|
Téma: Balos történetek
|
|
suppi |
Válasz | 2003. szeptember 13. 03:21 | Sorszám: 9 |
Eurocontour-kontúrok
A Kossuth Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft. (KK) közel egynegyedének új gazdájaként kiszemelt Eurocontour Alapítványt (EA) magánszemélyek hozták létre 1990-ben, köztük Máté László jelenlegi MSZP-alelnök, aki 1989 és 1994 között pártpénztárnokként intézte a szocialisták pénzügyeit. A szegfűsök ugyan nem hirdették, ám sohasem tagadták, hogy az EA – amelynek kuratóriumi elnöke mindmáig Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter – az MSZP-hez közel álló alapítvány, amely részint arra szolgált, hogy a párt kitörhessen az 1989–1990-es politikai karanténból. Ezt az alapítvány – információink szerint – nem azzal próbálta elérni, hogy magát a pártot támogatta pénzzel, sőt, alkalmasint fordítva: inkább az MSZP-cégek segítették őt. Az EA részint klasszikus alapítványi tevékenységet folytat – például művészeti-tudományos folyóiratok (Társadalmi Szemle, Mozgó Világ) vagy a pozsonyi Új Szó című napilap megjelentetéséhez járul hozzá, iskolai közösségeket segít anyagilag –, részint vállalkozásokba forgatja a pénzét.
Az EA legismertebb cége a Kossuth Kereskedőház Kft. volt, amelyet a KK-val és a Magyar Lajos Alapítvánnyal közösen 6 millió forint törzstőkével hoztak létre 1991-ben. A cég 1992-ben tőkét emelt 21 millió forintra, amelyből 17 millió forint a EA része, a többi pedig – miután a másik két alapítót kivásárolta – a Dublinban bejegyzett Continental International Management Ltd.-é lett. (E meglehetősen titokzatos cégről lényegében csak annyi látszik bizonyosnak, hogy 1992-ben hozták létre északír vállalkozások, s a 10 ezer font tőkéjű cég mostanra a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Statefare Securities Ltd. tulajdonába került.) A Kossuth Kereskedőház Kft. beltag például abban a Kabaré 2000 Bt.-ben, amely a szocialisták választás előtti olcsócipő-kampányát bonyolította (HVG, 1994. május 7.), illetve Kapolyi László System Consulting Kft.-jével együtt résztulajdonosa a Magyar–Ukrán Kereskedőház Kft.-nek (HVG, 1994. október 1.). 1994 áprilisában az EA névértéken megvált a kereskedőházban lévő 17 millió forintos üzletrészétől, amit Máté László vásárolt meg.
Ugyancsak Eurocontour-cég volt a Vasárnapi Hírek tulajdonosa, a Pergamen Press Rt., amelyben a Szabad Demokraták Szövetségéhez és a Fiatal Demokraták Szövetségéhez közel álló alapítványok is tulajdonrészt vettek (HVG, 1993. október 23.). Az év elején az anyagi gondokkal küzdő lap kiadói joga a Fenyő János-féle Vico Press Rt.-hez került, majd állítólag erre a sorsra jutottak az Eurocontour tulajdonában lévő Pergamen-részvények is.
|
|
|
|
suppi |
Válasz | 2003. szeptember 13. 03:12 | Sorszám: 8 |
|
Interprokomosok néhány magyarországi érdekeltsége Résztulajdonos Tisztségviselõ, illetve tulajdonosi képviselõ
Contradex Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (1; 6,33; 24,33) *
Fazakas Imre (1991. 07. -)
Convertrade Kereskedelmi Kft. (56,2; 102,8)*
Hargitai György, Fazakas Imre, Csapó Zoltán (1991. 03. - 1993. 04.) Hargitai György és Fazakas Imre fb (1991. 03. - n. a.), Hargitai György k Sanstructa AG (Zug)
Cseng Kung, illetve Interenergo Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (20, 1333, 2100)*
Interprocom & Co. Ltd., Tortola (1996. 04.)[b] Fazakas Imre fb (1997. 03. -)
DKG-East Olaj- és Gázipari Berendezéseket Gyártó Kft., illetve Rt. (1428,5; 1523,39**; 2300,39)*
Interprokom Közös Vállalat, Moszkva (1992. 06. - 1994. 10.), Convertrade Kft. (1992. 06. - 1993. 12.), Interprokom Kft., Moszkva (1994. 10. -) Csapó Zoltán fb (1992. 06. - 1994. 10.), Megdet Rahimkulov it (1994. 10. -), Gajar Rahimkulov it (1998. 04. -)
IGM Kereskedelmi, Szolgáltató Kft. (6, 1190)*
Hargitai György (1991. 12. - 1994. 12.), Cubarran Ltd.*** (1999-)[b]
Intergazprom-Invest Holding Energetikai Rt. (1061; 2100)*
Milford Holdings Ltd. (1997. 07. -) Megdet Rahimkulov it-elnök (1997. 07. - 1998. 07.)
Jukosz Olajtársaság Rt. magyarországi közvetlen képviselete*
Fazakas Imre képviselet-vezetõ (2000. 01.-)
K & G Kereskedelmi, illetve Jerseygreen Tanácsadó Kft. (20)*
Hargitai György (1992. 10. - 1994. 09.) Hargitai György k Interflag Trading and Investment Co. Ltd., Limasszol (1991. 09. - 1994. 09.)
Kafijat Kereskedelmi és Consulting Kft. (15; 231,5; 461,5)*
Galina Rahimkulova, Tyimur Rahimkulov (1996. 01. -), Ruszlan Rahimkulov (1997. 10. -), Interprocom & Co. Ltd., Tortola (2000. 04. -) Galina Rahimkulova üv (1996. 01. -), Tyimur Rahimkulov üv (1997. 03. -), Ruszlan Rahimkulov üv (1997. 03. -), Fazakas Imre fb (1996. 09. -)
Káma, illetve Hungarokamaz Termelési és Kereskedelmi Kft. (645,9; 87,5; 97,5; 150)*
Convertrade Kft. (1991. 12. - 1998. 02.) Hargitai György fb (1991. 05. - 1993. 11.)
Panrusgáz Magyar-Orosz Gázipari Rt. (120)*
Interprokom Kft., Moszkva (1994. 10. -) Vjacseszlav Seremet c (1994. 10. -), Rem Vjahirev it (1994. 10.-), Megdet Rahimkulov it (1994. 10. -)
V. H. V. Vendéglátóipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. illetve Zöldlomb Kft. (300)*
Megdet Rahimkulov (1994. 07. - 1997. 10.), Hargitai György (1991. 05. - 1994. 07.) Hargitai György k Aberwale Ltd., Jersey-sziget (1991. 05. -****)
Vidimpex Elektronikai és Külkereskedelmi Kft. (26; 78)*
Waltham Electronic GmbH (1990. 04. - 1992. 06.) Hargitai György üv (1988. 07. - 1994. 10.), Csapó Zoltán a (1988. 07. - 1994. 10.)
V. Trade Hungária Termelõ és Kereskedelmi Kft. (5)*
Vidimpex Kft. (1993. 09. - 1994. 01.), Csapó Zoltán (1994. 01. -) Csapó Zoltán üv (1993. 09. -)
Waltrans Szállítmányozó és Fuvarszervezõ Szolgáltató Kft. (3)*
Waltham-Vidimpex-Zypern GmbH (1992. 10. - 1994. 04.), Csapó Zoltán (1992. 10. -) Csapó Zoltán üv (1992. 10. 02. - 1998. 02.)
*A cég neve (jegyzett tõke - és változásai - millió forintban az interprokomosok érdekeltségének idején). **A cég alapító társtulajdonosa további két cég: a Dunántúli Kõolajipari Gépgyár Rt. és a moszkvai Gazkomplektimpeksz Állami Termelési Kereskedelmi Vállalat. ***A Cubarran Ltd. az Interprocom & Co. Ltd. tulajdona. ****Az Aberwale Ltd. a társaság fõ tulajdonosa, s Földvári Zsuzsa Csõdbank a Kärntnerstrassén címû könyve szerint ott található azon cégek listáján, amelyeket Hargitai György letétbe adott a CW Banknak, miután 850 millió schillinggel adósa maradt. Rövidítések: a = alkalmazott, c = cégjegyzésre jogosult, fb = felügyelõbizottsági tag, it = igazgatósági tag, k = képviselõ, üv = ügyvezetõ, n. a. = nincs adat
Forrás: HVG-gyûjtés
|
|
|
|
suppi |
Válasz | 2003. szeptember 13. 03:06 | Sorszám: 7 |
|
A Vörös Malom Lovagjai-ból Az IGM Ipari és Kereskedelmi Korlátolt Felelosségu Társaságot 1991-ben jegyezte be a Cégbíróság, családi vállalkozásként, 1,05 millió forintos törzstokével. Egyetlen olyan ember nem volt a malomiparban, aki valaha is hallott volna róla. Alapító-ügyvezetojét Károlyi Vilmost, sem ismerték. Károlyi eloször a svájci illetékességu pénzügyi befekteto csoporttal közösen próbálkozott, ám nem bíztak meg egymásban, ezért társat változtatott. Az új társ neve: Máté László. Más forrásokból viszont úgy tudjuk: nem Károlyi választotta Mátét, hanem Máté választotta Károlyit. A frigyet 1993 decemberében szentesítette a Cégbíróság. Máté 1,2 millió forint tokeemeléssel szállt be az IGM-be, Károlyi is felemelte a maga részét ugyanennyire, s ezzel a 2,4 millióssá dagadó cég 50-50 százalékos tulajdonosai lettek. http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=7583
|
|
|
|
suppi |
Válasz | 2003. szeptember 13. 03:04 | Sorszám: 6 |
Szerencse? Játék?
1991. december 13-án hat magánszemély alapította az IGM Kereskedelmi, Szolgáltató Kft.-t. Köztük volt például a BorsodChem Rt. jelenlegi felvásárlási botránya kapcsán az írországi befektetõt, a Milfordot képviselõ egyik ügyvéd, Horváth György (HVG, 2000. december 2.) vagy a 850 millió schillinges hitelének 1995. évi vissza nem fizetésével a bécsi CW-bank bukását kirobbantó, a hetvenes években a Videoton moszkvai irodáját, majd egykori német kereskedõcégét, a Walthamot irányító, most éppen Amerikában indián kaszinótulajdonos Hargitai György (HVG, 2000. június 3.). A "Manhattan félkarú" sorsolásos játékon, illetve a "Manhattan Super Jackpot" játékon 1991-1993-ban 520, illetve 422 millió forint forgalmat lebonyolító társaságba 1992-ben belép - ám bejegyzésre nem kerül - a delaware-i Inter-Lotto, miközben az IGM tulajdonosi listáján akkor átmenetileg Hargitai és a társaság két ügyvéd ügyvezetõje, Horváth György és Györgyné Bessenyei Erika például nem szerepel. Az IGM forgalma 1995-tõl
fokozatosan elapad, 1996
-1997-ben már csak 62,6 millió, illetve 39,7 millió forint. 1999-tõl azonban, amikortól a társaság fõ profilja "alapanyag-, üzemanyag-ügynöki nagykereskedelem" lesz, ismét feltámad az idõközben Fraiman Boris Grioryevich, majd Vízváry Géza vezette IGM, hiszen a társaság tõkéjét 1 milliárd 75 millió forintra, majd 1 milliárd 190 millióra növeli az új gazda, a Man-szigeten bejegyzett Cubarran Ltd. A 2 ezer angol fonttal 1996. november 25-én alapított off-shore cég két részvényét tudhatja a magáénak a Brit Virgin-szigeteki, szintén off-shore Interprocom & Co Ltd. Az Interprocom a Gazprom-érdekeltségként számon tartott Általános Értékforgalmi Bank elnök-vezérigazgatója, Megdet Rahimkulov családja vállalkozásának, a Kafijatnak is felerészben a gazdája (HVG, 2001. február 3.), továbbá kisebbségi tulajdonos a múlt pénteki közgyûlésén új vezérigazgatót - a Mol korábbi gázüzletág-vezetõjét, Szitó Jánost - választó magyar-orosz Panrusgáz Rt.-ben is. Az utóbbi Bimbó úti székhelyén található
1999 óta az IGM is.HVG, 2001.03.31
|
|
|
|
suppi |
Válasz | 2003. szeptember 13. 02:53 | Sorszám: 5 |
Szerencsejáték-vállalkozások •
Átrajzolt játéktér
Az 1991-ben liberalizált szerencsejáték-szakma lassan halad a régi idők egyszereplős felállása felé. Az utolsó napjaikat élő sorsjegyjáték-szervezők és a játék-automaták tulajdonosai abban bíznak, költségvetési bevételt ígérő érvelésük és a megjavulásuknak hitelt adó nyilvánosság megállíthatja ezt a folyamatot.
Számsorsjátékot csak kizárólagos állami tulajdonban levő cég szervezhet – mondta ki a szerencsejáték-törvény 1995. évi módosítása, s ez beárnyékolta a hazai lottójáték mellett addig működött Két Lotti jövőjét. Az akkor még szintén kapható Ausztria Lottó tavaly májusban „önként” kivonult, miután egy szerencsejáték-felügyeleti jogértelmezés nyomán gazdaságtalanná vált az osztrákok számára. A Két Lotti – amely ellen 1992. évi születésétől kezdve hadakozott a Szerencsejáték Rt. (SzRt.), s még a felügyeletet is beperelte az engedélyezés miatt – a fennmaradás érdekében törvénymódosításért lobbyzott, mindhiába. A Két Lotti terjesztésében érdekelt Magyar Posta vállalná őket, beszállna a cégbe – meséli Galambos György, a játék kiagyalója, és a Két Lottit kibocsátó IBUSZ-Fortuna Kft. ügyvezetője –, de a közvetett állami tulajdon nem hozhat megoldást számukra.
A kaparós sorsjegyek piacán is domináns már az SzRt. – jelenleg öt hagyományos és két televíziós játékkal kombinált kaparós sorsjegyre van játékengedélye – , miközben utolsó véghónapjait éli két, még pár hónapig érvényes engedéllyel rendelkező magánvállalkozás, az IGM, illetve a Scratch and Win Kft. A szerencsejáték-törvény mai formájában ugyan lehetővé teszi, hogy koncessziós pályázat keretében magáncég is kapjon jogot sorsjegy-kibocsátásra, a Pénzügyminisztérium (PM) azonban mindeddig nem írt ki ilyen pályázatot, s semmi jele, hogy készülődne effélére. Pedig – érvelnek a vállalkozók – 1992 és 1997 tavasza között a magáncégek 1,33 milliárd forintos forgalom mellett összesen 377 millió forint állami bevételt hoztak.
Az újraállamosítási tendencia mögött azonban valójában az is meghúzódik, hogy ebben a szerencsejáték-szegmensben sem kisangyalok működtek. Mindenféle szabálytalanságra volt példa: tökéletlenül előállított, átvilágítható vagy más módon azonosítható nyerő szelvényekre (a Magyar Vöröskereszt Vöröskereszt nevű játéka ilyenre sikeredett), adófizetést elmulasztó szervezőkre (emiatt vonták be például a Full-Car Bt., a Mázly Kft. és a Reklám Management Center Kft. engedélyét), kifizetetlen nyereményekre (a Telebingónál volt ez jelentős, közel 200 milliós összeg, de többször volt vita a kis nyeremények kifizetéséről egyes terjesztőkkel).
A vállalkozók szerint a szabálytalankodókat joggal büntették, ám a törvényben lefektetett koncessziós lehetőség állami ér-vényesítéséhez ragaszkodnak. Javasolták a PM-nek, legyen a sorsjegykoncesszió követelménye 15–25 millió forintos alaptőke, és szóljon 5 évre az engedély – hangzott el a Szerencsejáték és Szórakoztató Gépipari Vállalkozók Országos Szövetségének (SZSZGVOSZ) múlt heti összejövetelén. Azt is felvetették, szakmai szövetségük alakuljon kamarává, hogy így szólhassanak bele az őket érintő törvényjavaslatokba, hatósági döntésekbe, egyúttal pedig a kötelező tagság révén kikényszeríthessék a szakma magatartásszabályainak betartását. Oravecz László, a Szerencsejáték-felügyelet főosztályvezető-helyettese azonban erre a kamarai törvény alapján nem sok esélyt lát, arra talán igen, hogy – más, a PM-hez tartozó szakmai felügyeletekhez hasonlóan – az övék mellett-fölött is létrejöjjön egy, elvi kérdésekben állást foglaló tanács (ehhez is persze a szerencsejáték törvényt kellene módosítani), s ebbe az államigazgatásból küldött tagokon kívül a szakma képviselői is beülhessenek.
Ez akkor is aktuális igény, ha netán a sorsjegyes vállalkozók letűnnek a színtérről. A szerencseipar vállalkozóinak létszám szerint túlnyomó többségét ugyanis (több mint 700-an vannak) a pénznyerő automaták tulajdonosai alkotják, akik szintén nyögik a múlt erkölcsi terhét. Alig két éve a szakma 90 százaléka a feketegazdaságba tartozott: 25-30 ezerre becsülték az illegálisan működtetett pénznyerőgépek számát, míg legális volt vagy 3 ezer. Ma azonban már 22 ezer engedélyezett pénznyerő automata működik.
A játékautomatások és nyerőgépesek abba a kisebbségi csoportba tartoznak, amelyik hálával emlegeti Bokros Lajost és az ő csomagját: ez a törvénycsomag teremtett olyan feltételeket 1995 júniusában, amelyek között érdemes volt a feketéknek fehérre mosakodniuk. Egyrészt könnyebbé váltak az adóterhei, másrészt – a szerencseszakmából érkező javaslatokat megfogadva – erősödött a kényszer az addig be nem jelentett gépek legalizálására (engedélymegvonás, bezárás szankciója fenyegeti azóta azt a vendéglátóst, aki illegális gépet beenged a helyiségébe). Addig legálisan csak kaszinóban és játékteremben lehetett pénznyerő automatákat működtetni, ettől kezdve adnak otthont az úgynevezett II. kategóriába tartozó nyerőautomatáknak (a pénzt csak elnyelő játékgépek, például flipperek mellett) falusi kocsmák, éttermek, presszók. E gépeknél – s ma már ilyenekből van több az országban – korlátozott a nyerési lehetőség: legfeljebb 2500 forint, és fele akkora játékadót – havonta kezdetben 10 ezer, idén február 15-étől havi 13 ezer forintot – fizetnek utánuk, mint az I. kategóriába tartozókért. (Az utóbbi „félkarú rablók” esetében csupán a nyerési esélyeket szabályozza a törvény, 100 ezer játékból a bedobott pénz legalább 80 százalékát vissza kell adni, továbbá csak játékteremben vagy kaszinóban működhetnek. Játékadóterhük most nőtt havi 25 ezer forintról 28 ezerre.)
Cserta Zoltán, a Szerencsejáték-felügyelet főosztályvezetője szerint a felügyelők manapság szándékosan be nem jelentett pénznyerő automatára alig (tavaly összesen 30-ra), inkább játékgépekre bukkantak. Egyes vállalkozók sokallják ugyanis, hogy ezekre egy évre előre 60 ezer forintot be kell fizetni játékadóként. Szabó Ferenc, a SZSZGVOSZ automatás szekció vezetője azonban – aki maga beszélt nemzetbiztonsági szolgálati múltjáról – úgy gondolja, valószínűleg akad még néhány illegális játékterem, afféle zárt klubként, amelyeket olykor vendéglátó-helyiségek hátsó irodájában rendeznek be. Például, mondja, gépcsilingelés hallatszik ki a fővárosi Tulipán presszó iroda feliratú, zárva tartott helyiségéből. Márpedig a legális konkurenciának érdekében áll ezek lebuktatása.
Újra és újra lábra kap ugyanakkor az a híresztelés, hogy az automatás üzletre is rá szeretne telepedni a Szerencsejáték Rt., ez a túlsúlyos állami óriás, amely – ha megszületik a már minisztériumi íróasztalokon fekvő törvénymódosítás – monopoljogot kap a sportbukmékerkedésre is. Pedig a totó, a lottó és a kenó mellé tavaly övé lett (a Telebingó csúfos bukását, majd a játék felfüggesztését követően) a televíziós sorsolásos játékok monopóliuma, és 1995 júniusától (ha nem is a törvény betűje, de annak alkalmazása alapján) monopoljoga van a számsorsjátékokra is. A Szerencsejáték Rt. egyszer már, még a debreceni MDF-es politikus Pősze Lajos elnöksége idején közel 400 szuperdrága géppel belevágott a játékteremüzletbe, ám belebukott. Nemrég a Zsaru című lapban mégis az automata-üzletág visszásságairól – fiatalkorúak amúgy tiltott játékának eltűréséről, szenvedélybetegségről, a gépek manipulálásáról – nyilatkozott Király György, az SZRt. vezérigazgató-helyettese, jóllehet a cégnek csak kaszinórészvényei miatt van érdekeltsége az automataüzemeltetésben. De több jel vall rá, hogy a rendőrség is szimpatizálna a teljesen államosított szerencsejátékok gondolatával, így könnyebbnek gondolván az ellenőrzést.
Laukó Károly, a játékszervezők szakmai szövetségének elnöke – aki exdiplomatának vallja magát, mivel a nyolcvanas években Genfben a Béke Világtanácsnál dolgozott, talán ezért is hisz a háttér-megállapodásokban – abban bízik, hogy „hajdani kisdobostársa”, Pongrácz Antal, az SzRt. vezérigazgatója neki megígérte, „három évig nem nyúl az automatákhoz”. Ám ő azért tudja, hogy az SzRt.-nél végeztek számításokat, mennyibe kerülne nekik az automata üzemeltetés újraindítása, és – mondja félősen – „hihetetlen összegekkel rendelkeznek, on-line rendszerükkel be tudják árnyékolni az egész országot”.
Hogy végül mi kerül a szerencsejáték-törvény módosítási tervezetébe, amelynek a koncepciójáról – legalábbis a munkaprogram szerint – május végén kellene döntenie a kormánynak –, az az SzRt. érdekérvényesítő képessége mellett azért az államkincstár bevételi érdekeitől is függ. Ezért is hangsúlyozták a szerencseágazat vállalkozói múlt heti közgyűlésükön, hogy a verseny a gazdaságos játékszervezés és a játékosok jobb kiszolgálásának elemi feltétele, és az egymás mellett élő sorsjegyjátékok nem egymás rovására terjednek, hanem piacbővítőek, miközben jókora állami bevételt hoznak.
MAKARA KLÁRA
|
|
|
suppi |
Válasz | 2003. szeptember 02. 00:16 | Sorszám: 4 |
Cégek és a Cég
„A cég kizárólag állami megrendelők részére importált lehallgatásra vagy megfigyelésre alkalmas eszközöket” - egyebek mellett ezt tartalmazta az a közlemény, amellyel Szász András, a Nádor- '95. Kereskedelmi és Tanácsadó Rt. vezérigazgatója cáfolta azokat a vádakat, miszerint cégének köze lenne a politikusok megfigyeléséhez vagy lehallgatásához. Mindezt azt követően, hogy a cég a Horn-kormány engedélyével mobiltelefon-lehallgató - más hírek szerint csak a rádiótelefonok működési helyét bemérő - berendezést hozott be az országba, s adott négy évre bérbe a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak. Orbán Viktor miniszterelnök leállíttatta a Postabankban a következő esedékes számla kifizetését, s vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, indokolt volt-e egy magáncég beiktatása az ügyletbe.
A fentiek valószínűsítik, hogy az 1995. január 20-án Szász András és Bartha Delbár által 5-5 millió forinttal alapított Nádor így legalábbis jó nemzetbiztonsági kapcsolatokkal rendelkezik. Arra azonban már nincs közvetlen bizonyíték, hogy a céghez köze lenne Máté Lászlónak, az MSZP egykori pénztárnokának. E kapcsolat valószínűleg részben rokoni szálakra vezethető vissza. A Nádor-'95 Rt. első elnöke ugyanis Matyók György volt, aki nemcsak rokona, hanem állandó üzlettársa is Máténak, és egyebek mellett elnöke az egykori pártpénztárnok befektetési cégének, a Kossuth Befektetési Rt.-nek is. Matyók az elmúlt években cégek egész sorában tűnt fel, amelyek egy részéről azután ki is derült, hogy közvetlenül vagy közvetve - cégeken vagy rokonokon keresztül - Máté Lászlóhoz kapcsolódnak, mint például a Ludas Matyi Lapkiadó Rt. vagy az Ökoland Vagyonkezelő Rt. „Az ember nem felelhet minden tehetséges rokonáért” - válaszolta a HVG kérdésére Máté László a Nádor-'95 Rt. bécsi bankvásárlása kapcsán (HVG, 1998. január 24.).
A Máté-kapcsolat felemlegetésének másik oka az lehet, hogy a 49 éves Szász András neve 1994-ben felbukkan a Lorry Haszongépjármű- és Gépipari Külkereskedelmi Kft. (korábban Famáka Kft.) ügyvezetőjeként, amely társaság 1995-ig Máté érdekeltsége volt, a szocialista politikus tulajdonrészét Matyók vette át. A Lorry Kft.-ben 1994-ben tulajdonosként a bécsi Altro GmbH neve is feltűnt, s állítólag e cég vezetője, Slomo Alon segítségével szerezte be a Nádor-'95 Rt. később Izraelből a mobiltelefon-megfigyelő rendszert.
A bécsi Altro-birodalom érintett lett volna a Postabank ez évi tőkeemelésében. A főként élelmiszerek és keleti árucikkek kereskedésével foglalkozó vállalat, a B.C.L. Trading GesmbH, amely 1993 márciusában 500 ezer schillinges alaptőkével alakult meg, részt is vett a tőkeemelésben, ám azt a bank igazgatósága utóbb érvénytelennek nyilvánította. E cég tulajdonosa induláskor 50 százalékban az osztrák állampolgárságú Barak Alon volt, míg a másik 50 százalékot Észak-Korea bécsi kereskedelmi attaséja, Cson Csol Ho tudhatta magáénak. Barak Alon (Slomo Alon fia) a kezdetektől cégvezetőként irányította a vállalkozást, míg a tulajdonosok időről időre változtak. Az észak-koreai diplomata például 1995 elején kilépett, majd 1997 márciusában újra tagja lett a társaságnak, igaz, a bécsi észak-koreai követség állítása szerint a magánkereskedelmet folytató diplomata megbízatása 1995 áprilisában lejárt, s végképp hazatért Koreába.
Az, hogy a Nádor Rt.-nek más köze is lehet a Nemzetbiztonsági Szolgálathoz, s esetleg a múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök által kipattintott ügyhöz, csak sejteti, hogy az rt résztulajdonosa az Inteldor Kft.-nek, amelynek tagjai között van még az Innotech Alapítvány is. Ez utóbbi pedig résztulajdonosa a Pinpoint Kft.-nek, amely - mint ezt a hírek szerint Kövér László titkosszolgálati miniszter a parlamenti nemzetbiztonsági bizottság hétfői zárt ülésén is megerősítette - részt vett a politikusok megfigyelésében. Ennek ellentmond, hogy a kft. „érintettségét” a múlt pénteken Méth György, a Pinpoint Kft. volt ügyvezetője cáfolta.
A „nemzetbiztonsági vonal” a Pinpoint Biztonság-Védelmi Információs Ügynöki Kft. eddigi működésében is meghatározó lehetett. A céget 1993-ban negyedrészben a Protan Informatikai Biztonsági Tanácsadó Rt. alapította. Az utóbbi alapító okiratát viszont alig fél évvel korábban Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) akkori első embere és Szőnyi László, a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) vezérigazgatója írta alá, ügyvédként pedig Kiss Elemér (1994-től ő vezette a Miniszterelnöki Hivatalt) ellenjegyezte. Az alakuláskor „egyéb számítástechnikával foglalkozó”, 10 millió forintos alaptőkéjű Protan Rt. 1994. november 1-jétől a KFKI Konkoly-Thege utcai székhelyéről az MTI naphegyi székházába költözött (itt bérelt 99 négyzetmétert, négyzetméterenként 40 márkáért).
A társaság 1996. március 29-ei közgyűlésén, amelyen az NBH-t Vidus Tibor főigazgató és Hevesi Tóth Ferenc dandártábornok, főigazgató-helyettes képviselte, úgy döntöttek: a Protant fejleszteni szükséges „a tanácsadópiac-bővítés s a kormányzati piac megrendelésének a kielégítése érdekében” (a társaság ma már a XII. kerületi rendőrkapitányságtól kapott engedéllyel személy- és vagyonvédelmet is végezhet). A cég igazgatóságának elnöke egyébként a legutolsó hivatalos céginformációk szerint 1996. június 11-étől Csatári József, aki 1994-től a mostani kormányváltásig a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter hivatalvezetőjének helyettese volt, a vezérigazgató pedig Nagy Károly, aki ma már a társaság többségi (57 százaléknyi) tulajdonosa. A Protan 1996. április 30-án elhatározta: 7 millió forint erejéig készfizető kezességet vállal, s dolgozói így hitelt vehettek fel, hogy kivásárolják a társaság részvényeit. (Nagy egyébként a rendszerváltás idején tagja volt annak az előkészítő bizottságnak, amely feladata szerint az akkori állambiztonsági főcsoportfőnökségből megalakította a mai Nemzetbiztonsági Hivatalt.) A Protan Rt. 1997 évi beszámolója alapján egyébként a társaság nem sok vizet zavart: mindössze 58,4 millió forint árbevétele volt, amiből 12,4 millió forint a nyeresége, a Pinpoint Kft.-n kívül 40 százaléknyi üzletrésze van a Triones Kft.-ben. 30 százaléknyi pedig az Arcane Kft.-ben. A cég felügyelőbizottsági tagja egészen tavaly májusig az a Horváth János, a Miniszterelnöki Hivatal régi-új helyettes államtitkára volt, aki ma is felel a kormányzati szervek számítástechnikai rendszerének kialakításáért.
A Protan elnöke, Csatári kisrészvényes és igazgatósági tag az Autent Értékpapír-forgalmazó és Befektető Rt.-ben is. E társaságnak volt felügyelőbizottsági tagja - hivatalosan az rt 1995. október 5-ei megalakulásától a következő májusi közgyűlésig, ám már 1996 januárban lemondott - Somogyi Tamás, Nikolits István volt titkosszolgálati miniszter hivatalvezetője, Csatári közvetlen főnöke is. Az Autent Rt. egyébként tavaly decemberben elvállalta, hogy bábáskodik a feltehetően szegedi olajvállalkozók befektetőcégének, a Bender-Log Befektetési Szolgáltató és Kereskedő Szolgáltató Rt.-nek a 2 milliárd forintnyi kötvénykibocsátása felett, ám azt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet nem engedélyezte (HVG, 1998. február 21.). Csatári 1996. szeptember 9-étől az ózdi Germex-Carbon Ipari és Kereskedelmi Rt.-ben is felügyelőbizottsági tagságot vállalt, amely társaság arról híresült el, hogy az ózdi ipari parkban akart németországi hulladékból speciális technológiával aktív szenet előállítani (HVG, 1995. augusztus 19.). E részvénytársaságnak a céginformációk szerint az a Germex Kft. a gazdája, amelynek magánszemélyek - például a bécsi illetőségű Gyenes Péter - a tulajdonosai. (Gyenes a budapesti leszámolásos merényletek kapcsán hírbe hozott conticaros Radnai Lászlóval és Csüllög Zsigmonddal együtt fő tulajdonosa a mosonmagyaróvári Krisztina majorban lévő, 70 üdülőapartmanból álló Easy Life Clubnak.) Csatári ugyanakkor kisrészvényese az 1991. április 25-én alakult 17,2 millió forintos alaptőkéjű S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Rt.-nek, amely cégben az elmúlt 8 évben - úgy tűnik - a hazai nemzetbiztonságiak színe-java megfordult, például a 30 évig a titkosszolgálatnál dolgozó Nagy Lajos, az említett Nagy Károly, valamint Vajda József dandártábornok, aki 1994-től az NBH második embere volt. Az S-Komplex alapítója volt 1991-ben Apró Piroska, aki 1994-től egy ideig Horn Gyula kabinetfőnökeként működött, valamint a Holland Antillákon bejegyzett ICTS, amelyet a cégbírósági iratok szerint négy izraeli társaság jegyzett azért, hogy „tanácsadást és további szolgáltatást végezzen személyek és áruk biztonsága érdekében, bűncselekmények, terrortámadások leküzdésére”.[/i] A főtulajdonos azonban a Tóth Tibor képviselte ciprusi Zoto Ltd. volt. Tóth a 90-es évek elején megannyi cégen keresztül főszereplője volt több kétes üzletnek, melyek eredményeképpen közel száz budai étterem, néhány kiskereskedelmi üzletlánc és több értékes ingatlan gyarapította az általában külföldi adóparadicsomokban bejegyzett Tóth-cégek vagyonát.[/i]
|
|
|
|
iszalag |
Válasz | 2003. augusztus 31. 09:16 | Sorszám: 3 |
|
megintcsak a Brókerkormányhoz jutunk... Ashmore Investments Llc. ( kézbesítési megbízott: Nagy Károly
-------résztul az Autó Danúbia, ahol tulajdonos( Nagy Károly(, KM Libéria tb konzul
-------résztul a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Rt (DEMISZ Kiss Péter ex-it, Karl Imre ex-it tag)
|
|
|
|
suppi |
Válasz | 2003. augusztus 31. 03:12 | Sorszám: 2 |
|
Néhány ismerős a K&H ügyből: Eladott Demisz-hotel A fővárosi Budaörsi úti Opel-márkaüzletéről ismert Autó-Danubia Kereskedelmi Kft. szerezte meg a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Demisz) Gazdasági Irodájától - a KISZ kb jogutódjától - a Rege utcai Hotel Panorámát, pontosabban annak tulajdonosát, a 280 millió forint alap- és 1997 végén 345 millió forint saját tőkéjű Panoráma Szálloda és Vendéglátó Rt.-t. A HVG információi szerint a cégbíróság a közelmúltban hagyta jóvá a változást és az azzal járó vezetőcseréket, de a megállapodás még a tavaszi választási kampány idején született. A gazdát cserélt hotel úgy került a Demisz-céghez, hogy annak korábbi szállodáját, a Zivatar utcai Hotel Ifjúságot 1995-ben a Horn-kormány az Európai Ifjúsági Központ céljára szemelte ki, s kárpótlásként átadta az rt-nek a nyereséges Hotel Panorámát (HVG, 1995. április 8.). Az rt bejegyzése egyébként 1996 októberéig húzódott, mert a cégbíróság először elutasította a kérelmet, s csak aztán fogadta el, hogy fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság új eljárásra utasította, s ebben az Állami Számvevőszék igazolta, a Demisz - amelynek gazdasági irodáját Karl Imre MSZP-képviselő vezeti - elszámolt a múlt rendszerből örökölt vagyonával. A másik Demisz-vállalat, az InfoGroup Kiadó és Szolgáltató Rt. a HVG információi szerint továbbra is az ifjúsági szervezet tulajdonában van.
|
|
|
|
suppi |
Válasz | 2003. augusztus 31. 03:10 | Sorszám: 1 |
Eladó Demisz-cég •
GroupenstekszTöbb mint kétévi huzavona után a fővárosi cégbíróság a közelmúltban bejegyezte az InfoGroup Kiadó és Szolgáltató Rt.-t, a KISZ-jogutód Demisz cégét. Az egykori Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat maradványaiból 1993 őszén létrehozott társaság részint hobbilapok és kalandregények kiadásából él, de befektető cégén keresztül érdekelt volt például a műszergyártó Gamma Művek 1993-as privatizációjában is.
„Ifjúsági Lapkiadó Vállalat forgóalap-feltöltés” – áll egy 63 millió forintos tétel mellett abban a beszámolóban, amit a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Demisz) vezetése készített 1990 júliusában Kiss Gyula tárca nélküli miniszter felszólítására arról, a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) jogutódjaként mire is költötték az állami pénzből épült székházuk eladásából származó pénzt. Történt ugyanis, hogy az 1989. április 22-én 44 ifjúsági szervezet szövetségeként létrejött Demisz 1989. június 22-én 950 millió forintért eladta a KISZ-től örökölt Pozsonyi úti épületét a Magyar Hitel Bank Rt.-nek (MHB). Ahhoz képest, hogy az épület nem is volt a KISZ, illetve a Demisz tulajdona, igazán jó üzletet csináltak az ifjú mozgalmárok, még akkor is, ha 170 milliót elvitt az áfa. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó pillanatokban váltották pénzre a politikai múltjukat: az adásvétel aláírásának napján jelent meg a Magyar Közlönyben – ám csak 1989. július 1-jén lépett hatályba – az a földtörvény-módosítás, amely megtiltotta a társadalmi szervezeteknek a kezelésükben lévő állami ingatlanok eladását.
A Demisz nemcsak ingatlanokat, cégeket is örökölt: a hat KISZ-vállalat egyikeként az 1956-ban alapított Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalatot (ILK). A lapjai megszűnésével (Magyar Ifjúság), külön gazdasági társaságba vitelével (a Füles a Hunnia Kiadóház Kft.-é lett, majd 1992-től az Erasmus Press Kiadói Kft.-é) párhuzamosan a kiadóvállalat gyorsan elsorvadt. Az 1990-es 260 fős létszám 1992-re 28-ra csökkent, az 1993-as árbevétel már csak a tizede volt az 1991-esnek (amikor az ILK még a 10 legnagyobb magyar kiadó közé tartozott). Ugyanakkor jutott pénz befektetésekre: az ILK-vezetők társtulajdonával működtetett S Conto Befektetést Szervező és Gazdasági Kft.-be például 1989–1990-ben 88 millió forintot fektettek, az azóta már rt.-vé alakult Inhold Vagyonkezelő és Befektető Kft.-be pedig 20 milliót (az utóbbiba 20–20 millióval beszállt maga a Demisz, illetve annak másik vállalata, az azóta felszámolás alá került Ezermester Úttörő és Ifjúsági Vállalat is). A kisebb befektetések között szerepel például a még 1988-ban alapított – s azóta ugyancsak felszámolás alá került – Szimultán Rt., az 1989-ben kreált Juventus Kiadó Kft. és az 1992-ben 1 millió forinttal létrehozott InfoGroup Kiadó és Szolgáltató Kft.
Az ILK rt.-vé alakítása első lépéseként 1993. szeptember 1-jén a vállalat „nevet cserélt” a saját kft.-jével: az ILK-ból InfoGroup Vállalat lett, a kft. pedig megkapta az ILK nevet. Az álcázásnak sem utolsó akció után szeptember 30-án az InfoGroupot a Demisz – Karl Imre által vezetett – gazdasági irodája 80 millió forint alaptőkével s további 113,975 millió forint tőketartalékkal egyszemélyes rt.-vé alakította. A cég elnök-vezérigazgatója Koncz Béla lett, aki az ILK igazgatója volt, amikor pedig 1995 elején Gál Sándor került a vezérigazgatói székbe, akkor az elnöki posztra az addig is igazgatósági tag Karl Imrét emelték, aki ekkor már az MSZP országgyűlési képviselője is volt. Kezdettől erősítette a felügyelőbizottságot egy másik ismert MSZP-s, a Baloldali Ifjúsági Társulás (BIT) élén nevet szerzett, tavaly november óta munkaügyi miniszter Kiss Péter.
Az InfoGroup név az elmúlt években leginkább Tarzan-könyvekről, a Köznevelés hetilapról (15 ezer példány), illetve néhány orvosi szaklapról, hobbiújságról, például az Ezermesterről (40 ezer) és a Modell és Makettről (8 ezer) lehetett ismert. Az rt.-vé alakulás a HVG információi szerint részleges „profiltisztítással” is járt: 1993 márciusában a kiadó megvált a Juventus Kft.-ben lévő üzletrészétől, szeptemberében az Erasmus Press Kft.-ben levő részesedésétől, ugyanakkor például beszállt az Egri Nyomda Kft. privatizációjába s a Váci úti Könyvesház Kft.-be; 1993 végén 10, egy évvel később 12 társaság tartozott az InfoGroup Rt.-hez. E cégek többsége máig létezik, ám vagy felszámolás alatt állnak, vagy alig hoznak osztalékot.
Egyikük, az Inhold Rt. továbbforgatta a pénzét: 1993 augusztusában belépett Maros Zoltán egykori Demisz-kamarás magáncégébe, az IN-EX Befektetési Kft.-be. Ez később felvette a Gamma Műszaki Kft. nevet, 1994. január 1-jétől pedig 290 millió forint alaptőkéjű rt.-ként az állami vállalatként felszámolás alatt álló, műszergyártó Gamma Művek egy részét privatizálta. A Demisz-szálak erősségét mutatja, hogy 1995 májusában – az előző elnök halála után – Karl Imre került az igazgatótanács élére a Gamma Rt.-nél, amelyről az utolsó hírek egyike az, hogy megpróbált az olajgate-ügyben (HVG, 1995. december 16., 1996. február 10.) szerepet kapott tárcaközi bizottságtól engedélyt szerezni arra, hogy az orosz államadósság „lebontása” során tulajdonrészt szerezhessen az orosz atomenergetikai minisztérium vállalataiban.
A HVG információi szerint tulajdonosváltás előtt áll az InfoGroup Rt. is. Az 1993-as átalakulás idején az egyik hivatalos ok az volt, hogy az rt. létrejötte lehetőséget ad majd külső tőke bevonására. Erre azonban 1996 elejéig – a cégbejegyzés hiánya miatt, illetve a társaság veszteséges működése miatt – nem került sor. A cégbíróság igenje után azonban az előkészületek megkezdődtek: februárban kiszállt a cég igazgatótanácsából Karl Imre, a felügyelőbizottságból pedig frakciótársa, a miniszterré lett Kiss Péter, ugyanakkor a társaság eddig névre szóló részvényeit bemutatóra szólóra cserélték. Ez pedig azzal jár, hogy az InfoGroup-papírok értékesítése után követhetetlenné válik, ki is a KISZ-től örökölt Demisz-cég pillanatnyi tulajdonosa.
JUHÁSZ GÁBOR
|
|
|
|
suppi |
Válasz | 2003. augusztus 31. 03:01 | Sorszám: 0 |
|
Olajos bal Nagy valószínűséggel az ETL Rt. tisztségviselőire gondolt Szekeres Imre MSZP-frakcióvezető, amikor e hét hétfőjén azt tanácsolta, „ne vállaljanak különböző cégeknél igazgatótanácsi, illetve felügyelőbizottsági (fb) tagságot az MSZP-frakció képviselői”. Pedig nagy csapat gyűlt össze a 400 millió forintos alaptőkéjű, 1996-ban 6669 millió forint nettó árbevételt és 70,4 millió forint nyereséget produkáló, olajtermékek importjával foglalkozó, miskolci székhelyű, ETL Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Rt.-ben. A vezérigazgató Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, 1996 óta fb-tag Karl Imre MSZP-s képviselő, energetikai kormánybiztos, a KISZ-jogutód DEMISZ-nek a rendszerváltást követő szövetségi kamarása, továbbá Lippai Lajos, szintén MSZP-s képviselő, Bőcs polgármestere, Szűcs Erika, az állami tulajdonú Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank Rt. vezérigazgatója (ő a rendszerváltást megelőzően az MSZMP BAZ megyei bizottságának volt gazdaságpolitikai titkára), valamint Veress József, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem tanszékvezető tanára, a Nagy Sándor (borsodi) MSZP-s képviselő vezette Trend/Prognózis Társadalom és Gazdaságkutató Rt. fb-tagja.
Az 1992-ben barnaszénimporttal foglalkozó ETL Rt. ukrán-magyar vegyes vállalatokat alapított ZTL és VTL néven, Kassán több társaságot vásárolt, s a várpalotai Jäger Rt. révén hazai bányára is szert tett, ám 1994-ben mégis csődbe került. Saját tőkéje 80 százalékát veszítette el azáltal, hogy 354,3 millió forint veszteséget szenvedett el. Ám 1995-ben profilt bővített a társaság, a fűtőolajimportba vágott bele, 1996-ban pedig nagy mennyiségű műszerolajat hozott be azt követően, hogy a Pénzügyminisztérium forgalmiadó főosztálya megerősítette: az M–5 műszerolaj „forgalmazására az importra vonatkozó szabályok kivételével más nem vonatkozik”, más szóval az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium importengedélyén kívül jövedéki engedélyre már nincs szükség.
1995-ben a fűtőolajimport révén a csőd bejelentése elkerülhetővé vált, s 113 millió forintnyi nyereségre is szert tett a cég, ám a könyvvizsgáló Tasnádi Mária úgynevezett korlátozó könyvvizsgálói záradékkal látta el az éves mérleget. Mint írja: „a vámhatóság az ETL Rt. egyéb fűtőolaj-kereskedelmi tevékenységét vizsgálta, mely során bizonylatokat vont be másolatok hátrahagyása nélkül”. A társaság pedig e bizonylathiány miatt „nem tudta mérlegét és eredménykimutatását teljeskörűen elkészíteni”. Papp Ferenc elnök-igazgató, a cég irányító tulajdonosa (a társaság alapítása óta övé az a 100 millió forintnyi speciális ETL-részvény, amely hétszeres szavazatra ad jogot) az elsőként a Világgazdaságban közölt sztoriról a HVG-nek elmondta: a papírokat azóta visszakapták, miután a vámhatóság által 1995 őszén ismeretlen tettes ellen 2 milliárd forintnyi csempészet, adó- és tb-tartozás miatt indított eljárás két részre szakadt. A rendőrség befejezte a vizsgálatot, ám a vámosok jelenleg is folytatják azt, miközben az idén már egy alkalommal 9,5 millió forintnyi büntetést róttak ki az ETL-re. Ahogy Papp Ferenc mondta: „három vagon fűtőolaj minőségi hibája miatt marasztaltak el bennünket. E vámhatósági határozatot azonban bíróságon megtámadtuk, három hete volt az első tárgyalás, ahol a bíró szakértőt rendelt ki.” Papp a HVG kérdésére is tagadta azt a sajtóban elterjesztett információt, hogy az ETL Rt. lett volna az Energol Rt. fő szállítója. Az Energol Rt. volt vezetőjét, Csikós József nyugalmazott rendőr ezredest tiltott olajügyletekkel, a cég két igazgatóját pedig a budapesti robbantásos merényletekben való részvétellel is gyanúsítják (HVG, 1997. szeptember 27.).
Papp Ferenc szerint ők mindössze egyetlen alkalommal kötöttek 250 millió forintos fűtőolaj-értékesítési üzletet egy szabályos jövedéki engedéllyel bíró céggel, mármint az Energollal. „A nekem átadott iratok alapján semmiféle büntetőjogi eseményt nem látok a cég életében” – tájékoztatta a HVG-t Orosz Balázs ügyvéd, akit e hét kedden kért fel az ETL Rt. jogi tanácsadásra, azt követően, hogy hétfőn este az MTV2 Aktuális című műsorában Bencze József VPOP-dandártábornok összesen három ügyben 4,5 milliárd forint elkövetési értékben gyanúsította meg az ETL-t. Bencze szerint egyébként az ETL Rt. 23 millió liternyi extrafűtőolaj behozatalával – amely döntően a szlovák állami Slovnafttól származik – ma Magyarországon a legnagyobb olajimportőr.
Az elnök-igazgató Papp Ferenc egyébként azt is elmondta, hogy augusztusban három fb-tag lemondott tisztéről, köztük Karl Imre és Lippai Lajos képviselők. „Korábban ugyanis egy nagyobb beruházást készítettünk elő, amelyben az ETL résztulajdonos lett volna, ám akciónk meghiúsult, így a tavaly kinevezett fb okafogyottá vált.” Pedig Lippai az egyik ügyvezetője annak a 210 millió forintos törzstőkéjű Infuzió Beruházási és Kereskedelmi Kft.-nek. amelynek 1996 decembere óta többségi, 140 millió forintos tulajdonosa Bőcs Község Önkormányzata, 64 millió forintos társa pedig az ETL Rt. Hogy kikkel vágott volna bele az ETL a Karl Imre által a Nap Tévében orvosi segédeszköz-gyártásnak mondott vállalkozásba, arról Papp Ferenc sem nyilatkozott, mindenesetre a vezérigazgató Bihall Tamás maradt, miközben 1994 óta egyik ügyvezetője és kisebbségi tulajdonosa az ez év januárjában Miskolcról Budapestre költözött Nordpont Befektetési Tanácsadó és Vagyonkezelő Kft.-nek. A Nordpont igazi gazdája kezdetben a KISZ–DEMISZ utolsó első titkára, Nagy Imre és a kisgazdák egykori tanácsadója, Kocsis András nevével fémjelzett Pont Rt. volt. Időközben azonban a Pont Rt. sokat változott: legutóbb az idén szeptember 11-én keresztelkedett át Europont Építésgazdasági és Szervezési Fővállalkozó Rt.-vé, s 1996. november 15-e óta az egyedüli tulajdonos Kocsis András, aki ez év április 1-jén kérte fel társasága fb-jébe Csintalan Sándort. Az MSZP korábbi alelnöke el is vállalta a megbízatást, bár ezt a májusban közzétett képviselői vagyonnyilatkozat-kivonata nem tartalmazza.
SZÁNTÓ ANIKÓ HVG 1997/44. szám,
|
|
|
