Az új tervezet bevezetőjében az áll, hogy bár az eredetit 65-70 százalékban támogatták az érintettek, javaslataikat figyelembe véve 20 százalékban újraírták azt, így jött létre az új koncepció, melynek a Magyar Nemzet értesülései szerint része az is, hogy a felső tagozaton is egész napos legyen az oktatás. Az így megnövekedő költségeket az óraszám növelésével fedezné a tervezet, melynek eredményeként akár 9 százalékkal is csökkenthető lenne a tanári létszám.

Hoffmann Rózsa szerint az elmúlt nyolc év oktatáspolitikájának egyik legnagyobb hibája az volt, hogy az iskolát szolgáltató intézménynek tekintette és annak nyilvánította.

Az oktatásért felelős államtitkár szerdán Kalocsán azt mondta: az iskola nem szolgáltató intézmény, hanem pedagógiai, közszolgálatot teljesítő intézmény, ahol a hivatásukat szerető, azt gyakorló és erre felkészített, erre képzett pedagógusok hivatásszerűen végzik az egyik legszebb munkát, az embernevelést.
Hoffmann Rózsa, aki a Fidesz-KDNP kalocsai polgármesterjelöltjének, Török Ferencnek a meghívására tartott fórumot az érseki székhelyen, hozzátette, hogy az iskolának vannak szolgáltatási feladatai is, mert a társadalom külső környezete változott, ezért az iskola sok mindent átvállal a családoktól a gyerekek érdekében.
Hangsúlyozta: a tudományok felismeréseire és a hazai nemes hagyományokra kell a magyar iskolarendszert felépíteni. Közlése szerint az oktatást érintő változásokat keretbe foglalják a kormányprogram kijelölt értékei.
„Olyan értékek, amelyeket józan, önmaga és a közössége javát akaró ember nem vitathat, ilyen a rend, a munka, a család, a biztonság és az egészség” – tette hozzá.
Az oktatási államtitkár az elmúlt nyolc év súlyos szakmai hibájának nevezte azt, hogy a magyar pedagógiai kultúra legnagyobb hagyományát és értékét, a nevelő pedagógiát, a normatív pedagógiát igyekeztek száműzni az iskola falai közül.
Olyan jogszabályok születtek, ahol felborult a jogoknak és a kötelességeknek a harmóniája – mondta. A pénzkivonás egyik következményének azt nevezte a pedagógus-államtitkár, hogy csökkentek a tanórán kívüli foglalkozások, „az élet dolgairól nem folyt párbeszéd tanár és diák között”.
Hoffmann Rózsa az új oktatási rendszer egyik sarkalatos pontjának az iskola nevelőmunkájának a megerősítését tartja. Utalt arra: ezek pénzbe kerülnek, de vissza kell állítani a szakköröket az iskolákban és az osztálykirándulásokra is pénzt kell biztosítani. Utalt arra az országgyűlési határozatra, mely szerint egyszer minden osztálynak el kell jutnia a határon túli magyarlakta területekre.
Az államtitkár hitvallása szerint a pedagógust meg kell a tekintélyében erősíteni, ennek visszaszerzéséhez szükség van az anyagi elismerésre is.
Hoffmann Rózsa szerint van esély arra, hogy egy olyan oktatási rendszert alkotnak, amely bírja a pedagógusok többségének a támogatását.
A Kalocsa Hotel konferenciaterme teljesen megtelt az oktatási államtitkár fórumára. Több mint háromszázan szorongtak a teremben, sok ember állva hallgatta végig a politikus csaknem másfél órás előadását."
http://www.mno.hu/portal/735294

"Hoffmann Rózsa és a bohócozás: kiforgatott szavak?

Az oktatási államtitkár szerint kiforgatták a szavait, nem a pedagógusokról beszélt, amikor az ország jelenlegi nehéz helyzetére hivatkozva azt mondta, aki "ilyen költségvetési helyzetben radikális béremelést követel, az vagy ostoba, vagy bohóc".

Idézet:

---

Hoffmann Rózsa is elment hillerrel(!) vitázni. Kihozták a sodrából és azt mondta ("aki ilyen kiürült államkincstári vagy költségvetési helyzetben radikális béremelést követel, az vagy ostoba vagy bohóc, mert egyszerűen nincs honnan")
Rögtön ballib kampány épült rá.

---

Hoffmann Rózsa sajtófőnöke béna. Nincs ember, nem tudták lecserélni a gárdát, úgyhogy szerencsétlen Hoffmann Rózsa a hiller sajtósaival dolgozik. Azok meg így dolgoznak.

Kiskondások kanász-nevelői?

"Kanász marad, akinek
a nevelője kanász"

Hol is tartunk most? Egyre több kis kanász, kondás kerül ki az általános iskolákból, no és a szakmunkás-képzőkből, s bizony jó-néhány szakközépiskolából is.
Tehát akkor mi is a helyzet, a nevelőjük kanász? Remélhetőleg még nem tartunk itt, de elszomorító és elgondolkodtató a folyamat. Lehet, hogy megfordult a fenti tétel?
Meggyőződésem szerint, a tanulók – egyszersmind a társadalmi és szülői (családi) környezet – igénytelenségéről van szó, amely valamilyen oknál fogva így alakult. (Ennek orvoslására kellene sürgősen hatékony pedagógiai, nevelési módszereket kidolgozni és alkalmazni. Ez azonban egy másik dolgozat nagy témája lehetne, akárcsak ötlet-szinten is, amelyet azután a tudományos műhelyek feldolgozhatnának, kidolgozhatnának.)
Arra kell most nagyon vigyázni, hogy az egyre nagyobb számú igénytelen kis kanász-kondás fiatal alacsony szintjéhez nehogy hozzá idomuljon egy bizonyos tanítói-tanári réteg, mondván, tehetetlenek ezekkel a fiatalokkal szemben. Ezáltal mintegy a beletörődés mellett döntve önmagával szemben is megelégszik a kanászi színvonallal. Egyúttal a kisebb ellenállás irányát választva, nem száll szembe a fiatalok igénytelenségével. ("Nekem is így lesz könnyebb!")
A sok kis kanász-kondás így "kitermeli" magának a kanász nevelőket.
Az említett társadalmi környezettel kapcsolatban sajnálatosan meg kell állapítani, hogy hangsúlyos és jelentősen befolyásoló tényezőként jelentkezik a közoktatás területén a minisztérium kétszintű érettségit bevezetni szándékozó törekvése.
Itt most csak nagyon tömören: az "alsó szintű" érettségi követelménye, szinte "kikényszeríti" a tanítókból, a tanárokból a kanász színvonalat és nosza, rajta beindulhat a kiskondás-kiskanász gyár. Kinek lesz ez jó? Senkinek! Tegyünk ellene, amíg nem késő!

A kétszintű érettségi a magyar közoktatás történetének legszégyenteljesebb „találmánya”.(M.B. te tetted ezt!) Meglepő azonban, hogy a polgári kormányzat Oktatási Minisztériuma is magáévá tette ezt az „elmeförmedvényt”. De az is meglepő: mindeddig csak hivatali-hivatalos ismertetéséről tudunk, egyetlen civil szervezet – még tanári egyesület sem – nem hallatta hangját se pro, se kontra. (A hallgatás nem biztos, hogy beleegyezést jelent! Jól tudom, a tanári társadalmat lekötötték a szintén kétesértékű minőségbiztosítási projektekkel meg a pedagógiai programok átdolgozásával az új kerettantervek beépítését illetően.)
A kétszintű érettségi témáját ismételten átgondolásra ajánlom az OM illetékeseinek és feltétlenül felül bírálatát javaslom.
Indokaim a következők: (Csak a legsúlyosabb ellenvetéseimet sorolom fel röviden, minden bizonnyal a civil és szakmai szervezeteknek is lesz hozzászólásuk.)
Minden tartalmi kifogást megelőzően bátran kijelentem, ez pedagógiai büntett, a jövő magyar ifjúsága elleni nemtelen merénylet több szempontból is: műveltségi kasztokat deklarál már 16 éves korban; az esélyegyenlőség elvét súlyosan sérti, mivel az egyetemi-főiskolai tovább-tanulást akadályozza a későn érők számára; az „alsó szintet” választók – álnokul középfokúnak nevezik – messze nem ütik meg az elvárható középfokú műveltségi színvonalat; (A szakoktatásban résztvevők is legalább egyszer életük során halljanak a magyar irodalom és a magyar történelem nagyjairól , jeles személyiségeiről, a művészetünket és történelmünket formáló szerepvállalásaikról.) a szakoktatásban pedig egyszerűen értelmezhetetlen az egyes szakmacsoportokra vonatkozó (szakmai alapozó) „alsószintű „ érettségi; stb., stb.
Nem volna szabad az érettségire vállalkozó fiataloknak felajánlani a kisebb ellenállás irányának választási lehetőségét elvi-pedagógiai szempontból sem. A szakképzés – szakképesítés megszerzése – irányát vállalók (esetleg csak átmenetileg, mert később tovább tanulnának) részére inkább engedélyezni kellene az érettségi késleltetett letételét. (A szakmai tanulmányokkal párhuzamosan.)
Mindezek igen is a fiatalok egész felnőtt életére kiható igen súlyos problémák. Beláthatatlan defektet okozna mind az egyén, mind az egész társadalom harmonikus fejlődésére vonatkozóan, ha már a középiskolákban kialakulnának az „alsó-szintű” és „felső-szintű” kasztok. (A legjobb prevenció, ha meg sem születik egy ilyen rendelkezés!)
Nézzük most a tartalmi ellenvetéseket. (Néhány szempontot elkerülhetetlenül már fentebb is érintettem.)
Volt egy rövid időszak, amikor történelemből nem kellett érettségizni, aztán 1996-97-ben megint rebesgették, hogy eltörlik a történelem érettségit.
Ekkor jött a nagy „találmánnyal” az akkori miniszter (M.B.), mely szerint szó sem lehet a történelem érettségi eltörléséről, de lesz kétszintű érettségi. Hát kérdezem tisztelettel minden felelősen gondolkodó magyar pedagógustól, hogy az „alsó-szintű” érettségit tevők esetében ez nem egyenlő az érettségi eltörlésével?
Igen is hallja végig minden középiskolás diák tanáraitól a középfokú műveltségi szintnek megfelelő tananyagot és képességének megfelelően tanulja meg azt. Majd pedig az érettségin kikerekedik a jeles, jó és közepes szint, esetleg csak az elégséges.
Természetesen fokozottan vonatkozik mindez a magyar irodalomra is, hiszen aki például az „alsó-szintű” magyar érettségit tenné majd le, azzal könnyen elhitetik egyes szomszédnépek „tudósai” tanulmányaikban, hogy a magyarok magas öngyilkossági arányszáma magában a magyar nyelvben keresendő. (No comment.)
Kompromisszumként talán kimondható lenne, hogy akkor hát magyarból, történelemből és matematikából legyen „felső-szintű” érettségi. De hiszen egy vagy két idegen nyelvből is ma már szinte általános a középfokú állami nyelvvizsga. Egyéb tantárgyból meg tényleg kevesen választanák a „felső-szintű” érettségit, csak azok, akiknek felsőfokú tovább tanulásukhoz szükséges. A többieknek meg miért ne volna megfelelő akár a közepes osztályzat. (No és aki pl. földrajzból nem akar érettségizni az a csökkent óraszámú „alsó-szintű” kerettanterv szerint tanul? A földrajz nem fontos talán magyar identitásunk vonatkozásában?)
A szakközépiskolai tanár kollégák is érthetetlennek és értelmetlennek tartaná a kétszintű érettségi bevezetését, még a szakmai ismereteket oktatók is, tudván, hogy a középfokú általános műveltség elengedhetetlen a szakmát tanulók jövő nemzedéke számára kiemelten, az abszolút „szakbarbárság” elkerülése végett. A szakmai alapozás terén pedig a szakmacsoportnak megfelelő (szakmai alapozó) érettségi esetében valóban értelmezhetetlen az „alsó-szintű” érettségi. Egy szakmát megfelelően, jól meg kell alapozni a szükséges ismeretek elsajátításával.
A középfokú közoktatásban az érettségi kérdéskörének kulcsa minden bizonnyal a középfokú műveltségi szintnek a meghatározása az egyes tantárgyak vonatkozásában. (Egyes esetekben talán tananyag csökkentés!)
Erre érdemes volna energiákat mozgósítani, ebben bizonyára szívesen részt vállalnának az elkötelezett pedagógusok széles rétegei. Ennek koordinálását fel kell, hogy vállalja az Oktatási Minisztérium, és ha 2-3 éven belül megszületik az eredmény, minden bizonnyal egyértelművé válik mindenki számára, hogy valóban nincs szükség kétszintű érettségire.
Az egységes középiskolai érettségi megvalósítása nagyban szolgálná a magyar ifjúság egészséges, demokratikus szocializációját, és a jövőjükre vonatkozóan az esélyegyenlőséget a tanulás terén, mégpedig az egész életen át tartó tanulás vonatkozásában.
Az mégiscsak értelmezhetetlen, hogy egyeseket a „nagybetűs ÉLETRE”, míg másokat a „kisbetűs életre” készítünk fel középiskolai tanulmányaik során.

Idézet:

---

Ha van valami érdemem a nemzeti ügy körül, akkor ez az, hogy a nagyvonalú takarékosság szükségessége idején áttörhetetlen gátat tudtam emelni az ellen, hogy a kicsinyes takarékosság be ne törjön a magyar művelődés kertjébe, hogy épp a legkényesebb virágokat tarolta volna le."

---