Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » Mit érdemelnek a történelemhamisítók? (4. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2  3  4  5 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Mit érdemelnek a történelemhamisítók?
helyreigazgato
  Válasz | 2004. március 23. 21:13 | Sorszám: 32
Jó a link. Bejön. Itt az eleje:

Nyíri Kristóf (MTA Filozófiai Intézete):

Globális társadalom és lokális kultúra
a hálózottság korában*

--------------------------------------------------------------------------------
Az Evangelische Akademie Tutzing által 1998. márc. 20. és 22. között Rothenburg o.d.Tauber-ban rendezett Testestül-lelkestül hálózva: A kommunikációs technológiák nyújtotta új tapasztalatok ("Leibhaft vernetzt: Neue Erfahrungen mit Kommunikationstechnologien") címû konferencián tartott elõadás szövege.

--------------------------------------------------------------------------------

Bevezetés
A nemzet mint elvont közösség
Rossz közérzet a könyvkultúrában
Kommunikáció mint megváltás: Dewey-tól Ongig
Globális gazdaság: A nemzetállam funkcióvesztése
Globalizáció és lokalizáció
Hálózat és új közösségiség

Az ember kulturális evolúció eredménye, az emberi környezet kezdettõl fogva mesterséges. Ugyanakkor az ember természeti lény is, s ebben az értelemben éppenséggel megengedett természetes emberi életvilágról beszélnünk. Az ember természetes életvilágának társadalmi keretét közvetlen személyes viszonyok alkotják. Az emberi társadalmat néhány ezer évvel ezelõttig az ilyen viszonyok kizárólagossága jellemezte; egészen a tizenkilencedik századig Európában ezek voltak uralkodóak, mint ahogyan a világ számos táján ma is azok; s ezek képezik a kisgyermekkori fejlõdés elengedhetetlen környezetét mindig és mindenütt. A szociológiában primércsoportnak hívják azokat a köröket a modern társadalmon belül, amelyek változatlanul személyes, face-to-face kommunikáción alapszanak - mint a család vagy a szomszédság. Még az újkori-modern, nagymértékben a könyvnyomtatás elvont és személytelen közegétõl meghatározott világban is az ember normális létmódjának részét jelentette, hogy számos primércsoport tagja. A modern ember azonban jellemzõen - néha már-már mindenekelõtt - olyan csoportokkal is azonosul, amelyek tagjai egymással legnagyobbrészt sohasem találkoztak. Ezzel hasadás keletkezik kinek-kinek kommunikációs környezetében. A természetes-multimediális, valamennyi érzékszervet szerephez juttató kommunikáció szûk kört szólít meg s általában a mindennapira, sõt a lényegtelenre korlátozódik, miközben a meghatározónak érzett, az egész nagycsoporthoz szóló közlemények az interaktivitást lehetõvé nem tévõ, néma, lineáris, elvont nyomtatott nyelv sorvadt közegében fogalmazódnak meg.

Flammarion
  Válasz | 2004. március 23. 21:00 | Sorszám: 31
Onogur! Nekem nem jön be. Jó a link, biztos?
helyreigazgato
  Válasz | 2004. március 23. 20:55 | Sorszám: 30
Javítás:

A jelenlegi toleráns országimázs beillik a liberóbolsik Wass Albertet, Teleki Pált, az Írószövetséget és Antall Józsefet gyalázó pogromjába.

daleth
  Válasz | 2004. március 23. 13:09 | Sorszám: 29
Szőlővessző köz 5.
  Válasz | 2004. március 23. 12:13 | Sorszám: 28
Belőled se lenne jó vérbíró...
daleth
  Válasz | 2004. március 23. 12:01 | Sorszám: 27
Többször már szadizmus lenne.
helyreigazgato
  Válasz | 2004. március 22. 18:27 | Sorszám: 26
Hómann Bálint is ugyanúgy egy piszkos fasiszta, mint Teleki Pál, Wass Albert, Antall József, Döbrentei Kornél, vagy Orbán Viktor.


AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBÕL KIMARADT....

Egy jeles történészünk Bálint István János írta meg a Nyugati Magyarságban (1996. dec. 12. sz.)
ellenérzéseit a Magyarok krónikája címû könyv kapcsán.
(folytatás)

5. 592. o. 1929: "Az év folyamán Hóman Bálint és Szekfû Gyula öt, illetve hét kötetben írta meg a Magyar történet-et." (errõl ennyi fért Glatz kötetébe)

Elfelejtik megírni, hogy HÓMAN BÁLINT a Magyar Nemzeti Múzeum fõigazgatója, egyetemi tanár, az OSZK igazgatója, a MTA tagja volt.
Apja Hóman Ottó klasszika-filológus, kolozsvári egyetemi tanár, a Nemzeti Múzeum õre. Bartal Antallal õ alapította az Egyetemes Philológiai Közlönyt (1871).
Hóman Bálint elhallgatott szenvedéstörténetébõl: Keresztény és nemzeti politikai múltja miatt a szovjet hadsereg elõl Németországba menekült, ahol elfogták és a budapesti kommunista söpredéknek "600 zsidó személyes legyilkolása" címén adták ki. Valójában neki a zsidósággal semmilyen súrlódása nem volt. Annyira nem, hogy kedvenc zsidó tudós tanítványa a népbíróságon tanúskodott mellette, és élelmiszert is vitt be neki a börtönbe. Évekig hitt abban, hogy életben marad. Részletes tervet dolgozott ki arra nézve, hogy Málnási Ödönnel együtt új magyar történelmet ír, és hitelesen feldolgozza a bolsevizmus történetét.
"1949 januárja után börtönében a régi õröket ávós fenevadakkal váltották fel, és elkezdõdött a politikai elítéltek módszeres, inkvizíciós kegyetlenségû testi kínzása. Szadista tacskók, akik Hóman Bálintnak köszönhették, hogy iskoláskorukban nem kellett testi fenyítést elszenvedniük, fõként rajta tombolták ki kegyetlenkedõ hajlamukat. Szinte naponta szólították ki zárkájából, hogy pálcájuk ütlegeivel táncoltassák a folyosón. Vagy a sétán békaügetésre kényszerítsék, és röhejtõl düledezve nézzék, amint a beteg és nehéz teste lihegve, erejét felülmúló igyekezettel teljesítette a parancsot, míg emberkupaccá válva fel nem borult a börtön udvarán. 1953 júniusában osont ki hozzám a hír hogy Hóman Bálint, egy egész nemzet Bálint bácsija, megszabadult kegyetlen kínzóitól.
"Hóman Bálintot gyakran verték meg a váci fegyház magánzárkaosztályán.
Szervezete nem bírta tovább a szenvedést, de lelke derûs maradt.
A vele egy szobába került prímási titkár meggyóntatta, megáldoztatta.
Azután Hóman zárkatársaitól tréfálkozva bocsánatot kért és kiszenvedett."

Még egy adalék Hóman portréjához: "A titkára, Asztalos Miklós mesélte, hogy látta egy fejkendõs parasztasszonnyal ülni egymás mellett a miniszteri fogadódíványon. Az asszony a magával hozott rámába foglalt képen mutatta be neki családja tagjait. H. a kép fölé hajolva érdeklõdéssel hallgatta, hogy Bözsi már férjhez ment és két gyönyörû gyermeke van. Jancsi nemrég nõsült, Ilonka a községházán dolgozik, Péter papi szeminárium növendéke, Józsika pékinas, Pista pedig, aki a második sor szélén áll... Ugye milyen kedves okos arca van? Jó fiú, nagyon derék fiú, mindig jeles tanuló volt. A kegyelmes úr is jól járna, ha õt nevezné ki tanítónak a faluba, mert most épp üresedés van az elemi iskolában. S míg a miniszter mind bemelegedõbb érdeklõdéssel hallgatta az anyai csörgedezést, az elõszobában magas állású, kihallgatásra jelentkezõk egész sora várt bebocsátásra. Végre kinyílt a párnázott ajtó, s a miniszter, szemében a ritka élmény melegével, szinte fiúi gyöngédség mozdulatával kísérte ki a fejkendõs látogatóját." (Szitnyai Zoltán. I. m. 136-137.)

helyreigazgato
  Válasz | 2004. március 22. 17:17 | Sorszám: 25
Nem akarom Hillert menteni, de ezt a szennyanyagot a diplomácia készítette.

A magyargyalázó országimázsunkat a Külügyminisztérium és Kovács felügyeli.

Ez nemzetellenes piszkoskodás beillik a liberóbolsik Wass Albertet, Teleki Pált, az Írószövetséget és Antall Józsefet gyalázó progromjába.

1-2 hónap óta valami miatt nagyon megvesztek ezek az ebek.

orosz_hussalata
  Válasz | 2004. március 22. 11:07 | Sorszám: 24
Interpellálhatná valaki az ügyben Hiller "urat", aki "a nemzeti kulturális örökség minisztere". Hogyan adhatja a nevét egy ilyen rosszindulattal fűszerezett kódolatlan bőgatyázáshoz? Hogy szakadna rá az ég!

Ebben, mint cseppben a tenger benne van, mi az idegenszívű/idegenlelkű.

helyreigazgato
  Válasz | 2004. március 20. 11:54 | Sorszám: 23
(folytatás)

3. 562. o. 1919. jún. 7. pünkösd szombatja: A sopronkövesdi események
Kimaradt, tehát pótoljuk: Szamuely elé állították Schmidt Mátyás vasúti pénztárost, akit azzal vádoltak, hogy tűrte, és nem jelentette fel, amikor a vasútállomás közelében felszedték a síneket. A 49 éves vasutast Szamuely rögtön kihallgatás nélkül halálra ítélte. Az álla alá egy rudazókötelet csavartak, és egy körtefára felakasztották. Minthogy lélegzeni néha-néha tudott, délelőtt fél 9-től 11 óráig kínozták, míg végre meghalt. Előzőleg a fiát kényszerítették, hogy akassza fel az édesapját, de az erre nem volt hajlandó, sőt felajánlotta, hogy inkább meghal az apja helyett. Erre összeszurkálták a fiút, ki fájdalmában elájult. Majd fellocsolták, és végig kellett néznie édesapja szenvedését, végül a szemben lévő fára őt is felakasztották. Ezt viszont az apjának kellett végiggyötrődni. Azalatt a fenevadak szalonnát tízóraiztak. Sőt azt mondták a fiúnak, amikor az apja életéért könyörgött: "Felakasztjuk mi az Úristent is!" (Miklós Imre: A magyar vasutasság oknyomozó történelme. Bp. 1937. 526.)

Szőlővessző köz 5.
  Válasz | 2004. március 20. 06:57 | Sorszám: 22
"Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán."

Mészárostamások mindig voltak.

Szőlővessző köz 5.
  Válasz | 2004. március 20. 06:54 | Sorszám: 21
Palmtoppal, te lökött, tökön bökött!
helyreigazgato
  Válasz | 2004. március 19. 19:25 | Sorszám: 20
"Felakasztjuk mi az Úristent is!"
AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT....
Egy jeles történészünk Bálint István János írta meg a Nyugati Magyarságban (1996. dec. 12. sz.)
ellenérzéseit a Magyarok krónikája című könyv kapcsán.

E "minden magyar család" TÖRTÉNELEMKÖNYVÉNEK szánt műből, csakúgy mint az iskolai tankönyvekből igen sok tényt szándékosan kihagytak.
(Az oldalszámok erre a könyvre utalnak)

---------------------------------------------------
(folytatás)

2. A VÖRÖSÖKRŐL:


552. o. 1918. dec. Kimaradt: a vörös propaganda már 1918 decemberében felütötte a fejét Magyarországon.
Ekkor Oroszországból a hadifoglyok tízezreivel több agitátor is hazatért, bőven ellátva orosz pénzzel és moszkvai utasítással. Vezérük Kun Béla volt, a háború előtt jelentéktelen vidéki újságíró, és csalások miatt degradált munkásbiztosító pénztári tisztviselő.
Kós Károly így emlékezik rá: "Emlékszem, okos, szorgalmas, de rettentően pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt. Tanáraink sem szerették a kolozsvári Református Főgimnáziumban, mert konfidens volt..." (Kós Károly: Hármaskönyv. Bukarest, 1969. 222.)
Kolozsvárról azért kellett eltűnnie, mert ellopta a munkásbiztosító betegsegélyező pénztárát.
Ellopta Kós Károly egyik Móricz-illusztrációját is, amikor meglátogatta Sztánán.

"A kommunista Kun Béla" portréjához még Arnaldo Fraccaroli olasz újságíró naplójából: "...Kun Béla 35 éves, középtermetű, idő előtt elhízott figura. Borotvált képű, rövidre nyírott a haja. Elpuhult lágy hájtömeg. Duzzadt kiálló ajkak, intelligens, gyorsmozgású apró szemei mélyen fekszenek, hangja a sok beszédtől rekedt."

A kivégzések és a terrorcselekmények főként Kun Béla, Pogány József és Landler Jenő tudtával, és utasítására történtek.
Ha Romanelli alezredes, az olasz katonai misszió vezetője tiltakozott a kivégzések miatt, ezt Kun a "belügyekbe való beavatkozásnak" minősítette.

Tömeges kivégzéseknél az áldozat egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett végignéznie társai kivégzését. Gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, de sokszor előfordult, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát, és kihúzták a beleit.

Kun áldásos tevékenységét Magyarország ellen az emigrációban is folytatta, az antant érdekében.
A moszkvai Vörös Újságban Területi integritás címen írott cikkében (1921. febr. 5. és 12.) így ír: "Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse. Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvű kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok antant-imperializmus által megszabott határainak integritását..."
Környezetében megforduló kommunisták írták meg róla, hogy a magyarországi proletárdiktatúra alatt a sorsdöntő fordulatoknál hisztériás rohamok lepték meg, elveszítette fejét, és félelmében sírt, mint egy gyermek; mindig azon jajgatott, hogy fel fogják akasztani, mert minden felelősséget magára kell vállalnia. Ez a gyáva, folyton saját életéért rettegő ember a krími félsziget polgári biztosaként most úrnak, parancsolónak érzi magát (1920 végén), aki végre bármit tehet, senki számadásra nem vonhatja. Megbízható becslés szerint Kun Theodosiában 7500, Szimferopolban 12 ezer, Szevasztopolban 10 ezer, Kercsben 6000, Jaltában 5000 embert végeztetett ki, ez utóbbi helyen a vöröskeresztes kórház tizenhét betegápolónőjét és három orvosát is. Alupkában a kórház udvarán lövetett agyon 272 háborús rokkantat, akiket hordágyakon cipeltek le a kórtermekből.

helyreigazgato
  Válasz | 2004. március 19. 18:57 | Sorszám: 19
A történelemhamisító maffia működéséről rengeteg forrásanyag van.

Erre a legutóbbi szennyiratra nekem is RES PUBICA és Tiborc írása hívta fel a figyelmemet.
Köszönet érte.

Kérem, hogy nyomtatva és fájlban is terjesszétek, legyen köztudott, hogy milyen aljasságokra képesek ezek.

Ez a szemét a Külügyminisztérium jóváhagyásával került egy európai kiadványba.

Az ellenzéknek kötelessége keményen tiltakozni az ilyen negatív, tendenciózus országimázs ellen.

Szerintem Karsai történelemtudománya tükröződik ebben a szennyiratban is, hallottam hétvégi hasonló hablatyolását, amikor az érettségizők történelemkönyvét támadta.

Nyilván fájlalja, hogy a magyar diákság többet tud történelemből az ő brosúrájuknál.

Ebből következik szerinte, hogy a magyar diákok nagy többsége antiszemita.

helyreigazgato
  Válasz | 2004. március 19. 18:34 | Sorszám: 18
1918. nov. 7. 548-549. o.: "Belgrádban, a Károlyi miniszterelnök vezette küldöttség találkozik Louis-Félix Franchet d'Esperay tábornokkal, fegyverszüneti tárgyalást folytat."
Ami kimaradt: a tábornok egyáltalán nem mutatott rokonszenvet a nála megjelent magyar küldöttség iránt. Díszbe öltözve, összes kitüntetését kitűzve jelent meg, és meglepetve, döbbenten mérte végig Károlyi küldöttségét, akik sportsapkában és térdnadrágban álltak előtte. Rideg és lenéző lett. Kezet nem adott senkinek. Összefonta mellén a karját. Amikor Károlyi belefogott annak az emlékiratnak a felolvasásába, amelyet Jászi útközben megszerkesztett részére, a tábornok félbeszakította őt, és felszólította a társaság tagjait, álljanak a lámpa világába, hogy jobban láthassa őket.
Az emlékirat szövegének felolvasása közben a francia tábornok ismételten megjegyzéseket tett. "Vous étes Juif?" - kérdezte Hatvanytól, aztán Jászira pillantott. Közbevetette, hogy a magyarság csupa ellenségtől van körülvéve, és csak egy intésébe kerül, hogy ezek minden oldalról rátámadjanak Magyarországra.
("Vous avez comme ennemis les Tchéques, les Slovaques, le Roumains et les Yougoslaves. Je n'ai qu'un signe à faire et vous serez détruits.")
Leplezetlen ellenszenv tükröződött az arcán, amikor Károlyi, mint a forradalom vívmányait bemutatta neki a munkás- és katonatanács két kiküldöttjét.
A katonatanács képviselőjének Csernyák Imre századosnak (akit ők maguk is "aljas indokok által vezetett törtetőnek" tartottak) kérdőn mutatott a gallérjára, melyen hiányzott a rangjelzés:
"Vous étes tombés si bas? (Ilyen mélyre süllyedtek?)"
És elment ebédelni anélkül, hogy meghívta volna őket. Pedig az asztal számukra is terítve volt.
Károlyi és társai aznap éhen maradtak Belgrádban.
A francia tábornok, miután megebédelt, kemény szavak kíséretében
átadta a deputációnak a megalázó fegyverszüneti feltételeket.

Károlyi ezen leszereplése döntő lépés volt Trianonhoz!
Ez lehetővé tette Erdély a Maroson inneni részének megszállását a románok által, és a Délvidék elfoglalását a szerbek által.
(1918 november 13-án írták alá a belgrádi fegyverszüneti egyezményt.)

Károlyi Mihály portréjához még Mályusz Elemér írja: "Obskurus újságírók, harcteret kerülő kalandorok, pártnélküli vezérek törtek előre. A dolgozók és a katonák milliói közül senki sem rokonszenvezett velük, nem állottak mögöttük tömegek; ezek ösztönszerűleg idegenkedtek tőlük. Céljukat így törekvéseik nyílt bevallásával soha el nem érhették volna. Csalárdsághoz kellett tehát folyamodniuk. A tömegek megtévesztése céljából kerestek egy férfit, kinek neve megejtően jó hangzású.
Így esett a választásuk gróf Károlyi Mihályra, aki nemcsak elkápráztatta az embereket fejedelmi vagyonával, hanem mindenképpen alkalmasnak látszott a neki kiosztott szerep eljátszására.
Tudták róla, hogy szellemileg erősen korlátolt, önállótlan ember, akinek élete dorbézolásokban és a kártyaasztal mellett zajlott le. Az ilyen embert könnyű orránál fogva vezetni, mert csekély szellemi képessége, és önhittsége egyaránt megakadályozza annak felismerésében, hogy csak eszköz mások kezében. A tömegek félrevezetése végett takargatják hibáit és minden lehetséges alkalommal igyekeznek nimbuszba burkolni." (Mályusz Elemér: A vörös emigráció. In: Napkelet. 1931. XVIII. kötet, 2-3.)
"A nemzet méltósága egy degenerált hazardőr kezébe volt letéve. Abban az órában, mikor szükség volt a magyarság katonai erényeire, lefegyverezte Doberdo védőit (...) Midőn magához ragadta a legfőbb hatalmat, a nemzettel szemben azt a kötelességet vállalta, hogy meg fogja védeni az élet- és a vagyon biztonságát. Ô azonban csak egy emberi életet és egy vagyont védett meg szomorú bátorsággal: a magáét. Mire már tüzelni kezdett a talpa alatt a magyar föld, és nem bízott már a vörös testőreiben, akiket az udvarias szovjetkormány bocsátott a rendelkezésére, egy csomó kék bankjeggyel a bőröndjében a csehekhez szökött. Elmondhatjuk róla: nagyúrnak született, félbolond módjára élt, és úgy tűnt le, mint egy kalandor."
(Herczeg Ferenc: Két arckép. Bp. 1920. 24-25., 31.)

Fortissimo
  Válasz | 2004. március 19. 18:33 | Sorszám: 17
gyökerek (a topikhoz)
http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=003829
helyreigazgato
  Válasz | 2004. március 19. 18:33 | Sorszám: 16
"Felakasztjuk mi az Úristent is!"
AMI A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKBŐL KIMARADT....

Egy jeles történészünk Bálint István János írta meg a Nyugati Magyarságban (1996. dec. 12. sz.)
ellenérzéseit a Magyarok krónikája című könyv kapcsán.

E "minden magyar család" TÖRTÉNELEMKÖNYVÉNEK szánt műből, csakúgy mint iskolai tankönyveinkből igen sok tény kimaradt:


--------------------------------------------------------------------------------

1. Kezdjük nemzeti történelmünk mélypontjával, "legszégyenteljesebb időszakával":

1918: A Károlyi Mihály által a Tisza István családjához küldött részvéttávirat szövege:
"Emberi kötelességemnek tartom, hogy legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála felett őszinte és mély részvétemet fejezzem ki."
A degenerált, farkastorkú, gőgös, féktelenül hiú és tehetségtelen főúr nem tudta megbocsátani Tiszának, hogy tehetséges, erős, tiszta és egészséges, hogy talpig férfi, hatalmas és uralkodó. Károlyi sohasem titkolta Tisza elleni gyűlöletét. Számtalanszor hangoztatta, hogy nem nyugszik addig, míg el nem pusztította. A műtét előtt álló félvak Tisza Istvánt párbajra hívta harmadikként (Széchenyi Aladár és Pallavicini őrgróf után) ugyanazon a héten. Tisza, a nagyszerű vívó, játszott vele, és végül harcképtelenségig elverte kardlapjával a fegyveres elégtétel órájában.
Károlyi a vérforraló távirat után nem átallott koszorút is küldeni a geszti temetésre (szövege majdnem ugyanaz, mint a táviraté és ez szerepel a kötetben), csupán elfelejtik hozzátenni bolsevik lelkesedésükben, hogy a Tisza-család mély felháborodásában a szemétbe dobatta.

547. o., 1918. okt. 31. Ami kimaradt: ez a 'forradalom' nem magyar volt, - és nem volt forradalom!
A szerkesztőségek, kávéházak katonai szolgálat alól felmentett csőcselékének lázadása ez, minden nemzeti igény és minden szociális tartalom nélkül. Ennek a pesti intellektuális bűnözőrétegnek, amely a magyarság nevében szocialistáskodott, kisebb gondja is nagyobb volt a magyar nép szociális igényeinél.
Említsük még azt is meg, hogy az októberi lázadásban nagyon nagy szerepe van a Galilei körnek, amelynek tagjai csaknem 100 százalékban a harctéri szolgálat alól felmentett egyetemi ifjúság soraiból kerültek ki. Néhány név emlékeztetőül: Pikler Gyula, Sugár Tivadar, Kende Zsigmond, Rohonyi Hugó, Surányi Ede, Helfgott Ármin, Bellér Ignác, Csillag, Kelen, Fried, Weiss, Sisa és Solom, az orosz hadifogoly, akinek sokszorosító gépe volt.

demszkij
  Válasz | 2004. március 19. 17:54 | Sorszám: 15
Attól hogy rafinált szakértők belehazudtak(beleiktattak) a történelembe 300 évet,ami nem történt meg,még nem leszel fiatalabb te sem,sőt Dudith sem.

Mint ahogy attól sem lesz igaz az egész,hogy magukat tudósoknak nevező(akadémikus) beképzeltek nem hajlandók ezt tudomásul venni !

Tökön Bökött Lökött Ödön
  Válasz | 2004. március 19. 17:53 | Sorszám: 14
Vitaminok lennétek. Egyik egy almában a másik egy körtében, vagy ki tudja.
kaleb
  Válasz | 2004. március 19. 16:53 | Sorszám: 13
És akkor én is 300 évvel fiatalabb lennék? Meg Dudith uram is? Beh szép is lenne.

Mocskok ezek a történelemhamisítók, annyit mondhatok.

demszkij
  Válasz | 2004. március 19. 16:43 | Sorszám: 12
Csak annyi gond az egésszel,hogy míg egyes nemzetek történelmébe beloptak dolgokat,korszakokat,addig a mienkből kiloptak rengeteget !

Nem véleltenül,s nem hátsó szándék nélkül szoktak a történelem hamisítók ténykedni !

onogur
  Válasz | 2004. március 19. 16:12 | Sorszám: 11
Szerencsen meg bejelentenénk a csokoládégyárat bitorló Nestlé trónfosztását...
Tökön Bökött Lökött Ödön
  Válasz | 2004. március 19. 16:09 | Sorszám: 10
laptoppal
onogur
  Válasz | 2004. március 19. 15:38 | Sorszám: 9
De szép is lenne, Rákóczi zászlai alatt...
demszkij
  Válasz | 2004. március 19. 15:36 | Sorszám: 8
Ne legyetek olyan szigorúak gyerekek. Egy-két elírás történt,azok is csak az érdekünkbe.

S aztán ne feledjétek,volt ennél már nagyobb hamisítás is,gondolok itt azokra akik csak úgy beloptak 300 évet a történelembe.Előre vitték az idő kerekét.Nélkülük még csak 1704-et írnánk !

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2  3  4  5 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola