Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Közélet   » Megbocsátunk. (1. oldal)

 
A téma oldalai: 1  2 
 
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Megbocsátunk.
szentistvánjobb
  Válasz | 2003. november 03. 09:29 | Sorszám: 47
Ideillik egy barátomnak a története.

Németországból jött család vendégeskedett náluk. Jóidő lévén a vendég gyerekek a kertben játszottak.

Egy idő után a házigazda rájuk szólt, hogy ne másszanak föl a fákra.

Jó, nem másztak föl a fákra, ragyogóan tovább játszottak.

Ismét kis idő múltán a házigazda rájuk szólt, hogy ne lépjenek a fűre.

Jó, engedelmes gyerekek voltak, ezentúl nem léptek a fűre, de továbbra is remekül mulattak: rohangásztak az ösvényeken.

És így tovább: egyáltalán ne rohangáljanak, csöndben legyenek ... Egy idő után kétségkívül kiderült, hogy a házigazdát az zavarja, hogy ezek a gyerekek jól érzik magukat.

Aszem érthető (de azért megmagyarázom ). Az ember boldogsága nem függvénye a külső tényezőknek. Mindaz, aki külső tényezőkre panaszkodik, önmagát csapja be.

A külső tényezők persze korlátozhatják az ember mozgásterét, a boldogság megélésének módját. Szélső érték Szent Lőrinc vértanú esete, aki miközben már rostélyon sütögették, így tréfálkozott a hóhérral: "Ez az oldalam már megsült, fordíts meg és akár ehetsz is belőlem!"

... http://www.communio.hu/hitvallas/hitv0308/hitv030810.htm

zividivi
  Válasz | 2003. november 02. 00:51 | Sorszám: 46
Egyre jobban tetszik a topikod!

Már napok óta foglalkoztat a felvetett téma. Állítólag mindenki magából indul ki, hát én is megpróbáltam saját kályhastarthelyemmé válni. Soha sem gondoltam volna, hogy ennyire izgalmas kérdést vetettél fel.

Rájöttem, hogy állandó berzenkedésem mellet sem haragszom személy szerint senkire. Pedig megpróbáltam összes (magán, családi, nemzeti) sérelmeinket valamelyik személyhez kötni. Nem sikerült! Egyszerűen nincs kinek megbocsátanom, holott egész életünk csupa sérelmekből állt.

Tudod mire jöttem rá? Mindenki tette a dolgát. A gyilkos ölt, a szadista kegyetlenkedett, a perverz mutogatta magát, a kapzsi harácsolt, a hazudós füllentett és így tovább. De!

Bauer Miklós állítólag mintaférj és gyermekeinek igen jó apukája volt. Mert mást követelt meg tőle a mikrokörnyezete és mást a makró. Aztán Hitler, aki családommal hm...., nem éppen tisztességesen bánt el, állítólag nagyon szerette az állítólag hm... nem éppen árja Braun Évát. Szóval az összes negatív figura ott volt negatív, ahol a környezete így kívánta, vagy engedte meg és ott tanúsított "emberi" magatartást, ahol csak avval érvényesülhetett.

Eddig rendben is lenne, és akkor most nagyon haragudhatnék mindenkire a "környezetből". Igen ám, de kire? Frau vagy Herr Mittudomén Kire? Ivan Ivanovicsra? Kiss Józsefre? Kinek kellene megbocsátanom egy arctalan
tömegből? Hiszen ott is csupa rendes ember található, aki azt sem képes felmérni, hová vezet szimpátiája vagy ellenszenve.

Zsákutcába hajtottam. Fogalmam sincs arról, hogyan lehet innen kifarolni.

(Hülye vicceid vannak. :-))

k.o.
  Válasz | 2003. október 30. 23:16 | Sorszám: 45
"Beleértve persze a mások ellen elkövetett bűnök miatt bennünk ébredt haragot is !"

Ebben nem értünk egyet.Nincs jogunk megbocsájtani a másoknak okozott szenvedést.És kötelességünk haragudni is érte.Én tehát ezt nem lelki,hanem morális kérdésnek tekintem.Nincs jogunk megbocsájtani,sőt kötelességünk a harag.
A megbocsájtás joga az áldozatoké és persze Istené.

zividivi
  Válasz | 2003. október 30. 22:13 | Sorszám: 44
Én nagyon szeretek magam körül nálam jobb embereket látni. A rosszabbaktól általában visszahúzódom. Egyáltalában nem harag nélkül. A harag és a gyűlölet hozzá tartozik az életparancshoz. Akit szeretek, annak képtelen lennék ártani akkor is ha bánt, szóval velük szemben nem működik az önvédelmi reflex. De az egyes személyeket ki lehet kerülni általában. A baj ott kezdődik, amikor az egész közeg (nem az egyes emberek, hanem a társadalmi, politikai közeg) kezd életveszélyessé válni. Nem éppen az én számomra, hanem főleg azok számára, akiket nagyon szeretek.

De most nincs közöttünk a Mester, aki élő szóval, példabeszédeivel eligazítaná az ember fiát, mit kell ilyen esetben tennünk.

iudex
  Válasz | 2003. október 30. 10:02 | Sorszám: 43
Ad 1. mondatod: Azért a Jelenések könyvében egészen expressis verbis, egyáltalán az utolsó ítélet kapcsán mindenütt az Újszövetségben mintha nem egészen erről szólna a dolog...
Ad 2. Nem, nem kaptuk meg előre a feloldozást semmire. Ez ugyanis azt jelentené, bármit elkövethetsz, úgyis meg van bocsátva. Legföljebb csak egyszer öld meg anyádat, ne többször...
szentistvánjobb
  Válasz | 2003. október 30. 09:14 | Sorszám: 42
... Ez relatíve és szubjektíve működik: Akit jobbnak tartok magamnál, annak (ha "sárga irígy" vagyok) nem bocsátom meg, hogy jobb mint én ...
zividivi
  Válasz | 2003. október 29. 19:25 | Sorszám: 41
/"...Aki rosszabb nálam, annak könnyebben megbocsátom a bűneit, mint a nálam jobbaknak, hogy jobbak nálam ... "/

Ehhez más csak azt kellene tudnom, hogy

1, ími az abszolut jó és mi az abszolut rossz, mert a relativitáselmélet erre, az általad felállított "axiómára" nem érvényes.

2, Istennél ki a jó és ki a rossz? Mert a relativitáselmélet adott esetben akár össze is férhet Isten ítéletével.

Hegeda
  Válasz | 2003. október 29. 10:04 | Sorszám: 40
"Azért érdekes, hogy mindig akkor jön rájuk a nagy közmegegyezési és békevágy, ha ők vannak kormányon, ellenzékben sosem."
Na ittvan az eb elhantolva!!!
szentistvánjobb
  Válasz | 2003. október 29. 09:08 | Sorszám: 39
... Van "fehér irígység" is:

- A sárga irígység azt mondatja: "Neki se legyen jobb, mint nekem",
- a fehér ezt: "Legyen nekem is olyan jó, mint neki" ...

nem ártana, mások is meg tudnák már végre bocsátani azokat a bűnöket, melyeket soha sem követtünk el

... Aki rosszabb nálam, annak könnyebben megbocsátom a bűneit, mint a nálam jobbaknak, hogy jobbak nálam ...

terra
  Válasz | 2003. október 29. 09:04 | Sorszám: 38
Erről van szó. Ha beismernék, hogy a rossz oldalon álltak és megpróbálnának demokratikus pártként viselkedni (ami szerintem ebben a formációban egyelőre lehetetlen), akkor fontolóra venném a megbékélést, de hát erről szó sincs.

Azért érdekes, hogy mindig akkor jön rájuk a nagy közmegegyezési és békevágy, ha ők vannak kormányon, ellenzékben sosem.

szentistvánjobb
  Válasz | 2003. október 29. 09:03 | Sorszám: 37
... Az összes többi bűnét megbocsáthatjuk ...
vadnyul
  Válasz | 2003. október 29. 09:00 | Sorszám: 36
A megbocsátás ma kommancséknál a kellemetlenségek alóli mentesülést jelentené. Nincs bennük annyi morális tartás, hogy kimondják, rossz oldalon álltak, bocsássunk meg nekik. Hiller mondott valami hasonlót, és hajlandó is vagyok elhinni neki, de ő a legártatlanabbak egyike a maszopban. És ezt nem foghatjuk fel úgy, mint hivatalos álláspontot. Ha hKovács mondta volna, az más lenne. De ezek csak ködösítenek.

Idézet:
a komancs kormány és a prolitea büntetés - ira Dei, mint egykor volt a babiloni fogság a zsidóknak vagy éppen a török vész a magyaroknak

Heti válasz, 2003. okt. 3.
sokaduma
  Válasz | 2003. október 29. 08:14 | Sorszám: 35
Ritter, már meg ne haragudj, de ezekszerint belőled jó politikus lenne ... mondjuk, még akár MSzP-s is
sokaduma
  Válasz | 2003. október 29. 08:12 | Sorszám: 34
Nos, pontosan erről van szó.
A megátalkodottságról.
Az ember mit várjon ezektől?
Száz és ezer szállal kötődnek az előző rendszerhez.
Elek István mondta jól, bármit mondanak is ezek, az pusztán pragmatikus okokból történik. Ma azt kell mondani.
Sajnos azt már nem tette hozzá, hogy ha jövő héten bejönnének az oroszok, és visszaállna a '90 előtti állapot, a H.Kovács, Medgyessy, Lendvai bagázs (és hű talpnyalóik) mindenk különösebb lelki megingás nélkül azonnal elkezdenék azt a bizonyos hátsót nyalni, hangoztatva örök és szent meggyőződésüket...
Mi ez, ha nem megátalkodottság?
terra
  Válasz | 2003. október 29. 06:51 | Sorszám: 33
Szépeket írsz, jól hangzik, nem kételkedem benne, hogy komolyan is gondolod.
A régi keresztényeket az oroszlánok elé vetették, akik tiszta szívú mártírként halhattak meg.
A mi despotáink ennél sokkal rafináltabbak. Ők papolnak leghangosabban az erőszak ellen, ők a legnagyobb demokraták. Elrabolják nemzeti ünnepeinket, kisajátítják történelmünk hőseit és legszentebb fogalmainkat, hogy a maguk képére formálják azokat, idióták akarnak nevelni gyermekeinkből.

Én egyelőre nem hagyok fel a haraggal, szükségem van egy kis adrenalinra. Behúzódok a kettős fedezékbe és elengedek időnként egy jobbcsapottat vagy egy balhorgot.
Természetesen tisztán nevelő szándékkal. :-)

Barnuska
  Válasz | 2003. október 29. 02:11 | Sorszám: 31
Bocsássatok meg a gyilkosoknak és ujból gyilkosok lesznek!Nagy igazság hiába most találtam ki.Félretéve a viccemet ki és milyen alapon bocsájtana már meg ezeknek amikor a megbocsájtás joga és az itélet joga odafennt van!A meggyilkoltak megalázottak hozzátartozói és barátai nem bocsájtananak meg de nem is lehet.Nem lehet megbocsájtani azoknak akik gondolkodás nélkül idegen hatalom szolgálatában tűzparancsot adat aki segitségül saját népe ellen idegen katonai erőt az országba hiv aki szószegő módon a kimenekülteket visszahivja avval hogy nem indul ellenük eljárás aki orgyilkosokat küld a szószólóik ellen.
Nem lehet megbocsájtani azoknak akik internacionalista kötelezettségként a felvett dollármilliárdokat továbbutalja Moszkvának és eladósitotta az országot aki a megteremtett vagyont eladta megint idegen érdekek szolgálatában az idegeneknek.Azt a vagyont amit a nép véres verejtékkel teremtett meg de nekik aztán a világon semmi közük nem volt hozzájuk akkor se meg most sem.
Ritter
  Válasz | 2003. október 29. 01:12 | Sorszám: 28
En magam jambor lelek vagyok de lottem szurtam es utottem ha kellett!!Ma is megcsinalnam..A leki beket csak egesseges onbizalom adhatja meg...Meine Herren onok a lelki dolgokban melyulnek el,en meg a gyakorlatiban...
oggi
  Válasz | 2003. október 29. 00:18 | Sorszám: 27
...
zividivi
  Válasz | 2003. október 28. 22:35 | Sorszám: 26
/"...a lelki integritás megőrzése, a bűnösök néven nevezése - és a megbocsátás ..."/


Tetszik a hited. Kicsit irigylem is. (bocsánat!)

De nem ártana, mások is meg tudnák már végre bocsátani azokat a bűnöket, melyeket soha sem követtünk el. Tudod, egy ilyen gesztus nekem is megerősítené a lelki integritásomat.

Hegeda
  Válasz | 2003. október 28. 22:33 | Sorszám: 25
"... Úgy tudom, egyetlenegy megbocsáthatatlan bűn van: A megátalkodottság (a bűnben való kitartás)."
Ez nekünk azt jelenti, hogy nem bocsáthatunk meg. . .
szentistvánjobb
  Válasz | 2003. október 28. 21:52 | Sorszám: 24
De ha ezek nem mennek,és tovább vétkeznek?

... Ez rájuk nézve szomorú !

... Nekünk "csak" kellemetlen ...

szentistvánjobb
  Válasz | 2003. október 28. 21:50 | Sorszám: 23
... A bűn a bűnösnek okozza a nagyobb kárt ...

... Végtelen + 1 bűn ... valóban borzalmas !

szentistvánjobb
  Válasz | 2003. október 28. 21:46 | Sorszám: 22
... okozzák ...
szentistvánjobb
  Válasz | 2003. október 28. 21:45 | Sorszám: 21
... Az én családomnak is rengeteg kárt okoztak ...

... Dédanyám, aki sajátmaga (és családja) kizsákmányolásával épített 30 szobás panziót, az államosításkor így sóhajtott: "Az rendben van: legyen a parasztnak cípője. Az is rendben van: vegyék el attól, aki nem dolgozik. De miért veszik el attól, aki dolgozik ?!"

... Ezzel együtt nagy-nagy szeretetben, békességben (némi nélkülözéssel és a méltatlanságok miatti szomorúsággal) vészeltük át azokat az időket.

... Fenntartom: Lelki szenvedéseimet saját bűneim okoyyák ... Azok miatt senki másra nem haragudhatom ...

szentistvánjobb
  Válasz | 2003. október 28. 21:33 | Sorszám: 20
Aki ezeket támogatja, nem ember a szememben

... "Ezeket" természetesen nem a politikai szerepvállalásban kell támogatni ...

... hanem a bűnbánat útján való előrehaladásban !

Időzóna: CET
A téma oldalai: 1  2 
 

         előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola