"Nem tudom, hogy jön ehhez a túlélést szolgáló politikai racionalitáshoz a másság és a rasszidentitás?"

Nézd, magam is tisztában vagyok azzal, hogy a politikai racionalitás/pragmatizmus sok mindenre képes. De mint a régi mondás tartja, a fák nem nőnek az égig. Mi más bizonyítaná ezt korunkban a legfényesebben, mint a SZU összeomlása néhány év alatt? Még a CIA sem hitte volna, hogy aknamunkája ennyire sikeres lesz, én pedig -- iskolásként -- nem is álmodtam volna ilyesmiről.

A legkomolyabban érdemes megfontolni az ún. világirodalom néhány kulcsalkotását. Az igazi klasszikusokra gondolok -- általuk, szvsz, az istenek üzennek nekünk, ha van ennek a kifejezésnek még valami értelme. Mindegy is, az biztos, hogy meg kell fontolni őket -- nem esztétikailag, hanem minden életvonatkozásban.

Tessék végiggondolni a Velencei kalmárt. Abban egy mentalitás fejeződik ki, amely magát olykor rasszidentitásba ágyazza bele, de szerintem szélesebb jelenségről van szó. Shylock mintha a legracionálisabban járna el, noha az eredeti kiinduló pont egyszerre abszurd és borzasztó: húst akar, ha nem kapja vissza a pénzét.

Idézzük fel a bírósági színt, ahol Shylock ragaszkodik a maga igazához és nincs aki megállítsa: már feni a kést és közeledik az áldozathoz. Hátborzongató ez mind az eredeti színpadon, mint a legutóbbi filmfeldolgozásban (Al Pacinoval).

Nekem pontosan ilyen érzésem volt, amikor januárban (hosszú idő után hazatérve) láttam, mi folyik idehaza. A szerencsétlen, elnyomorított magyar nép húsát készültek kivágni az eü törvénnyel. Már fenték a kést és minden készen állt -- Sólyom meg aláírta

S megtörtént a csoda, mint amilyen Balthasar felbukkanása a darabban. Ez volt a népítélet. S a húsevő hatalom pontosan úgy viselkedett és viselkedik, mint Shylock: meginog, zavarba jön, mentségeket keres kompromisszumot ajánl -- majd összeomlik.

Rasszidentitás és másság? Itt egy ATTITŰDIDENTITÁSRÓL van szó, amely soha nem tud annyira racionális lenni, hogy törtön át ezen egy gyűlöletquantum mely az egészet összeroncsolja. Fodort utálják... s egymást is, GYF-et is, amin nem lehet csodálkozni, tekintve ezeknek a lényeknek az attitűdidentitását -- másképpen elvetelmültségét. Ez dönti össze a racionalitásukat. (megjegyzem, ezt itt szemléletesen látjuk, mintegy cseppben a tengert, de ugyanez igaz mutatis mutandis globális viselkedésekre is).

A jelen helyzetben bármit tennének is, nem lehet helyreállítani a racionálista látszatot. Pszichológiailag, gazdaságilag, politológiailag egyaránt lehetetlennek látom, hogy a mai koalícia megmaradjon és jelenlegi szereplőkkel, attitűdökkel, célokkal továbbfolytatódjék. A szdsz legalitása összeomlott, ezen nem lehet újítással változtatni. Az mszp GYF-fel nem mehet tovább. Nyárra teljes összeomlást, őszre választásokat vélelmezek.

Maigret,
Columbo,
Miss Marple,
Poirot,
Kojak,
Simon Templar,
Derrick,
Sherlock Holmes
(több nem jut hirtelen eszembe)

Ha vastagon kérdőjel alatt áll az SZDSZ valamennyi tisztségviselőjének (elnök, ÜT-tagok, OT-tagok) legitimitása, honnan veszik maguknak a bátorságot újabb fontos tárgyalásokban és döntésekben való részvételre (csalások kivizsgálása, alapszabály-módosítás, állásfoglalás kibocsátása koalíciós szerződésről és személyzeti döntésekről, mint pl. Mengelica marasztalása).

Az SZDSZ-közlemény azt állítja, a küldöttgyűlés két választásának jelenléti ívei - nevezetesen az elnökválasztás és ügyvivőválasztás listái - "összekeveredhettek a bíróságra való benyújtás előtt". Ez azonban ellentmond a választás tisztaságát vizsgáló Jüttner Csaba jelentésének. Az ugyanis ezt állította: a fővárosi bíróságon egyedül az elnökválasztás második fordulójának küldöttlistái érhetőek el. "Az ügyvivők és az Országos Tanács húsz tagjának választásakor készült jelenléti ív megsemmisítésre került, így azokat a Bizottság nem tudta vizsgálni." Ez áll abban a dokumentumban, amelyet Jüttner Csaba Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnök készített, és amelyet az SZDSZ vezetése hitelesnek fogadott el, amikor a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei álküldöttek ügyét tárgyalta.

Meglehetősen nehéz elképzelni a párt magyarázatában vázolt adminisztrációs hiba konkrét lefolyását is. Ha például az ügyvivőválasztás egy vagy több íve belekeveredik az elnökválasztási jelenlétet igazoló lapok közé, akkor azon több, nem pedig 26-tal kevesebb névnek kellene szerepelnie, mint ahányan szavaztak. Márpedig nem így van.

A közlemény szerint "a Fővárosi Bíróságon elérhető küldöttlisták közül az egyik megyei lista tanúsága szerint azt nem az elnökválasztáshoz, hanem az időben később lefolytatott ügyvivő választáshoz vették fel. Míg az elnökválasztás első fordulójában 758 regisztrált küldött, a második fordulóban 749 regisztrált küldött jelent meg, addig az ügyvivő-választáson már ennél kevesebben szavaztak. A különbség oka az egyes szavazásokon való részvétel csökkenéséből adódik. Adminisztrációs hiba, hogy az elnökválasztás és ügyvivőválasztás listái összekeveredhettek a bíróságra benyújtás előtt."

A közlemény nem véletlenül használja az "egyik megyei lista szerint" kitételt. Ugyanis egyetlen egy regisztrációs ív tetején valóban szerepel egy ÜT-regisztráció felirat. Ám ez a jelzet kizárólag a Bács-Kiskun megyei küldöttek aláírását rögzítő lapon fedezhető fel. A többi ív esetében semmi nem utal arra, hogy nem az elnökválasztásra regisztrálók szignóit rögzíti.

Akárhogy is, az tény, hogy a leadott listán kevesebb ember szerepel, mint ahány szavazatot megszámoltak. Ez pedig semmiképp sem erősíti az elnökválasztásnak az álküldöttek [1] miatt amúgy is megkérdőjelezett [2] hitelességét.

Gyurcsány azt mondta megbeszélte az Szdsz-szel hogy új e.ü.minisztert jelölnek közösen.
Az Szdsz közölte hogy ővelük ugyan nem beszélt meg semmit!

Most akkor ki hazudik?

Tegnap kiderült hogy 26-al több szavazat volt az urnában, mint ahányan szavaztak.

Erre kiadtak egy közleményt arról, hogy hátizé az a jelenléti ív az nem az a jelenléti ív, hanem egy másik, az ami az ügyvivők választására vonatkozik.

Csakhogy Jüttner a jelentésében azt állítótta hogy az ügyvivők választásáról készült jelenléti ív megsemmisült, és ami a bíróságon megtalálható (a 26-al kevesebb aláírással) az az elnökválasztás jelenléti íve.
http://index.hu/politika/belfold/szdsz26magya/

Most akkor azok hazudnak akik a közleményt kiadták, vagy Jüttner hazudik?

Ez a teljes káosz elfogadhatatlan egy európai demokráciában.

Az SZDSZ szerint adminisztrációs hiba folytán, a tavaly márciusi tisztújító küldöttgyűlésen az elnökválasztás és ügyvivőválasztás listái összekeveredhettek a bíróságra való benyújtás előtt, de ez az elnökválasztást nem érinti - erről a liberális párt péntek este tájékoztatta az MTI-t.

Az Index pénteken azt közölte, hogy az SZDSZ elnökválasztó küldöttgyűlésén kevesebben regisztráltak, mint ahány szavazatot leadtak az elnökjelöltekre. Ez a közlés nem felel meg a valóságnak - áll a párt MTI-hez eljuttatott közleményében.

Mint írták, a Fővárosi Bíróságon elérhető küldöttlisták közül az egyik megyei lista tanúsága szerint azt nem az elnökválasztáshoz, hanem az időben később lefolytatott ügyvivő választáshoz vették fel. Míg az elnökválasztás első fordulójában 758 regisztrált küldött, a második fordulóban 749 regisztrált küldött jelent meg, addig az ügyvivő-választáson már ennél kevesebben szavaztak. A különbség oka az egyes szavazásokon való részvétel csökkenéséből adódik. Adminisztrációs hiba, hogy az elnökválasztás és ügyvivőválasztás listái összekeveredhettek a bíróságra benyújtás előtt.

A HELYZET AZONBAN EZ: AZ ELNÖKVÁLASZTÁSHOZ ÉS A KÜLDÖTTVÁLASZTÁSHOZ NINCS KÜLÖN REGISZTRÁLÁS. EGY ÉS UGYANAZ A REGISZTRÁLÁS. AZ MTI-NEK ADOTT MAGYARÁZKODÁS HOMÁLYOS, ZAVAROS, FÉLREVEZETŐ ÉS MAGÁVAL IS ELLENTMONDÁSBAN ÁLL, MIVEL NEM A KEVESEBB, HANEM ÉPPEN A TÖBB SZAVAZATOT KELL MEGMAGYARÁZNI.

Eddig azt gondoltam, és nem bírt meggyőzni senki az ellenkezőjéről, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége olyan párt, amelynek minden körülmények között simán van sansza átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Nem az ujjamból szoptam ezt, erre tanított a történelem. Soha nem számított, mi az állás ciklusok közben, milyen mélyre süllyed a magyarliberalizmus népszerűsége. Amikor eljött a pillanat, és négyévente az urnákhoz kellett járulni, a fővárosi-nagyvárosi értelmiség felvette pulóverét, elővette válltáskáját, ellenőrizte, fog-e a golyóstoll, ment-menetelt az urnák felé.

Hiába nézett ki úgy 1998 – na jó, csak 2002 – óta, hogy az SZDSZ mint felesleges elem távozik a közéletből, az öntudatosok gondoskodtak róla, hogy másképp legyen. Nem tudom pontosan, hogy miért.

Hiszen ezt a méreteit és bázisát tekintve aprócska pártot 1994 óta nem sok nüansz különböztette meg a nála jóval nagyobb másik baloldali formációtól, amelynek partneréül szegődött a demokratikus kártya kijátszása óta. Hasonló dolgokat mondtak. Ugyanolyan petíciókat írtak alá hetente. Egy irányba nyomták a gombokat a parlamentben.

Hajlamos vagyok azt hinni, több százezer szavazatot kaptak csupán azért, mert a demokratikus ellenzék emlőin szemüveget növesztett állampolgár mégsem húzza be az ikszet a pártbizottság lajtorjáján felkapaszkodott kommunisták neve mellé.

Legalábbis amíg nem muszáj. Az első fordulóban nem. Az első forduló elvi. A második más. Ott már szabad mérlegelni. De amíg eszméről van szó, addig a tisztességben megőszült szakállú szociológus, a demokráciaexport-rajongó könyvtáros vagy a hayekista biciklis futár simán gondolhatja, hogy egy Pető Iván jobb, mint egy Steiner Pál.

Így lett meg az a szerencsétlen öt százalék, mindig, amikor kellett. Akkor is, ha a közvélemény-kutatók nem jósoltak többet három és félnél.

De tavaly márciusban megérkezett János. Aki előbb Ferenc államférfi ajándékaként szabad demokrata miniszter lett. Máris látszott, ha valaki, János lesz az ember, aki megreformálja a magyar liberalizmust. Fiatal volt, ambiciózus, tehetségtelen. Ezt tárcavezérként hamar bebizonyította, sokat beszélt, keveset tett, de megtanulta mondatonként háromszor használni a liberális kifejezést. Csakhogy később – máig sem tudjuk, mi okból – felbosszantotta Ferencet, ezért hirtelen távoznia kellett kormányzati pozíciójából.

Hogy végre teljes erejéből pártja felemelkedésén munkálkodjék. Amelynek egy évvel azelőtt tagja sem volt. Előbb alig bírta legyőzni az elnökválasztáson Gábort, az örök vesztest, de másodjára összejött neki.

Ez egy hét híján egy évvel ezelőtt történt. Azóta viszonylag keveset hallunk János programjáról.

Jószerével annyit tudunk, hogy János van. Létezik. Egyik oldaláról a másikra fordul, él. Jön, megy, tesz, vesz, néha nyilatkozik.

Ezenkívül van Horváth Ágnes egészségügyi miniszter, akinek elmozdítását szorgalmazni nem más, mint árulás.

Aztán van Horn Gábor koalíciós államtitkár, aki szerint Ferencnek azt üzenték a választók, hogy menjen a picsába. Mit üzentek Jánosnak vajon?

És van Magyar Bálint, aki egyszer még oktatási miniszter lesz.

Milyen párt ez? Magyar Bálint miniszterjelöltségén túl mi köze van húsz évvel ezelőtti önmagához?

És vannak, voltak a csalások. A tavalyi méredzkedés idején.

Voltaképp mindegy, kinek az érdekében csaltak a Borsod-Abaúj-Zemplén vagy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek. Vagy bárki, akikről esetleg később derül ki, hogy szintén.

Csaltak, és kész. Csalni csúf dolog. Csalni a kisgazdák sem szoktak – mondjuk, nem is kellett nekik, a tekintély, az tekintély.

Ennek a felhajtásnak két aspektusa érdekes igazán. Az egyik, hogy néhány tucat liberális nagy öreg – köztük a régi elnök, az ember, aki többször egyensúlyba hozta szétzuhantságából a pártot – úgy gondolja, mindegy, milyen körülmények között tették székébe az elnököt, jobb elfelejteni, ami történt, legitimációs problémák a sztoriból nem következnek, helyes folytatni mindent rezzenéstelenül.

A másik, hogy a fodoristák tényleg bedühödtek. Máskor is vágtak már szomorú képet, lételemük a bánat, de most mérgesek valóban. Végül is: olyan sokan ábrándoznak egy új liberális pártról. Nem kérdés: egy ilyen alakulatnak akár ezer híve is lehetne. Vagy kétezer. Mit kétezer, háromezer. A határ a csillagos ég. A hósipkás csúcs.

Nem biztos, hogy ennek az egésznek következményei lesznek. Az is lehet, hogy akik felálltak, leülnek. Az is, hogy mégis lesz tisztességes tisztújítás. És az is, hogy nem jön az elkisgazdásodás.

Mert megnyugszanak a kedélyek, aztán az a két-háromszázezer válltáskás szűk két év múlva betétet cserél a golyóstollában.

De ahogy tel-múl az idő, jön napra a nap, csökken a sansz. Meggyőződéseim megbillentek: ami a fix öt százalékot illeti, meg lehet engem győzni. Arról, hogy az milyen rettenetesen sok.

Jaj, szegény János.

Másold be a népszavazás utáni kormány összest.
:-)))))))))