Megnyílt a mintegy 400 millió forintos beruházás eredményeként felépült Széchenyi István Ifjúsági Centrum pénteken Mohácson; a több mint két és félezer négyzetméter alapterületű létesítményt Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke avatta fel.

"A diákok fejlődése szempontjából fontos az a környezet, amelyben élnek és tanulnak, ezért az iskolai, szabadidős létesítmények megőrzése, fejlesztése kiemelkedő feladat kell, hogy legyen" - mondta a volt oktatási miniszter.
Ehhez hozzátette: egy felmérés kimutatta, hogy a diákok tudásuk 25 százalékát szerzik könyvekből, 25 százalékát a pedagógusoktól, szüleiktől, a többit azonban egymástól tanulják meg, így nem közömbös, hol, milyen körülmények között teszik ezt.
Szekó József polgármester beszédében arról szólt: a Duna-parti városban már régóta igény egy olyan kulturális és szabadidőközpont kialakítása, amely lehetőséget biztosít a fiatalok tanulási, szórakozási, sportolási igényeinek kielégítésére, csökkentve ezzel a fiatalabb generációk Mohácsról való elvándorlását.
A fejlesztés költségeinek 90 százalékát a kormány 2002 elején megítélt címzett támogatásából, fennmaradó részét pedig az önkormányzat önerőből fedezte.
A Széchenyi István Belvárosi Általános Iskola mellett álló, háromszintes, 2.671 négyzetméter alapterületű épületet másfél év alatt építették fel, benne európai színvonalú tornatermet, iskolai és sportolói öltözőket, számítógépes-, rajz-, rendezvény-, kiállító- és egyebek mellett tánctermet alakítottak ki.
Az építők nagy figyelmet fordítottak az akadálymentesítésre: a mozgássérültek bejutását a főbejáratnál rámpák, az épületen belüli közlekedésüket pedig lift segíti.
Az önkormányzat reményei szerint a centrum nemcsak a fiatalok, hanem a város összes lakosának megelégedésére szolgál majd, hiszen az épületben lehetőség lesz közösségi és családi programok, esküvők lebonyolítására is.

Az új Várkertfürdő Pápán

Az idén március 4-én nyílik meg a mintegy 22 millió eurós beruházással megépült, ötcsillagos Radisson SAS Resort-szálloda Bükfürdőn, a Birdland golfklub területén. A 2002 októberében megindult beruházáshoz a Széchenyi Terv keretében 1 milliárd forintos támogatást nyertek a tulajdonosok.

A tervek szerint a beruházás 8-10 év alatt térül meg. Hegyi J. Attila, a szálloda egyik tulajdonosa, a Birdland Golf and Country Club elnöke elmondta: a 2002 októberében megindult magánberuházáshoz a Széchenyi Terv keretében 1 milliárd forintos támogatást nyertek.
A szálloda igazgatója elmondta: a szállodához egy 3.500 négyzetméter alapterületű wellness központ tartozik 7 medencével. A szállodában két éttermet és négy bárt alakítottak ki. A hotel alapkövét 2002. októberében helyezték el. Karl Heinz Mingler tájékoztatása szerint jelenleg 120 főt foglalkoztatnak, a dolgozók száma nyárra 200-220-ra emelkedik. Az igazgató elmondta: az idei évre 60 százalékos foglaltsággal számolnak, de nem kívánnak csatlakozni a már beindult árdömpinghez. Hegyi J. Attila közölte: a golfpályán az idei év végére elkészül egy mintegy 100 lakásból álló villapark, amely az első üteme egy összesen 3,5 milliárdos beruházásnak. A villaparkban több ütemben összesen 250 apartmant építenek fel, a park alapterülete 15 ezer négyzetméter. Hozzátette: a tervek szerint az apartmanok egy részének tulajdonjogát értékesítik. A közeljövőben a golfpályát is fejlesztik. Mint Hegyi J. Attila elmondta, a golfpályán megvalósult és a jövőben meginduló, magyar magánszemélyek által végzett beruházások összértéke csaknem 10 milliárd forint.

• Széchenyi Terv (SZT-EN-7)
ZALABÚTOR Rt., Zalaegerszeg
Energiatakarékossági Program keretében, energiaveszteség-feltáró vizsgálatok a termelő szférában.
Elnyert támogatás: 5.000.000 Forint (maximális támogatási összeg)

Idősotthon épül Hévízen és Sopronban

Matolcsy György gazdasági miniszter június 7-én hirdette ki a Magyarország széles körű gazdasági fejlesztését célzó Széchenyi Terv keretében meghirdetett Állami Támogatású Bérlakás Program legújabb nyerteseinek névsorát. Idén február 1-jétől van lehetőség arra, hogy e programon belül nyugdíjasház és idősek otthona létesítésére az önkormányzatok mellett egyházak is nyújthassanak be pályázatot. E jogcím esetében most volt az első eredményhirdetés. Összesen tíz építési terv kapott támogatást, több mint 2,4 milliárd forint értékben. [/b] A pályázatok szerint összesen háromszáznegyvenkét lakás fog épülni[/b]

http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2001.06.17/0401.html

Eredmények a Széchenyi-terv pályázatain

A középkorú magyar népesség idő előtti egészségromlásának és halálozásának bio-pszicho-szociális meghatározói, a megelőzés lehetőségei

A kitartás bátorságára van szükség

"Az óvatoskodók, a reménytelenek, az alábecsülők, a megszorítók mindig kihullnak a magyar nemzet emlékezetéből” – jelentette ki Orbán Viktor a nyíradonyi Harangi Imre sportcsarnok avatásán.

Hosszúpályi, Nyíradony, 2003. december 10.

Az idősek otthona

Megszorításból nem jön élet

A nyugdíjas otthon felépítése 208 millió forintba került, amelyből 144 milliót a Széchenyi Terv keretében finanszírozott a polgári kormány. Orbán Viktor hangsúlyozta: az idősek otthona nem a kormány ajándéka volt, hanem a falu polgárai munkájának a gyümölcse: ők csaaz államnak fizetett adójukból kaptak vissza ezzel az épülettel. Utalt arra, hogy a polgári kormány utolsó hivatali napjaiban is igyekezett építeni az országot, ugyanis „megszorításokból nem jön élet”. A Szövetség elnöke szerint az új idősek otthona elsősorban azt az üzenetet hordozza, hogy minden nemzedéknek megvan a maga feladata. Az idősebbek felelőssége az, hogy az utánunk járók tudják: a jó választása, a jó döntés nem természetes, nem magától értetődő. „Mert szabadnak lenni, jólétben élni, olyan országban lakni, amely előtt távlatok vannak, az ma a földkerekségen inkább kivételnek számít. Kevés nemzetnek adatik meg. Rajtunk múlik, hogy a fiatalok ne felejtsék el: a jólétet és a szabadságot nem hitbizományba kaptuk, és amilyen nehezen szereztük meg nemzedékek egymásra épülő, áldozatos munkájával, olyan könnyen, olyan röpke idő alatt el is tékozolható” – szögezte le.

A várakozás tétlenség

Az otthon ünnepélyes átadása után Orbán Viktor tovább utazott Nyíradonyba, a Harangi Imre Rendezvénycsarnok avatására. Az ezer főt befogadni képes, huszonöt méteres uszodával rendelkező létesítmény összköltsége 1,150 milliárd forint volt, amelyből 600 milliót a polgári kormány biztosított egyik utolsó intézkedésével. A zsúfolásig megtelt sportcsarnokban a Szövetség elnöke kiemelte: nagy fejlesztések nemcsak a nagyvárosoknak járnak, hanem a Nyíradony-méretű településeknek is. Emlékeztett arra, hogy a két és fél évvel ezelőtti látogatása óta a nyíradonyiak belefogtak a szennyvízcsatornázásba, kiépítették a gáthálózatot, bérlakásokat építettek, és iskolát adtak át. Mint mondta: a város polgárai a saját maguk munkájában hisznek és nem várakoznak. „Munkahelyet várakozva nem lehet teremteni. A várakozás tétlenség” – húzta alá.


A Harangi Imre Rendezvénycsarnok

A sportban még helyükön vannak a dolgok

Orbán Viktor a csarnok jelentőségéről szólva úgy fogalmazott, hogy „hitem szerint a nemes küzdelem, a sport segít abban, hogy a világ elferdített dolgai a helyükre kerüljenek. A sport még egy világos világ. A sportban az még úgy van, hogy a jó dolog, az jó dolog, a rossz dolog pedig rossz dolog. Keményen küzdeni jó, lelketlenül feladni a küzdelmet pedig rossz. Bátornak lenni derék dolog, míg gyáván meghátrálni szégyellnivaló. Igazságosan bíráskodni jó dolog, részrehajló döntéseket hozni pedig rossz dolog.” Szólt arról is, hogy szeretné, hogyha egyre több fiatal használná ezt a létesítményt és minél több fiatal képzelné magát Harangi Imrének, a sportcsarnok olimpiai bajnok névadójának.

Hátramenetben az ország

A Szövetség elnöke köszönetet mondott a mérnököknek, a tervezőknek, a kivitelezőknek, a szakmunkásoknak és segédmunkásoknak a csarnok felépítéséért. Leszögezte: az építőknek és a nyíradonyi polgároknak jó okuk lehet a büszkeségre, ugyanis ma már csak elvétve lehetünk tanúi nagy dolgok létrejöttének, minden csökken, apad, fogy, vagy egyszerűen visszanyesik. Már csak az árnyékát látjuk néhány évvel ezelőtti önmagunknak. Hol van már a Millennium összefogása, amikor a nemzet olyan tettekre volt képes, mint Nemzeti Színház, az Erdélyi Magyar Egyetem, a Mária Valéria híd, vagy a szekszárdi híd megépítése? Orbán Viktor szerint lassan már azt tarthatjuk komoly, elismerésre méltó teljesítménynek, amit az egyszeri tanár az üzenő füzetbe írt az értetlenkedő szülőknek: az első félévben előre haladtunk, ebben a félévben hátrafelé megyünk, remélem, az évet ott tudjuk befejezni, ahol elkezdtük.


A kitartás bátorságára van szükség

„Hogyan bontakozhat ki ismét egy gyarapodó, erős és emelt fejű nemzet, ha nem látunk mást, mint egy lélekszámában, gazdasági erejében és befolyásában fogyatkozó, csökkenő, visszahúzódó országot?” – tette fel a kérdést, amelyet úgy válaszolt meg, hogy elsősorban a hétköznapok lelki bátorságára van szükség: nem a nekimenésnek, hanem a kitartásnak a bátorságára. Azt kérte hallgatóságától, hogy ragaszkodjanak továbbra is konokul az álmaikhoz, a terveikhez. „A magyar történelem során mindig a szorgalmas, dolgos emberek vitték előrébb az országot. Azok, akik tisztességgel végezték a napi teendőjüket, akik becsülettel részt vállaltak a közösség teendőiben, helytálltak a család terheinek cipelésében. Az óvatoskodók, a reménytelenek, az alábecsülők, a megszorítók mindig kihullnak a magyar nemzet emlékezetéből” – mondta végezetül Orbán Viktor.

????

De ha már forrásokkal dobálózunk:

A beruházások elmúlt kétévi alacsony üteme feltételezhetően emelkedik az autópálya, a lakásépítési program, valamint a vasúti közlekedés központi fejlesztése révén. A Széchenyi terv elfogadása és megkezdése a belső keresletre kedvezőn hat, ami a gazdaság külgazdasági teljesítményének mérséklődését némileg kompenzálhatja. Ezzel együtt a termelő és szolgáltató szférában nem várunk jelentősebb beruházási növekedést. A termelő felhasználás az infrastrukturális fejlesztések nyomán bővülhet."

Tanácskozás a polgári kormány négy évéről

--------------------------------------------------------------------------------

"Több, mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás" - kommentálták 1998-as választási győzelmüket a fideszes politikusok. November 20-án a Batthyány Alapítvány és a Kölcsey Intézet konferenciáján neves politológusok, szociológusok és közgazdák a kormányváltás óta eltelt másfél év távolából arra keresték a választ, mennyiben valósultak meg a jelszóval jellemezhető törekvések.

Fotó: Griechisch Tamás

Elek István és Gróh Gáspár a konferencián

Bár nehéz feladat négy év tevékenységét néhányszor negyedórába sűríteni, a Mérlegen a polgári kormányzás négy éve című konferencián felszólalóknak ez sikerült. Sőt: néhányan nemcsak szakterületükről vázoltak fel tömör, de alapos képet, hanem az évtizedes folyamatok fényében is láttatni tudták az 1998 és 2002 közötti időszakot.

Bogár László arra mutatott rá, hogy a Fidesz a sok évtizedes agónia felszámolását tűzte ki célul az 1989 utáni időkre is rátelepedő régi világ kiűzésével: "Mivel sem jólétet, sem szabadságot nem hozott, a rendszerváltozás utáni rendszer mély válságban van, sőt megbukott. Ötvenhatban is megbukott egy rendszer, és ez nem akadályozta meg a status quo urait abban, hogy utána 34 éven keresztül üzemeltessék a semmit" - szögezte le Bogár, aki 1998 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára volt. Kijelentette: az 1989 utáni status quo a korábbi párttársadalmi rendőr és a Wall Street-i bankár titkos egyezségén alapul. Bogár véleményét erősítette meg Tellér Gyula szociológus is, aki részletesebben mutatta be a régi és az új hatalom összefonódását: "Én a történelmet és a politikát drámaként szemlélem és élem át. A dráma pedig az, hogy a magyar társadalom satuba szorult, melynek két pofája régóta nyomja össze a társadalmat. A satu egyik pofája a fizikai hatalmon alapuló, hanyatló szocialista diktatúra rendszere, amelynek megalvadt struktúrái ma is jelen vannak Magyarországon. A satu másik pofája a formálódó új diktatúra, mely nem a fizikai, hanem a gazdasági és médiahatalom birtoklásán alapul, és amelyet neoliberális-globális diktatúrának nevezhetünk. A különös az, hogy e két diktatúra között számos szerkezeti párhuzam fedezhető fel, sőt "személyzetük" is tökéletesen csereszabatos." A két előadó véleménye abban is megegyezett, hogy a Fidesz 1998-ban a satu szorításában széttöredező társadalom képviseletét vállalta, annak a középrétegnek a feltámasztását, mely - Bogár László szavaival - "a szó fizikai és mentális értelmében is a globalitás lokális elitje és a lemorzsolódó roncstársadalom között szorong". Az 1998 és 2002 közötti kabinet a satu lazítását a polgárosodás elősegítése, a nemzettudat erősítése és az ezek megvalósításához szükséges politikai erő megteremtése révén igyekezett lehetővé tenni. A tanácskozók arra keresték a választ, meddig is jutott az Orbán-kormány ezen az úton.

Bár Bogár László leszögezte: "1998-ban a magyar gazdaság már nem létezett, az új kormány a gazdaság helyén csak lerágott csontokat talált", Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal napokban eltávolított vezetője mégis sikerekről számolhatott be. Az 1998 és 2002 közötti években a gazdaság valamennyi mutatója javult, ami nem véletlen: Vass Csaba arra mutatott rá, hogy az Orbán-kabinet volt az első, amely nemzetgazdasági stratégiát dolgozott ki, és nemcsak a statisztikák feltornászására, hanem az emberi lét átfogó javítására törekedett - 1998 és 2002 között az ember a gazdaság eszközéből a céljává vált. A szociológus arra is felhívta a tanácskozók figyelmét, hogy a humán értékek védelme nemcsak emberszeretet és jó szándék kérdése, hiszen a gazdasági lehetőségeket alapvetően az emberi tényezők határozzák meg: a versenyképesség 70 százaléka múlik ezen, míg a magyar nemzeti vagyon minimum 58 százalékát az "emberanyag" teszi ki. A humán gazdaság jelentőségét emeli, hogy maguk a piaci törvények hasítják ketté az emberi személyiséget: "Az, hogy az emberek reggel 6-tól délután 2-ig kiváló morális és szellemi értékeket felmutató mintatermelők, délután 2-től pedig konzumidióták legyenek, nehezen fér meg egymással" - állította Vass Csaba.

"Az Orbán-kormány szembefordult a globális hatalom azon törekvésével, amely a gazdaság után a humán javak magánosítására irányult" - szögezte le Bogár László. Ez természetesen nem váltotta ki a privatizőrök örömét: médiapozícióik segítségével hatásosan indítottak "egész pályás letámadást" a polgári kabinet ellen, és jelentős károkat okoztak. A média működéséről Török Gábor politológus beszélt, és egyetértés fogadta azon meglátását, hogy "a médián kívül csak politikai marginalitás létezik, Magyarországon pedig jelentős fölényben van a baloldali valóságmagyarázat". A Heti Válasz kérdésére Bogár László más szavakkal vázolta fel a nemzeti gondolat helyzetét: "Fegyelmező hatalma segítségével az uralkodó diskurzus kizárta annak a lehetőségét, hogy önálló nyelve, önálló narratívája alakuljon ki a társadalom jobboldali részének is." Ez az a tehetetlenség, amit Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének alábbi sorába sűrített: "Eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe". Bogár László a választási vereséget is a nyelvi háború elvesztéséből vezeti le: "Az Orbán-kormány pontosan azokat a társadalmi csoportokat nem érte el, amelyek - vesztesekként - kizárólag a rendszerváltozás korrekciójának sikerére számíthattak. A globális főhatalom megtorlásának elkerülése érdekében az Orbán-kabinet igyekezett becsomagolni mondanivalóját, ám ennek az lett a következménye, hogy a vesztes társadalmi csoportok sem ismerték fel a törekvések valós tartalmát. Védtelenek voltak a hamis magyarázatokkal szemben, amelyek azt a látszatot keltették, hogy nyomorúságukat pontosan ez a kormány okozza" - mutatott rá a közgazdász.

A kétféle valóság kibékíthetetlenségére más felszólalók is rámutattak. Schlett István a két tábor közötti párbeszéd esélytelenségét a jelentősebb témák felsorolásával bizonyította be: ha a Fidesz a politikát teremtésnek nevezi, az MSZP diktatúráról beszél; az értékek jelentőségének kiemelése kirekesztésnek, a magyar modell követése maradiságnak minősíttetik. Az egyetemi tanár arra is rámutatott, hogy a politika néha elferdíti az eredeti gondolatokat. A "Merjünk nagyok lenni!" - "Merjünk kicsik lenni!" vita esetében a torzításra Széchenyi teljes mondatának idézésével világított rá, mely így szól: "Merjünk nagyok lenni, valóban nem oly nehéz, de egyszersmind legyünk bölcsek is!"

A tanácskozók egyetértettek abban, hogy az 1998 és 2002 közötti időszak fő pozitívuma az volt, hogy előtérbe kerültek a morális és a lelki tényezők. Lánczi András politológus is leszögezte, hogy először tűzték ki célul a morális nihilből való kilábalás és a lelki változás elősegítését. A relativizmus és a tömegesedés leküzdésében a polgári kabinet fő szövetségesei természetesen az egyházak voltak. A kitűnő kapcsolatot Balog Zoltán református lelkész, a volt miniszterelnök tanácsadója két idézettel mutatta be. Az egyik Nemeskürty Istvántól származik: "A 2000. évben az állam és az egyház szétválasztását fel kell függeszteni", a másik pedig Orbán Viktortól: "Mi azt várjuk az egyházaktól, hogy reményt adjanak az embereknek."

A mélyebb folyamatok mellett a tanácskozók számos szakterület alakulását is megvitatták. Medgyesy Balázs, a Fidesz zöld tagozatának elnöke arra mutatott rá, hogy a környezetvédelem véletlenül sem a baloldal privilégiuma, sőt: a környezetvédelem nem más, mint a közösségi szemléletű döntéshozatal - ami maga a konzervativizmus. A 2002-es választási vereség óta sokan sürgették a hibák feltárását, elemzését és kijavítását. A tanácskozás az ő elvárásuknak is eleget tett, a felszólalók többsége kritikát is megfogalmazott az Orbán-kormány tevékenységével kapcsolatosan. Hoffmann Rózsa egyetemi tanár az 1998 és 2002 közötti oktatáspolitikát bírálta. Rámutatott: a Fidesz alig támogatta a tanárok anyagi megbecsülésének és a diákok esélyegyenlőségének javítását, miközben hatalmas összegeket fordított annak a minőségbiztosítási rendszernek a kiépítésére, aminek hatékonyságában sokan azóta is kételkednek.

Gróh Gáspár, a Magyar Szemle szerkesztője a humán kultúra területén elkövetett hibákról beszélt. A Nemzeti Színház körüli huzavonán mutatta be: a polgári kormány "sikeresen" haragította magára az egész építésztársadalmat, sőt az egész művészvilágot: azokat, akik a modern stílusokat kedvelik, a XIX. századot idéző épület, míg azokat, akik a hagyományos irányzatokat követik, a poszt-posztmodern megnyitó előadás idegenítette el.

A tanácskozók nagy része a saját nevében is beszélt, amikor kijelentette: a hibák ellenére az 1998 és 2002 közötti időszak sokak számára az utóbbi évtizedek legszebb négy éve volt. Nem véletlen, hogy a 2002-es választások idején sokan remélték: ami történik, több lesz, mint rendszerváltás, de kevesebb, mint kormányváltás. Így 2003 vége felé azt remélik, hogy két és fél év múlva már az eredeti szlogen érvényesül.

És az Orbán korrmány marxista alapon intézte a gazdaság ügyeit? Nem mondod...

A költség/haszon elvet természetesen én sem a számvitelben megszokott módon értem, hanem úgy, hogy az adott lépéssel elérjük-e azt a célt, amelyet elérni kívánunk. Márpedig ha a gazdaság élénkítéséről beszélünk, akkor azt érdemes megvizsgálni, hogy élénkült-e a gazdaság vagy sem, illetve azt, hogy mekkora eredményt milyen forrásokkal értünk el. A kettőt együtt. Fölösleges idekeverni az improduktív kiadásokat, nem viatja senki a szükségességüket, de azt igen, hogy ez önmagában az elvárt hatást eredményezné.
Általánossgban persze igaz, amit írsz, de az ördög szvsz itt is a részletekben van.
Különösen furcsa, hogy minden olyan gazdaság, amelytől mi erősen függünk nem ezt az irányt választja.

"Egyébként a nagy gazdasági világválságok során a kilábalás útja mindig az volt, hogy növelték az állami megrendeléseket. Ez igaz, hogy átmenetileg elvonja a pénzt a szociális kiadásoktól, de ez feltétlenül szükséges a gazdaság fellendítésére. "

Nyilván hallottad Te is, hogy az USA a mostani recesszió kezdetén egy óriási gazdaságélénkítő programot szándékozott elindítani, ami ellen Nobel díjas közgazdászok fizetett hirdetésekben tiltakoztak, kb azt mondták, hogy "Így NE!". Ez a definíció tehát egy kicsit elnagyoltnak tűnik, legalábbis ebben a formájában vannak szép számmal ellenzői.

Az ilyen beruházások is élénkítik közvetve a gazdaságot, az előbbi hozzászólásomban részletezett okok miatt, mivel pénzt visznek a gazdaságba.

Innentől kezdve rém egyszerű a dolog: az állami megrendelés bevétele az érintett vállalkozásoknál tőkésíthető, ezt hívják bővített újratermelésnek.
Ha nekem nem hiszel, akkor idézem Marxot, aki ezt kivételesen jól írta le: c+v+m.

Egyébként a nagy gazdasági világválságok során a kilábalás útja mindig az volt, hogy növelték az állami megrendeléseket. Ez igaz, hogy átmenetileg elvonja a pénzt a szociális kiadásoktól, de ez feltétlenül szükséges a gazdaság fellendítésére.

Ám a forrásokat szétosztottuk, a pénz elfolyt. Így nem meglepő, hogy ma már inkább csak szóban valósulnak meg azok a reformok, amelyek nélkül az uniós tagság előnyeit is nehéz lesz a lehető legteljesebb mértékben kiaknázni.