A Széchenyi Terv nem ajándékot juttatott az önkormányzatoknak - így Pápa sem azt kapott a döntésünk eredményeként -, hanem a lényege az volt, hogy ha adunk egyforintnyi állami támogatást, akkor legalább annyi önerőt is megmozgassunk - mondta Orbán Viktor a pápai Várkertfürdő termál- és szolgáltató részlegének pénteki avatásán.

A 60-as évek elején született az elképzelés Pápán, mely szerint a város földjében talált termálvízre alapozva fürdőt kellene építeni. Több sikertelen kísérlet után a 90-es években újra előkerült az ötlet, ami a Széchenyi Terv segítségével 2003-ban végre megvalósulhatott.
A 2 milliárd forintos fürdőberuházáshoz a Széchenyi Terv 782 millió forinttal járult hozzá, így készülhetett el Pápa minden igényt kielégítő fürdőkomplexuma, amely uszoda, strand, élmény- és termálfürdő, wellness és fitness centrum egyben.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke avatóbeszédében rámutatott: "Pápa 782 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott, s kétmilliárd forintos beruházás valósult meg" - mondta a volt miniszterelnök.
Beszédében kitért arra is, hogy a pápai beruházással 75 új munkahely is létesült.
Orbán Viktor beszédében elmondta, hogy jelenleg sajnos újból azokat az időket éljük, amikor a kormányzat pénzhiányra hivatkozva beszéli le a nagy terveik megvalósításáról az embereket. Ezzel kapcsolatban a Szövetség elnöke felidézte azt az adomát, mely szerint a paphoz egy reggel azzal állít be a boltossegéd, hogy "Atyám! Ma reggel kinyitottam a boltot és képzeld azt tapasztaltam, hogy 200 pengő hiányzik. Most mit csináljak?" Mire a pap csak annyit mondott "Tedd vissza fiam!"

Orbán Viktor leszögezte: "Azt gondolom, hogy ha fontos célokról van szó, ha jó terveink vannak, akkor nem lehet arra hivatkozni Magyarországon még most sem, hogy nincs elegendő forrás."
"Én azt tanácsolom önöknek, hogy továbbra se adják föl azt a fajta lelki készségüket, azt a fajta beállítódottságukat, amellyel képesek voltak Pápa városát olyan beruházásokkal gyarapítani, mint amilyen a mögöttünk lévő fürdő is." - zárta beszédét a Szövetség elnöke.
Az avatóbeszédek elhangzása után a történelmi egyházak képviselői megáldották az új komplexumot, majd Orbán Viktor Kovács Zoltán pápai polgármester, országgyűlési képviselő és Glattfelder Béla országgyűlési képviselő társaságában nyitotta meg ünnepélyesen a fürdőt a látogatók előtt.

***

A termálfürdő avatását megelőző sajtótájékoztatón Kovács Zoltán, Pápa polgármestere emlékeztetett arra, hogy a fürdőkomplexum uszodáját és strandfürdőjét idén augusztusban már átadták rendeltetésének.
A polgármester közölte: a most felavatott termálfürdő, szauna, étterem és más szolgáltató egységek költsége mintegy 600 millió forintot tesz ki, a teljes beruházási összegen belül.
Kovács Zoltán tájékoztatott arról is, hogy a Széchenyi Terv pályázatán nyert összeghez a város hétszázmillió forintot tett hozzá. A Várkertfürdő üzemeltetésére alakult Termálvíz-hasznosító Rt. ötszázmilliós hitelt vett fel, a Veszprém Megyei Területfejlesztési Tanács pedig 18 millió forinttal támogatta a beruházást.

A mostanra teljesen elkészült Várkertfürdő 4 hektáros területen épült fel, s a 25 méter hosszú feszített víztükrű uszoda mellett három strandi medence és élményfürdő is található. A vízfelülete 2200 négyzetméternyi.

Az uszoda és a pénteken avatott termálfürdő medencéit a 42 fokos termálforrás vizével töltik fel.
A polgármester végül elmondta, hogy a fürdő közelében lévő 30 hektáros területre négycsillagos termálszállót terveznek, amely beruházásról már több befektetővel is tárgyalnak.

A pápai program végén a volt miniszterelnök ellátogatott Sztárai Mihály és Huszár Gál pápai református prédikátorok emlékművéhez, melyet megkoszorúzott a reformáció napja alkalmából.

A Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága Széchenyi Terv Információs- és Gazdaságfejlesztési Programja keretében meghirdetett "Az információs társadalom megvalósításában közreműködő közművelődésikönyvtárak támogatása" című, SZT-IS-2 kódszámú pályázat nyertesei (6 o9ldalon !!)
http://www.ihm.gov.hu/tarsadalom/palyazatok/ikb/konyvtarnyertes.pdf

A Deák-kúria felújítását célzó törekvésekről nemegyszer hallhattunk az elmúlt években. Az 1997-ben megalakult Deák Ferenc Kúria Közalapítvány rengeteg célt tűzött ki maga elé, ám anyagi lehetőségek híján jelentős előrelépésről ez időszakban sem beszélhettünk. Boros Imre miniszter 1999-ben történt alapítványi elnökké választása, úgy tűnik, jó választás volt. Még ebben az évben a rendelkezésre álló 30 millió forintból az épület állagmegóvására fordítottak figyelmet: a tetőt felújították, 2000-ben pedig az épület szigetelésére találtak végleges megoldást. A felújítás folytatását remélve, tavaly a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumhoz illetve a Gazdasági Minisztériumhoz is nyújtott be Széchenyi-terv pályázatot az alapítvány. A napokban kiderült: érdemes volt. Mindkét pályázat jól szerepelt, összesen 100 millió forintot sikerült ily módon e nemes célra elnyerni.
Ez az anyagi háttér elegendő lesz a kúria külső-belső teljes felújítására, így 2003-ban, Deák Ferenc születésének 200 éves évfordulóját már méltó módon ünnepelhetik meg.

Az alapítvány segítséget kér az egykori berendezési tárgyak felkutatásában, ugyanis helytörténeti kiállítást, valamint jogtörténeti múzeumot kívánnak létrehozni.

"Az eddigi munkánkkal kiérdemelt bőségért - a gazdaság irányítóinak akaratából - most majd négy szűk esztendővel kell vezekelnünk" - figyelmeztetett Orbán Viktor a sajtószabadság védelmében rendezett Szabadság téri tüntetésen.

Budapest, 2002. augusztus 30.

Az emberiség egyötöde számára a szomjúság mindennapi élmény. Az emberiség kétharmadának nem jut tiszta víz. A világban minden tizenötödik másodpercben meghal egy gyermek olyan betegség következtében, amelytől a tiszta víz megkímélte volna.

Jó estét kívánok, kedves Barátaim!

Aki sohasem látott egy pohár tiszta vizet, abban legfeljebb homályos vágy él, valami nehezen elképzelhető elérhető és elérhetetlen iránt. De mit érez az, aki kemény munkával víztisztítót épített, s mire a munkával készen lett, és végre tiszta vizet öntött a pohárba, rögtön ki is ütik a kezéből?

Kedves Barátaim!

Ebből is látható, hogy bár az emberiség boldogabb harmadához tartozunk, ez nem ment meg bennünk attól, hogy kutyául érezzük magunkat. Nem kell félnünk a szomjhaláltól, nem kell rettegnünk a rossz víz okozta betegségektől, mégis gyötörhet bennünket a szomjúságérzet.

Szomjazhatunk arra, hogy tiszteljék emberi méltóságunkat, elidegeníthetetlen jogainkat.
Szomjazhatunk arra, hogy a velünk vitázók, ne a gumibot nyelvén fogalmazzák meg ellenvéleményüket, ne betört és véres fejekkel tegyenek pontot a párbeszéd végére.
Szomjazhatunk arra, hogy ne a kormányváltáskor sebtében kihozott, a nemzeti érzelmű embereket nyíltan megfenyegető köztörvényes bűnözők legyenek a televíziók ünnepelt sztárjai.
Szomjazhatunk arra, hogy elmondhassuk a véleményünket, hogy meghallgassák a véleményünket, hogy figyelembe vegyék, amit mi szeretnénk.
Szomjazhatunk arra, hogy ismét tiszta beszédben, őszinte szavakban, igaz gondolatokban lehessen részünk, arra, hogy a valóság tényeit megismerhessük, őszintén beszéljenek velünk, hogy ne fedjék el álságos díszletekkel azt, ami körülöttünk történik. Ne fedjék el a jövőt, amely ránk vár.

Kedves Barátaim!

Van úgy, hogy a dolgokat akkor tudjuk igazán megbecsülni, amikor éppen elveszítjük őket; dolgok, melyekhez hozzászoktunk, és így nem létezésük tűnik értéknek, hanem a hiányuk fájdalmas.
Így okoz sok-sok embernek fájdalmat a Széchenyi Terv megfojtása, a gazdahitelek felszámolása, a nemzet határokon átívelő egyesítésének lefékezése, a nemzeti öntudatunk és büszkeségünk letörésére tett kísérletek.
Így okoznak fájdalmat a történelmi egyházainkat visszaszorító törekvések.
Így okoz fájdalmat, hogy a magyarok már megint nem lehetnek fővállalkozók a saját hazájukban.
Így okoz sokszázezer embernek fájdalmat az egyetlen polgári, nemzeti napilap, a Magyar Nemzet üldözése, a Sajtóklub betiltása, a Magyar Rádió elleni meg-megújuló támadások, a közszolgálati televízió polgári értékeket közvetítő műsorainak kormányzati szócsővé alakítása.

Hiányzik az, amit elvesznek, és hiányzik az is, amit megígértek, de nem adták oda.
Hiányzik, hogy a béremelések az egészségügyben nem a fizetések teljességére vonatkoznak.
Hiányzik a beígért hűségjutalom.
Hiányzik, hogy a minimálbért mégsem kapják meg teljes egészében azok, akiket illet.
Sokaknak hiányzik a megígért ingyenes tankönyv.
Hiányzik, hogy a pedagógus-béremelésből kivették a hitoktató tanárokat.

Kedves Barátaim!

A hiányok egyre hosszabb láncolata keserűséggel tölt el bennünket. Ebben a most készülő, új szocializmusban nem a boltok piacáról hiányzik az áru. Nem az hiányzik, ami megvehető, hanem az, ami nem vehető meg, mert nem ára, hanem értéke van. Kormányváltástól függetlenül továbbra is igaz, hogy életünk több mint a létfenntartásért folytatott puszta küzdelem. Továbbra is igaz, hogy ami többé teszi, attól szép: a család, a gyermekek, az emberi méltóságunk, a hitünk, és a szabadságunk.

Ma azt érezzük, hogy a kormányváltás utáni világban ezek az értékek egyre hátrább szorulnak a közélet világába, elporladnak, köddé válnak, hiánnyá silányulnak. Eddigi tapasztalataink megerősítik azt a régi gondolatunkat, hogy lényegében csak kétfajta világ létezik: az, amelyik a bennünk élő jóra épít, és a másik, amely a rosszra való hajlamainkra alapoz.

Az elmúlt négy évben a legnagyobb öröm talán éppen az volt, hogy láthattuk, miként nyílnak ki és fordulnak egymás felé az emberek. Láthattuk, hogyan becsülik meg egyre inkább egymás munkáját, eredményeit, s hogyan tanulhatunk meg örülni egymás sikereinek.
Láthattuk, hogy nőttön- nő azok száma, akik akkor érzik sikeresnek magukat, ha a körülöttük élők élete is sikeres.
Láthattuk, hogyan lettünk - igaz, kemény küzdelem árán - úrrá napról- napra a szocializmusból magunkkal hozott, jobb sorsra érdemes erőinket megbénító irigységen. Irigység, mint Önök is tudják, természetesen mindig, minden korban, minden emberben létezett. De csak egyetlen olyan rendszert jegyzett fel a történetírás, amelynek mozgatóereje az irigység volt. A szocializmus volt az egyetlen olyan rendszer, amely nem arra törekedett, hogy az emberek szorgalmuk, a munkájuk, tenni akarásuk, családjuk iránti szeretetük ereje révén gyarapodhassanak és boldogulhassanak, hanem arra törekedett, hogy az igyekvőket gáncsolják, a sikereseket földre rántsák, a kiemelkedőket kiszorítsák.

A Széchenyi Terv megfojtása, a gazdahitel fölszámolása, a magyar vállalkozók háttérbe szorítása mind azt jelzik, hogy véget ért a polgári Magyarország "teremts magad" világa. A "teremtsd magad" világa az, amikor az állam hivatása az lehetett, hogy segítse az embereket abban, hogy felépíthessék a saját világukat. Kezdjük már érteni, hogy a most épülő szocializmus a régről ismert "tőlünk kaptad" világa. Olyan világ, ahol jó esetben ajándék érkezik, a mindenkit megillető jogos juss helyett, és ahogyan az már lenni szokott: az ajándéknak ára van. Az ár nem más, mint a szabadság. Mert a szabadság nem az, amit adnak, hanem az, amit nem vehetnek el.

Tizenkét év alatt felnőtt egy új polgári és nemzeti értékrend, amely helyet követel magának. Tartós, erős, mélyen kötelező, melynek hívei évről-évre szaporodnak. Nem akarunk semmi többet, csak azt, ami jár, ami a jussunk. A magyar gazdaság erőteljes, forgalmas, széles utakon, felüljárókon halad. A média világában pedig mintha egy középkori városnegyed egyirányú utcáiba lennénk beszorítva. Valóban így kezdődne a XXl. század? Valóban csak egy irányba szabad közlekedni?

Mi nem vitattuk el azoknak a jogát, akik ezt az új szeleknek hódoló, szocialista televíziót nézik szívesebben. Legyen ez az ő közszolgálati televíziójuk. De azoknak a millióknak is joguk van az ő szívükből beszélő, az ő lelkükhöz szóló közszolgálati televízióra, akiknek a képviseletére itt ma megjelentünk. Éppen ezért olyan médiatörvényre van szükség, amely ezeknek az igényeknek maradéktalanul eleget tesz. A mai törvény nem ilyen. Olyan törvényre van szükség, amely két, egyenrangú csatornára osztja a Magyar Televíziót. Már nem elég, hogy csak egy szocialista legyen. Szükség van egy polgári és nemzeti értékek alapján állóra is.

Az Országgyűlésben vitézkedő pártjainktól azt kérjük, hogy a szükséges törvénymódosítást előkészítsék, és a Tisztelt Ház elé terjesszék. Nekünk és Önöknek, kedves barátaink, az lesz a dolgunk, hogy ha ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlésben nem fogadják el, akkor egy tavaszig megszervezhető és megszervezendő népszavazással jussunk hozzá ahhoz, ami a polgári és nemzeti gondolkodású milliókat megilleti.

Kedves Barátaim!

Ma is megtapasztalhattuk, milyen sokan vagyunk, milyen erősek vagyunk. Akár arra is gondolhatnánk, hogy egyszerűen felemeljük ezt az épületet itt a hátunk mögött, de nem adunk ki ilyen jelszót. Mert nem szeretjük a lökdösődést, és nem vagyunk úgy öltözve. Vannak közös értékeink és van közös múltunk. De erőnk igazi forrását a közös cél jelenti. Mert a cél erőt ad és rendet teremt, éppúgy, mint az iskolában hajdanán, amikor mágnest tettünk a fémreszelékkel teli papírlap alá.

Mi továbbra is olyan hazában akarunk élni, amelyet bátor és szabad emberek építenek a maguk számára, a saját szájuk íze szerint. Olyan hazában, ahol békesség uralkodik, ahol gyarapodnak a családok, az emberek belső harmóniában és szabadságban élhetnek. A cél erőt ad és rendet teremthet: ha van célunk, akkor tudjuk, milyen úton kell haladnunk. Tudjuk, ha beborul az ég, a csillagok akkor is világítanak a felhők felett. Ha ezt tudjuk, soha sem tévedünk el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Az áprilisi választások eredménye nem térít el bennünket a célunktól. Ugyanazon az úton fogunk járni, még ha lassabbra is kell fognunk a lépéseinket. Október 20-án újra választások lesznek. Éppoly jelentősek, mint az országgyűlési választások. A tét nagy, az erőpróba komoly.

Ha azt akarjuk, hogy a nemzet ismét magára találjon, hogy a családok az ország minden településén megbecsülésben élhessenek, hogy a tehetséges, és szorgalmas fiatalok a legkisebb faluban is megkapják a tanulás lehetőségét, hogy a magyar vállalkozók itthon munkához juthassanak és kenyeret adhassanak az embereknek, ha azt akarjuk, hogy szüleink, nagyszüleink nemzedékének mindenhol tisztességes és emberséges bánásmódban legyen része, ha véget akarunk vetni a polgári értékek mellett elkötelezett, nemzeti érzelmű, becsületes emberek elbocsátásának, ellehetetlenítésének, lejáratásának és üldözésének, ha véget akarunk vetni az országot elborító hazugság-hullámnak, akkor ideje félre tenni az áprilisi választások feletti keserűséget!

De ha félretesszük a kesergést, mit is kell tennünk hát, kedves barátaim? Először is egyre világosabb, hogy apad annak jelentősége, hogy a polgári oldalhoz tartozók közül ki melyik párttal rokonszenvezik, mert most nem pártokban, hanem nagyobb egységben, tágasabb összefüggésben, szélesebb ölelésben kell gondolkodnunk. Tudjuk, hogy az önkormányzati választások egy fordulósak. Nincs mód arra, hogy erőinket - mint áprilisban - csak a második fordulóra egyesítsük. Egy a tábor, egy a zászló!

Másodszor is, fejezzük be a kicsit hosszúra nyúlt és ma már sehova sem vezető önostorozást! Ami elmúlt, elmúlt. Vége. Új küzdelmek várnak mindannyiunkra. Ha győzni akarunk, csak úgy tudunk, ha érezzük az erőnket, ha mindannyian hisszük, hogy sikerülni fog. A keleti népek úgy tartják, hogy a tigrist először gondolatban kell elejteni, a többi puszta formalitás.
Harmadszor: a ránk nehezedő nyomás ellenére ki kell tartanunk a meggyőződésünk mellett!
Negyedszer: tudnunk kell, hogy erről meg kell győznünk másokat is. De hogyan is kell meggyőznünk a többieket? Mondjuk el, hogy igaz ugyan, hogy a kormány ígéreteinek egy részét betartotta. Megemelte a béreket és a nyugdíjakat, de azt már senki sem gondolhatja komolyan, hogy az erre valót a kormányváltás utáni ötven nap alatt termelte mg a magyar gazdaság! Az igazság az, hogy a bér- és nyugdíjemelésekre valót az elmúlt évek közös erőfeszítései teremtették elő. Tudnunk kell hát, hogy igazunk van és erről meg kell győznünk másokat. Miről is? Arról, hogy mi azért dolgoztunk, hogy 15 éven belül egy magyar ember életminősége elérhesse európai társaiét. Ezért indítottuk el a Széchenyi Tervet, az út-, vasút- és hídépítéseket, a milliárdos idegenforgalmi, szálloda- és fürdőfejlesztéseket és az otthonteremtés programját. Ma már az új kormány még nyomasztó médiafölényével sem tudja titokban tartani, hogy a polgári kormány által megindított nagy ívű fejlesztések korszakának véget vet. Visszaesés, átütemezés, lassítás, megszüntetés. Tudnunk kell hát, hogy igazunk van, és erről meg kell győznünk másokat is.

Kedves Barátaim!

Mi tette lehetővé azokat a régen várt fejlesztéseket, amelyeket az elmúlt négy évben megindíthattunk? Egy eredményes és sikerekben bővelkedő gazdaságpolitika: a magyar modell. Az a gondolkodásmód, amely túl mert lépni a tankönyvek - kőbe vésettnek hitt - tételein, és amely mindannyiunk számára lehetővé tette, hogy a magunk útján, a magyar úton járva jó erőben jutva juthassunk el az Európai Unió tagjai közé. Az új szocializmus építői úgy tesznek, mintha ezen az úton mennének tovább. Igaz, az irányjelző nem villog. De jól látható, hogy a kormány erőteljesen balra húz. Ez az oka, hogy az első kerék már az árokban kacsázik, és úgy tűnik, ezt a sorsot a hátsó sem kerülheti el. Csak néhány, alig észrevehető kormánymozdulat még, és örülhetünk, ha nem borulunk az árokba mindenestül.

Az, hogy a gazdaság rossz irányba halad, a mai naptól nyílt titok. Több lap is címoldalán hozta a hírt, hogy 2002 az utolsó lesz a magyar mércével mért bőség éveinek sorában. Jövőre - írják - az új szocialista jövő építői már nem kívánják emelni a béreket. Az azt követő három évben pedig már az inflációt sem követik a keresetek. Az eddigi munkánkkal kiérdemelt bőségért - a gazdaság irányítóinak akaratából - most majd négy szűk esztendővel kell vezekelnünk.

Kedves Barátaim!

Tájékoztató az államháztartás területén működő különböző, kiemelt pályázati rendszerek működésének, az államháztartáson kívüli szervezetek részére 2001. évben és 2002 első félévében nyújtott támogatások ellenőrzésének tárgyában végzett vizsgálat keretében a Széchenyi Terv pályázati rendszerében megítélt, illetve nyújtott támogatások szabályossági ellenőrzéséről – címet viseli a Kehi legújabb tanulmánya. A tisztánlátás érdekében, teljes egészében, közreadjuk.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal 2002-ben a Széchenyi Terv (SZT) pályázati rendszerének rendszervizsgálata során megállapította, hogy a Gazdasági Minisztérium által a Terv keretében működtetett programokat finanszírozó célelőirányzatok pályázati rendszere és pályázatkezelése a költségvetési források szabályszerű és hatékony felhasználását illetően magas kockázatú, mivel:
· - nagy összegeket vissza nem térítendő támogatásként nyújtottak,
· - egyes pályázók többször is nyerhettek támogatást,
· - rendkívül összetett, bonyolult szervezeti keretek között, késedelmes szabályozás mellett és a személyi és a tárgyi feltételeket csak utólagosan megteremtetve bonyolították.

E magas kockázat miatt 85 pályázat vizsgálatára került sor, amelyet 55 pályázó adott be. Ez a pályázatok 0,5 %-át jelentette és az odaítélt összes támogatás 15,4 %-át, 23, 7milliárd Ft-ot érintett.

Az ellenőrzés összességében a vizsgált pályázatok 28,2 %-ára, a pályázó társaságok 34,5 %-ára és 11.528 milliárd Ft támogatás módosítására, esetenként megszüntetésére tett javaslatot A javaslatok a vizsgálatba vont, odaítélt támogatások összegének 52,6 %-t érintette.

A három pályázatnál a szerződéses kötelezettségek megsértését, egyértelműen a szerződés felbontását és a támogatás teljes visszavonását javasolta az ellenőrzés. A visszavonandó támogatás összege mintegy 1,3 milliárd Ft.

Az egyedi intézkedési javaslatok összesen tizenhét támogatást elnyert pályázó 22 pályázatára vonatkoztak és 10,5 milliárd Ft érintettek.

A vizsgálat megállapította, hogy:
· - A Széchenyi Terv rendszervizsgálat alapján levont következtetéseket, a felvetetett problémákat, veszélyeket a konkrét támogatásokról lefolytatott szabályossági vizsgálatok megállapításai alátámasztották.
· - A "nagyszabású" projektek megvalósításához támogatást nyert egyes vállalkozásoknál közvetlen, vagy közvetett módon tulajdonosi változások történtek, többnyire külföldi bejegyzésű tulajdonba kerültek.
· - A támogatás közvetlenül és jelentős nagyságú tőke juttatásával a magánszemélyek, magánvállalkozások vagyongyarapodását segítette elő úgy, hogy a teljes projekt megvalósításához elegendő forrás ténylegesen nem minden esetben volt biztosított.
· - A pályázatkezelés folyamatai, beleértve a döntéseket is, rendkívül elhúzódtak. Egzakt értékelési szempontrendszer és a felhasználható keret egyértelmű meghatározásának a hiányában - a pályázat elbírálási gyakorlatából adódóan is - a megítélt támogatások hatékonysága még jelenleg is kétséges, kevés a befejezett projekt, így a megtérülés kockázata továbbra is jelentős.
· - Nem szabályozták megfelelően a pályáztatási rendszerben a támogatási szerződés módosításának menetét, az előleg igénylésével, kezelésével, elszámolásával kapcsolatos folyamatot, valamint a követeléskezelés jogkörét, módját, felelősségét sem. Ugyanakkor a pályázatok több mint felénél - sok esetben többször is - módosították a szerződést és jelentős összegű előleg kifizetésére is sor került.
· - A vizsgálat szinte minden pályázatnál feltárt eljárási szabálytalanságot, sőt a pályázatok több mint felénél intézkedést is igénylő szabálytalan eljárást is tapasztalt az ellenőrzés.

Felmerült a fegyelmi felelősség vizsgálata a kiemelten súlyos eljárási szabályok megsértése miatt, nevezetesen hogy
· - szerződéskötések történtek hatósági engedélyek hiányában,
· - az önkormányzati tulajdonon megvalósuló beruházásnál a tulajdonosi hozzájárulás nélkül kötötték meg a szerződés,
· - saját erő igazolására elfogadták az államháztartás rendszertől kapott (megítélt) visszatérítendő támogatást, s így jogszerűtlen szerződéskötés történt,
· - előleg kiutalásra jogosultság és szükségesség vizsgálata nélkül került sor, · az előleg elszámolási kötelezettség megszegésénél nem történt meg a szerződések felbontása,
· - önkormányzati tulajdonrésszel rendelkező pályázók részére is folyósítottak előleget.

***
Futószallagon, mondhatni menetrendszerűen gyártja a Keller-üzemnek becézet Kehi a jelentéseket. E jelentések fölöttébb hasonlatosak az ötvenes évek bírósági gyakorlatához, midőn a vizsgálat megrendelésekor, mellékletként, az ítéleteket is borítékolták.

Ezuttal a Széchenyi Terv volt soron. Most sem okozott csalódást. A jelentés még véletlenül sem tartalmaz, egyetlen árva „elismerő mondatot. Az ítélet ezúttal is előre megszületett. Konklúziója: minden rossz volt, úgy ahogy volt, velejéig bűnös az Orbán-kormány, s tán még Széchenyi is, mert a nevét adta hozzá.

Innentől kezdve nincs értelme érvelni, tényeket fölsorakoztatni, a jelentés valóság és igazságtartalmát érdemben kétségbe vonni, összevetni, elemezni.

Keller úr elégedett lehet: jól végzi dolgát a Kehi. November 7-én méltán terjeszthetik elő az élüzem címre. - Megszolgálták.

(gondola – Jákysz)
Élüzem lesz a Kehi? - gondola kommentár

Jelentés a Széchenyi Tervről. Konklúziója: minden rossz volt, úgy ahogy volt, velejéig bűnös az Orbán-kormány, s tán még Széchenyi is, mert a nevét adta hozzá.

Tájékoztató az államháztartás területén működő különböző, kiemelt pályázati rendszerek működésének, az államháztartáson kívüli szervezetek részére 2001. évben és 2002 első félévében nyújtott támogatások ellenőrzésének tárgyában végzett vizsgálat keretében a Széchenyi Terv pályázati rendszerében megítélt, illetve nyújtott támogatások szabályossági ellenőrzéséről – címet viseli a Kehi legújabb tanulmánya. A tisztánlátás érdekében, teljes egészében, közreadjuk.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal 2002-ben a Széchenyi Terv (SZT) pályázati rendszerének rendszervizsgálata során megállapította, hogy a Gazdasági Minisztérium által a Terv keretében működtetett programokat finanszírozó célelőirányzatok pályázati rendszere és pályázatkezelése a költségvetési források szabályszerű és hatékony felhasználását illetően magas kockázatú, mivel:
· - nagy összegeket vissza nem térítendő támogatásként nyújtottak,
· - egyes pályázók többször is nyerhettek támogatást,
· - rendkívül összetett, bonyolult szervezeti keretek között, késedelmes szabályozás mellett és a személyi és a tárgyi feltételeket csak utólagosan megteremtetve bonyolították.

E magas kockázat miatt 85 pályázat vizsgálatára került sor, amelyet 55 pályázó adott be. Ez a pályázatok 0,5 %-át jelentette és az odaítélt összes támogatás 15,4 %-át, 23, 7milliárd Ft-ot érintett.

Az ellenőrzés összességében a vizsgált pályázatok 28,2 %-ára, a pályázó társaságok 34,5 %-ára és 11.528 milliárd Ft támogatás módosítására, esetenként megszüntetésére tett javaslatot A javaslatok a vizsgálatba vont, odaítélt támogatások összegének 52,6 %-t érintette.

A három pályázatnál a szerződéses kötelezettségek megsértését, egyértelműen a szerződés felbontását és a támogatás teljes visszavonását javasolta az ellenőrzés. A visszavonandó támogatás összege mintegy 1,3 milliárd Ft.

Az egyedi intézkedési javaslatok összesen tizenhét támogatást elnyert pályázó 22 pályázatára vonatkoztak és 10,5 milliárd Ft érintettek.

A vizsgálat megállapította, hogy:
· - A Széchenyi Terv rendszervizsgálat alapján levont következtetéseket, a felvetetett problémákat, veszélyeket a konkrét támogatásokról lefolytatott szabályossági vizsgálatok megállapításai alátámasztották.
· - A "nagyszabású" projektek megvalósításához támogatást nyert egyes vállalkozásoknál közvetlen, vagy közvetett módon tulajdonosi változások történtek, többnyire külföldi bejegyzésű tulajdonba kerültek.
· - A támogatás közvetlenül és jelentős nagyságú tőke juttatásával a magánszemélyek, magánvállalkozások vagyongyarapodását segítette elő úgy, hogy a teljes projekt megvalósításához elegendő forrás ténylegesen nem minden esetben volt biztosított.
· - A pályázatkezelés folyamatai, beleértve a döntéseket is, rendkívül elhúzódtak. Egzakt értékelési szempontrendszer és a felhasználható keret egyértelmű meghatározásának a hiányában - a pályázat elbírálási gyakorlatából adódóan is - a megítélt támogatások hatékonysága még jelenleg is kétséges, kevés a befejezett projekt, így a megtérülés kockázata továbbra is jelentős.
· - Nem szabályozták megfelelően a pályáztatási rendszerben a támogatási szerződés módosításának menetét, az előleg igénylésével, kezelésével, elszámolásával kapcsolatos folyamatot, valamint a követeléskezelés jogkörét, módját, felelősségét sem. Ugyanakkor a pályázatok több mint felénél - sok esetben többször is - módosították a szerződést és jelentős összegű előleg kifizetésére is sor került.
· - A vizsgálat szinte minden pályázatnál feltárt eljárási szabálytalanságot, sőt a pályázatok több mint felénél intézkedést is igénylő szabálytalan eljárást is tapasztalt az ellenőrzés.

Felmerült a fegyelmi felelősség vizsgálata a kiemelten súlyos eljárási szabályok megsértése miatt, nevezetesen hogy
· - szerződéskötések történtek hatósági engedélyek hiányában,
· - az önkormányzati tulajdonon megvalósuló beruházásnál a tulajdonosi hozzájárulás nélkül kötötték meg a szerződés,
· - saját erő igazolására elfogadták az államháztartás rendszertől kapott (megítélt) visszatérítendő támogatást, s így jogszerűtlen szerződéskötés történt,
· - előleg kiutalásra jogosultság és szükségesség vizsgálata nélkül került sor, · az előleg elszámolási kötelezettség megszegésénél nem történt meg a szerződések felbontása,
· - önkormányzati tulajdonrésszel rendelkező pályázók részére is folyósítottak előleget.

***
Futószallagon, mondhatni menetrendszerűen gyártja a Keller-üzemnek becézet Kehi a jelentéseket. E jelentések fölöttébb hasonlatosak az ötvenes évek bírósági gyakorlatához, midőn a vizsgálat megrendelésekor, mellékletként, az ítéleteket is borítékolták.

Ezuttal a Széchenyi Terv volt soron. Most sem okozott csalódást. A jelentés még véletlenül sem tartalmaz, egyetlen árva „elismerő mondatot. Az ítélet ezúttal is előre megszületett. Konklúziója: minden rossz volt, úgy ahogy volt, velejéig bűnös az Orbán-kormány, s tán még Széchenyi is, mert a nevét adta hozzá.

Innentől kezdve nincs értelme érvelni, tényeket fölsorakoztatni, a jelentés valóság és igazságtartalmát érdemben kétségbe vonni, összevetni, elemezni.

Keller úr elégedett lehet: jól végzi dolgát a Kehi. November 7-én méltán terjeszthetik elő az élüzem címre. - Megszolgálták.

(gondola – Jákysz)

Élüzem lesz a Kehi? - gondola kommentár

Jelentés a Széchenyi Tervről. Konklúziója: minden rossz volt, úgy ahogy volt, velejéig bűnös az Orbán-kormány, s tán még Széchenyi is, mert a nevét adta hozzá.

Tájékoztató az államháztartás területén működő különböző, kiemelt pályázati rendszerek működésének, az államháztartáson kívüli szervezetek részére 2001. évben és 2002 első félévében nyújtott támogatások ellenőrzésének tárgyában végzett vizsgálat keretében a Széchenyi Terv pályázati rendszerében megítélt, illetve nyújtott támogatások szabályossági ellenőrzéséről – címet viseli a Kehi legújabb tanulmánya. A tisztánlátás érdekében, teljes egészében, közreadjuk.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal 2002-ben a Széchenyi Terv (SZT) pályázati rendszerének rendszervizsgálata során megállapította, hogy a Gazdasági Minisztérium által a Terv keretében működtetett programokat finanszírozó célelőirányzatok pályázati rendszere és pályázatkezelése a költségvetési források szabályszerű és hatékony felhasználását illetően magas kockázatú, mivel:
· - nagy összegeket vissza nem térítendő támogatásként nyújtottak,
· - egyes pályázók többször is nyerhettek támogatást,
· - rendkívül összetett, bonyolult szervezeti keretek között, késedelmes szabályozás mellett és a személyi és a tárgyi feltételeket csak utólagosan megteremtetve bonyolították.

E magas kockázat miatt 85 pályázat vizsgálatára került sor, amelyet 55 pályázó adott be. Ez a pályázatok 0,5 %-át jelentette és az odaítélt összes támogatás 15,4 %-át, 23, 7milliárd Ft-ot érintett.

Az ellenőrzés összességében a vizsgált pályázatok 28,2 %-ára, a pályázó társaságok 34,5 %-ára és 11.528 milliárd Ft támogatás módosítására, esetenként megszüntetésére tett javaslatot A javaslatok a vizsgálatba vont, odaítélt támogatások összegének 52,6 %-t érintette.

A három pályázatnál a szerződéses kötelezettségek megsértését, egyértelműen a szerződés felbontását és a támogatás teljes visszavonását javasolta az ellenőrzés. A visszavonandó támogatás összege mintegy 1,3 milliárd Ft.

Az egyedi intézkedési javaslatok összesen tizenhét támogatást elnyert pályázó 22 pályázatára vonatkoztak és 10,5 milliárd Ft érintettek.

A vizsgálat megállapította, hogy:
· - A Széchenyi Terv rendszervizsgálat alapján levont következtetéseket, a felvetetett problémákat, veszélyeket a konkrét támogatásokról lefolytatott szabályossági vizsgálatok megállapításai alátámasztották.
· - A "nagyszabású" projektek megvalósításához támogatást nyert egyes vállalkozásoknál közvetlen, vagy közvetett módon tulajdonosi változások történtek, többnyire külföldi bejegyzésű tulajdonba kerültek.
· - A támogatás közvetlenül és jelentős nagyságú tőke juttatásával a magánszemélyek, magánvállalkozások vagyongyarapodását segítette elő úgy, hogy a teljes projekt megvalósításához elegendő forrás ténylegesen nem minden esetben volt biztosított.
· - A pályázatkezelés folyamatai, beleértve a döntéseket is, rendkívül elhúzódtak. Egzakt értékelési szempontrendszer és a felhasználható keret egyértelmű meghatározásának a hiányában - a pályázat elbírálási gyakorlatából adódóan is - a megítélt támogatások hatékonysága még jelenleg is kétséges, kevés a befejezett projekt, így a megtérülés kockázata továbbra is jelentős.
· - Nem szabályozták megfelelően a pályáztatási rendszerben a támogatási szerződés módosításának menetét, az előleg igénylésével, kezelésével, elszámolásával kapcsolatos folyamatot, valamint a követeléskezelés jogkörét, módját, felelősségét sem. Ugyanakkor a pályázatok több mint felénél - sok esetben többször is - módosították a szerződést és jelentős összegű előleg kifizetésére is sor került.
· - A vizsgálat szinte minden pályázatnál feltárt eljárási szabálytalanságot, sőt a pályázatok több mint felénél intézkedést is igénylő szabálytalan eljárást is tapasztalt az ellenőrzés.

Felmerült a fegyelmi felelősség vizsgálata a kiemelten súlyos eljárási szabályok megsértése miatt, nevezetesen hogy
· - szerződéskötések történtek hatósági engedélyek hiányában,
· - az önkormányzati tulajdonon megvalósuló beruházásnál a tulajdonosi hozzájárulás nélkül kötötték meg a szerződés,
· - saját erő igazolására elfogadták az államháztartás rendszertől kapott (megítélt) visszatérítendő támogatást, s így jogszerűtlen szerződéskötés történt,
· - előleg kiutalásra jogosultság és szükségesség vizsgálata nélkül került sor, · az előleg elszámolási kötelezettség megszegésénél nem történt meg a szerződések felbontása,
· - önkormányzati tulajdonrésszel rendelkező pályázók részére is folyósítottak előleget.

***
Futószallagon, mondhatni menetrendszerűen gyártja a Keller-üzemnek becézet Kehi a jelentéseket. E jelentések fölöttébb hasonlatosak az ötvenes évek bírósági gyakorlatához, midőn a vizsgálat megrendelésekor, mellékletként, az ítéleteket is borítékolták.

Ezuttal a Széchenyi Terv volt soron. Most sem okozott csalódást. A jelentés még véletlenül sem tartalmaz, egyetlen árva „elismerő mondatot. Az ítélet ezúttal is előre megszületett. Konklúziója: minden rossz volt, úgy ahogy volt, velejéig bűnös az Orbán-kormány, s tán még Széchenyi is, mert a nevét adta hozzá.

Innentől kezdve nincs értelme érvelni, tényeket fölsorakoztatni, a jelentés valóság és igazságtartalmát érdemben kétségbe vonni, összevetni, elemezni.

Keller úr elégedett lehet: jól végzi dolgát a Kehi. November 7-én méltán terjeszthetik elő az élüzem címre. - Megszolgálták.

MTI
Magyarország a gyógy- és termálvízkincs vonatkozásában nagyhatalomnak számít, ezt a kincset hasznosítanunk kell a kül- és belföldi turisták számára – mondta Székely György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára, szerdán Tótkomlóson a megújult Rózsa fürdő átadásán.

Az elmúlt években megindult fürdőfejlesztések kapcsán hangsúlyozta: egy-egy fürdő csak akkor válhat gazdaságossá, ha uniós színvonalú szolgáltatásokat kínál.

Felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg a magyar lakosság mindössze 25 százaléka tölti aktív pihenéssel a szabadságát, s ezt az arányt egyebek mellett a gyógyfürdők kínálta szolgáltatásokkal is növelni lehet.

Gyivicsánné Szenczi Irén polgármester elmondta, hogy az 1941 óta működő közel 4 hektáros területen elhelyezkedő fürdőt több mint 500 millió forintos beruházással egy éve kezdték el felújítani és bővíteni.

A beruházáshoz a Széchenyi-terv keretében 189 millió forint támogatást nyert el a város, további 40 millió forintot a Békés Megyei Területfejlesztési Tanács biztosított, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 7,5 millió forinttal járult hozzá az építéshez. A város gázközmű-vagyonának értékesítéséből 117 millió forinttal és további 67 millió forintos hitellel az önkormányzat járult hozzá a fejlesztéshez. A fennmaradó részt saját erőként szintén a város biztosította.