Csak egyetlen példa: Erdély

Trianon után magyar részről többször merült fel a régmúltra támaszkodva az önálló Erdély gondolata.

Mivel erdély lakossága akkoriban 60%-ban volt román, 30%-ban magyar, 10%-ban német, így onnantól hogy romániához került, a függetlenedésére nem nagyon volt reális esély.

Ha viszont még mondjuk az 1890-es években Magyarország átlátja hogy Erdély megtartása hosszú távon lehetetlen, és ebből kiindulva a Monarchián belül önálló államiságot ad Erdélynek (mint három nyelvű állam) akkor könnyen lehet hogy ma is létezne egy független Erdély. Egy olyan állam, ahol a magyar a románal egyenrangú államnemzet és államnyelv.

1918-ban az erdélyi románok gyulafehérvári népgyűlése a magyar uralmat cserélte fel a Romániával való egyesülésre. Ha viszont 1918-ban létezett volna a Monarchián belül egy korábban kiépített, önálló erdélyi állam, akkor ezt nem hiszem hogy feladták volna az ottani románok Bukarestért.

Az ellentétek kiélezésében ráadásul rossz szándékú politikai erők is tudatosan benne vannak, amit megintcsak mindkét oldalról az egyszerű emberek fognak megszívni.

Férfiasan bevallom: Én a mai Magyarországon erről a témáról inkább nem folyok bele vitákba, mert reménytelen az egész és még durva támadásoknak is kiteszi magát az ember. Majd talán egyszer valamikor.

Mindenesetre annyiban tudnám összefoglalni amit erről az egészről gondolok, hogy nyíltan és egymás megértésével ki kellene beszélni a történelmi traumákat.

Valószínűleg a palesztinok esetében is hasonló lenne a helyzet, bár szerintem azért nem ilyen mértékben. Egyiptom és Szíra (azok az országok amilyenné Palesztina válhatna) azért klasszisokkal Afrika felett áll gazdaságilag de persze ugyanennyivel az izraeli színvonal alatt.

Mindenesetre én itt nem morálisan ítélkezni akartam, hanem a lehetséges forgatókönyveket vettem végig. Nagyjából egy hárompontos konklúzióra jutottam:

1. Az idő Izrael ellen dolgozik.

2. Dél-Afrika számára tulajdonképpen szerencse volt a nemzetközi elszigeteltség, mert hideg zuhanyként szembesítette őket a hosszú távú realitásokkal. Ez pedig megóvta őket attól, hogy beleessenek a végsőkig tartó fegyveres harc végeredményben öngyilkos politikájától.

3. Izraelt ezzel szemben a jelenlegi külső (amerikai támogatás) és belső (üldözöttség tudat) hatások rossz esetben belekergethetik a végsőkig folytatott harc öngyilkos spiráljába.

Ez nem morális ítélet, csak helyzetértékelés.

Idézet:

---

Erre mennyi az esely szerintetek a mi esetunkben, h. a palesztinok tanulni es gazdagodni fognak, amikor vezetoik nem ebbe az iranyba indulnak el, hanem fegyverre koltenek es nem oktatasra?

---

Amíg tart a megszállás, olyan gyakorlati kellemetlenségekkel is mint pl. izraeli ellenőrző pontok, razziák, önkényes letartóztatások, telepek létesítése, szögesdrótok és falak, addig szerintem érthető hogy a fegyveres ellenáláson van a hangsúly. Ez szerintem a világon bárhol ugyanígy lenne.

Na itt jön az a dilemma, hogy szerintem meg még sokak szerint elsődleges feltétel lenne a teljes izraeli kivonulás. De erre szokott izraeli részről jönni az a válasz, hogy node mi a garancia hogy a palesztinok akkor abbahagyják a harcot? Viszont amíg Izrael nem ad függetlenséget, addig ezt nem tudhatjuk, ez csak akkor derülne ki. De Izrael meg azért nem ad, mert azt mondja hogy az nem változtatna a palesztinok indulatain.

Viszont azt is le kell szögeznem hogy most a gázai ügyben, meg az utóbbi 7-8 év eseményeit tekintve a palesztinoknak adok igazat. (kb. mióta Ariel Saron miniszterelnök lett annak idején) De tényleg azt tartanám ideálisnak, ha valami normális kompromisszummal lehetne lezárni a konfliktust, ami mindkét fél számára elfogadható.

Szerintem dél-afrikával szemben hosszú távon rontják az izraeliek esélyeit egyfelől a zsidóság történelmi traumái is, másfelől pedig az USA nagyvonalú támogatása is.

Dél-Afrika nemzetközi elszigeteltségbe került a '70-es, '80-as években, így rákényszerültek arra hogy komolyan elkezdjenek tárgyalni a feketékkel. Elég hamar ahhoz hogy még jó feltételeket tudjanak kieszközölni és a feketék hajlandóak legyenek a megegyezésre a fehérek elleni kollektív megtorlás helyett. (Ami amúgy pl. Zimbabwéban zajlik az utóbbi évtizdben)

A dél-afrikai fehéreket tehát a nemzetközi elszigeteltség kényszerítette rá hogy akkor egyezzenek meg, akor a saját szempontjukból az még megfelelő volt. Izrael viszont éppen a túlzott amerikai támogatástól elbízva magát veszítheti el a mértéket, és léphet túl azon a ponton amikor még meg lehetne egyezni.

Hasonló hatása lehet a pszichés traumáknak. A te beírásaidban is látszik, és máshol is hallani izraeli és zsidó részről azt a vélekedést, hogy az Izraellel szembeni ellenszenv valójában a történelmi antiszemitizmusból táplálkozik, és hasonló okokból az arabokkal sem lehetséges a megegyezés, mert úgyse tartanák be.

Ez a megközelítés éppen Izrael számára a legveszélyesebb, mert ez is ahhoz szolgáltathat hitet neki, hogy a fegyveres harcot jüval tovább folytassa annál, mint ameddig a dél-afrikai fehérek kitartottak.

Márpedig azt átláthatjuk hogy minél tovább folytatják a harcot, a végén annál kisebb lesz az esély a kedvező kompromisszumra.

Összegezve: A dél-afrikai fehéreknek szerencséjük volt, hogy a nemzetközi kiközösítés miatt idejekorán megegyeztek Mandeláékkal. Izraelt épp az veszélyezteti hogy a fenti okok miatt túl sokáig halogatja a dolgot, amíg esetleg már késő lesz.

Ha lehetőségük lenne rá, akkor valószínűleg igen. Arrafelé ez a módi. De ez csak elmélkedés, a hírek meg a valóság.

Az arabok magas szaporulata tény, az Izraelnek nyújtott amerikai támogatást pedig a következő 10-20 évre borítékolható, de mondjuk 50 vagy 100 év múlvára nem feltétlenül. (Az USA-ban a hispán bevándorlásnak lehetnek érdekes hatásai).

Az tény hogy az arab világban Izraelt nem igazán szeretik. Az is tény hogy az amerikai támogatás nélkül az arab túlsúlynak megintcsak 50-100 éves távlatban nem hiszem hogy ellen tudnának állni. Az is tény hogy ha izrael erőből oldja meg a dolgokat mint most, az hosszú távon nyilván csak növelni fogja az arab világban az iránta érzett ellenszenvet.

Nomármost mindezekből szerintem az vonható le, hogy Izrael akkor biztosíthatja a hosszú távú fennmaradását, ha még akkor egyezik ki az arabokkal, amíg még magamögött tudhatja az USA támogatását. Így valószínűleg elég kedvező feltételeket tudna kieszközölni magának. Ha viszont mondjuk a következő 50 évben nem születik megegyezés, és az USA támogatása mondjuk 50 akkor megszűnik, akkor az arabok ár lehet hogy nem akarnak majd tárgyalni hanem ők is erőből lépnek majd fel.

Az egyetlen racionális megoldás tehát addig kiegyezni, amíg még Izrael a katonailag erősebb fél, mert egyrészt az arabok csak addig hajlanak megegyezésre, másrészt a megegyezés feltételei addig lehetnek a zsidók számára kedvezőek.

Reálisan végiggondolva a konszolidációnak két módja lehet:

1. Kivonulni Ciszjordániából (West Bank) és Gázából, és ezekből létrehozni a független Palesztinát. Ez biztosítaná hogy a nemzetközileg elsimert határok közt maradó Izrael még jó hosszú időre zsidó többségű állam maradjon. Ha a független Palesztinával sikerül elérni egy olyan megegyezést, ami sikerült Egyiptommal és Jordániával, akkor ez hosszú távú megoldás lehetne. Szerintem ha Ciszjordánia (West Bank) és Gáza kérdése megoldódna, ha létrejönne ezeken a területeken egy független Palesztina, akkor szerintem megszűnne az izrael elleni arab gyűlölet elsődleges oka. Pár fanatikus maradna, de szerintem a többség megnyugodna.
Mondjuk azt tapasztaltam hogy az izraeliek és zsidók többsége ebben nem hisz, akikkel a témáról beszélgettem, többségében úgy vélik, hogy ha Izrael kivonulna és megadná a tejles függetlenséget ezeknek a területeknek, a palesztinok akkor is csak tovább lődözgetnék a kasszam-rakétákat, az arab világban pedig továbbra is közutálat tárgya lenne Izrael.
Mondjuk én ezzel az izraeli felfogással nem értek egyet, ott van az Egyiptommal és Jordániával aláírt békeszerződések példája, meg a libanoni kivonulás példája, néhány kisebb incidenstől eltekintve ezeken a határszakaszokon mára normalizálósott a helyzet. Miért ne működhetne ez a dolog a palesztinokkal is?
Szóval szerintem ez igenis megoldás lenne... no mindegy, ez csak akkor derülne ki ha Izrael tényleg megadná a függetlenséget ezeknek a területeknek, addig csak találgathatunk. De szerintem érdemes lenne, mert a konszolidáció másik lehetősége:

2. A dél afrikai modell. Minél tovább tarja Izrael megszállva a kérdéses területeket, annál inkább növekszik a hivatalos annexió esélye. Ez kb. egy olyan megegyezés lenne mint Dél-Afrikában a Bantusztánokkal történt: A Bantusztánokat az apartheid végén hivatalosan beolvasztották Dél-Afrikába, a lakóik így megkapták a dél-afrikai állampolgárságot.
Ciszjordánia (West Bank) és Gáza így Izrael részévé válna, ezen területek 4 millió palesztin lakosa megkapná az izraeli állampolgárságot.
Ezáltal az arabok aránya izraelen belül azonnal 50% fölé ugrana, amit hosszú távon csak tovább fokozna az arabok magas szaporulata.
Ha pedig így Izrael állampolgárainak többsége arab lenne, akkor nyilván hamarosan elkerülhetetlenné válna a teljes egyenjogúsítás, pl. az arabok bevonása a hadseregbe is.
Kb. az játszódna le tehát ami Dél-Afrikában az apartheid végén.
A dél-afrikai példa azt mutatja hogy egy ilyen megoldás nem jár tömeges vérontással, a feketék nem álltak neki kiirtani a fehéreket, így remélhető hogy ebben az esetben az arabok sem esnének neki a zsidóknak. Pedig ugye azt pl. Ruandában láthattuk, hogy az afrikaiak is tudnak "alkotni" ha népirtásokról van szó. Szóval úgy tűnik a békés emancipálással elkerülhető a tömegmészárlás.
De az is igaz, hogy ahogy már írtam, azóta dél-afrikában megnőtt a "farm-killings"-nek nevezett bűncselekmények száma. Ezek úgy néznek ki, hogy általában feketékből álló bandák rajtaütnek egy-egy fehér farmon, amit kifosztanak, lakóit pedig lemészárolják, a feketék irányítása alá került rendőrség pedig állítólag nem töri magát ilyen esetekben hogy elkapja a tetteseket. A fehérek egyre inkább erődített lakhelyekre öszpontosulnak, sokméteres szögesdrótos kerítésekkel és polgárőrséggel.
Hasonló tendenciák Izraelben is előfordulhatnának egy ilyen forgatókönyv esetén, ezzel kb. visszatérne az erődített kibucok két VH közti világa.
Az apartheid végén 5 millió fehér élt dél-afrikában, ebből azóta több mint 1 millió elmenekült az országból. Nyilván Izrael esetében is hasonló lenne a helyzet. Ma ott is 5 millió zsidó él, nyilván közülük is elköltözne onnan vagy 1-2 millió.
Azt mindenesetre fontos észben tartani, hogy a dél-afrikai kiegyezésben is ott volt az a szempont, hogy a fehérek még akkor egyeztek ki a feketékkel, amikor még elég erősek voltak ahhoz, hogy a feketék hajlandóak legyenek egyezkedni.

3. Ha a fenti két megoldás egyike sem valósul meg a következő 30-40 évben, no akkor nagyon csúnya dolgok történhetnek. A legrosszabb verzió nyilván az lenne,
-megszűnne az amerikai támogatás
-ezután egy megújított izrael-ellenes arab koalíció Izrael tengerbe szorításának célzatával indítana háborút.
-Izrael végső kétségbeesésében atomcsapásokkal válaszolna, megölve több százezer arab civilt.
-A győzelem után az arabok bosszúból népirtást hajtanának végre a zsidók között.

Bizony hogy szar lenne!

De ha góréitok így folytatják, még megérheti ez a legalább 3000 éve üldözött nép!