ÁLDOM A NŐT

Áldom a némbert
Aki megszüli az első embert
Aki megfertőzi a világot
Gondtalan örömmel, -

Íme ő lesz az első
Akinek nem kell pénz, csodafegyver,
Az őrületláz visszacsorog bennünk
A lélekpohár bugyraiba,
Tűnt emlék lesz, hatalom, háború,
Nyomor, gyűlölet, betegség, -

Mi lesz a közkegyelemmel?
Levél Pokorni Zoltánhoz
Varga Domokos György 2006. október 6.

Kedves Pokorni Zoltán! Az önkormányzati választások küszöbén a gondolának adott interjújában arra a felvetésemre, hogy a Fidesznek támogatnia kellene a közkegyelmet, Ön egyebek közt ezt válaszolta: "Ez fontos kérdés, amire felelős választ kell adnunk." Később hozzátette: "Ezért van nálunk napirenden a téma, és rövid időn belül véleményt fogunk erről mondani."

Tisztelt Alelnök Úr! Ön ebben az interjúban egy nagyon fontos politikai-filozófiai kérdést boncolgatott: felelős politikusnak hogyan szabad a nyilvánvalóan antidemokratikus megnyilvánulásokra reagálnia? "...csak úgy születik demokrácia, ha én magam is hiszek benne és ennek megfelelően kezdek el viselkedni. Csak így születhetett meg a demokrácia intézményrendszere. Ha erről a sarokkőről a Fidesz most lelép, akkor saját magát tagadja meg. A lényegét. Tehát nem lehet puccsot csinálni. És nem lehet demokratikus szabályokat átlépve, erőszakkal élni."
A kész interjúba nem fért bele, ám szóban megemlítettem Önnek: már-már krisztusi politika ez. "Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel."

Úgy tűnik, az önkormányzati választások teljes mértékben igazolták az Ön s a Fidesz politikai hitvallását: egyfelől el kell ítélni az erőszakot (tüntetni, demonstrálni lehet, mert az erő, randalírozni nem, mert az erőszak - fogalmazta meg Ön a lényegi különbséget); másfelől világossá kell tenni: a helyzet kialakulásáért Gyurcsány Ferenc felelős, s mindazok, akik feltétel nélkül kiszolgálják a politikáját. ("Ok és okozat között sose fordítsuk meg a kapcsolatot! Gyurcsány Ferenc hazugsága, az országnak ártó politikája, a választók pökhendi lekezelése vezetett oda, hogy az emberek kivonultak az utcára" - nyilatkozta Ön.)

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke hasonló szellemben beszélt véges-végig a kampány utolsó napjaiban. Ugyanúgy mint Ön, figyelmeztetett arra, hogy csakis a mostani kormánykoalíciónak áll érdekében, hogy az ország a televíziós székház ostromáról beszéljen, és ne a megszorításokról; és azt meggyőződését is hangoztatta (akárcsak Ön), hogy a székház ostromát is a hatalom provokálta ki. A Fidesz "krisztusi" krédójába szépen belefért a Kossuth téri tüntetőknek, kitartásuknak szóló elismerés is: a Fidesz elnöke még a nagyon fajsúlyos, szózatszerű politikai hirdetésébe is belevette ezt az ország-világnak szóló, fontos üzenetet. Viszont a krédójába - mint láthattuk, s megérthettük - nem fért bele, hogy az erőszakos tüntetőknek, a "randalírozóknak", a "vandáloknak", a székházat "ostromlóknak" bármiféle politikai gesztust tegyen.

S nem csak a krédójába nem fért bele, hanem a politikai ésszerűségbe, célszerűségbe sem: hiszen a balliberális politikai hadtest egész kampánya egyik fő pillérévé tette a jobboldali erőszakossággal, szélsőségességgel, radikalizmussal való riogatást. Örökké emlékezetes marad számomra Demszky Gábor leplezetlen lelkendezése legújabb választási győzelme estéjén, amidőn kampányfőnökét dicsérte ugyancsak ország-világ előtt: "zseniális volt" - mondta nemes egyszerűséggel. Nos, e zsenialitásnak négy fő eleme volt - uram, Istenem, mivé is fajult derék rendszerváltozásunk?! Ugyanúgy elhallgatni, eltagadni a főváros katasztrofális pénzügyi helyzetét, ahogy Gyurcsány tette az országéval; mindenáron elkerülni a szemtől szembeni megmérettetést (nyílt televíziós vitát) a legfőbb riválissal; bezárni a Combinókat; s végül a legfajsúlyosabb elemként: megállás nélkül azt sugallni-állítani a legfőbb ellenfélről és a mögötte kiálló pártokról, hogy radikalizmusukkal, szélsőségességükkel romba döntenék a fővárost (no meg, persze, az országot).

Politikai értelemben - a küszöbön álló választásra való tekintettel - a Fidesz tehát helyesen vonta meg olyan élesen a határt erőszakos tiltakozás és békés tüntetés között. A választásnak azonban vége.

Tisztelt Alelnök Úr!

Ön a szóban forgó interjúban azt is helyesen jósolta meg, hogy az erőszakos tiltakozások megítélésének kérdése a választások után is gondot fog okozni a Fidesznek, legfőbb vezetőinek. Éppen azért, mert - mint felvetettem - mégiscsak kiáltó különbség van aközött, hogy a most hatalmon lévők kezén milliárdok tűntek el, bizonyítottan csaltak és hazudtak; hogy a rendőreik nem csak randalírozókat, de bámészkodókat is brutálisan agyba-főbe vertek; hogy odafent erkölcsi elvárásról beszélünk; és aközött, hogy odalent meg gyorsított, helyenként brutális eljárással teszik hűvösre a joggal elégedetlenkedőket.

Ezért szegeztem Önnek a közkegyelem kérdését, s úgy érzem, abban a politikai helyzetben Ön a lehető legmesszebb ment, amikor kijelentette, hogy a pártjában napirenden van a téma, és rövid időn belül véleményt fognak mondani róla.

Tisztelt Alelnök Úr!

Most azonban, hogy a választásnak vége, s hogy a Fidesz ügyes, hiteles - de legalábbis ennek tűnő - politizálásának köszönhetően megerősödve került ki belőle, szeretném Önt és a pártját szaván fogni.

Habár tisztelettel elfogadom az Ön érvelését, hogy az antidemokratákon is csak demokrataként lehet győzedelmeskedni, teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom, hogy a Fidesz nem emeli fel a szavát, nem tiltakozik hangosan a világ színe előtt az ellen a rendőri, bírói, ügyészi gyakorlat ellen, amely minden kísérletet meghiúsít, hogy a legfőbb bűnösöket nyilvánvaló bűneikért a törvény előtt elszámoltassák, ám azokat, akiket ez a felelőtlen, országrontó politika a hazugság egyik fő fészke elleni támadásra indított, hatalmas erőkkel üldözik és rohamtempóban ítélik el. Mint igazságszerető embernek borzalmas nap mint nap hallanom, hány embert fogtak már el, hányat embert hány évre ítéltek már el, hányat keresnek-üldöznek még, amikor az Ön számára is, és minden tisztességes ember számára világos a nyíl (az ok-okozat) iránya. Talán Önnek még nem volt alkalma meghallgatnia azt az interneten keringő hangfelvételt, amelyen Gyurcsány Ferenc 28 évesen szónokol a KISZ talán utolsó kongresszusán, itt történetesen az alelnöki posztért. Hátborzongtató, hogy már akkor ugyanazokkal a ragyogó - mert amennyire álságos, a rövidlátó embereknek annyira könnyen emészthető - szónoki fogásokkal győzte meg elvtársait, mint tizenvalahány évvel később. Természetesen itt nem csak Gyurcsány Ferenc az ok, hanem az az egész hatalmi tömb, amelyből kinevelődött, s amely most is védőpajzsot von köré. Tisztelt alelnök úr, személyesen beszéltem a székház elleni ostrom néhány résztvevőjével, s ennek alapján néhány fontos körülmény világossá vált. Mindenekelőtt: a támadást megelőzte a tüntetők petíciójának átadása, illetve a beolvasásának elutasítása. A petíció egyik átadója, Toroczkai László, a gondolának adott interjújában határozottan kijelentette, hogy ha felhívásukat közzé tették volna, biztos, hogy nem lett volna semmiféle ostrom. Enyhén szólva is a legsötétebb cinizmusra vall, ahogy az ostrom óta a Magyar Televízió azzal reklámozza magát, az igazat mondja, "ha hagyják". A Magyar Televíziót csupán egyetlen este, egyetlen éjszaka nem hagyták szabadon beszélni: amikor éppen ostromolták. Különben úgy ferdít el, úgy hallgat el fontos dolgokat, ahogyan akar. E közszolgálatinak nevezett televíziónak a hatalom ellen joggal demonstráló, Kossuth téri tüntetők kiáltványa sem volt eléggé hír, merthogy az igazság helyett jó szokása szerint e történelmi pillanatban is inkább a hatalmat s a hazugságot szolgálta.

Továbbá: nem a tüntetők rontottak neki a rendőröknek, hanem a rendőrök a tüntetőknek. Szeretném, tisztelt alelnök úr, ha nem félne párhuzamot vonni a pesti srácok és a székházat ostromlók között. Én például rá merném bízni a kerületemet arra az önkormányzati képviselőre, akit Önök a választás előtt - hangsúlyozom, politikai szempontból helyénvalóan - gyorsan kizártak a pártból, mert a rendőri rohamra válaszul odavágott egy üres sörösdobozt. Ha Magyarországon valódi demokrácia lenne, egy pillanatig nem gondolnám ugyanezt. Akkor én is azt mondanám, hogy '56 más volt, mert akkor diktatúra volt, s nem volt más eszköz, más lehetőség a tiltakozók kezében, mint az erőszak. Ám mitől tekinthetnénk igazi, normális demokráciának azt, amelynek legfőbb jellemzője a következmény-nélküliség? Ugyan, tisztelt alelnök úr, az országot a mai helyzetbe taszítók közül hányat ítéltek el az elmúlt tizenvalahány évben? És hányat hurcoltak meg azok közül, akik teljes szívükkel-lelkükkel éppen ettől a veszedelemtől óvtak? Hogy csak egy nagyon friss, nagyon fájó példát említsek: M. Szabó Imre újságíró esetét. Mint a nemzet dolgainak egyik legelszántabb, legbecsületesebb krónikása hősies küzdelmet folytat a puszta megélhetésért, szó szerint az életben maradásért, eközben szókimondásáért egymillió forint büntetésre ítélte a magyar bíróság. Uram, Istenem, hol van arányban a szókimondás, a markáns véleményalkotás bűne azzal a százezerrel, amelyet miniszterelnökünk és csapata követett el - teljesen büntetlenül? Tudom, tisztában vagyok vele: az igazságszolgáltatás valójában jogszolgáltatás. Ám ez sem menti fel az alól a Fideszt, hogy az igazságért - legalább, amikor eljött az ideje - kiálljon.

Márpedig, ha valamikor, akkor most ennek nagyon itt van az ideje. S nincs itt az oktalan taktikázásnak. Ma sokkal inkább az veszélyezteti a demokráciát, aki indokolatlanul óvatoskodik, indokolatlanul elhatárolódik a "radikálisoktól", "szélsőségesektől". Ma az szolgálja az igazságot s vele a demokráciát, aki hangosan közkegyelemért kiált, ezzel téve világossá mindenki számára az elvitathatatlant: nem az okozatban keresendő a fő bűn, a mindenáron megtorlandó bűn, hanem az okban. Aki ezt nem teszi világossá, az előbb-utóbb maga is foglya lesz a képtelen helyzetnek. Esetleg azért, mert így vagy úgy, szépen átlépnek majd feje felett az események.

Például azért, mert a Fidesz gyorsan elveszíti most megerősödött hitelességét. Nem lenne jó, ha a Fidesz - győzelme után - hirtelen úgy csinálna, mintha nem köszönhetne semmit a Kossuth téri tüntetőknek. Nem lenne jó, ha ellenzéki társával, a KDNP-vel együtt konnektor-üggyé silányítanák az együttműködés kérdését a Kossuth téri tüntetés szervezőivel. Nem lenne szerencsés, ha a Fidesz - győzelme után - a társkeresés politikája helyett újra elővenné cethalpolitikáját. A Fidesz hitelvesztése könnyen a kormánypártok malmára hajthatja a vizet. S akkor Gyurcsány marad. S vele - legalábbis jó ideig még - a demokrácia sztanioljába csomagolt diktatúra: a demokratúra. De az is lehet, hogy a Fideszben ezúttal már örökre csalódók végképp új erőket keresnek majd "a haza megmentésére". Radikálisabbakat. Erőszakosabbakat. Lehet, hogy forradalom törne ki, lehet, hogy polgárháború. Gondolom, egyiknek se örülne, tisztelt alelnök úr.

Ezért kurvára veszélyes, hogy ezen a terepen a ballib látszik uralkodónak, ugyanakkor tökéletesen érthető, amíg a Fidesz képviseli a "jobboldalt". Már páran kifejezték e fórumon aggodalmukat, hogy a Fidesz modrenség-ellenes jegyeket mutat, és kilépni látszik a centrumból. Innen nézve tökéletesen érthető a folyamat.

Ahhoz, hogy a jobboldal az értelmiség és az ember számára elfogadható legyen, eléggé meg kell emberelnie magát, mert a mai korban a baloldali és liberális (=hiszteroliberális) gondolkodás az uralkodó. A baloldali benyögi hogy társadalmi igazságosság, a liberális, hogy szabadság, és máris jófej lesz mindenki előtt. A jobboldaliak vagy a konzervatívok tradícionálisan ezzel ellentétes reflexek mentén mozognak, ezért megnyílvánuláskor különösen észnél kell lenniük.

Igaz ez a keresztény-konzervatívok esetében, és a nem keresztény, de konzervatív jobboldaliak esetén is. A Fidesz keresztény és nacionalista panelekkel él, értelmisége teljesen elmerül ebben, és ebből az irányból rugdalózik mindenki felé. Nos, így teljesen érthető, ha a modernebb áramlatok által sodort értelmiség a Fidesz ellen lesz. Ráadásul a párt pragmatikus módon, hol ezt, hol azt mondja, most már volt extrém baloldali is, ami azért veszélyes, mert az antikommunista (akik nem csak a posztkomcsi pártot, hanem az eszmét és a baloldaliságot is utálják) jobboldali értelmiséggel is sikerült átmenetileg szembemennie.

Ezeknek a primitív rohadék rendőröknek hatalmas lovat tolnak a seggük alá azzal, hogy nem vágják fogdára azokat akik ilyen embertelen módon viselkednek, és védik a mundér becsületét, amit még a pártállamban varrtak és soha nem vitték el egy hatalmas nagy tisztításra.

Gonda Istvánt szegedi munkahelyérol vitték el a rendőrök, már Budapesten van. A feleségével annyit közöltek, hogy valószínű 3 nap múlva elengedik. Az idős férfi karját Gyurcsány terroristái eltörték, majd napokig kínozták őt.

"Mondta, hogy ha az utcán találkozik velem, agyonver"

Zajácz László rövid esetleírása

Mivel a Gyurcsány beszéd engem is felháborított és láttam a tv-ben az eseményeket, eloször kedden délután mentem ki egy rövid idore a tüntetok közé, aztán szerdán este. Szerdán egy barátom nem ért rá, egyedül mentem ki a térre, hallgattam a beszédeket, amikor wc-re kellett mennem, elmentem egy sörözohöz, sörözni kezdtem, alkalmi ismerosökkel beszélgetve hallgattuk a beszédeket.

- Éjfél körül haza indultam. Néhány tucat ember szintén ment el a Kossuth térrol. Az egyik mellékutcából rohamrendorök törtek elo, amit csak az utolsó pillanatban vettem észre. Ösztönösen futni próbáltam, de 3-4 lépés után utólértek, elgáncsoltak, ráugrottak a hátamra és a kezemre. Rögtön éreztem, hogy eltörött a kezem, az engem lefogó rendornek többször szóltam errol. Hátrabilincselték a kezemet a törött csuklóm és a kificamodott könyököm ellenére, a kezemen emelve vonszoltak az egyik mellékutcában. Az egyik rendor örömét fejezte ki, hogy eltörött a kezem, mondta, hogy megérdemeltem, dögöljek meg, ütötte az arcomat, ahogy feléfordultam.

Az ott piheno rendorök között vittek el akik olyanokat üvöltöttek, hogy most megdöglesz, megbasznak a börtönben, és aztán valaki észrevette, hogy nem fiatal vagyok "Jé ez egy öreg, hagyjátok itt, hadd rúgjuk szét a fejét." Aztán átadtak a másik 2 rendornek, akikkel megvártuk a rabszállítót. Feldobtak a rabszállítóra, ahol kb. ¼ órát vártunk, és bevittek a XIV. ker-i kapitányságra, ahol kb. 1 tucat ugyanilyen politikai fogoly volt falhoz állítva. Ott kérdezték, kinek van baja. Jelentkeztem, hogy eltörött a kezem, mivel a könyököm és a csuklóm is többszörösére dagadt, és a kezem teljesen eldeformálódott, kihívták a
mentoket. A IV. ker-i (Árpád úti) kórházba vittek, ott megröntgeneztek, begipszeltek, majd az intenzív osztályon a rendorök az ágyamhoz bilincseltek. Az egyik kezem a többszörös töréstol, a másikat a bilincstol nem tudtam mezdítani 2 rendor figyelt rám. Bármilyen szükségletem volt, szólni kellett a rendoröknek. Délelott megmutöttek, a 4 és fél órás mutétet követoen rögtön újra megbilincseltek, és olyan durva oröket kaptam, hogy a reggeli mosdatáskor sem akarták levenni a bilincset. Összeveszett a novérrel, és amikor a novér az emberségét kérte számon, azt mondta, hogy ha az utcán találkozik velem
agyonver.

Délelott a rendorök azt mondták, átvisznek a rabkórházba, ezért a kórházi személyzet abban a hiszemben, hogy kórházba kerülök, és folytatódik az orvosi ellátásom, erre vonatkozóan részletes utasítást adtak (infúzió, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkento, fektetés stb, az infúziós kannelt sem vették ki a kezembol). - Miután az autóba tettek, elvittek a Gyorskocsi utcába, ok úgy mondták "orvosoltatni" ott egy doktorno elmondatta mi van velem és hogy milyen gyógyszerekre van szükségem, és továbbküldött a XIV. ker-i kapitányságra, akik átküldtek a XIX. Ker-i fogdába. Ott közölték velem, hogy semmilyen gyógyszer nem áll rendelkezésre és orvos sincs. Fogdába zártak, ott elaludtam. Délután mikor felébredtem, jeleleztem a fogdaornek, hogy rosszabbul vagyok, megy fel a lázam, gyógyszerekre lenne szükségem azt mondta már nem érdemes intézkedni, mert úgy tudja, hogy ki fognak engedni. 5
óra körül kitettek az utcára. A véres kötés, és a kezemben maradt kannel miatt metróval visszaindultam az Árpád úti kórházba. Késobb kiderült, hogy az egyik drót a könyökömbol kilazult, amit 1 hét múlva kihúztak. Remélhetoleg egyéb komplikáció nem keletkezik.

- Panaszolom, hogy nem vették figyelembe több darabra tört kezemet az eloállításkor sem, és akkor sem, amikor az ágyamhoz bilincseltek, egész éjszakára mozdulatlanságra ítélve.

- Panaszolom, hogy azt hazudták a kórháznak, csak azért hogy kiadjanak, hogy kórházba visznek, és ellátatlanul fogdába tettek súlyosan veszélyeztetve egészségemet, egy 4 és ½ órás mutét után.

Az a liberális értelmiség, ami 1990-ben taxisblokásdozott és tiltakozott a Horváth Balázs féle "rendőrállam" ellen, 1992-ben Chartás tüntetéseken vonulgatott fel Konrád Györggyel az élen, 2000-ben polgári engedetlenséggel fenyegetőzött a "miniduce" rendőrállamával szemben, 2001-ben Regnum Marianum keresztet fűrészelt a "diktatúrával" szembeni tiltakozásképp, 2002-ben az Otthont Magyarországból szerveződés égisze alatt vonult az utcára Konrád Györggyel az élen. És persze mindvégig vérig sértve háborgott azon hogy a Fidesz a közéletben megengedhetetlenül arrogáns verbális stílust enged meg magának. Emellett még a graffityzés megszólását is felháborító rendpártiságnak értékelte.
Ugyanekkor önmagukat az egyéni szabadságjogok és a tolerancia felkent apostolainak tekintették, akiknek az a hivatása hogy felvilágosítsa Mucsa rendpárti és tekintélyelvű népét.

A rendőrségnek a tüntetésekkel szembeni a 2002-2006-os időszakban tanúsított magatartásából kiindulva szvsz szinte biztosra vehető hogy előbb utóbb mindenképp rendőri brutalitásba torkollottak volna az események, csak lefgeljebb nem szeptember 20.-án, hanem csak a következő héten, 27.-28.-29.-én.

Csak az volt a kérdés hogy melyik fél fog "először ütni". No ami nagyon rosszul jött ki, hogy most bizony sajnos a tüntetők "ütöttek először" a TV székház ostromával.

Ha nincs az ostrom, és így a rendőrök "ütnek először" a tüntetések második hetében, úgy ma az egész közvélemény a tüntetők oldalán állna, és a rendőrség minden hitelét elveszítette volna. Így viszont a TV ostrom a közvélemény szemmében még jó ideig enyhítő körülmény lesz a rendőrség számára.

Persze ez se biztos hogy így történt volna, nem biztos hogy a tüntetések békés mederben maradása elég lett volna ahoz hogy a társadalom egyhangúlag elítélje a rendőri brutalitást mikor az bekövetkezik. Ismerjük milyen érdekes társadalom ez a mienk. Végülis 2002-ben mikor a hídlezárók bejelentés nélkül, de abszolút békésen és minden fizikai erőszaktól tartózkodva tüntettek, a redőrség azt is ugyanilyen stílusban verte szét. Az akkori tüntetés békés jellege ellenére utána az SZDSZ-es ismerőseim ugyanúgy habzó szájjal szorgalmazták a tüntetők alapos megverését ("megverték őket, de nem eléggé" -egy liberális ismerősöm 2002-ben) mint most. Pedig hát az egy békés tiltakozás volt, ott nem dobálták féltéglával a rendőröket. Így lehet hogy hiába nem lett volna erőszak, a média a legradikálisabb tüntetők éppen aktuális maximumához igazítja a liberális értelmiség ingerküszöbét, függetlenül attól hogy mi ez az éppen aktuális maximum.
Ha ez a maximum 10 szem zöldborsó, akkor az a felháborító, ha viszont a maximum csak 2 szem zöldborsó, akkor abban a helyzetben a 2 szem zöldborsó ugyanolyan felháborító mint a másik helyzetben a 10 szem.

Így például 2002-ben az akkori maximum a be nem jelentett, de egyébként békés tüntetés volt, azt hiszem evidens hogy sokkal enyhébb mint egy TV-ostrom. Mégsem lehet azt állítani hogy a média és a liberális értelmiség felháborodása egy csöppet is kisebb lett volna mint most, és akkor is kiálltak a rendőri brutalitás mellett.
Ennélfogva lehet hogy ha most a békés tüntetés lett volna a maximum, megspékelve néhány kiszámíthatatlan útvonalú, de békés fel s alá vonulgatással a város utcáin (mint a tüntetések első estéjén a tömeg átvonulása a Sándor Palotához) akkor ez a maximum lenne az amin liberálisaink a végletekig fel lennének háborodva, és a rendőrség kemény fellépését követelnék/támogatnák.

Persze nem lehet tudni. Az is igaz hogy 2002-ben a mérleg másik serpenyőjében is kevesebb volt, akkor nem volt elkúrtuk-hangfelvétel, így lehet hogy most ebben a helyzetben a békés tüntetések a liberálisok szemében is elfogadható eszközök maradtak volna.

De azért az is lehet hogy a történelem fintoraként a tiltakozások szempontjából jól jött a tragikus TV-ostrom.
Hiszen ezáltal a média a liberálisok ingerküszöbét elég magasra tolta fel, jelen helyzetben az erőszakos zavargások az aktuális maximum. A ma délutántól induló békés tüntetéssorozat pedig alatta marad ennek a küszöbnek. Most hogy már mindenki tudja milyen egy erőszakos zavargás, békés tüntetéseket már nem lehet elsőszámú katasztrófaként emlegetni.

Ezt a lehetőséget támasztja alá egy személyes élményem is. Szeptember 18.-án, hétfőn délelőtt elmentem körülnézni a Kossuth térre, íme egy kis visszatekintés egy akkori élményre:

Ugye ekkor még 12 órával az emlékezetes TV ostrom és az első pofon elcsattanása, az első kő elhajítása előtt vagyunk, Budaházynak és társainak még híre-hamva sincs. Még abszolút erőszakmentes minden, a maximumot kormányellenes jelszavak skandálása jelenti. A hangulat békés. A csendesebb félórákban a rendőrök és a tüntetők barátságosan beszélgetnek egymással. Egy tüntető elmondja nekem hogy épp most beszélgetett egy rendőrnővel, aki azt mondta hogy ők is már nagyon unják ezt az egészet hogy kiküldték őket ide őrizni a parlamentet, menne már haza. A tüntetők között a BBC-radio által küldött riporterlány sétállgat, és kérdezgeti őket hogy egyátalán mi ez az egész, mi is pontosan az a hangfelvétel ami tegnap nyilvánosságra került.

Ekkor érkezik meg két liberális ismerősöm, akik csak úgy csőcseléknézőbe jöttek a térre. Egyikük elkezdi ecsetelni nekem, hogy lám lám, már megint hőzöngenek a szélsőségesek, hallotta hogy a kormány Dunába-lövését követelik, és hogy így ennek köszönhetően 10%-os fölénnyel fog nyerni Demszky.

Ennyi a történet. Hangsúlyozom hogy ez szeptember 18.-án reggel történt, 12 órával az első kő elhajítása előtt. Még abszolút békés volt minden, és senki nem is sejtette hogy ebből estére zavargások lesznek. Ekkor még mindenki a tüntetések békés folytatására számított.
Ennek ellenére az említett liberális ismerősöm ezt, a békés tüntetéseket is elégnek találta ahoz hogy olyan szélsőséges hőbörgésnek tekintse őket, ami majd a kormánypártok győzelmét okozza az önkormányzati választásokon.