Ha belegondolunk, ez a két eltérő irányzat azóta létezik, mióta az emberek képesek többet megszerezni, birtokolni, mint amennyit rögtön elhasználnak és amióta közösség létezik.
Képzeljük el, hogy valamikor az ősidőkben eleink közül valakiknek eszébe jut, hogy az összegyűjtött magokat nem mind eszik meg, hanem egy bottal megpiszkálják a földet és elvetik a magot. Örömmel látják, hogy néhány hónap múlva az egy maréknyi ennivaló helyett öt maréknyi lett és így tovább, egészen addig, amíg feleslegük keletkezik. Mit csináljanak vele? Adjanak belőle a közösség más tagjainak, vagy legyenek nagybirtokosok és dolgoztassák a többieket? Mit szól ehhez a közösség? Rákényszerítik a "gazdagokat", hogy adjanak másoknak is a feleslegből vagy tudomásul veszik, hogy a csórók és munkaképtelenek éheznek, miközben mások egyre gazdagabbak és kövérebbek?

Ha a közösség elvesz a többletből, akkor mennyit vesz el? Ha túl sokat vesznek el gazdától és rögtön megeszik, akkor abban az évben nem lesz mit elvetnie és jövőre mindannyian éhezni fognak. Ha túl keveset, akkor feszültség támad a közösségben.

Ilyen régi és egyszerű ez az egész "bal-jobb" kérdés. Soha nem lehet azt kimondani, hogy mindenkor a bal a rossz és a jobb a jó, vagy fordítva. Ez mindig a helyzettől, a lehetőségektől és a közösség elfogadott erkölcsi normáitól függ. A lényeg az optimális arány és irány megtalálása az adott helyzetben.

Idézet:

---

Antlfinger Edvárd
Válasz | 2004. szeptember 21. 09:16 | Sorszám: 19
Gondoltam, hogy műszakis vagy, én is. De ez egyikőnket se jogosítja fel, hogy más területeken is szakértelmünk legyen. Bizony előbb meg kell ismerkedni a deiníciókkal, s nem azokkal, amiket leszűrtél a magyar közéletből.
Előzmény: karesz135 2004. szeptember 20. 17:21 | Sorszám: 18
karesz135
Válasz | 2004. szeptember 20. 17:21 | Sorszám: 18
Sajnos csak kettecskén vagyunk. Dehogy vagyok sértődött.
liberalizmus=értékrelativizmus
polgári=minőségelv
demokrácia=rendszerelvűség (rendszerszemléletet igényel)
A lberalizmus nem rendszerszemléletű.
Egyébként nem csak olvasok, sokszor vizsgáztam is.
(Gazdasági mérnöki, mérnök-tanári)
(Tényleg olvasd el: www.enevjegy.radio.hu/karesz88
Válaszok | Előzmény: Antlfinger Edvárd 2004. szeptember 18. 10:46 | Sorszám: 17
Antlfinger Edvárd
Válasz | 2004. szeptember 18. 10:46 | Sorszám: 17
Butaság a liberalizmust az SZDSZ-szel azonosítani. a Liberális jelzőt meg pláne. Gőzöd sincs a fogalmak jelentéséről mégis okoskodsz. Nem az én értelmezésem sajátos. Én ugyanazt a terminológiát használom, mint a társadalomtudósok töbsége a konzervatív Fukuyama, aki a liberális demokrácia győzelméről s a történelem végéről beszél stb. Kérlek ne sértődj meg, de olvass mielőtt írnál, legalább arról, amit írsz!
Válaszok | Előzmény: karesz135 2004. szeptember 16. 13:01 | Sorszám: 16
karesz135
Válasz | 2004. szeptember 16. 13:01 | Sorszám: 16
Miért kellene okfejtésedet bárkinek is elfogadni. A liberelizmus Mo-n csak egy szűk kisebbség eszméje. (Európában úgyszintén.) A liberelizmus nemigen lehet a demokrácia jelzője. Polgári=minőségelvű.
Tudsz követni. És hát az írásomat is elolvashetnád.
Válaszok | Előzmény: Antlfinger Edvárd 2004. szeptember 16. 09:12 | Sorszám: 15
Antlfinger Edvárd
Válasz | 2004. szeptember 16. 09:12 | Sorszám: 15
Lehet neked nem szóltak a polgári demokrácia pl. Fukuyamánál liberális demokrácia. Ui. a kisebbségeknek is vannak jogai, egy pusztán többségi elvű rendszer nem szükségszerűen garantálná ezt. Vagyis ezért kell liberális legyen a demokrácia. Ha túl magasröptű, szólj!
Válaszok | Előzmény: karesz135 2004. szeptember 16. 08:42 | Sorszám: 14
karesz135
Válasz | 2004. szeptember 16. 08:42 | Sorszám: 14
A Szent Korona tan és a népi írók, az igen. Semmi liberális, ne csúsztass.
'MINDEN NEMZET FELELŐS MINDEN NEMZRTÉRT' elv teretheti meg a valódi egységet Európában.
Válaszok | Előzmény: Antlfinger Edvárd 2004. szeptember 14. 18:39 | Sorszám: 13
Antlfinger Edvárd
Válasz | 2004. szeptember 14. 18:39 | Sorszám: 13
A Szent Korona-tan, a liberális demokrácia és a népi írók hogy jön nálad össze?
Válaszok | Előzmény: karesz135 2004. szeptember 14. 18:20 | Sorszám: 12
karesz135
Válasz | 2004. szeptember 14. 18:20 | Sorszám: 12
Az ország a szakadék szélén áll. Kiút a HARMADI ÚT.
'A harmadik út, ország- és nemzetépítő eszmerendszer' www.enevjegy.radio.hu/karesz88
Az alapeszme kidolgozói a NÉPI ÍRÓK voltak, de tanultak a külföldiektől is, pl.W.Röpke (Svájc).
A harmadik út eszmerendszer pártok feletti, a mai gondolkodóknak illene továbbgondolni, fejleszteni.
A harmadik út Magyarországon a Szent Korona jogi státuszának helyreállítása (Szent Korona tan).
Válaszok | Előzmény: Antlfinger Edvárd 2004. szeptember 13. 18:02 | Sorszám: 11
Antlfinger Edvárd
Válasz | 2004. szeptember 13. 18:02 | Sorszám: 11
Kedves Károly!
Nem érted. A polgári társadalom / liberális demokrácia / szabadversenyes kapitalizmus nem a harmadik, hanem az első. A második a szocializmus / kommunizmus. A harmadik meg huszonnyolcezer verzió köztük Khadafi ezredes Líbiája, de Németh László, Csurka István és sokan mások is.

Emellett még vannak a megvalósult elképzelések. Szociális piacgazdaság. Van blairizmus, új baloldal, sőt szegény új jobboldal az viszont hálaistennek nincs. Jön hálistennek az ökoszociális piacgazdaság. S ezek mind jórészt a polgári társadalom keretein belüli fejlődések.

Válaszok | Előzmény: karesz135 2004. szeptember 08. 16:14 | Sorszám: 4

---

Én úgy vélem van a dolgok organikus rendje, ahogy haladt a történelem, ahogy fejlődött a technológia és a társadalom, ez tekinthető a konzervatív-jobboldali társadalomképnek, amiért alapvetően nem harcol senki, mert adott, aztán sokszor mégsem. Ellenben nagyjából de csak a legenda szerint 1789-ben, valójában jóval előbb és név szerint később feltűnt a baloldal számos ideológusa a régmúlttól a jelenig, akik egyébként sokszor jogos, néhol demagóg rendszerkritikával éltek, majd ebből született pár valódi politikai program - úgymint szociáldemokrácia, leninizmus - illetve sajnálatosan pár durva társadalmi kísérlet is - úgymint államszocializmus. Részben ezek a kritikUSOk a technológiai-társadalmi fejlődés miatt már anakronisztikussá vált struktúrák ellen lázadtak pusztán kikényszerítve a szükséges, organikus változást - máskor meg éppen anakronisztikus struktúrákat hoztak létre, mert fejben mégsem voltak képesek újat alkotni csak primitívebbet, így a bolsevizmus, fasizmus egy fél kanyar visszafelé a történelemben a "haladás" nevében és annak alapjában hibás értékeléseként.

Ráadásul politikai ideológiák és a valóságos politikák között különbség van. Egyetlen ideológia sem valósul meg direktben, mert sokszor nem is támaszkodnak valós adatokra és csak papíron festenek optimálisnak - sőt egyszerűen működőképesnek. Az elméleteknek van egy ilyen sajátossága . Pl. Németh László rengeteg írása is ilyen. Lenyűgöző az a szellemi teljesítmény, de alapvetően nem sok realitása van és jócskán túlnőtt saját lehetőségein és tudásán. Alapvetően irodalmi alkotásnak tekinthetők az ilyen művek, afféle utópiának, ami legjobb esetben is csak egy metafora bizonyos bajokról, bizonyos megoldásokról, de nem koherens, működő rendszerképek - ilyet meggyőződésem íróasztalon nem is lehet semmilyen nagy szellemi teljesítménnyel sem megalkotni - ezért vagyok jobboldali, nem hiszek az alapvető, nagy, mindent megoldó "rendszerváltás" elméletekben. Aki úgy akarják megoldani a dolgokat, hogy most mindent le akarnak dózerolni, azok nem megoldást hoznak, hanem rombolást. A mai társadalmak, gazdaságok komplexitása egyébént is lehetetlenné teszi a mindent magába foglaló rendszerváltásokat. Ezért lényegében nem sok értelme van azon töprengeni, hogy milyen első, második, harmadik utat kezdjünk el építeni. A legjobb az lenne, ha a saját utunkat járnánk a lehető legjobban tovább, ami sokaknak kényszerpályának tűnik, de valójában rajtunk múlik mit hozunk ki belőle. S hogy többet érjünk el, ahhoz nem kell hátat fordítani és megindulni visszafelé. Rengeteg plusz energia lenne lebontani a jelenlegi rendszereket és még egyszer annyi felépíteni valami újat. Sokszor látni, hogy egy sima kis hivatal átszervezésének költségei is horribilisek és az átalakítás után is sok idő telik el, amíg a korábbi szolgáltatási szintet biztosítani tudják újra. Akkor mi lenne a komplett állami-társadalmi-gazdasági rendszerrel? Egy rendszerváltás pedig már láthattunk és annak árát is fizetjük szerintem. Történelmi mérőszámmal mérve kb. tíz-húsz évbe került.

Persze változtatásokra ettől még szükség van. S elkerülhetetlen változások is történnek úgy is, amihez alkalmazkodni kell. De a reformok során azért alapvető, hogy nem azt kell megjavítani, ami nem romlott el, azt viszont igen, ami elromlott vagy jobban lehet csinálni. S ez általában technológiai alapú kérdés, legalábbis a technológiai változások tudják lehetővé tenni vagy ösztökélni, kikényszeríteni. Erről a legtöbb filosz saját elmélete megfelekezik s általában túl is lép rajtuk az idő elég gyorsan, ha épp nem már születésükkor értelmetlenek. Bármennyire rokonszenves ember Németh László vagy említsünk bárkit a maga korából másként gondolkodóként önmagában csak az utólagos tekintélyük mögé való megbúvás sejthető, amikor túl gyakran hivatkozunk rájuk. Ezek a szerzők maguk is inkább saját kevenc elméleteikre keresnek általában megoldást és nem a valós problémákra - azokat nem is ismerik általában. Történelmi tapasztalatok terén sokkal inkább testesítette meg az adott korban alkalmazandó optimális magyar kormánypolitikát a már említett, huszas évekbeli Bethlen sőt bizonyos értelemben hatvanas-hetvenes évekbeli Kádár - bár a párhuzam kissé hátborzongató. De az utóbbit hasonlítsuk a környező államokhoz és Rákosihoz illetve Nagy Imréhez, aki teljesen megalapozatlanul hozott kritikus döntéseket. Bár ez már biztos messzevezető történelemfilozófiai kérdés, ami az ideológiáknál is messze rosszabb. Minden esetre nehéz egyszerre hősnek és racionálisnak is lenni - csak nagyjából amennyire a forradalom és a konszolidáció is ütközik.

Régebben már megírtam valahol, talán éppen ebben a topicban. A klasszikus felosztás azon alapul, hogy egy adott politikai-ideológiai irányvonal milyen célokat és elosztási arányokat tűz ki maga elé a bővített újratermeléssel kapcsolatos folyamatban. (A jó öreg marxi tétel szerint a bővített újratermelés képlete: c+v+m, ahol c= a befektetett tőke, v = élőmunka költsége, m= többletérték, vagyis a potenciálisan elérhető profit). Fogalmazhatunk úgy is, hogy a fő kérdés a termelés eredményének a tőkével rendelkezők és nem rendelkezők közötti felosztásának aránya, hiszen a bérből élőkön kívül ott vannak az inaktív emberek is (gyerekek, munkaképtelenek, nyugdíjasok, stb.)

A baloldal (nevezzük első útnak) klasszikusan az élőmunka magasabb díjazását és a többletérték magasabb arányú állami elvonását és szociális kiadásokra fordítását (vagyis alacsonyabb tőkefelhalmozási rátát) tart kívánatosnak. A klasszikus jobboldal (nevezzük második útnak) ezzel szemben a magas profitérdekeltséget és a tőkefelhalmozást helyezi előtérbe, vagyis a tőke pártján áll.
A baloldali gazdaságpolitika legszélsőségesebb formája a részleges vagy teljes államkapitalizmus, ez gyakorlatilag a totalitárius rendszerek sajátja (nemzeti szocializmus, bolsevizmus, maoizmus, stb.).

A liberalizmus a klasszikus jobboldalhoz áll közelebb, mert a szabad piaci viszonyokat és az állami beavatkozás, újraelosztás minimálisra csökkentését preferálja, ami egyenlő azzal, hogy a tőkével rendelkezők érdekérvényesítési képessége szinte korlátok nélkül érvényesülhet, míg a tőkével nem rendelkezők ilyen képességgel alig rendelkeznek. A neoliberalizmus pedig már nem egyszerűen a nemzeti piac szabadságát és az állam szerepének csökkentését tűzi ki célul, hanem a globális tőke és piac korlátlan érvényesülését, vagyis az államokkal együtt a nemzeteket is el akarja sorvasztani.

Az egészséges politikai rendszerekben ennek a két fő irányvonalnak a folyamatos csatája teremtheti meg azt az arányt és egyensúlyt, ami a gazdaság fejlődését is biztosítja, ugyanakkor a humántőkét sem teszi tönkre.

Magyarországon tulajdonképpen egyik út sem tudott kifejlődni normális formában, mert a feudális viszonyokból egy rövid polgárosodási szakasz után rögtön a bolsevizmus viszonyai közé kerültünk, a rendszerváltás után pedig az ellenkező szélsőség, a neoliberalizmus vált uralkodóvá.

Erre céloztam, amikor azt írtam, hogy Magyarországon még első és második út sincs, nemhogy harmadik.