Az Eb úgy müködik, mint az eu kormánya és az eP, mint az országok törvényhozó testületei.

Ezért felelősége van a hátér tanácsadói testületének munkájáért. Ha netán olyan döntést és hamis információk szerint müködik nem az ott dolgozok felelősége, hanem aki oda kinevezte a felelős. Így már jobban érthető, hogy a ballib kormányok müködése alatt milyen dezinformációs értesülések és elemzések alapján számunkra érthetettlen döntéseket ill nem döntéseket hozott az EB.

Ha van Barossoban és társaságában becsület, amely azért megkérdőjelezhető, mivel azért másfél év óta tájékozhattak volna hivatalos kormányzati körökből is és nem a saját EB kirendeltségének az elemzése és véleménye alapján döntöttek volna, akkor be kellene látniuk, hogy bakot lőttek és Ők a húnyok.

Kovács László (MSZP) volt uniós biztos kabinetjében dolgoztak azok a diplomaták, akik jelenleg az Európai Bizottság (EB) magyarországi képviseletének vezető tisztségviselői. A kirendeltség tájékoztatása szerint feladatuk az uniós végrehajtó testület szakmai háttéranyagokkal történő támogatása.

Írásbeli válaszaikból valószínűsíthető, hogy közreműködtek annak az EB-javaslatnak az előkészítésében is, amelynek célja uniós források Magyarországtól való elvonása – olvasható a Magyar Nemzet szerdai számában.
http://mno.hu/belfold/mszp-kozeli-unios-kepviselet-1055691

Kovács László szerint mostantól a választás tétje: demokrácia vagy szélsőjobboldali diktatúra
NSZ • 2002. március 7. • Szerző: Munkatársainktól

Sem nem Magyar = üldöz, mindent, ami magyar (2005 dec 5!!)
sem nem Szocialista = Bankárkormányuk volt, 3x..
sem nem Párt = gazdasági szövetség

A Harmadik Hullám megújulásról és az Új Magyar Szociáldemokrácia című vitairatról

Tihanyi Örs
Ahogyan növekszik az időbeli távolság június 13-tól, úgy válik a Magyar Szocialista Párt tagsága előtt is egyre nyilvánvalóbbá az a tény, hogy súlyos vereséget szenvedtek az európai parlamenti választáson. Bármennyire igyekezett magyarázkodni a valóság nyers tényeit elkendőzve Kovács László pártelnök, és akármilyen sunyi módon sasszézott el Medgyessy Péter a kudarc beismerésétől, a végtelenségig ők sem tagadhatták le, hogy a nagyobbik kormányzó párt támogatottsága egy 1990 óta nem tapasztalt történelmi mélypontra zuhant.
Az MSZP az összes megyében vereséget szenvedett, elveszítette az eddig stratégiai fontosságú budapesti fölényét, és mind a fiatalok, mind pedig a magasabb iskolai végzettségűek körében jelentős hátrányba került a Fidesszel szemben. Ez utóbbi trendet az is erősíti, hogy a koalíciós társ, az SZDSZ éppen ebben a két célcsoportban – tehát a fiatalok és a diplomások között – tudta leginkább megőrizni 2002-es szavazóit. Nincs tehát eleve elrendelve az, hogy egy nehézségekkel teli kormányzás automatikusan elriasztaná ezt a két, kiemelten produktív választói réteget a választásokon való részvételtől.
Egyértelművé vált: az MSZP vezetőinek gondolkodásmódja és verbális kommunikációs technikái legfeljebb arra elegendők, hogy a késői Kádár-korszakot ma is visszasíró közép- és idős korosztály választói aktivitását valamennyire fenntartsák. Az ingadozók körében már csak akkor képesek valamilyen szinten hatni, ha a párt ellenzékben van, és a többnyire demagóg állításaikat nem kell tettekkel is igazolniuk. Az eltelt két esztendőben bebizonyosodott, hogy sem az államigazgatási-kormányzati szaktudás, sem a gazdaságpolitikai tervezés, sem pedig a választópolgárok lelki karbantartása miatt fontos ideológiai-elvi megalapozás tekintetében nem versenyképesek a polgári oldallal. A Fidesz egy hosszú évek gondos munkájával kidolgozott, koherens és összefüggő nézetrendszer alapján szervezte meg az újjáalakított párt működését, és ugyanezzel a következetességgel mozgósította híveit, amikor erre szükség volt. A liberalizmusát büszke fennhéjázással hirdető SZDSZ hasonló eszközökkel serkentette cselekvésre a Fideszénél jóval kisebb, de nem kevésbé öntudatos táborát, és a régi vágású, a szélesebb tömegek helyett az úri szalonokra koncentrálódó konzervativizmus leporolásán fáradozó MDF is tett már tétova lépéseket a párt működésének ideológiai megerősítése felé.
Velük szemben az MSZP még mindig abban a tévhitben él, hogy a hatalom birtoklásához csupán az alábbiakra van szükség: a választási győzelem után szétosztani néhány száz milliárdot a közszféra rabszolgái és a nyugdíjasok között, majd a törvényszerűen bekövetkező költségvetési krízis esetén rászabadítani a neoliberális közgazdászokat a Pénzügyminisztériumra, akik megszorító csomagokon kívül más módszert nem ismernek a válságkezelésre. Az 1948-ig működő történelmi Szociáldemokrata Párt legfőbb vezetői a munkásosztályból kiemelkedett szakszervezeti funkcionáriusok, köztisztviselők és humán értelmiségiek voltak, mintegy leképezve a párt klasszikus osztálybázisát. A szociáldemokrata jelzőt a rendszerváltó választások óta bitorló MSZP eddigi elnökei és a párt által kiállított kormányfők között viszont a mai napig nem akadt olyan személyiség, aki megfelelt volna a fönti kritériumoknak. Horn Gyula és Kovács László a Kádár-rendszert elvi meggyőződés nélkül kiszolgáló karrierista volt, akinek reformkommunista mivolta abból állt, hogy az MSZMP KB külügyi osztályának Nyugat-Európával foglalkozó hivatalnokaként idejében megérezte a rendszer várható bukását, és pontosan ki tudta számítani, hogy mikor kinek a háta mögé kell felsorakozni, hogy a közvélemény előtt reformerként tűnjön fel a személye. Hasonló eszközökkel vált fegyelmezett és szolgálatkész pártkatonából a rendszerváltozás támogatójává Medgyessy Péter is, akinek a személye a mai napig tökéletes szimbóluma annak a késő Kádár-kori technokráciának, aki a nyolcvanas években az MSZMP- és KISZ-funkciókból adódó összeköttetések segítségével javában elkezdte építeni kapcsolati és egyéb tőkéjét, felkészülvén a közelgő politikai klímaváltásra.
Az MSZP eddigi tizenöt évét ez a három ember határozta meg. Ők utálták ki a pártból a rendszerváltozásban náluk jóval aktívabb szerepet vállaló Németh Miklóst és Pozsgay Imrét, és ők lehetetlenítették el a népnemzeti szárnyat. Mivel 1990 és 1994 között sikerült elhitetni a csalódott és hiszékeny tömegekkel, hogy kormányzati szakértelemmel kizárólag a diktatúra berkeiben megedződött apparátcsikok rendelkeznek, ezért egészen az Orbán-kormány megalakulásáig élhetett az a tévképzet, hogy a jobboldali pártok nem képesek az államgépezet hatékony és eredményes irányítására. A véleménymonopóliumra vágyó szociálliberális szellemi elit tökéletes szövetségest talált bennük ahhoz a törekvéséhez, hogy újra és újra megkísérelje gleichschaltolni a hazai sajtópiacot. Ez a három ember a felelős azokért a közéleti feszültségekért, amelyek már több mint egy évtizede folyamatosan mérgezik az emberek mindennapjait.
Nagyrészt nekik köszönhető az, hogy az MSZP a Kádár-rendszer kései időszakához kötődő, politikai hatalmát gazdaságivá áttranszformáló elitnek, a bankároknak és a gyáriparosoknak a pártjává vált. A kétkezi munkások, nyugdíjasok, közalkalmazottak nem jelentenek többet, mint pénzért megvásárolható „lakosságot”. A valódi szociáldemokraták mindig azokat képviselték, akik a vadhajtásoktól hemzsegő szabadpiaci kapitalizmusban alulra szorultak, mint a tenger árja Petőfi versében. Az MSZP ezzel szemben megalakulása óta a felül lévők érdekkijárójaként működik: a pöffeszkedő újdzsentrié, a bonyolult hálózati kapcsolatok szövevénye mögött rejtőző pénzhajhászoké, ébren tartva a magyar közéletben azokat a hagyományokat, amelyeknek éppen a szociáldemokraták voltak a legkövetkezetesebb ellenzői egy évszázaddal ezelőtt.
Az MSZP június 13-i veresége azért szimbolikus, mert minden felelősség a három fönt említett politikust terheli egyetemlegesen: egyikük a párt elnökeként, a másik a választási hadjárat irányítójaként, a harmadik pedig hivatalban lévő kormányfőként bűnös. A párt kampányához már nem adták az arcukat – talán előre megsejtve a várható végeredményt – következetes, a szavazók lelkére ható jelszavakat és ideológiai alapokat pedig a mai napig nem tudtak alkotni. Az apparátcsikokkal telitűzdelt párt belső értelmiségi bázis nélkül maradt, a választói magatartásra még 2002-ben is félelmetesen komoly hatást gyakorló médiaholdudvar pedig – tisztelet természetesen a kivételeknek – a kormány iránti szervilizmusba fulladt, elveszítve minden hitelét.
Egy kétpólusú pártrendszerben fontos, hogy mindkét nagy pártnak belső meggyőződéstől fűtött, a demokratikus értékek iránt nem csak jelszavak és fogadkozások szintjén elkötelezett vezetői legyenek. Az MSZP megújulása és átalakulása kulcsfontosságú tényezője a hazai belpolitikai erőviszonyoknak. Ahhoz, hogy ez hiteles legyen, szükséges, hogy ne a Horn–Kovács–Medgyessy triász akarata döntsön a párt jövőjéről, hanem legyen végre egy olyan karakán és fiatal politikus, aki fel mer lázadni a sehová nem vezető kovácsizmus ellen, és félre meri söpörni az agyoncsontosodott struktúrákat. Elnézve a jelenleg csoportosuló elnökjelölteket Hiller Istvántól Szekeres Imréig, nem igazán látni köztük ilyen személyiséget. A némi miniszterelnöki trágárkodással is fűszerezett helyezkedések és pozíciókeresések csak az eddigi párthierarchia sokadik átfestését vetítik előre. Valódi változásoknak, amelyek minimálisan egy nagyarányú, több minisztériumot is érintő kormányátalakításban és a pártelnök azonnali lemondásában nyilvánulnának meg, nyomát sem látni. Ezért lenne szükséges, ha minél előbb – akár már az idén vagy jövőre – előre hozott választásokat tartanának, mert az MSZP-ben csak az újabb ellenzékbe szorulás sokkja tudná felgyorsítani a folyamatokat.

HÁROM KÖZGAZDÁSSZAL ÉS EGY PEDAGÓGUSSAL BŐVÜL AZ MSZP FRAKCIÓJA

MTI/MSZP Internetszerkesztőség, 2004. június 27.

Az Európai Parlamentben mandátumhoz jutott szocialista képviselőket Szűcs Erika, Bán Imre, Csige Tamás és Mesterházy Attila váltja a nemzeti törvényhozásban http://www.mszp.hu/index.php?gcPage=public/hirek/mutatHir&fcHirTipus=h&fnId=53375&fnHid=53375

NSZ • 2004. március 20.

Az MSZP érdekelt a kormány minél jobb teljesítményében. A közvélemény-kutatások ugyan a párt támogatottságát mérik, de valójában a kormánnyal való elégedettséget mutatják – nyilatkozta lapunknak Kovács László, akinek szavaiból arra lehet következtetni: korábban bejelentett elhatározásával ellentétben, 2005-ben nagy valószínűséggel újra jelölteti magát a szocialista párt elnöki posztjára.

Kovács szólt azokról is, akik a ma már általa elsietettnek tartott bejelentés után az elnöki tisztségre pályáztak: szerinte ehhez nem elég az ambíció, teljesítmény is szükséges. Kovács László reagált Medgyessy Péternek arra a nyilatkozatára, amelyben azt mondta, hogy előreszaladt, rajta kívül ugyanis más nem dinamizálja a kormányt és a pártot. Kovács ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: a kormányfőnek az a feladata, hogy ő menjen elöl a kormányzás valamennyi területén. A párt élén viszont nem neki kell haladnia, bár tevékenysége természetesen hat az MSZP-re. Azokra a véleményekre reagálva, amelyek azt sejtették, hogy Medgyessy Péterrel való kapcsolata nem felhőtlen, Kovács László határozottan leszögezte: nincs köztük ellentét. Kovács beszélt arról is, hogy elégedett lenne, ha az Európai Uniós választáson tizenkét mandátumot szereznének, ennél többnek pedig kifejezetten örülne.