledõ karácsony ünnepének fontosságára kívánják felhívni a polgárok figyelmét. Számos nagy város önkormányzata nem adta meg az engedélyt, volt, ahol maga az önkormányzat bontatta szét a már felállított fakeresztet. A kezdeményezés elutasítása a lelkiismeret- és vallásszabadság sérelmét jelenti.
III. A politikai jogok tiszteletben tartása
1. A választások tisztasága
"A közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlõ szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékûen biztosító eljárás alapján idõszakonként tartandó tisztességes választáson kell, hogy kifejezésre jusson." (Nyilatkozat 21. cikk 3. bekezdése)
"Minden állampolgárnak a 2. Cikkben említett megkülönböztetések, illetõleg ésszerûtlen korlátozások nélkül joga és lehetõsége van arra, hogy
a) a közügyek vitelében közvetlenül vagy szabadon választott képviselõk útján részt vegyen;
b) szavazzon és megválaszthassák az általános és egyenlõ választójog alapján, titkos szavazással tartott olyan valódi és rendszeres választásokon, amelyek biztosítják a választók akaratának szabad kifejezését;
c) az egyenlõség általános feltételei alapján hazájában közhivatali tisztséget viselhessen." (Egyezségokmány 25. cikk)
a) Választási visszaélés megállapíthatóságát kizáró mulasztás
Az Országos Választási Bizottság (OVB) az országgyûlési választások után másfél évvel észlelte, hogy a 2002. április 18-án - a második forduló elõtt három nappal - kelt állásfoglalása nem jelent meg a Magyar Közlönyben. Az adott állásfoglalás kimondta, hogy a választói névjegyzék a szavazás napján kizárólag a választópolgárok választásra vonatkozó jogának gyakorlását biztosítja és a rendeltetésszerû joggyakorlás ellenõrzésére szolgál, más nyilvántartási rendszerrel nem kapcsolható össze. Az OVB állásfoglalása szerint "a szavazás titkossága alkotmányban és választójogi törvényben foglalt alapelvének, valamint a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott alapelveknek súlyos sérelmét valósítja meg, ha a választási névjegyzék alapján bárki hozzáférhetõvé tesz olyan adatokat, amelyek a szavazati jogukat gyakorolt, illetõleg a szavazni jogosult, de még meg nem jelent választópolgárok személyére vonatkoznak." Az OVB állásfoglalása az országgyûlési választások elsõ fordulója utáni nagyszámú állampolgári bejelentés - tehát tapasztalat és nem csupán elvi lehetõség - alapján született. Az észlelt esetekben a benyújtott panaszokat a választási bizottságok sorra elutasították. Ugyanakkor a kifogásolt cselekmények választási visszaélések, melyek az OVB állásfoglalása értelmében a "választási eljárásról szóló törvényben meghatározott alapelveknek súlyos sérelmét" jelentik. Az OVB-állásfoglalás elmulasztott közzététele kizárta annak lehetõségét, hogy figyelembe vegyék a benyújtott panaszok elbírálásánál. Így nem történhetett meg a "választási eljárásról szóló törvényben meghatározott alapelvek súlyos sérelmét" jelentõ cselekmények érdemi - a választások eredményére óhatatlanul kiható - elbírálása. E mulasztás egyben a választási eljárásról szóló törvény panaszok elbírálására vonatkozó rendelkezéseinek tartalmi érvényesülését is meggátolta.
b) Választási visszaélés Demecseren
2003. október 27-én a Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság semmisnek mondta ki a Demecseren megtartott idõközi polgármester választást és elõírta annak megismétlését, mivel az MSZP-SZDSZ-Szövetség Demecserért koalíció jelöltje megtévesztette a szavazókat, és ezzel befolyásolta a választás kimenetelét. A bíróság határozata szerint a választási eredményt befolyásolta, hogy a polgárokat szervezetten szállították szavazni. A bíróság ugyancsak megengedhetetlennek tekintette, hogy az adott jelölt fényképét az Informatikai Minisztérium szerepeltette a helyi iskolában tartott rendezvényén. A megismételt választási eljárás során a Fidesz jelöltje telefonon életveszélyes fenyegetést kapott, majd visszalépett a jelöléstõl. Késõbb a Magyarországi Cigány Szervezetek Fórumának szabolcsi elnöke közölte, hogy tizenegy autóval szállították szavazni a romákat, s így mintegy háromszáz szavazatot szereztek a kormánypárti koalíciós jelöltjének. Elmondta azt is, hogy ennek fejében az MSZP megyei vezetése helyet ígért nekik a roma munkavállalók foglalkoztatására létrehozott közhasznú társaságban, mely ígéret nem teljesült.
2. Alkotmányos intézményekkel szembeni támadás
Az alkotmányos intézményeket politikai akarat hozza létre, ám csupán egy részüket a politikai jogok érdekében. Az alkotmányos intézmények nagyobb része épp azért van, hogy politikai széljárástól független legyen bármely jog érvényesülése akár a társadalom, akár a gazdaság világában. Ezért kell ezen intézmények függetlenségét tiszteletben tartani, és megóvni a "politikai jogkereséstõl", a "politikai jogkeresõktõl".
Az elmúlt fél évben folytatódott a független intézményekkel, vezetõikkel szembeni kormányoldali támadások. Ezen idõszak alatt a legfõbb ügyésszel, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökével, a Magyar Rádió elnökével, a Magyar Energia Hivatal elnökével és a Központi Statisztikai Hivatal elnökével szemben fogalmazódtak meg bizalmatlansági vádak, illetve folytatódtak a támadások. A felsoroltak valamennyien a korábbi kormány idején léptek hivatalba. A támadások mögül tendencia és világos koncepció tûnik elõ. A vezetõk személyének kikezdése a tevékenységükkel szembeni kritikával veszi kezdetét, megpróbálva ezzel bizalmatlanságot ébreszteni a közvéleményben. Egyidejûleg az intézmény költségvetési megszorítása is megtörténik, és a kormányoldal már - jogállamban szokatlanul - nyíltan megfogalmazza, hogy bizalmatlan az adott független intézmény vezetõjével szemben. Ezt követik az arra való törekvések, hogy a törvényhozással megváltoztassák a független intézményre vonatkozó rendelkezéseket, elérve ezzel a vezetõ elmozdítását. A kormány egyik tagja kifejezett programként tette közzé, miszerint meg kell akadályozni, hogy árnyékkormányzás történjen, aminek szerinte a korábbi kormány idején kinevezettek a letéteményesei. Ez a nyilvánvaló zsákmánylogikára felépülõ politikai felfogás szöges ellentétben áll azon nemzetközi elvárásokkal, melyek a közhivatalok betöltésének politikai diszkriminációtól való mentességét írják elõ. A független intézmények vezetõinek az irántuk való bizalmatlanság miatti és idõelõtti elmozdítására vonatkozó törekvések devalválják a törvények erejét, általános érvényét, és jogbizonytalansághoz vezetnek.
a) A legfõbb ügyész elleni támadás a kormányváltás óta folyamatosan tart. Ennek részese az igazságügy-miniszter, aki kezdettõl fenntartással nyilatkozott a legfõbb ügyész személyérõl, illetve a közpénzügyi államtitkár, aki egyazon ügyben közhivatalnokként feljelent, majd pedig képviselõként interpellál és leszavazza a legfõbb ügyész válaszát. De ma már részese a legfõbb ügyész elleni támadásnak az egész kormánykoalíció is, miután a rendszeres leszavazások egyértelmûen szervezett fellépés eredményei. Az egyre élesedõ támadások kétségbe vonják az ügyészi tevékenység szakszerûségét, bûnpártolással vádolják az ügyészséget, rendeltetésellenesen politikai vádaskodásra használják az interpelláció és a pótmagánvád intézményét. A kormányoldal részérõl a leszavazások tényét a legfõbb ügyész tevékenységének "objektív" mércéjeként tüntetik fel, és hangoztatják, hogy ennek elõbb-utóbb le kell vonni a konzekvenciáját. Ez nyílt bevallása annak, hogy a kormányoldal általi interpellálás csupán ürügy, ami azt szolgálja, hogy megteremtse a legfõbb ügyész parlamenti leszavazásának lehetõségét.
b) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) vizsgálatai a rendszerváltozás óta eltelt idõszak legnagyobb pénzügyi visszaélését tárták fel. Az ügy szálainak felgöngyölítése még tart. A PSZÁF elnökét ezzel egyidejûleg, 2003. június 18-án a nyílt utcán brutálisan összeverték. A rendõrségi vizsgálat azóta sem járt eredménnyel, ugyanakkor idõközben a kormányoldalról és a rendõrség részérõl kísérlet történt az eset bagatellizálására. A PSZÁF elnökével szemben a pénzügyminiszter kezdettõl fogva bizalmatlanságát fogalmazta meg. A PSZÁF elnöke 2002 nyarán nem volt hajlandó teljesíteni a Pénzügyminisztérium jogellenes adatmentésre vonatkozó elõírását. 2003 májusában nyilvánosságra került, hogy a közpénzügyi államtitkár egy titkos KEHI-jelentés alapján eljárást kezdeményezett a PSZÁF elnöke ellen. A kormány elõkészítette a pénzintézeti törvény módosítását, melynek alapján megváltozik a felügyelet jogállása, így jelenlegi vezetõjének távoznia kell. A tervezet ellen mind a hazai, mind pedig a külföldi pénzügyi szakmai szervezetek tiltakoztak.
c) A Magyar Rádió elnökével szemben a kormányoldal egyfelõl a felügyelõ kuratórium baloldali delegáltjai részérõl, másfelõl nyíltan pártpolitikai oldalról indítottak támadást. Ennek elemeként az intézménnyel szemben indokolatlan költségvetési szigorítások, elvonások történtek, holott a Magyar Rádió a Számvevõszék megállapításai szerint az elmúlt években szigorúan racionális költséggazdálkodást valósít meg, és jelenleg is adósságok felhalmozása nélkül teljesíti közszolgálati feladatait. A támadások másfelõl a jobboldali hangvételû mûsorok rendszeres kritikáját fogalmazzák meg, utóbb rendre beigazolódva, hogy alaptalanul. Végül a Magyar Rádió elnökével szemben személyeskedõ támadást indítottak az egyik közismerten baloldali elkötelezettségû napilap hasábjain. A lap hasábjain állítottak nem igazolódtak, az elnök a lap ellen pert indított.
d) A kormánytöbbség 2003. június 16-án elfogadta azt a törvényt, amely módosította a Magyar Energia Hivatal irányítására vonatkozó szabályokat. A Hivatal elnöke így távozásra kényszerült. Megelõzõen a privatizációbarát kormányoldal több esetben bírálta a Hivatal elnökének energiapolitikával kapcsolatos - és a kisfogyasztók érdekeit szem elõtt tartó - álláspontját.
e) 2003. november 19.-én menesztették posztjáról a Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi szaktekintélynek számító elnökét. Az idõ elõtti, indokolás nélküli menesztés olyan esetben, amikor a kinevezés hat évre szól, nyilvánvaló politikai indítékot rejt.
3. Támadás a bíróságok ellen
Az elmúlt fél évben új és mindennél jelentõsebb, riasztó elemként jelent meg a bíróságok tevékenységével és a bírói kar tagjaival szembeni nyílt támadássorozat. A kormányoldalról gátlástalanul, tetszés szerint minõsítik a bíróság döntéseit, és szó nélkül hagyják a kormányhoz közel álló személyek bíróságokat érõ durva támadásait. Az igazságügy-miniszter pirulás nélkül nyugtázza külügyminiszter kollegájának vagy a kormányfõ személyügyi testülete vezetõjének konkrét bírósági ítélethez fûzött, illetve bíróra vonatkozó mondatait. Az utóbbi idõben a bírókkal szemben megszaporodott atrocitások azt jelzik, hogy a kormány nem képes a bírókat, a bíróságok tekintélyét megvédeni, ellenkezõleg: nyilatkozatai kifejezetten bíróságellenes légkört kialakításához vezetnek. A konkrét bírósági eljárásokkal kapcsolatos állásfoglalás vagy az ítélkezés irányának politikai szempontból, a közhatalom gyakorlói részérõl történõ értékelése súlyosan sérti a jogállam alapjait és veszélyezteti a társadalom békéjét.
4. Rendõri zaklatás politikai jogok gyakorlása során
"Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon." (Nyilatkozat 19. cikk).
"Nézetei miatt senki sem zaklatható. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli - szóban, írásban, nyomtatásban, mûvészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történõ - keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is." (Egyezségokmány 19. cikk1-2. bekezdés)
a) Rendõri intézkedés Székelyföldön
2003. október közepén a Székely Nemzeti Tanács települési szintû választásokat és falugyûléseket tartott. A román rendõrség a rendezvények elõtt pár nappal intézkedéseket foganatosított az eseményrõl hírt adó plakátokkal és szórólapokkal kapcsolatosan. Október 9-én a marosvásárhelyi alpolgármestert - a város elõzõ polgármesterét - három órán át feltartóztatták az autójában szállított plakátok miatt. A helyi polgári szövetség vezetõjétõl és egy marosludasi illetõségû erdélyi magyartól a rendõrök erõszakkal elvették a személyi irataikat, majd bírósági eljárással fenyegették meg õket, de nem indokolták, hogy miért. A két erdélyi politikust csak egy parlamenti képviselõ fellépése nyomán engedték el. Másnap Szovátán Maros megye önkormányzati képviselõjét közúti ellenõrzés címén megállították, majd bekísérték a rendõrõrsre, miután nála szintén a Székelyföld autonómiáját és a székely nemzeti tanácsi választásokat népszerûsítõ plakátokat, szórólapokat találtak. Nincs adat arra, hogy az erdélyi magyarok jogbiztonságát érintõ ügyekben a magyar kormány bármit tett volna.
b) Rendõri intézkedés Szegeden
Egy ifjúsági mozgalom több száz tagja Szegeden a román konzulátus épületéhez vonult, hogy petíciót adjon át. Petíciójukban kiálltak a Székely Nemzeti Tanács mellett és felszólították a román kormányt, hogy szüntesse meg az erdélyi magyarokat érintõ hatósági zaklatásokat, ismerje el az erdélyi magyarság önrendelkezési jogát. A fáklyásmenet idején - amint arról az egyik helyi napilap beszámolt - a Tisza-parti városban megerõsített, szembetûnõen demonstratív rendõri jelenlét volt. A mozgalom elnökét - elmondása szerint - a kivezényelt rendõrök civil ruhás parancsnoka megfenyegette, az egyik rendõr pedig többek füle hallatára dehonesztáló jelzõvel illette a Székely Nemzeti Tanács védelmében tüntetõ fiatalokat.
c) Rendõri intézkedés Szarvason
2003. október 21-én Szarvasra látogatott a szlovák és a magyar köztársasági elnök. Egy ifjúsági mozgalom helyi tagjai - összesen négyen - demonstrálni kívántak egy magyar és szlovák nyelvû szöveget tartalmazó táblával a benesi dekrétumok ellen. A táblán kívül nemzetiszínû magyar zászló is volt náluk. A tömegben lévõ négy fiatalt - mielõtt az egyikük táskájában lévõ tábla elõkerült volna - rendõrök igazoltatták, a csomagok átvizsgálása során pedig felszólították õket arra, hogy a táblát ne vegyék elõ. A rendõrök a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozó négy fiatalnak azt válaszolták, hogy "ezt most hagyjuk", majd folyamatosan figyelték a fiatalokat, a velük kapcsolatba lépõket pedig igazoltatták. A rendõrök megakadályozták, hogy a négy fiatal - a tömegen belül - közelebb menjen az államfõkhöz, miközben azzal fenyegetõztek, hogy "esetleg nem tudnak majd leérettségizni a fiatalok, ha rendzavarásba kezdenek".
IV. Kiskorúak jogainak védelme
A kormánytöbbség elfogadta a közoktatási törvény módosítását, melynek alapján fõszabály szerint a szülõ el van zárva attól, hogy kiskorú gyermekével kapcsolatos információk teljes körét megkaphassa. E rendelkezés a tanár titoktartási kötelezettsége révén a szülõ jogait indokolatlanul háttérbe szorítja, és valódi felelõsségviselõ nélkül deklarál jogot. A törvényi rendelkezés a gyakorlatban azt jelenti, hogy akadályba ütközik a kiskorúak jogainak védelme, a szülõnek nincs elsõbbsége a kiskorú nevelésének megválasztásában.
V. Munkavállalói jogok, elbocsátások
1. 2003. novemberében három megyei tiszti fõorvos megbízatását vonta vissza indokolás nélkül az országos tiszti fõorvos. Adat van arra, hogy egyikük leváltása nyilvánvalóan politikai okból történt, annak érdekében, hogy helyébe baloldali érzelmû, illetve lojalitású embert lehessen állítani.
2. A munkához való jog alapvetõ emberi jog és a magyar Alkotmányból levezethetõ az állam megfelelõ foglalkozáspolitika folytatására vonatkozó kötelezettsége is (21/1994. (IV. 16.) AB határozat). A köztisztviselõknek a közfeladatok ellátásában, az állam és az önkormányzatok mûködtetésében betöltött szerepe kiszámítható, elõrelátható, tervszerû foglalkoztatásukat teszi szükségessé. Korábban ezért történtek lépések a köztisztviselõi életpálya feltételeinek a kialakítására. Természetesen nem vitatható el a kormányzat joga a köztisztviselõi létszám felülvizsgálatára, indokolt esetben annak minõségi és mennyiségi átalakítására. Ezt a kormányprogramban indokolt szerepeltetni, s programjának kialakítását, elfogadtatását és végrehajtását a megfelelõ szintû kormányzati szerv feladatául kell rendelni. Az azonban súlyosan sérelmes, ha a létszámleépítés konkrétumait tervezetlenül, hirtelen, nyilvánvalóan nem stratégiai megfontolásból, hanem a költségvetési viták és érdekegyeztetések során, improvizációszerûen döntik el. Így annak elõkészítése elégtelen, végrehajtása elkapkodott, eredménye szakmai és erkölcsi minõségromlásra vezet. Az így elõálló helyzet méltatlan és elfogadhatatlan a köztisztviselõi kar számára, rossz üzenet a társadalomnak, rontja a közmorált, gyengíti a lojalitást. Mindez káros a demokratikus jogállami intézményrendszer mûködésére nézve.
VI. A kormány hozzáállása az emberi jogok megsértésére vonatkozó állítások kivizsgálásához
Az elmúlt fél évben biztossá vált, hogy a kormány az állam és a társadalom valamennyi meghatározó intézményével szemben frontot nyitott a hatalomvédõ zsákmánylogikájának érvényesítésének érdekében. Nincs adat arra, hogy a jelentésben felsorolt esetek bármelyikében a kormány részérõl belsõ vizsgálat, illetve intézkedés történt volna. Persze a felsorolt esetek kivizsgálása nagyrészt el sem várható a kormánytól, mivel azokat kifejezett szándékkal maga okozta. Ugyanakkor például a magánzárkában bennégett fogva tartott személy esetében megdöbbentõ érzéketlenségre vall, hogy a felügyelõ tárca vezetése több héttel az eset után sem szólalt meg.
VII. Megállapítások
A Jelentésben leírt esetek azt mutatják, hogy a Kormány változatlanul
- nem tartja és tartatja tiszteletben az emberi, politikai, és szabadságjogokat, hanem azokat tetszése szerinti célokra használja fel;
- politikai zsákmányként tekint az alkotmányosan független intézményekre;
- nem tûri a vele ellentétes politikai célú tömegrendezvényeket.
Tényként lehet kezelni, hogy a kormány erõteljes politikai nyomás alatt tartja a rendõrség mûködését. Ennek nyomán kíméletlen erõszakkal lépnek fel a rendõrök védtelen polgárokkal szemben és a rendõrség mûködésében meghatározóvá vált a párthatalomvédõ jellegû tevékenység. Ebben az idõben született meg a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó büntetõtörvény.
Jogállamban a közhatalom gyakorlása és az emberi jogok rendeltetése összhangban áll. Ez Magyarországon ma nincs így.