Magyar Nemzet Szerkesztősége, Budapest, IX. Üllői út 51.

Tisztelt Szerkesztőség!

Miután Faludi Sándor úr meghívására, mint a Horthy Miklós Társaság elnöke részt vettem a 2003. 04. 05-én, Karcagon megtartott Első Magyar Gazdakongresszuson, nagy érdeklődéssel vártam a hétfői Magyar Nemzetet: vajon mi fog megjelenni az ott történtekből az egyetlen polgári napilap híranyagában.

Mélységesen csalódtam!

Csalódtam, mert abból a sok, aggodalommal teli beszédből, hozzászólásból és kérdésből, amit az aktív politikusokon kívül, a kongresszus kérges és nem kérges tenyerű felszólalói elmondtak, semmi nem volt olvasható. Nem volt olvasható az a sok, számokkal és érvekkel alátámasztott aggódó nyilatkozat, mely egyértelműen jelezte, hogy a magyar parasztságot, a gazda-társadalmat, mely évszázadokig eltartója volt az országnak, és mely ma is jelentős részét képezi a magyar társadalomnak, gyakorlatilag végveszély fenyegeti az EU-ba való belépéssel. És nem csak őket, az egész Nemzetet is!

Hogy olyan világpolgárok (csúnya magyar szóval gyökértelenek) mint Vitray Tamás, Friderikusz Sándor, vagy Törőcsik Mari, nyilván jó pénzért, óriás-plakátokon vélt, vagy valós népszerűségüket latba vetve népszerűsítik azt, aminek bekövetkezte, vagy be nem következte fikarcnyit sem változtat életvitelükön és életkörülményeiken, s megfeledkeznek Kölcsey Ferenc sorairól: "A Haza minden előtt!". De hogy az 1938-ban, Pethő Sándortól kapott, a Nemzet egésze iránti felelőséget jelentő név birtokosa, a Magyar Nemzet, ha netán nem is ért egyet vele, de a hiteles tájékoztatás kötelezettsége miatt köteles lett volna hűen tudósítani a Karcagon elhangzottakról.

Nem tette!

Erre nem tudok szavakat találni, s csak azért nem mondom le közel negyven év után a Magyar Nemzetet, mert még ilyen feltételek mellett is, napi 145 forinttal támogatni kívánom, pedig sokszor egyre kevesebb örömöm telik benne.

Üdvözlettel

Budapest, 2003. 04. 07.

Dobai Miklós

elnök

Horthy Miklós Társaság