"Indokolatlan, túlbuzgó és megfélemlítő szándékú volt az intézkedés, amelyet egy bábolnai polgári kiadvány ellen foganatosított a helyi rendőrség."
2003.12.22 17:09 fidesz.hu

Erre mutatott rá Lázár Mózes fideszes országgyűlési képviselő, aki hétfőn azonnali kérdésben firtatta ennek hátterét.

A képviselő elmondta, hogy a Bábolnai polgár című újság ellen névtelen feljelentés érkezett a helyi rendőrségre, azt állítva, engedély nélkül működik a lap. Szólt arról is, hogy a rendőrség a feljelentés nyomán házkutatást tartott a bábolnai polgári kör vezetőjénél olyan nyomdai eszközöket keresve, melyek alkalmasak a lap előállításához.

Lázár Mózes elmondása szerint az ügyben kihallgatták a település szocialista polgármesterét is, bár - mint hozzátette - neki a sajtótermékhez semmi köze nincs.

Lázár Mózes az ügy kapcsán azt kérdezte a Pál Tibortól, a Belügyminisztérium államtitkárától, vajon nem gondolja-e, hogy máshol kellene a rendőrségnek ilyen határozottságot mutatni.
A fideszes politikus ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az eset a rendőrséget is kellemetlen helyzetbe hozta.

Pál Tibor válaszában úgy fogalmazott: a mintegy 165 ezer ügyirat között lehetetlen megtalálni a Lázár Mózes által hivatkozottat. Az államtitkár szerint a rendőrség nem a megfélemlítés céljával járt el.

Sérti a megkérdezettek személyiségi jogait az a kérdőív, amelyet az egészségügyi minisztérium megbízásából nemrégiben juttattak el háziorvosokhoz, védőnőkhöz, orvostanhallgatókhoz a roma népesség betegellátásban való helyzetének javítása érdekében - állapította meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és az adatvédelmi biztos.

Lenkovics Barnabás és Péterfalvi Attila a Magyar Orvosi Kamara elnöke és más magánszemélyek megkeresése alapján foglalt állást az ügyben, közös közleményüket hétfőn juttatták el az MTI-hez.

A két ombudsman hétfőn nyilvánosságra hozott álláspontja szerint a kérdőív számos olyan adat közlését kéri (mint például a kitöltők világnézete, politikai hovatartozás, vallásosság), amelynek az elérni kívánt célhoz semmi köze - írták a közleményben. Az országgyűlési biztosok megfogalmazása alapján "A kitöltő csupán a roma közösséget mélyen sértő megállapítások közül választhat válaszadáskor: a kérdőívből nem derül ki, hogy ezek a negatív értékítéletek (lusták, összeférhetetlenek, piszkosak, a kelleténél több gyermeket nemzenek, van bennük bűnöző hajlam) kinek az értékvilágát tükrözik, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumét, a kérdőív összeállítóját, vagy - vélelmezetten - a megkérdezett foglalkozási csoportok minden egyes tagjáét?"

Az ombudsmanok szerint "a kérdőív sérti mind az egyes megkérdezettek, mind az egyes roma és más halmozottan hátrányos helyzetű polgárok személyiségi jogait, (emberi méltóságát, becsületét, jó hírnevét), ugyanúgy mindkét (foglalkozási, illetve etnikai) csoport közösségének alapvető jogait is veszélyezteti."

Az állampolgári jogok biztosa és az adatvédelmi biztos a feltárt alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságok és azok további veszélyei alapján felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló kérdőívek és módszerek használata a jövőben kerülendő, valamint, hogy senkit semmilyen hátrány nem érhet "a jogsértő kérdőív" kitöltésének jogos megtagadása miatt.

Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos írásban jelezte aggályait az egészségügyi miniszternek és "felszólította az elérni kívánt célhoz nem kapcsolódó kérdések kérdőívről való törlésére" - olvasható a közleményben.

Kökény Mihályt az MTI-nek hétfőn este nem sikerült elérnie az ügyben. A miniszter december 8-án a parlamentben kérdésre válaszolva azt mondta, hogy a kutatás megfelelt a hatályos jogszabályoknak. Göncz Kinga, az egészségügyi minisztérium politikai államtitkára az ügy kirobbanásakor az MTI-nek úgy nyilatkozott: érdekes lehet, hogy az egészségügyben dolgozók a romákról hogyan vélekednek, mi az attitűdjük, ezért hirdették meg a pályázatot. Úgy vélte: ez a fajta megközelítés a nemzetközi kutatásokban teljesen elfogadott, nem szokatlan.

Babusik Ferenc, a kérdőívet összeállító Delphoi Consulting Társadalomtudományi Kutatóműhely vezetője azt mondta: nem áll szándékos provokáció a kérdések hátterében. Három évtizedes nemzetközi gyakorlat szerint úgy mérhető leghatékonyabban a negatív előítélet, ha azok tartalmát fogalmazzák meg - tette hozzá.

Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke annak idején az MTI-től értesült a kérdőívről, de a kérdéseket felháborítónak minősítette. Megjegyezte: jó lett volna, ha megkérdezik őket is.

A Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke, Horváth Aladár úgy nyilatkozott, hogy a romák kétharmada - hol kevésbé, hol jobban - de integrálódott, beépült a magyar társadalomba; velük szemben ezek a prejudikációk sértőek és diszkriminatívak.

Az Országos Cigány Önkormányzat sajnálja, hogy nem kérte ki álláspontját a romákkal kapcsolatos felmérés elkészítése előtt az egészségügyi tárca - közölte Fodor Ferenc, az OCÖ sajtófőnöke akkor az MTI kérdésére.

Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman nem kívánt állást foglalni arról, hogy e módszerrel hozzá lehet-e jutni a kívánt információkhoz.

Neményi Mária szociológus szerint az ilyen típusú előítélet-vizsgálat bizonyos értelemben legitimálja a roma népességgel szembeni előítéletes kijelentések létjogosultságát. Mint mondta, nincs társadalmi haszna sem, mert azokat bánthatja meg, akiknek az érdekében születik.

Tényként lehet kezelni, hogy a kormány erõteljes politikai nyomás alatt tartja a rendõrség mûködését. Ennek nyomán kíméletlen erõszakkal lépnek fel a rendõrök védtelen polgárokkal szemben és a rendõrség mûködésében meghatározóvá vált a párthatalomvédõ jellegû tevékenység.
2003-12-14 21:33:58

A Szabadság Kis Köre polgári kör harmadik jelentése az emberi jogok magyarországi érvényesülésérõl (2003. június - 2003. december)

Magyarország jogállam, és mindannyiunk érdeke, hogy az maradjon.

Jogállamban a közhatalom gyakorlása és az emberi jogok rendeltetése összhangban áll. Magyarországon a közhatalom intézkedései miatt ismételten fel kell hívni mind a polgárok, mind a kormány figyelmét, mert komoly problémák vannak az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Harmadik jelentésünkben az elmúlt fél év történéseit, tapasztalatait adjuk közre. Módszerünk nem változott: csak olyan esetek szerepelnek a jelentésben, amelyek az adott idõben történtek és megelõzõen már nyilvánosságra kerültek. A Jelentés minden esetet csak egy helyen tartalmaz, és utalás történik arra, ha más szabadságjog sérelme is felmerül. A harmadik Jelentés közzététele - hasonlóan a legelsõhöz (lásd: Magyar Nemzet, 2002. december 17.) - az Emberi Jogok Napjához kötõdik. Az Egyesült Nemzetek Közgyûlése 1948. december 10-én fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

"Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre vagy bármely körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra." (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 2. cikk 1. bekezdése)

"Az Egyezségokmányban részes, valamennyi állam kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó és joghatósága alá tartozó minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül." (ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikk 1. bekezdése; kihirdette az 1976. évi 8. tvr.)

I. A személy integritásának tiszteletben tartása

1. Megalázó bánásmód

"A szabadságuktól megfosztott személyekkel emberségesen és az emberi személyiség veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni." (Egyezségokmány 10. cikk 1. bekezdése)

2003. október 2-án Csepelen történt rendõri intézkedés során a Hungária Televízió egyik munkatársnõjét fogdába szállították, ahol matrac és takaró nélkül, csupasz fapriccsen töltötte az éjszakát (ld.: II/3/a/1. alatti eset). A hölggyel szemben alkalmazott bánásmód megalázó, és csak azért nem tekinthetõ kegyetlennek, mert nem ismétlõdött meg.

2. A személyi biztonsághoz fûzõdõ jog

"Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz". (Nyilatkozat 3. cikk)

"A büntetés-végrehajtási rendszerben olyan bánásmódot kell alkalmazni, melynek alapvetõ célja az elítéltek megjavítása és a társadalomban való beillesztésük elõsegítése. (Egyezségokmány 10. cikk 3. bekezdése)

Fogva tartott személy halála a börtönben

2003. november 27-én a zalaegerszegi börtön egyik magánzárkájában tisztázatlan körülmények között tûz keletkezett, melynek következtében a bezárt fogva tartott meghalt. A fogva tartott személyt is megilleti a személyi biztonsághoz fûzõdõ jog, melynek alapján a fogva tartás alatt különös gondot kell fordítani a vele szembeni bánásmódra, illetve az élete megóvására, testi és szellemi épsége karbantartására. A magánzárkára vonatkozó rendszabályok betartása fogalmilag kizárja, hogy azon belül a fogva tartott kárt tegyen magában. A bekövetkezett haláleset azt mutatja, hogy végzetes mulasztás történt, amely felveti a felügyeletet ellátó szaktárca felelõsségét.

3. Önkényes beavatkozás a magánszférába

"Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez." (Nyilatkozat 12. cikk).

"Senkit sem lehet alávetni a magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig a becsülete és jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen mindenkinek joga van a törvény védelmére." (Egyezségokmány 17. cikk 1-2. bekezdése)

Adatvédelmet sértõ kérdõíves felmérés a védõnõk körében

2003 októberében az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium egyik helyettes államtitkára többoldalas kérdõívet küldött minden védõnõnek, mely szerint "szeretnénk megismeri a védõnõk értékvilágát, szemléletét a hátrányos helyzetû emberekkel, csoportokkal, kisebbségekkel kapcsolatban". A tárca neve alatt végzett országos felmérés során egy héten belül vártak választ többek között arra, hogy a megkérdezett "cigánynak tartja-e önmagát", "konzervatív gondolkodású-e", "erõsen hazafias gondolkodású-e", a "privatizáció korlátozásának a híve-e", "ellenzi-e hazánk európai uniós tagságát", "a kábítószer-fogyasztók büntetésének híve-e", "vallásos-e". Szerepel a kérdõívben arra vonatkozó felhívás, hogy a megkérdezett a "nagyon ellenszenves" és a "nagyon rokonszenves" között felállított öt fokozatú skálán sorolja be saját érzelmi viszonyulását az arabokhoz, a lengyelekhez, a kínaiakhoz, az oroszokhoz, a cigányokhoz, a kábítószer-fogyasztókhoz, az afrikai feketékhez, a deviánsokhoz, a romániai románokhoz, az amerikai feketékhez, a szlovákokhoz, az amerikaiakhoz, a homoszexuális férfiakhoz, az alkoholistákhoz, a magyarországi magyarokhoz, a hajléktalanokhoz, a állami gondozottakhoz, az osztrákokhoz, a homoszexuális nõkhöz, a romániai magyarokhoz, a menekültekhez, a zsidókhoz. A kérdõívben feltett kérdés alapján részletes válaszokat várnak a megkérdezettõl arra nézve, hogy miként viszonyul a cigányokkal való együttéléshez, ehhez képest például ösztönözhetõnek tartaná-e a cigányok kivándorlását vagy azt, hogy kevesebb gyerekük legyen. A kérdõív tartalma, illetve kibocsátása és az esetleg beérkezett adatok bárminemû kezelése ellentétes a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben foglaltakkal. Beavatkozást jelent mind a védõnõk, mind pedig az általuk ellátott polgárok magánszférájába, ami durva támadás a köztük lévõ egészségügyi viszony bizalmi tartalma ellen. Másrészt a kérdõív a munkáltató felügyelete - a kérdõívet kibocsátó egyik kormánytárca - részérõl nyílt késztetést jelent arra, hogy a munkavállaló számot adjon politikai nézeteirõl. A privatizáció elfogadhatóságára való rákérdezésnek különös aktualitása és jelentõsége van akkor, amikor a legnagyobb egészségügyi szakszervezet a Magyar Orvosi Kamarával együtt ellenzi a kormány kórház-privatizációs szándékát, az utóbbira vonatkozó törvényt pedig az Alkotmánybíróság vizsgálja.

II. A szabadságjogok tiszteletben tartása

1. Szólásszabadság

2003. december 8-án a kormánytöbbség elfogadta azt a büntetõtörvényt, amely a megelõzõnél erõsebben korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát. A módosítás olyan szabályozást vált fel, amely már többször kiállta az alkotmányosság próbáját. A kormány a gyülekezési joggal kapcsolatos önkényes jogalkalmazási gyakorlat és kíméletlen rendõri fellépések mellett ezzel a Büntetõ Törvénykönyvben is létrehozta hatalmának védõbástyáit. A szólásszabadság, a vélemény és kifejezés szabadsága a demokrácia alappillére, csak szûk körben lehet korlátozni. Az elfogadott törvény ennek nem felel meg.

2. Sajtószabadság

"2. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli - szóban, írásban, nyomtatásban, mûvészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történõ - keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is.
3. Az e cikk 2. bekezdésében meghatározott jogok gyakorlása különleges kötelességekkel és felelõsséggel jár. Ennélfogva az bizonyos korlátozásoknak vethetõ alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít és amelyek
a) mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetõleg
b) az állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek." (Egyezségokmány 19. cikk 2-3. bekezdése)

a) Közszolgálati mûsor politikai okokból való megszüntetése

A Magyar Televízió elnöke kormánypárti újságírók feljelentését követõen megszüntette az Éjjeli menedék+1 címû heti tévémûsort azzal az indoklással, miszerint az október 26-i adásban megsértették a médiatörvényt. A médiahatóság a vádat alaptalannak találta, álláspontja szerint az adott esetben nem lehet kiegyensúlyozatlan tájékoztatásról beszélni, az adott mûsorban kisebbségekkel szembeni gyûlöletkeltésre alkalmas elemek nem voltak. Az MTV vezetése azonban az eredeti állapotot nem állította helyre. A mûsor megszüntetése azután történt, hogy a kormányfõ találkozott a Magyar Televízió elnökével, és a hírek szerint elvárásokat fogalmazott meg a közmédium hírmûsoraival kapcsolatban, holott a médiatörvény alapján a közszolgálati média független, nem áll a kormány felügyelete alatt. A kormányfõnél tett vizitet követõen leváltották a Híradó fõszerkesztõjét is. Hasonló nyomásgyakorlás történt a Duna Televízió esetében is a csatorna Híradójának átalakítására, ám sikertelenül.

b) Polgárok félretájékoztatása

- A Népszabadság címû lap hamisan az elhunyt világhírû fizikusnak, Teller Edének tulajdonított egy levelet. Ezen levél alkalmas volt alaptalan politikai konzekvenciák levonására az ellenzékkel szemben. Az eset kapcsán kiderült, hogy a kormánytöbbséget alkotó MSZP az alapítványán keresztül jelentõs tulajdonrészt birtokol az adott napilapban. A Magyar Újságírók Szövetségének Etikai Bizottsága szerint a Népszabadság fõszerkesztõje súlyosan megsértette az újságírói etikai kódexnek az újságírói felelõsségre, a személyiségi jog védelmére, valamint a valósághû tájékoztatásra és a lelkiismeretességre vonatkozó szabályait.

- A söjtöri Deák-ünnepségek alkalmával több kormánytag is azt állította, hogy a helyszínen füttyszóval zavarták a Himnusz elhangzását. A Hír Televíziónak az eseményrõl való közvetítése nyomán kétséget kizáróan igazolható, hogy alaptalan és rágalmazó a kormány állítása, ugyanis a Himnusz alatt nem volt füttyszó.

c) A kormány egyoldalú sajtókapcsolata

A kormány változatlanul tartózkodik és elzárkózik attól, hogy eleget tegyen a mindenoldalú tájékoztatás kötelességének. Az ellenzéki sajtó kormányzati diszkriminációja sérti a tájékoztatás szabadságát, ennek révén a polgárok tájékozódáshoz való jogát. 2003. november közepén az Európai Újságírók Szövetségének - kormányzati részvétellel szervezett - budapesti kongresszusán Magyarországról csak a baloldali sajtó képviselõi vettek részt, egyetlen ellenzéki orgánumot sem hívtak meg. A Magyar Nemzet címû napilap például idén tavasz óta nem kapott lehetõséget arra, hogy tudósíthasson a kormányfõ kínai, indiai, oroszországi, romániai, belgiumi és luxemburgi hivatalos látogatásairól. Eközben a kormányhoz lojális orgánumok közpénzen, a hivatalos delegációval utaznak és vannak jelen az eseményeken. Az ellenzéki sajtómûhelyek nem kapnak meghívást a kormányszóvivõ félhivatalos tájékoztatóira sem.

3. Gyülekezési szabadság

"Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz." (Nyilatkozat 20. cikk 1. bekezdése)

"A békés gyülekezés jogát el kell ismerni. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetõleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadsága védelme érdekében szükségesek." (Egyezségokmány 21. cikk).

a) Alaptalan és aránytalan rendõri intézkedés Csepelen

1. 2003. október 2-án reggel több személy találkozott Csepelen a Szabadkikötõ közelében található Agip benzinkútnál, mert a Weiss Manfréd Kórházhoz kívántak vonulni, hogy tájékozódjanak a tervezett kórházbezárás miatt kialakult helyzetrõl. A járdán, szabályosan közlekedõ személyeket rendõrök igazoltatták. Egyiküknél - a rendõri átvizsgálás során - kibontott nemzetiszín zászló került elõ; emiatt alig száz méteren belül az illetõt ismételten több ízben igazoltatták. A nemzetiszín zászló láttán a rendõrök be nem jelentett tüntetésre következtettek, s a jelenlévõket távozásra szólították fel. Az érintettek ennek eleget akartak tenni, ám egy rendõrfõtiszt a nemzetiszín zászló bevonását követelte tõlük. Ekkor hangzott el az érintettek részérõl, miszerint nemzeti jelképpel nem tilos az utcán járkálni. Utóbbit a rendõrök ellenszegülésnek tekintették, és rendzavarás szabálysértése miatt tíz személyt - egy embert megbilincselve - a helyszínrõl elszállítottak. A rendõri intézkedésrõl a Hungária Televízió munkatársa a helyszínen felvételt készített. A felvétel rögzíti, hogy a rendõr a sajtóigazolvány felmutatása ellenére beparancsolja a tudósítót a rendõrautóba. Október 3-án a bíróság - bizonyítottság hiányában - valamennyi vádlottal szemben megszüntette az eljárást. A rendõri intézkedés alapjaként hajtogatott "útelzárás" a járdán demonstráló személyek részérõl tényszerûen nem történhetett meg, amit a helyszínen készült és a rendõrség által elkobzott, majd kiadott videofelvétel is tanúsít. Vagyis sem rendzavarás, sem pedig rendõrhatósági intézkedésnek való ellenszegülés nem történt. A rendõri fellépés alaptalan, a rendõri intézkedés pedig - különösen az újságíróval szemben - indokolatlan és aránytalanul eltúlzott volt. Az eset megerõsíti azt a gyanút, hogy a 2002. július 4-én, az Erzsébet-hídon történt politikai tüntetés után a rendõrség kifejezett figyelemmel követi az akkori tüntetés résztvevõit. Az adott esetben rendõri intézkedés történt kifejezetten azért, mert valakinél nemzetiszín zászló volt, míg az egyik intézkedõ rendõr a bíróságon tett tanúvallomásában elmondta, miszerint ha az illetõ csoport a Medgyessy-kormányt éltette volna, nem intézkedik, hanem velük éljenez.

b) Alaptalan és aránytalan rendõri intézkedés a budapesti Gesztenyéskertben

2003. december 1-jén este a rendõrség kényszerítõ eszközök kíméletlen alkalmazásával feloszlatta a budapesti Kongresszusi Központ elé meghirdetett tüntetést és 52 személyt elõállított; közülük a szervezet vezetõjét õrizetbe vette. A demonstrálók az egy évvel korábbi magyar-román kormányfõi találkozón történtek miatt kívántak tiltakozni a kormányfõ háza elõtt, amelyhez vonulásukat a rendõrök megakadályozták. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy a tüntetés jogszerû volt, annak rendõrségi betiltásáról nem született határozat. A helyszínen a rendõrök egy korábbi betiltásra hivatkozva intézkedtek. Az eset azt mutatja, hogy a rendõrség jogalkalmazási gyakorlatát e téren az önkényesség jellemzi.

4. A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága

"Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyõzõdés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyõzõdésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság elõtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát." (Nyilatkozat 18. cikk)

"A vallás vagy meggyõzõdés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a rend, a közegészség, az erkölcs, vagy mások alapvetõ jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek." (Egyezségokmány 18. cikk 3. bekezdése)

Keresztállítás köztéren advent idején

Egy közelmúltban alakult párt országszerte területfoglalási engedélyt kért arra, hogy advent idején az egyes települések legforgalmasabb helyein keresztet állíthassanak fel. A keresztény jelkép köztéren való elhelyezésével a közeledõ karácsony ünnepének fontosságára kívánják felhívni a polgárok figyelmét. Számos nagy város önkormányzata nem adta meg az engedélyt, volt, ahol maga az önkormányzat bontatta szét a már felállított fakeresztet. A kezdeményezés elutasítása a lelkiismeret- és vallásszabadság sérelmét jelenti.

III. A politikai jogok tiszteletben tartása

1. A választások tisztasága

"A közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlõ szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékûen biztosító eljárás alapján idõszakonként tartandó tisztességes választáson kell, hogy kifejezésre jusson." (Nyilatkozat 21. cikk 3. bekezdése)

"Minden állampolgárnak a 2. Cikkben említett megkülönböztetések, illetõleg ésszerûtlen korlátozások nélkül joga és lehetõsége van arra, hogy
a) a közügyek vitelében közvetlenül vagy szabadon választott képviselõk útján részt vegyen;
b) szavazzon és megválaszthassák az általános és egyenlõ választójog alapján, titkos szavazással tartott olyan valódi és rendszeres választásokon, amelyek biztosítják a választók akaratának szabad kifejezését;
c) az egyenlõség általános feltételei alapján hazájában közhivatali tisztséget viselhessen." (Egyezségokmány 25. cikk)

a) Választási visszaélés megállapíthatóságát kizáró mulasztás

Az Országos Választási Bizottság (OVB) az országgyûlési választások után másfél évvel észlelte, hogy a 2002. április 18-án - a második forduló elõtt három nappal - kelt állásfoglalása nem jelent meg a Magyar Közlönyben. Az adott állásfoglalás kimondta, hogy a választói névjegyzék a szavazás napján kizárólag a választópolgárok választásra vonatkozó jogának gyakorlását biztosítja és a rendeltetésszerû joggyakorlás ellenõrzésére szolgál, más nyilvántartási rendszerrel nem kapcsolható össze. Az OVB állásfoglalása szerint "a szavazás titkossága alkotmányban és választójogi törvényben foglalt alapelvének, valamint a választási eljárásról szóló törvényben meghatározott alapelveknek súlyos sérelmét valósítja meg, ha a választási névjegyzék alapján bárki hozzáférhetõvé tesz olyan adatokat, amelyek a szavazati jogukat gyakorolt, illetõleg a szavazni jogosult, de még meg nem jelent választópolgárok személyére vonatkoznak." Az OVB állásfoglalása az országgyûlési választások elsõ fordulója utáni nagyszámú állampolgári bejelentés - tehát tapasztalat és nem csupán elvi lehetõség - alapján született. Az észlelt esetekben a benyújtott panaszokat a választási bizottságok sorra elutasították. Ugyanakkor a kifogásolt cselekmények választási visszaélések, melyek az OVB állásfoglalása értelmében a "választási eljárásról szóló törvényben meghatározott alapelveknek súlyos sérelmét" jelentik. Az OVB-állásfoglalás elmulasztott közzététele kizárta annak lehetõségét, hogy figyelembe vegyék a benyújtott panaszok elbírálásánál. Így nem történhetett meg a "választási eljárásról szóló törvényben meghatározott alapelvek súlyos sérelmét" jelentõ cselekmények érdemi - a választások eredményére óhatatlanul kiható - elbírálása. E mulasztás egyben a választási eljárásról szóló törvény panaszok elbírálására vonatkozó rendelkezéseinek tartalmi érvényesülését is meggátolta.

b) Választási visszaélés Demecseren

2003. október 27-én a Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság semmisnek mondta ki a Demecseren megtartott idõközi polgármester választást és elõírta annak megismétlését, mivel az MSZP-SZDSZ-Szövetség Demecserért koalíció jelöltje megtévesztette a szavazókat, és ezzel befolyásolta a választás kimenetelét. A bíróság határozata szerint a választási eredményt befolyásolta, hogy a polgárokat szervezetten szállították szavazni. A bíróság ugyancsak megengedhetetlennek tekintette, hogy az adott jelölt fényképét az Informatikai Minisztérium szerepeltette a helyi iskolában tartott rendezvényén. A megismételt választási eljárás során a Fidesz jelöltje telefonon életveszélyes fenyegetést kapott, majd visszalépett a jelöléstõl. Késõbb a Magyarországi Cigány Szervezetek Fórumának szabolcsi elnöke közölte, hogy tizenegy autóval szállították szavazni a romákat, s így mintegy háromszáz szavazatot szereztek a kormánypárti koalíciós jelöltjének. Elmondta azt is, hogy ennek fejében az MSZP megyei vezetése helyet ígért nekik a roma munkavállalók foglalkoztatására létrehozott közhasznú társaságban, mely ígéret nem teljesült.

2. Alkotmányos intézményekkel szembeni támadás

Az alkotmányos intézményeket politikai akarat hozza létre, ám csupán egy részüket a politikai jogok érdekében. Az alkotmányos intézmények nagyobb része épp azért van, hogy politikai széljárástól független legyen bármely jog érvényesülése akár a társadalom, akár a gazdaság világában. Ezért kell ezen intézmények függetlenségét tiszteletben tartani, és megóvni a "politikai jogkereséstõl", a "politikai jogkeresõktõl".
Az elmúlt fél évben folytatódott a független intézményekkel, vezetõikkel szembeni kormányoldali támadások. Ezen idõszak alatt a legfõbb ügyésszel, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökével, a Magyar Rádió elnökével, a Magyar Energia Hivatal elnökével és a Központi Statisztikai Hivatal elnökével szemben fogalmazódtak meg bizalmatlansági vádak, illetve folytatódtak a támadások. A felsoroltak valamennyien a korábbi kormány idején léptek hivatalba. A támadások mögül tendencia és világos koncepció tûnik elõ. A vezetõk személyének kikezdése a tevékenységükkel szembeni kritikával veszi kezdetét, megpróbálva ezzel bizalmatlanságot ébreszteni a közvéleményben. Egyidejûleg az intézmény költségvetési megszorítása is megtörténik, és a kormányoldal már - jogállamban szokatlanul - nyíltan megfogalmazza, hogy bizalmatlan az adott független intézmény vezetõjével szemben. Ezt követik az arra való törekvések, hogy a törvényhozással megváltoztassák a független intézményre vonatkozó rendelkezéseket, elérve ezzel a vezetõ elmozdítását. A kormány egyik tagja kifejezett programként tette közzé, miszerint meg kell akadályozni, hogy árnyékkormányzás történjen, aminek szerinte a korábbi kormány idején kinevezettek a letéteményesei. Ez a nyilvánvaló zsákmánylogikára felépülõ politikai felfogás szöges ellentétben áll azon nemzetközi elvárásokkal, melyek a közhivatalok betöltésének politikai diszkriminációtól való mentességét írják elõ. A független intézmények vezetõinek az irántuk való bizalmatlanság miatti és idõelõtti elmozdítására vonatkozó törekvések devalválják a törvények erejét, általános érvényét, és jogbizonytalansághoz vezetnek.

a) A legfõbb ügyész elleni támadás a kormányváltás óta folyamatosan tart. Ennek részese az igazságügy-miniszter, aki kezdettõl fenntartással nyilatkozott a legfõbb ügyész személyérõl, illetve a közpénzügyi államtitkár, aki egyazon ügyben közhivatalnokként feljelent, majd pedig képviselõként interpellál és leszavazza a legfõbb ügyész válaszát. De ma már részese a legfõbb ügyész elleni támadásnak az egész kormánykoalíció is, miután a rendszeres leszavazások egyértelmûen szervezett fellépés eredményei. Az egyre élesedõ támadások kétségbe vonják az ügyészi tevékenység szakszerûségét, bûnpártolással vádolják az ügyészséget, rendeltetésellenesen politikai vádaskodásra használják az interpelláció és a pótmagánvád intézményét. A kormányoldal részérõl a leszavazások tényét a legfõbb ügyész tevékenységének "objektív" mércéjeként tüntetik fel, és hangoztatják, hogy ennek elõbb-utóbb le kell vonni a konzekvenciáját. Ez nyílt bevallása annak, hogy a kormányoldal általi interpellálás csupán ürügy, ami azt szolgálja, hogy megteremtse a legfõbb ügyész parlamenti leszavazásának lehetõségét.

b) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) vizsgálatai a rendszerváltozás óta eltelt idõszak legnagyobb pénzügyi visszaélését tárták fel. Az ügy szálainak felgöngyölítése még tart. A PSZÁF elnökét ezzel egyidejûleg, 2003. június 18-án a nyílt utcán brutálisan összeverték. A rendõrségi vizsgálat azóta sem járt eredménnyel, ugyanakkor idõközben a kormányoldalról és a rendõrség részérõl kísérlet történt az eset bagatellizálására. A PSZÁF elnökével szemben a pénzügyminiszter kezdettõl fogva bizalmatlanságát fogalmazta meg. A PSZÁF elnöke 2002 nyarán nem volt hajlandó teljesíteni a Pénzügyminisztérium jogellenes adatmentésre vonatkozó elõírását. 2003 májusában nyilvánosságra került, hogy a közpénzügyi államtitkár egy titkos KEHI-jelentés alapján eljárást kezdeményezett a PSZÁF elnöke ellen. A kormány elõkészítette a pénzintézeti törvény módosítását, melynek alapján megváltozik a felügyelet jogállása, így jelenlegi vezetõjének távoznia kell. A tervezet ellen mind a hazai, mind pedig a külföldi pénzügyi szakmai szervezetek tiltakoztak.

c) A Magyar Rádió elnökével szemben a kormányoldal egyfelõl a felügyelõ kuratórium baloldali delegáltjai részérõl, másfelõl nyíltan pártpolitikai oldalról indítottak támadást. Ennek elemeként az intézménnyel szemben indokolatlan költségvetési szigorítások, elvonások történtek, holott a Magyar Rádió a Számvevõszék megállapításai szerint az elmúlt években szigorúan racionális költséggazdálkodást valósít meg, és jelenleg is adósságok felhalmozása nélkül teljesíti közszolgálati feladatait. A támadások másfelõl a jobboldali hangvételû mûsorok rendszeres kritikáját fogalmazzák meg, utóbb rendre beigazolódva, hogy alaptalanul. Végül a Magyar Rádió elnökével szemben személyeskedõ támadást indítottak az egyik közismerten baloldali elkötelezettségû napilap hasábjain. A lap hasábjain állítottak nem igazolódtak, az elnök a lap ellen pert indított.

d) A kormánytöbbség 2003. június 16-án elfogadta azt a törvényt, amely módosította a Magyar Energia Hivatal irányítására vonatkozó szabályokat. A Hivatal elnöke így távozásra kényszerült. Megelõzõen a privatizációbarát kormányoldal több esetben bírálta a Hivatal elnökének energiapolitikával kapcsolatos - és a kisfogyasztók érdekeit szem elõtt tartó - álláspontját.

e) 2003. november 19.-én menesztették posztjáról a Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi szaktekintélynek számító elnökét. Az idõ elõtti, indokolás nélküli menesztés olyan esetben, amikor a kinevezés hat évre szól, nyilvánvaló politikai indítékot rejt.

3. Támadás a bíróságok ellen

Az elmúlt fél évben új és mindennél jelentõsebb, riasztó elemként jelent meg a bíróságok tevékenységével és a bírói kar tagjaival szembeni nyílt támadássorozat. A kormányoldalról gátlástalanul, tetszés szerint minõsítik a bíróság döntéseit, és szó nélkül hagyják a kormányhoz közel álló személyek bíróságokat érõ durva támadásait. Az igazságügy-miniszter pirulás nélkül nyugtázza külügyminiszter kollegájának vagy a kormányfõ személyügyi testülete vezetõjének konkrét bírósági ítélethez fûzött, illetve bíróra vonatkozó mondatait. Az utóbbi idõben a bírókkal szemben megszaporodott atrocitások azt jelzik, hogy a kormány nem képes a bírókat, a bíróságok tekintélyét megvédeni, ellenkezõleg: nyilatkozatai kifejezetten bíróságellenes légkört kialakításához vezetnek. A konkrét bírósági eljárásokkal kapcsolatos állásfoglalás vagy az ítélkezés irányának politikai szempontból, a közhatalom gyakorlói részérõl történõ értékelése súlyosan sérti a jogállam alapjait és veszélyezteti a társadalom békéjét.

4. Rendõri zaklatás politikai jogok gyakorlása során

"Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon." (Nyilatkozat 19. cikk).

"Nézetei miatt senki sem zaklatható. Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra való tekintet nélküli - szóban, írásban, nyomtatásban, mûvészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történõ - keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is." (Egyezségokmány 19. cikk1-2. bekezdés)

a) Rendõri intézkedés Székelyföldön

2003. október közepén a Székely Nemzeti Tanács települési szintû választásokat és falugyûléseket tartott. A román rendõrség a rendezvények elõtt pár nappal intézkedéseket foganatosított az eseményrõl hírt adó plakátokkal és szórólapokkal kapcsolatosan. Október 9-én a marosvásárhelyi alpolgármestert - a város elõzõ polgármesterét - három órán át feltartóztatták az autójában szállított plakátok miatt. A helyi polgári szövetség vezetõjétõl és egy marosludasi illetõségû erdélyi magyartól a rendõrök erõszakkal elvették a személyi irataikat, majd bírósági eljárással fenyegették meg õket, de nem indokolták, hogy miért. A két erdélyi politikust csak egy parlamenti képviselõ fellépése nyomán engedték el. Másnap Szovátán Maros megye önkormányzati képviselõjét közúti ellenõrzés címén megállították, majd bekísérték a rendõrõrsre, miután nála szintén a Székelyföld autonómiáját és a székely nemzeti tanácsi választásokat népszerûsítõ plakátokat, szórólapokat találtak. Nincs adat arra, hogy az erdélyi magyarok jogbiztonságát érintõ ügyekben a magyar kormány bármit tett volna.

b) Rendõri intézkedés Szegeden

Egy ifjúsági mozgalom több száz tagja Szegeden a román konzulátus épületéhez vonult, hogy petíciót adjon át. Petíciójukban kiálltak a Székely Nemzeti Tanács mellett és felszólították a román kormányt, hogy szüntesse meg az erdélyi magyarokat érintõ hatósági zaklatásokat, ismerje el az erdélyi magyarság önrendelkezési jogát. A fáklyásmenet idején - amint arról az egyik helyi napilap beszámolt - a Tisza-parti városban megerõsített, szembetûnõen demonstratív rendõri jelenlét volt. A mozgalom elnökét - elmondása szerint - a kivezényelt rendõrök civil ruhás parancsnoka megfenyegette, az egyik rendõr pedig többek füle hallatára dehonesztáló jelzõvel illette a Székely Nemzeti Tanács védelmében tüntetõ fiatalokat.

c) Rendõri intézkedés Szarvason

2003. október 21-én Szarvasra látogatott a szlovák és a magyar köztársasági elnök. Egy ifjúsági mozgalom helyi tagjai - összesen négyen - demonstrálni kívántak egy magyar és szlovák nyelvû szöveget tartalmazó táblával a benesi dekrétumok ellen. A táblán kívül nemzetiszínû magyar zászló is volt náluk. A tömegben lévõ négy fiatalt - mielõtt az egyikük táskájában lévõ tábla elõkerült volna - rendõrök igazoltatták, a csomagok átvizsgálása során pedig felszólították õket arra, hogy a táblát ne vegyék elõ. A rendõrök a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozó négy fiatalnak azt válaszolták, hogy "ezt most hagyjuk", majd folyamatosan figyelték a fiatalokat, a velük kapcsolatba lépõket pedig igazoltatták. A rendõrök megakadályozták, hogy a négy fiatal - a tömegen belül - közelebb menjen az államfõkhöz, miközben azzal fenyegetõztek, hogy "esetleg nem tudnak majd leérettségizni a fiatalok, ha rendzavarásba kezdenek".

IV. Kiskorúak jogainak védelme

A kormánytöbbség elfogadta a közoktatási törvény módosítását, melynek alapján fõszabály szerint a szülõ el van zárva attól, hogy kiskorú gyermekével kapcsolatos információk teljes körét megkaphassa. E rendelkezés a tanár titoktartási kötelezettsége révén a szülõ jogait indokolatlanul háttérbe szorítja, és valódi felelõsségviselõ nélkül deklarál jogot. A törvényi rendelkezés a gyakorlatban azt jelenti, hogy akadályba ütközik a kiskorúak jogainak védelme, a szülõnek nincs elsõbbsége a kiskorú nevelésének megválasztásában.

V. Munkavállalói jogok, elbocsátások

1. 2003. novemberében három megyei tiszti fõorvos megbízatását vonta vissza indokolás nélkül az országos tiszti fõorvos. Adat van arra, hogy egyikük leváltása nyilvánvalóan politikai okból történt, annak érdekében, hogy helyébe baloldali érzelmû, illetve lojalitású embert lehessen állítani.

2. A munkához való jog alapvetõ emberi jog és a magyar Alkotmányból levezethetõ az állam megfelelõ foglalkozáspolitika folytatására vonatkozó kötelezettsége is (21/1994. (IV. 16.) AB határozat). A köztisztviselõknek a közfeladatok ellátásában, az állam és az önkormányzatok mûködtetésében betöltött szerepe kiszámítható, elõrelátható, tervszerû foglalkoztatásukat teszi szükségessé. Korábban ezért történtek lépések a köztisztviselõi életpálya feltételeinek a kialakítására. Természetesen nem vitatható el a kormányzat joga a köztisztviselõi létszám felülvizsgálatára, indokolt esetben annak minõségi és mennyiségi átalakítására. Ezt a kormányprogramban indokolt szerepeltetni, s programjának kialakítását, elfogadtatását és végrehajtását a megfelelõ szintû kormányzati szerv feladatául kell rendelni. Az azonban súlyosan sérelmes, ha a létszámleépítés konkrétumait tervezetlenül, hirtelen, nyilvánvalóan nem stratégiai megfontolásból, hanem a költségvetési viták és érdekegyeztetések során, improvizációszerûen döntik el. Így annak elõkészítése elégtelen, végrehajtása elkapkodott, eredménye szakmai és erkölcsi minõségromlásra vezet. Az így elõálló helyzet méltatlan és elfogadhatatlan a köztisztviselõi kar számára, rossz üzenet a társadalomnak, rontja a közmorált, gyengíti a lojalitást. Mindez káros a demokratikus jogállami intézményrendszer mûködésére nézve.

VI. A kormány hozzáállása az emberi jogok megsértésére vonatkozó állítások kivizsgálásához

Az elmúlt fél évben biztossá vált, hogy a kormány az állam és a társadalom valamennyi meghatározó intézményével szemben frontot nyitott a hatalomvédõ zsákmánylogikájának érvényesítésének érdekében. Nincs adat arra, hogy a jelentésben felsorolt esetek bármelyikében a kormány részérõl belsõ vizsgálat, illetve intézkedés történt volna. Persze a felsorolt esetek kivizsgálása nagyrészt el sem várható a kormánytól, mivel azokat kifejezett szándékkal maga okozta. Ugyanakkor például a magánzárkában bennégett fogva tartott személy esetében megdöbbentõ érzéketlenségre vall, hogy a felügyelõ tárca vezetése több héttel az eset után sem szólalt meg.

VII. Megállapítások

A Jelentésben leírt esetek azt mutatják, hogy a Kormány változatlanul
- nem tartja és tartatja tiszteletben az emberi, politikai, és szabadságjogokat, hanem azokat tetszése szerinti célokra használja fel;
- politikai zsákmányként tekint az alkotmányosan független intézményekre;
- nem tûri a vele ellentétes politikai célú tömegrendezvényeket.

Tényként lehet kezelni, hogy a kormány erõteljes politikai nyomás alatt tartja a rendõrség mûködését. Ennek nyomán kíméletlen erõszakkal lépnek fel a rendõrök védtelen polgárokkal szemben és a rendõrség mûködésében meghatározóvá vált a párthatalomvédõ jellegû tevékenység. Ebben az idõben született meg a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó büntetõtörvény.

A Magyar Fejlesztési Bank volt elnök – vezérigazgatóját jogszerűtlen módon mozdították el állásából – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete.

Baranyay Lászlót néhány nappal a Medgyessy kormány hivatalba lépése után óriási baloldali sajtókampány közepette tették ki a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatói székéből.
A Baranyay László elleni sajtóhadjárat kitért az elnök-vezérigazgató fizetésére, döntéseire és személyéről sokszor a jó ízlés határát átlépő módon nyilatkozott a baloldali sajtó.

MNO
A Szabadság Kis Köre elnevezésű szervezet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata évfordulóján jelentést adott ki „az alapvető jogok ismételt megsértéséről Magyarországon a 2002. évi kormányváltozás után” címmel. Felsorolásukban szerepel többek között az Erzsébet-hídi tüntetés elleni fellépés, a gyülekezési jog korlátozására tett kísérlet, s a miniszterelnök ellen tüntető személyek megfélemlítése.

2002. július 4., Erzsébet-híd
Fotó: Pörneczi Bálint

JELENTÉS
Az alapvető jogok ismtéelt megsérétéséről Magyarországon a 2002. évi kormányváltozás után

Az 1990-es politikai rendszerváltozás során a szabadságukat visszanyerő nemzetek – köztük Hazánk – igen gyorsan átültették jogrendszerükbe mindazokat az ismérveket, amelyek az emberi jogokat, szabadságot tisztelő európai államra jellemzőek. Az elmúlt időszakban azonban kiderült: a jogi és intézményi eszközök nem elegendőek az emberi méltóságban gyökerező jogok mindenkit egyformán megillető garantálására. Újra és újra megtapasztaljuk, hogy mind a rendszerváltozás előtt “szocializálódott” korábbi hatalmasok és végrehajtók, mind az alattvalók között szép számmal akadnak, akikben tovább él az emberi méltóságot, szabadságot önkényesen kezelő szemlélet, az erre épülő rossz reflexek, riasztó gyakorlat vagy éppen tétlenség.

Széles körben az a vélekedés alakult ki, hogy az utolsó parlamenti választások után jelentősen romlott a helyzet, és az alapvető politikai és polgári jogok megsértésének számos esetéről értesültünk. Több olyan eset került nyilvánosság elé, ami a szabadságszerető emberekben visszatetszést és nyugtalanságot keltett. Választási visszaélésekről, tüntetésen résztvevőkkel szembeni brutalitásról, közéleti szereplőket és köztisztviselőket ért alantas fenyegetőzésről, megfélemlítési kísérletekről, a hatóság elemi normákat sem tisztelő, megalázó intézkedéseiről egyaránt szóltak a híradások. Okkal feltételezhető, hogy az eseteknek csupán egy része vált közismertté.

A mai napig sem a kormány, sem a magukat függetlennek nevező, korábban alakult jogvédő civil szervezetek nem foglaltak nyilvánosan állást a történtekkel kapcsolatban. Mások mellett “A Szövetség a Nemzetért Polgári Kör” számos esetre már több ízben felhívta az igazságügy-miniszter figyelmét is. Eredménytelenül. Ugyanakkor a szabad személyek alapvető polgári és politikai jogainak tiszteletben tartása, szükség esetén védelme mindenki számára alapvető kötelezettség.

A hozzánk eljutó jelzések, az érintettek és a tanúk elmondása, valamint a tömegtájékoztatásban megjelent információk alapján számos esetben komolyan felmerül, hogy a magyarországi kormányszervek, hatóságok, közintézmények nevében eljárók fellépése nincs összhangban a Magyar Köztársaság Alkotmányában, továbbá az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió alapvető dokumentumaiban foglalt emberi, polgári illetve politikai jogokat biztosító rendelkezésekkel.

Esetek
Az alábbiakban röviden bemutatunk néhány olyan esetet, ahol felmerül az alapvető polgári jogok, illetve az emberi méltóság és az emberi jogok megsértésének alapos gyanúja.

A 2002. július 4-i be nem jelentett tüntetésen résztvevők elleni brutális fellépés
E nap reggelén kezdetben néhány száz ember gyűlt össze tiltakozni az országgyűlési választások szavazólapjainak megsemmisítése ellen. A demonstrációt előzetesen nem jelentették be, holott a törvény előírja. A hatóságok e tekintetben kettős mércét alkalmaztak, hiszen az 1990 év őszén, a baloldal által is támogatott taxisblokáddal kapcsolatosan emlegetett “polgári engedetlenségről” ezúttal látványosan megfeledkeztek. Míg 1990-ben az egész ország közlekedése megbénult az útkereszteződések és a hidak lezárása folytán, 2002-ben csupán az Erzsébet-hidat vették blokád alá a választási tisztátalanságok ellen tiltakozók. A hatalom a több órás tanácstalanság után véres eszközökkel verte szét az akciót, amely eljárást a nap további részében, a Kossuth téren, majd a Rákóczi úton is folytatta. A későbbi hatósági eljárások nem tudták igazolni a brutális fellépés elkerülhetetlenségét. Megemlítendő, hogy a rendszerváltozás óta a rendőrség másodszor lépett fel erőszakot alkalmazva politikai tüntetők ellen – mindkét esetben a szocialista-liberális koalíció adta a belügyminisztert.

Munkájukat végző újságírók akadályozása
A rendőri fellépés során nem tettek különbséget civil tüntetők és hivatásukat gyakorló újságírók között. Annak ellenére bántalmaztak fizikailag munkájukat végző újságírókat, hogy azok igazolványukat felmutatták. A bántalmazás “egyetemes” voltát mutatja, hogy jobb- és baloldali orgánumok munkatársai egyaránt a hatósági brutalitás áldozataivá váltak.

Az országos rendőrfőkapitány kezdeményezése a gyülekezési jog korlátozására
Az említett július 4-iki demonstrációt követően az országos rendőrfőkapitány azt javasolta a kormánynak, illetve az Országgyűlésnek, hogy növeljék meg az állampolgári kezdeményezésű közterület-foglalással járó rendezvények előzetes bejelentési határidejét a jelenleg érvényes 48 óráról 8 napra. A demokráciában példátlanul hosszú határidő lehetetlenné tenné, hogy aktuálpolitikai döntések iránti nemtetszésüket a polgárok az Alkotmányban biztosított gyülekezési joggal időben kifejezzék. Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy a rendőrfőkapitány az alkotmány szellemével ellentétes javaslatát egy be nem jelentett demonstrációt követően tette meg, holott a határidő a bejelentett demonstrációkra vonatkozik.

A nemzeti ünnep kormánytól független megünneplésének akadályozása
A közelgő nemzeti ünnep alkalmából egy országos, több ezer tagszervezettel rendelkező politikai mozgalom (történetesen éppen “A Szövetség a Nemzetért Polgári Kör” a törvénynek megfelelően fővárosi területfoglalási engedélyért fordult az illetékes rendőrhatósághoz. Hasonló beadvánnyal élt egy Parlamenten kívüli ellenzéki párt is. Ezt követően jelezte a hatóságnak a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Kommunikációs Központja (MEHKKK), hogy valamennyi tömeggyűlésre alkalmas közterületre területfoglalási engedélyre tart igényt, köztük megjelölte mindazokat a helyeket is, amelyeket előzőleg a mozgalom is megjelölt. Az illetékes hatóság egyeztetést kezdeményezett, ahol a MEHKKK meghatalmazottja a mindkét szervezet által igényelt tér nemzeti ünnepet megelőző naptól kezdve, két teljes napi, kordonnal történő lezárását jelentette be. Végül a hatóság megfelelő egyeztető munkája és a két szervezet határozott fellépése nyomán meghátrált a MEHKKK képviselője. A valódi szándékot jelzi, hogy a MEH végül az eredeti elképzelésekhez képest minimális rendezvénnyel emlékezett meg a nemzeti ünnepről.

Miniszterelnök ellen tüntető személyek megfélemlítése
A miniszterelnök egy vidéki városban tett látogatása során néhány könnyen azonosítható helyi lakos nemtetszésének adott feltűnő hangot. Rövid idő múlva egyiküket a rendőrség előzetes értesítés nélkül, munkaidőben, a munkahelyén kereste fel igazoltatás céljából. Az intézkedés során mind az érintett, mind a munkahelyi vezetői és munkatársai számára egyértelművé tették, hogy az intézkedés a miniszterelnök nyilvános bírálatával és annak módjával volt összefüggésben, s a megfélemlítés és példastatuálás volt a célja.

A Magyar Televízió Kuratóriumának civil tagjaira gyakorolt nyomás
A közszolgálati Magyar Televízió elnökének lemondása után az új elnök megválasztásáig az arra illetékes testület, az MTV kuratóriuma ideiglenesen megbízta az intézmény egyik vezető munkatársát az elnöki teendők ellátásával. Az ehhez vezető eljárást azonban a kuratórium civil szervezetek által delegált tagjainak többsége törvénysértőnek találta és ezért a törvényességi felügyeletet ellátó Legfőbb Ügyészséghez fordultak panasszal. Ezt követően – az elnökválasztás időszakára időzítetten – négy, az MTV kuratóriumába képviseletet adó civil szervezetet (köztük egy nőszervezetet, egy kerékpáros egyesületet és egy egyházi civil szervezetet) beidéztek a Fővárosi Ügyészségre és felszólították őket arra, hogy igazolják megfelelésüket a tagsághoz szükséges törvényes feltételeknek. Ezek a szervezetek ezt korábban már megtették (2002 tavaszán), mert ez volt a kuratóriumi tagságuk előfeltétele. A négy szervezet zaklatása mellett további civil szervezetek képviselői is nyomásgyakorlásról, megfélemlítésről számolnak be. Eszerint többüket figyelmeztették munkahelyükön kuratóriumi tevékenységükkel kapcsolatban, és beszámolók szerint néhány személyi változás a szervezetek képviselőinek személyében ennek tulajdonítható. Ugyancsak több civil kurátor számolt be arról, hogy a kuratóriumok egyes kormánypárti testületi tagjai és vezetői őket elbizonytalanító magatartást tanúsítanak. Ennek során, megkérdőjelezve kuratóriumi tagi jogosultságukat, nyíltan utalnak a jelzett ügyészségi vizsgálatra.

Pártlogók mérete az önkormányzati választási szavazólapokon
A 2002. őszi helyhatósági választásokon a belügyminiszter rendeletet alkotott arról, hogy a jelöltek mellett szereplő pártlogók milyen méretűek lehetnek. Azon túl, hogy ez nem belügyminiszteri hatáskör (tényleges jogorvoslati lehetőség viszont a kellő idő hiányában nem volt), a szabályozás egyértelműen előnybe juttatott egyes pártokat, nevezetesen a kormánypártokat, míg az ellenzék jelöltjeinek azonosítását úgyszólván lehetetlenné tette, ezzel befolyásolva a választási eredményeket.

Megalázó bánásmód rendőri intézkedés során
2002 október elején a rendőrség őrizetbe vett egy kétgyermekes középkorú családanyát, aki korábban az előző kormány által létrehozott egyik közhasznú társaság igazgatója volt. A rendőrség az illetővel szemben költségvetésből származó pénzek hűtlen kezelésének gyanúja miatt indított eljárást. A rendőrségi fogdába történő befogadáskor az illetőt megmotozták, meztelenre vetkőztették, és a motozás kiterjedt a testüregek átvizsgálására is. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 15. § (1) bekezdése értelmében “a rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával”. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 104. § (2) bekezdése szerint “a motozás előtt az érdekeltet fel kell szólítani, hogy a keresett tárgyat önként adja elő”. A rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 16. § (1) bekezdése szerint mind a motozás, mind annak a testüregek átvizsgálására kiterjedő módja nem kötelező előírás, csupán “szükség esetén”, illetve “indokolt esetben” foganatosítható rendőri intézkedés. Megállapítható tehát, hogy az adott rendőri intézkedés szükségtelen és aránytalan, és mint ilyen az eljárás alá vont személlyel szemben emberi méltóságot sértő, megalázó volt. Az ügyészség két nap után megszüntette az illető személy őrizetét. Parlamenti interpellációra adott válaszában a belügyminiszter a BM fenti rendeletére hivatkozva kifejtette, hogy az adott vizsgálaton minden őrizetbe vett személynek “át kell esnie”, ami nem felel meg a valóságnak. A mai napig nem történt meg annak tisztázása, hogy a hűtlen kezelés bűncselekményének gyanúja miatt folyó eljárásban miért merült fel annak indokoltsága, hogy az illető személy testüregei (szeméremteste) is át lettek vizsgálva.

Jogtalan és indokolatlanul brutális rendőri fellépés futballszurkolókkal szemben
Október 21-én nemzetközi kupamérkőzés volt a legnépszerűbb magyar futballklub pályáján. A klub szurkolótábora, hasonlóan más európai klubokéhoz, rendelkezik egy kemény maggal, amely rendszeresen összeütközésbe kerül az ellenfél szurkolótáborával és a rendőrséggel. E kemény mag markáns jobboldali politikai meggyőződését is rendre kifejezi. Közismert az is, hogy a kommunista diktatúra idején számos hátrány érte e klubot és szurkolóit. A mérkőzés után is kialakult konfliktus a két szurkolótábor között, amit a tanúk és az érintettek álláspontja szerint is jogszerűen fékeztek meg a fellépő rendőrök. Ezt követően azonban a Készenléti Rendőrség emberei, már a stadionon kívül, a szurkolók egy békés, mintegy harminc főnyi csoportját minden előzetes figyelmeztetés nélkül beszorították a stadion épületében lévő vendéglőbe, ahol további civil személyek, köztük nők, gyermekek, magyar és külföldi sportolók és sportvezetők, újságírók, valamint a személyzet tartózkodott. Majd a vendéglő ajtaját becsukva, annak üvegét betörték és a nyíláson két palack könnygázt fújtak az összezsúfolt emberek közé. A menekülő emberek a vendéglő hátsó kijáratán keresztül találtak szabad utat. Ezt követően a rendőrök megállították az egyik stadionhoz érkező, szurkolókat és civileket egyaránt szállító villamost, annak belsejébe is könnygázt fújtak, majd erőszakkal leszállították róla a szurkolókat, mintegy harminc főt. A rendőrségi fellépés indokát firtató kérdésre a rendőrök “felülről jövő” utasításra, parancsra hivatkoztak.

Egy kritizáló egyetemista esete a hatalommal és a hatósággal
A 2002 tavaszi kormányváltás után az új kormányfő megjelent egy kulturális, folklór jellegű szabadtéri rendezvényen, ahol rögtönzött beszédet mondott. Beszéde közben egy fiatal egyetemista fiú a kormányfő felé – utalva annak napvilágra került, a diktatúra idején gyakorolt szigorúan titkos tiszti múltjára – hangosan odaszólt, hogy “áruló”. Ezt követően a kormányfő környezetében lévő biztonsági személyek igazoltatták, majd a fiatalember értesítést kapott, hogy rendzavarás szabálysértése miatt a rendőrség feljelentést tett ellene, és az eljárás megindult. E szerint közterületen olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsított, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Az eljárást a hatóság hivatalból indította el. E szabálysértés 150 ezer forintos pénzbírsággal, vagy két hónapi elzárással és az adott helységből való kitiltással büntethető. Az ügy jelenleg folyamatban van. Komoly kétségek fogalmazhatók meg azzal kapcsolatban, hogy egy közszereplővel szemben a nyilvánosan történt szóbeli gondolatközlés esetén (1) a hatóságnak valóban hivatalból, és nem pedig csak az érintett magánindítványa alapján kell-e eljárnia; (2) a gondolatközlés jogalapja lehet-e a hatósági eljárásnak, azaz ily módon e hatósági eljárás nem a véleményszabadság jogának durva figyelmen kívül hagyását jelenti-e? Miután az eljárás megindult, alappal merülhet fel az, hogy a hatalom a jogszabályok alkalmazásánál a saját hatalmának védelmét tekinti elsőrendű szempontnak, és ehhez a hatóságokat eszközként használja fel.

Állami és kormányzati diszkrimináció a Magyar Nemzet napilappal szemben
A magyarországi sajtóstruktúra baloldali-liberális túlsúlyt mutat: a rendszerváltozás után tizenkét évvel a 2002-es országgyűlési választásokon 51 százalékot szerezett kormányalakító politikai erők a nyomtatott és elektronikus sajtó 90 százalékának rokonszenvét tudhatják maguk mögött, míg a 49 százalékot szerzett polgári erőknek meg kell elégedniük a sajtótámogatás 10 százalékával. Ez utóbbi “tortaszeletben” kiemelt jelentősége van a Magyar Nemzetnek, amely az országos mértékadó napilapok piacán jelenleg a második legnagyobb példányszámban jelenik meg. A Magyar Nemzettel szemben jellemzővé vált diszkrimináló bánásmód. Kormányzati nyomásra a lapot korábban előállító állami nyomda felmondta a Magyar Nemzettel kötött szerződését, amely az állam pótolhatatlan bevételkieséséhez, nyomdászok elbocsátásához vezet. Az Állami Privatizációs Rt. az állami vállalatokhoz szétküldött hivatalos köriratban azt a látszatot keltette, hogy a kormányzat számára nemkívánatos az állami hirdetéseknek a Magyar Nemzetben való elhelyezése, sőt módszertanilag tisztázatlan megtérülési számításokra hivatkozva olyan – liberális szellemiségű – orgánumokat ajánlott az állami hirdetések befogadására, melyek példányszáma töredéke a Magyar Nemzetének. A “szabad sajtópiacra” való nyomásgyakorlásnál is súlyosabb viszont az a konkrét eset, amely az Alkotmányban foglalt állampolgári tájékozódási szabadságot szántszándékkal, durván megsértette. A miniszterelnök washingtoni hivatalos látogatásán ugyanis az állam költségén a mértékadó országos napilapok közül csakis a Népszava és a Magyar Hírlap munkatársa kapott helyet a kormánygépen, a Magyar Nemzeté nem. (A Népszabadságnak saját tudósítója van Washingtonban.) Így a magyar olvasók csakis kormány-közeli lapok interpretációjában ismerkedhettek meg az esztendő egyik legjelentősebb magyar vonatkozású külpolitikai eseményének részleteivel.

Az ORTT-nek, illetve elnökének esete a költségvetéssel
A 2002 tavaszi országgyűlési választások után kialakult kormánykoalíciós parlamenti többség nem fogadta el az Országos Rádió és Televízió Testület 2001. évi tevékenységéről szóló beszámolóját. Ezzel a jelenlegi vezetés alatt álló testület komoly anyagi nehézségek elé került. Komoly jelei voltak annak, hogy az elfogadás záloga a testület korábbi kormányciklusban kinevezett vezetőjének távozása, aki utóbb ezt a szándékát időközben már be is jelentette. A testület alkotmányos intézményként működik, amiből következően nemcsak a felállítása, hanem a működéshez szükséges forrásokkal való ellátása is alkotmányos kötelezettség. Ez utóbbi teljesítésével a fennálló hatalom visszaélhet, és ma komoly jelei vannak annak, hogy ezt meg is tette. Mindez egyértelműen veszélyezteti a kormánytól független alkotmányos intézmény működését, illetve felveti a testület kormánybefolyás alá vonásának szándékát.

Budapest, 2002. december 10-én,
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
megszületésének 54. évfordulóján