A hallgatást lehetõvé tevõ szoftvert a www.vilagradio.hu címrõl lehet letölteni.

a nácik zsidókat gyilkoltak, de voltak zsidók, akik nácikat öltek meg. Tulajdonképpen mi a különbség?

Miért van az, hogy a családi emlékezetek több olyan esetről tudnak, hogy egy szovjet katona gyilkolt, rabolt és erőszakolt, mint ahány németről?

Hány falut romboltak le Vietnamban az amerikaiak és hányat a vietkong? (Persze a legnagyobb különbség, hogy az amerikaiakkal ott mentek az újságírók is, akik akkor még cenzúrázatlanul küldhették a híreiket haza, így szinte minden kiderült - míg északon a szabad sajtó csak kapitalista koholmány volt.)

Ez része Kovács negatív országimázsának:
Merjünk kicsik lenni!

Diplomaták írták (brüsszeliek? vagy a pesti központban?)

Idézet:

---

Mi, magyar katonák is szörnyűségeket követtünk el a II. VH-ban Délvidéken, Felvidéken,

---

Hmmm... a Felvidéken?

A bácsi már volt mindkettőben, hogy ilyen okos tetszik lenni?

Én csak azt kérdezem, mi legyen ezekkel az arcátlan komcsi történelemhamisítókkal?

Akik még a brüsszeli történelemkönyvet is meghamisítják!

Magyarország 500 km-es arcvonalán 120 orosz hadosztállyal szemben csak 40 magyar és német hadosztály küzdött.

Ehhez számítható a hõsiesen harcoló csendõrség is, amely a vereckei szorosban, Nagyváradnál, a Csepel-szigeten, s végül a budai várban próbált ellenállni.

Az ungvári, galántai zászlóaljak, a váradi örsparancsnoki iskola növendékei, akik majdnem minden emberüket hõsi halottként áldozták hazánk védelmében.

8. 626. o. 1944. szept. 23. "A Vörös Hadsereg alakulatai átlépték a magyar-román határt." -írja történelemkönyvünk, de "merõ véletlenségbõl" kimaradtak belõle a nagyszalontai szörnyû események, a szeptember végétõl -majd egy évig tartó állapotokról:

A felszabadítás igazi módszerét érzékelteti egy szemtanú beszámolója a nagyszalontai borzalmakról:

"Egyik este részeg szovjet katonák betörtek Borbély Ferenc szabómester lakásába, három asszonyleányát lefogták, aztán a házban, borgõzös, rongyos, piszkos katonák reggeltõl estig egymásnak adták a kilincset. Az átélt borzalmak olyan hatással voltak a kilenctagú családra, hogy másnap mindannyian öngyilkosok lettek.

Az állati csõcselék rárontott Varga György, a helybeli Kereskedelmi és Hitelbank igazgatójának a feleségére is. Az igazgató a szörnyû élmények hatása alatt vadászpuskájával agyonlõtte két gyermekét, feleségét, aztán önmagát.

Steinbacher Györgynét alig egy hónap választotta el attól, hogy életet adjon gyermekének. A vad csürhe õt is megragadta. A meggyalázott szegény zsidó asszony felakasztotta magát.

Bonda Sándor csizmadia és Gál József kõmûves, a két meggyõzõdéses kommunista az orosz csapatok betörése után azonnal jelentkezett a szovjet parancsnokságon. Elmondták, hogy mindketten kommunisták, a párt régi tagjai. A parancsnok - egy õrnagy - lehúzta csizmáikat, aztán kidobta õket. A bolsevista horda késõbb mindkét elvtárs lakását kifosztotta, asszonyaikat meggyalázta.

(..) Betörtek az egyik szállodába is, a helyiségeket sebesültjeik ellátására használták fel. Sok amputálás történhetett, mert a kórház udvara tele volt lemetszett lábakkal és karokkal, ezeket menekülésük után kihajították az ablakon.

A magyar csapatok a hét végére visszafoglalták a várost. Az oroszok egy-kettõre kitakarodtak, de amit tudtak, elvittek. (Függetlenség. 1944. okt. 7. 5. o.)

7. 616. o. 1940. novembere: Reményik Sándor Kolozsvárott meghal.

Természetesen ez sincs benne könyvünkben, "minden magyar család kincsében".

A nagy költõ koporsójánál a házsongárdi temetõben Bánffy Miklós mondott gyászbeszédet. Belõle idézünk:
"Mély gyászban állunk ravatalánál, és keressük: milyen koszorú az, ami méltó volna õhozzá? (...) Ôhozzá, aki tanítómester, lángeszû költõ, és próféta volt egy személyben már az országromlás elsõ pillanatától. Hozzá, kinek minden sorából Erdély egész magyarságának hangja szól (...) Valóban mindenütt ott lesz és örökké, ahol él, küzd és szenved a magyar."
(Erdélyi Helikon. 1941. nov. 11. sz. 687-688.)

A természetes-multimediális, valamennyi érzékszervet szerephez juttató kommunikáció szûk kört szólít meg s általában a mindennapira, sõt a lényegtelenre korlátozódik, miközben a meghatározónak érzett, az egész nagycsoporthoz szóló közlemények az interaktivitást lehetõvé nem tévõ, néma, lineáris, elvont nyomtatott nyelv sorvadt közegében fogalmazódnak meg.

A könyvben ennyit írnak, de lássuk a valós tényeket:

"A román rekvirálások által okozott veszteséget közel hárommilliárd aranykoronára becsülik".

A brit élelmezési bizottság és a svájci Vöröskereszt küldöttségének vezetõje, Brunier kapitány a román megszállás alatt lévõ vidéki városokban ilyen állapotokat talált:

"Minden, a románok által megszállt városban olyan elnyomást találunk, amely az életet teljesen elviselhetetlenné teszi.

A gyilkosságok napirenden vannak, gyerekeket és nõket megvesszõznek (...) Nyugat-európai gondolkozás mellett a dolgok állapotát nehéz elképzelni olyanoknak, akik mindezt nem látták"

(folytatás)

6. 607. o. 1936. júl. 17: "Megkezdõdött a spanyol polgárháború, az elsõ fegyveres küzdelem
Európa földjén a fasizmus és a demokrácia erõi között."

Így írja a mai liberobolsi történelemkönyv, de felsorolásában a DEMOKRÁCIA ERŐI között a rossz kinézésû, örökké komor, hosszúkás arcú, ravasz kommunistát, a barcelonai hóhért,a katalóniai nemzetközi csõcselék vezetõjét, Gerõ Ernõt (1898-1980) hiába keressük.

Mintha ott se lett volna.

Gerõ Katalóniában elmondott beszédeiben és röplapokon keresztül is az ország problémáiért kizárólag a keresztény uralmat okolta, és az egyházat.

A féktelen uszító hadjárat eredményeképpen 1936. júl. 18. és szept. 1. között 75 ezer ártatlan embert gyilkoltak le, ezek között volt 12 püspök, 285 apáca, 5255 pap, 2500 szerzetes, barát és 250 papnövendék. Felégettek 4000 templomot.