Forrás: MTI 2012. szeptember 23., 09:03

Sólyom repült be egy száguldó autóba és telepedett a vezető ölébe az Egyesült Államokban egy connecticuti autópályán.

Idézet:

---

Magabiztos az MSZP vezetése Szili Katalin köztársasági elnökké választásában – értesült a Magyar Nemzet. Lapunk úgy tudja, a szocialisták azért nem készítenek B tervet az államfőválasztásra, mert biztosra veszik, hogy jelöltjük lesz a befutó.

---

Idézet:

---

(Hiller) Arra az újságírói kérdésre, meg tudja-e erősíteni, hogy három szocialista képviselő Sólyom Lászlóra szavazott, Hiller István azt mondta: nem tudnak ilyenről, és ő biztos benne, hogy a szocialista frakció minden tagja egységesen szavazott, de a frakcióban nem ellenőrizték a szavazólapokat.

---

Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsett. 1964-ben ott végezte el a jogi egyetemet, majd bírósági fogalmazóként kezdett dolgozni és közben könyvtárosi képesítést is szerzett. 1966-tól a jénai egyetem jogi fakultásán, a polgári jogi tanszéken tanársegéd volt, s a német polgári jogból is doktorált.
1969-83-ban az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében, 1970-75-ben az Országgyűlési Könyvtárban tudományos kutató, 1983-tól az ELTE jogtudományi karának polgári jogi tanszékén egyetemi tanár, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, s 2002-től az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem egyetemi tanára is.
1989-től az Alkotmánybíróság elnökhelyettese, 1990-98-ban első elnöke volt. Az ő vezetésével működő testület több fontos kérdésben is határozatot hozott, ilyen volt például a halálbüntetés eltörléséről, a köztársasági elnök jogállásáról, a népszavazás alkotmányos tartalmáról, a terhességmegszakításra vonatkozó jogszabályokról, a kárpótlási törvényről szóló döntés. 1994-től a Nemzetközi Jogászbizottság tagja. 1998 óta az Európa Tanács Velence-bizottságának tagja.
Kezdettől fogva részt vett a Duna mozgalomban. A Duna Kör alapító tagja, s az 1980-as évek elejétől a nem hivatalos környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórumnak alapító tagja, 1989-ben elnökségi tagja volt. Tevékenyen részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában.
Ösztöndíjjal tanulmányutat tett a berkeley-i Kaliforniai Egyetemen, a Kölni, a Frankfurti Egyetemen és a hamburgi Max Planck Intézetben. 1999-2000-ben a Kölni Egyetem vendégprofesszora volt. Kutatási területe: a polgári jog története, összehasonlító polgári jog, alkotmányjog. 1999-ben a Kölni Egyetem díszdoktorává választották.
1975-ben az állam- és jogtudomány kandidátusa lett, 1981-ben elnyerte a tudomány doktora fokozatot. 2001 óta az MTA levelező tagja.
1999-ben Humboldt-díjat, 2003-ban Nagy Imre-érdemrendet kapott.
Publikációi hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Főbb művei: A polgári jogi felelősség hanyatlása (1977), Környezetvédelem és polgári jog (1980), A személyiségi jogok elmélete (1983), Verfassungsgerichtsbarkeit in Ungarn (1995), Constitutional Judiciary in a New Democracy: The Hungarian Constitutional Court (1999), Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon (2001), Pártok és érdekszervezetek az Alkotmányban (2004). Könyvei közül több külföldön is megjelent.
Német, angol és francia nyelven beszél.
Felesége tanárnő. Két felnőtt gyermeke és kilenc unokája van.

Duna TV
május 24., kedd, 22:50
(USA: éjjel 04:00)
május 28., szombat, 9:40

mtv
május 29., vasárnap, 13:05

m2
május 29., vasárnap, 23:00

A HVG Vélemények rovatában jelent meg Rauschenberger Péter (Védegylet) írása a köztársaság elnökjelöltjéről.

Rauschenberger Péter:
Gyurcsány és a kiáltás
HVG, 2005. március 16.

Gyurcsány és a kiáltás

Azt mondta a minap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy egyetemi fórumon, hogy a Sólyom László köztársasági elnökké választását javasló, több mint száz értelmiségi valójában "kiáltott a politikában tapasztalható szembenállás miatt". Nos, mint az aláírók egyike, szükségesnek érzem megjegyezni, hogy a magam részéről nem kiáltottam a szembenállás miatt.

Ha élesen állnának szemben egymással különböző társadalomfilozófiák, értékfelfogások, víziók arról, hogy milyen legyen ez az ország, és hogyan oldjuk meg a rendszerváltás óta megoldatlan kérdéseket, annak kifejezetten örülnék, mert lehetne közülük választani. Aztán aki győz a választáson, megkérdőjelezhetetlen felhatalmazással láthatna hozzá, hogy megvalósítsa, amit gondol erről az országról. Bárcsak lenne ilyen szembenállás! Amennyire meg tudom ítélni, ehelyett az utóbbi másfél évtized nagy részében a politika erkölcsi, értékválasztási dilemmáit szakkérdéseknek maszkírozó technokrata nihilizmus állt szemben a nacionalista, bulvárkonzervatív populizmussal, szappanoperaszerű konfliktusokkal szórakoztatva a nagyérdeműt, megközelítőleg sem szólva olyan kérdésekről, hogy például igazságos-e a közteherviselés aktuális rendszere, mi legyen a kilátástalan struktúrájú közszolgáltatásokkal (lásd egészségügy), bele kell-e törődni a társadalom körülbelül egyharmadát sújtó szegénységbe, és ha nem, azt hogyan kell csinálni.

Pesszimistább alkatok már-már arra a következtetésre is juthatnának, hogy az állítólagos szemben álló felek egyikének sincs túl sok gondolata erről az országról, hogy a politikai osztály a társadalmat jobbára rábízta az újkapitalizmus és a bürokratikus korrupció kombinációjának spontán működésére, az európai kontextus mint fátum alakító hatására, meg leginkább a jó szerencsére, és jól elvan magában. Néha, például amikor arról hallani, hogy a fővárosi kerületek semmit sem látnak a parkolási díjakból, mert olyan szerződéseket kötöttek, amelyek értelmében egy közös fideszes-MSZP-s érdekeltségbe tartozó magáncég nyúlja le az egész bevételt, nos, ilyenkor még az is megfordul az ember fejében, hogy az a bizonyos szembenállás jószerével csak cirkusz a népnek, amit érzelmesebb pillanataikban talán a szereplők maguk is elhisznek. Ám az igazi, józan és racionális érdekük az, hogy egymásba fonódó gazdasági hátországaikon keresztül még nagyon sokáig ők legyenek azok, akik ennek az országnak az erőforrásait kisajátítják.

Talán ez lehet az oka, hogy noha mindannyiunk számára nyilvánvaló az állami korrupció, az állítólagos ellentábor korrupt állami embereinek lebuktatására irányuló alkalmi felbuzdulások gyakorlatilag soha nem jutnak el a bírósági szakig. Tudom, veszélyes gondolatok ezek. A liberális demokrácia képviseleti intézményrendszerét támadó, az eddigieknél sokkal durvább populista mozgalmak nőhetnek ki belőlük. Nosza, védjük meg az intézményrendszert! Mi lenne például, ha a miniszterelnök a saját parlamenti táborának azt javasolná, hogy olyan köztársasági elnököt jelöljön, amilyennek az alkotmányos rend kitalálói a köztársasági elnököt elképzelték? Aki alkalmas arra, hogy a nemzet egységét kifejezze, nem kötődik a papíroroszlánok egyik állítólagos táborához sem, nem kell a harmadik fordulóban, egyszerű többséggel megválasztani, nem lesz senkinek az embere, és szigorúan fog őrködni az államszervezet demokratikus működése felett. Államférfihoz méltó gesztus lenne, erőt, magabiztosságot és eleganciát sugárzó, nagyvonalú tett, egy lépés a politika teljes hitelvesztésétől, az alkotmányos intézmények kiüresedésétől vissza, a normalitás irányába. Komoly elgondolkodásra kényszerítene, hogy Gyurcsány esetleg tényleg gondol valamit erről az országról.

RAUSCHENBERGER PÉTER

Fodor és Eörsi Sólyom mellett - Kikkel is árul egy gyékényen Fidesz?

"... Szilinek akkor van esélye, ha a jobboldaliak átszavaznak rá. Ami azt jelenti, hogy Orbán Viktor (...) valamiért úgy gondolja, hogy esetleg a jobboldalnak sokkal jobban jönne Szili Katalin"