Olvasva Pirítóshoz írt leveled, én más megközelítésben látom a dolgokat. Abban egyetértünk, hogy ténylegesen kommunikációs zavarok vannak. Nem csak a Fideszen belül, hanem az egész jobboldalra jellemző. Nem iránymutatás, alázat vagy hatalomban való lakossági részvételbe látom a dolgok nyitját, mert ez szerintem populizmus.

Inkább jól megtervezett társadalom pszichológia a melyet, az MSZP alkalmaz a kommunikáció terén. Védekezni ellen csak úgy lehet, ha az emberek rádöbbennek, hogy manipulálják gondolataikat, döntéseiket nem szabad akaratukból hozzák.
Sokan alkalmazzák bevásárlások előtt azt a technikát, hogy felírják, mire van szükségük, csak ezt veszik meg, mert a reklámmal és áru elhelyezéssel manipulálják a kereskedők. Megvesznek olya dolgokat, amire nincs szükségük, csupán pszichológiai rá hatás eredményeképp.

Volt ideje kiépíteni, és főleg pártapparátus szinten felkészíteni erre a meggyőző embereit, különböző szemináriumokon, Marx és Lenin dr. képzőben. Jól kiképzett nagy gyakorlattal rendelkező emberek ülnek, mint függetlenek az elektronikus médiában. Párbeszéd esetén, egy enyhe műsorvezetői gesztus eldönthet szavazatokat, melyek miatt hiába fordulsz bárhova. Meg kell tekinteni az Orbán - Medgyessy vitát az MTV1 és az OTV2-es csatornán.

Nem mindegy, hogy egyik embert pozitívan teljes fényt kihasználva élesen mutatom be, vagy folyamatosan hátulról rossz megvilágításban. Ezt tpk. már 1990-ben leírták Kiss János televízió szereplésekor, 1990. Március. 15-én ezért tüntetett az SZDSZ az MTV előtt. Most ugyan ezeket a módszereket használták a vita során. Némi önuralomra szükség volna, mert igazán Orbánnál ritkán, de a többi kormánytagnál sűrűbben látható volt.

A kormány szóvivői tájékoztatón politikusaink közbevágtak, és nem hagyták a kommunikációs szakembert, Borókai Gábort érvényesülni. Igen ez zavarólag hat, és ezekből a negatív tapasztalatok láttán könnyű jelzőket aggatni másokra agresszivitás, hatalmi gőg stb. Gondold el egy nem kedvező riporter ebből, mit hoz ki, egy Verebes véreb szétszedi ilyenkor áldozatát, és eladja kegyeltjét, mint csoda bűbájt. 1998-ban egy fiatalos humorérzékkel sikerült semlegesíteni, a hátrány.

Viszont a BIT-es tanulmány hatására, mely abból állt, hogy minél nagyobb balhét csapni, hogy a Horn-kormány békeszigete legyen, ezt nem tudtuk semlegesíteni. A folyamatos támadások hatására némelyek elvesztették fejüket, ezt keményen ki is használták ellenfeleink. Ezért akarják minden áron a szocialista árokásó gépet leállítani. Egy nyugodt közegben kevesebb a hibalehetőség.

Az embereket nem a veszekedés vonzza, hanem a látványosság, és ki kell őket szolgálni, biztonságot mutatva. Ráadásul még a keresztény szociális eredményeinket sem tudtuk kommunikálni, mert fő téma a MIÉP volt, nem véletlenül a médiában. Ezt a Munkáspártot a Szocik minden különösebb gond nélkül el tudják adni, pedig antikapitalista és anticionista szövetségi tagok.

Az Orosz puccs idején be akarta hívni Thürmer az idegen csapatokat, a kommunizmus visszaállítására, és mégis el tudják adni valahogyan őket. Hiszen önkormányzati választásokon több mint 100 közös jelöltjük volt. A polgári köröket meg kell tanítani, miként lehet eladni a jobboldalt, és most nem a veszekedésen a hangsúly. Bírálni kell, de nem fejetlenül, és nem kell belemagyarázni, had jöjjön rá a kisember, mit alakít az MSZP.

De nehezen lehet politikai érettségnek nevezni azt a választót aki egyzseri 19900 Ft-ért eladja a lelkét az ördögnek - akit jelen esetben egy olyan volt központi bizottsági tag személyesít meg aki egy normális országban legfeljebb portás lehetett volna de nálunk miután besúgóként szépen teljesített egyre jobban lépkedett a ranglétrán miközben kapcsolatai révén milliárdokat halmozott fel aminek mikéntjének felderítését az MSZP hatalomra kerülése lehetetlenné tette.

Kiegészíteném:

bezzeg 98-ban bölcs és érett volt...

Én nem tudom, hányszor kell még lenullázniuk magukat a közélet iránt kevésbé érdeklődő embereknek, hogy felfogják: a közélet akkor is befolyásolja az életüket, ha nem hajlandóak foglalkozni vele.
Az MSZP játszhatja, hogy neki a választók jelentik a főnököt, ha a cselekedeteik viszont egyértelműen nem ezt mutatják, sőt.

Hatalmon ezt a gennyes, tenyérbemászó stílust már nem annyira lehet eljátszani. Ott már nem csak szövegelni kell arról, hogy mit tennének, ha ott lennének, hanem ott de facto cselekedni kell.
Jellemzően a hazai baloldal stratégiai "képzelőereje" úgy 100 napig volt képes elgondolni, hogy mi a teendő, no nem az ország működtetése, pusztán a hatalom megtartása érdekében. Azonban ezek a lyó kis posztkommancs pártfőiskolás káderek természetesen alkalmatlanok bármiféle önálló, hosszútávon működő elképzelés kialakítására, egész életükben ahhoz szoktak hozzá, hogy a felülről érkezett direktívák teljesítése idézi elő hatalmuk folytonosságát.

Úgyhogy most is, mint 1989-ben és mint 1998-ban bukásra vannak ítélve. A 100 napos osztogatással ugyanis ezúttal nem csak az a baj, hogy nincs elképzelés a következő 1360 napról, hanem az is, hogy ezúttal akkora volt a vész (hiába no, csak növekedett a kinyíló szemű és szájú emberek tábora), hogy kénytelenek voltak túlígérni magukat, sőt, kénytelenek voltak valamelyest teljesíteni is az ígéreteiket. S ezzel olyan baromi ronda kényszerpályára állították a magyar gazdaságot, aminek országkiárusítás ide, multilaterális külpolitikai seggnyalás oda, akkor belpolitikai bukta lesz a vége, hogy még.

Az MSZP-s választópolgár pedig, amikor majd sajnos szopik mint a torkosborz, elgondolkodhat azon, hogy ha ő volt a "főnök", ha egyszer úgy érezte magát, mint egy jó cipőboltban, ahol "oda van figyelve rá és ki van szolgálva", akkor mégis hogyan kerülhetett a nagy harci bráner boldogtalan végére.
Ha hajlandó felfogni, hogy a hízelgés elfogadása súlyos következményekkel jár az életére nézve, s ha nem akar 4 évenként lepadlózni, akkor minimálisan is azzal felelősséggel tartozik saját magáért és a családjáért, hogy körültekintőbben dönt, akkor elmondhatja magáról, hogy kinőtt a közéleti "gyermekkorból", amiben a kommunista állam mesterségesen tartotta.

van egy lényeges dolog, aminek végigelemzését javasolom neked: egy nagyon
lényeges külömbség a Fidesz és az MSZP kommunikációs stílusa között. (Hangsúlyozni kell, hogy stílusról
és nem a mögötte lévő tettekről beszélek: az egy kicsit bonyolult lenne nekem, amúgy szerintem meg
nagyjából korrelálnak.)

A Fidesz stílusára - tulképpen már a legelső időkben, 1988.10.23-án is - jellemző volt egyfajta
iránymutatási szándék. Egy olyan stílus, hogy van egy elképzelésem, van egy tervem, egy célom,
hogy mit akarok az országgal tenni, megvalósítani, te meg, derék választó, döntsd el, hogy mögém
állsz-e vagy sem, követsz-e engem, amerre én menni akarok, vagy sem. Tehát egy olyan stílus, amelyre
jellemző, hogy vezetői jellegű, vezetni, iránymutatni akar - voltaképpen az jön le belőle, mintha
egy picit fölébrendelné magát választóinak, vezető-követő viszonyt alakítana ki. Alapképlete: "Én
megmondom, hogy mit akarok, mi az elképzelésem - te megmondod, hogy támogatod-e vagy sem." (Megj.
te is azon morfondírozol itten, hogy céljaitok eléréséhez hogy lehetne választókat megnyerni, és nem azon,hogy
milyen olyan más célokat kéne kitűzni az eddigiek helyett, amivel a választók defaultból egyetértenek.)

Az MSZP alapstílusa teljesen más. Figyeld meg azt kissé szervilis, görnyedt tartást, ahogy kamerákba nyilatkoznak:
már az is a "te, választó, te az én számonkérő főnököm vagy" üzenetet hordozza. Stílusában alárendeli
magát a választónak: én azért vagyok, hogy a te igényeidet kiszolgáljam - semmi elképzelést nem akarok rád erőltetni:
mondd meg te, hogy te mit akarsz, és majd én képviselem.

A túlfélre ezek a dolgok úgy jönnek le, hogy "balfelől" nézve a Fidesz stílusa arrogáns, gőgös,
uralkodós stb, "jobbfelől" nézve az MSZP-nek semmiféle távlati elképzelése, célja, jövőképe nincs.

Egyébként szerintem alapvetően nem sokat jelent, ha valakit kineveznek valahova. Tudod, arról van szó, hogy nemigen komálom az ilyen egydimenziós, barát-ellenség, spann-versenytárs gondolkodásmódot. Szerintem az emberek ennél sokkal összetettebbek. Egy ilyen kinevezésnek millió és egy oka lehet, személyes barátság a régi időkből vagy bármi más. Természetesen gyanúra okot ad, de bizonyosságnak kevés. A másik, amit nem komálok, a paranoid gondolkodásmód. Amely minden cselekedet mögött céltudatos hátsó szándékot sejt. Na nem. Ennél sokkal bonyolultabban működik egy ember. Eddigi tapasztalataim szerint a legtöbb ember legtöbb döntésére kb. "az akkor jó ötletnek tűnt, hátmert csak" verzió működik, nem a céltudatosság. A harmadik, amit nem bírok, a fekete-fehér gondolkodásmód: két láb jó, négy láb rossz. Na nem. Ezt főleg nem. Én voltaképpen még azt sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy egyáltalán létezne két szembenálló oldal - csak azért fogalmazok időnként úgy, hogy közérthető legyek.

1. Kelet-Magyarországon nagyon gyenge volt a Fidesz politikai hálója, egész földrajzi egységek maradtak gyakorlatilag lefedetlenül. Nem volt kiépült normális pártszervezet, megfelelő mennyiségű és minőségű taggal. Volt olyan város, település-körzet, ahol a Fideszes jelölt összesen egyszer (!) jelent meg négy év alatt, azt is gondosan titkolta.

2. Te nem találkoztál olyan középszintű fideszes politikussal, aki elszakadva a választókörzetétől intézte ügyeit, vagy aki elképesztő arroganciával/szellemi fölény-tudattal beszélt mindenkivel, aki nem fölötte volt a párt-ranglistán?
Ha nem, akkor szerencsés ember vagy. Én tudnék erről mit mesélni.