A tálibokat kellett csak elzavarni, mert a tálibok alatt még kézlevágás járt a máktermelésért, ezzel pedig rontották a világ egyik legnagyobb üzletét. Ugyanis jelenleg a világ herointermelésének 90 százalékát biztosítja Afganisztán. Ezt amerikai drogszakértő meg a Guardian, mint mindenhol írják, tehát ténynek tekinthető.
Ezer írás van erről a neten, pl itt egy: http://www.honvedelem.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/afganisztan_es_a_kabitoszer
Kicsit ugyan álságos, mint ahogy az is, hogy a jenkik ott nagyon kűzdeni akarnának a kábítószertermelés - no meg persze a tálibok - ellen, főleg annak tükrében, hogy a tálibok idején tényleg keményen (kézlevágás, muszlim hit stb) elkezdett visszaszorulni termelés.

A másik persze az olaj, amely szintén szerepet játszik, ehhez egy kis történelmi kitérő:

1970-ben a Szovjetunió olajmezőket fedezett fel a Csecsenföldön. A kitermelt olajat Afganisztánon keresztül kellett volna csöveken a piacra dobnia. Afganisztán stratégiai fontosságot kapott. De ugorjunk előre időben. 1989-ben a szovjet kivonulást követően és a 3 biliárd dollárra becsült Kaszpi olajmező a nyugati befektetők számára elérhetőnek kezdett tűnni. 1997-ben hat nemzetközi vállalat és a türkmenisztáni állam megalakította a Central Asia Gas Pipeline Ltd., céget, amelyet CentGas-ként ismerünk, és egy 790 mérföldes olajvezeték építési tervébe fogtak, amely elsősorban Türkmenisztán földgázt tervezett szállítani Pakisztánba és Indiába.

Ennek a kartellnak a vezető egysége az amerikai Unocal cég volt, amelynek elnöke John F. Imle úgy nyilatkozott, hogy a tervezet „az új selyemút lenne a 21. század gazdaságában”.

A tervezet útjában a fundamentalista tálib kormány állt, a korábbi fegyvertárs, amely a konctól a szovjetek előzésében segédkezett korábban. A táliboktól való félelmében 1998 decemberében a Unocal a tervezettől visszalépett.

Provokációra volt szükség, amelyet az amerikai vezetésben az olajüzletekhez kötődő vezetők, mint többek közt Georg Bush elnök és Dick Cheney felhasználhat, hogy Afganisztán ellen háborút indítva elsöpörhessék korábbi fegyvertársaikat, a tálibokat.

2002. május 13-án a BBC bejelentette, hogy Hamid Karzai meghívta a pakisztáni és türkmén hivatalnokokat, hogy az afgán vezetékről tárgyaljanak. A BBC szerint Karzai azon felül, hogy vezető tisztséget látott el Afganisztánban a Unocal alkalmazottja is volt. Tehát érthető volt a tárgyalás életre hozása.

Kilenc nappal Hamid Karzai agán elnökké választását követően Bush amerikai elnök kinevezte Zalmay Khalilzad-ot a Nemzetbiztonsági Csoport egyik tagját speciális tanácsadójának az olaj- és gázügyben. Khalilzad véletlenül Amerikában született afgán, és a Unocal alkalmazásában is állt, mint maga Karzai. Khalilzad a korábbi amerikai Nemzetbiztonsági Tanácsadó, a Trilaterál Commission társalapítójának, Zbigniew Brzezinski-nek volt a kollégája a Kolumbia egyetemen. Micsoda véletlenek.

A BBC speciális riportja szerint Khalilzad lett felelős főnöke Condoleezza Rice alatt a Perzsa Öböl és Közép-Ázsia biztonságáért, nemzetbiztonsági beosztásban. És most jön a végső felvonás.

Röviddel Bush elnöki felavatása után Frederick Starr, a Közép-Ázsia osztály professzora a Hopkins egyetemen így nyilatkozott a Washington Post újságnak: „ Az amerikai kormány csendesen egyengeti útját az orosz érdekekkel párhuzamosan, egy katonai intervencióra való felhívással Afganisztán ellenében...”

„Az amerikai katonai készülődés és csapatösszevonások megkezdődtek a térségben” - nyilatkozta a Indian New Agency 2001. június 26-án.

És szeptember 11-én a provokáció meg is történt, és bár állítólag az elkövetők többségükben Szaúd-Arábiából származtak, mégis Szaúd-Arábia helyett Afganisztánt árasztották el bombákkal, majd támadták meg az amerikai erők.