Makovecz Imrére többen mondják: nehéz ember.
Hogy miért? Építész kvalitását nem lehet megkérdőjelezni. Erős kritikai érzéke, szókimondása, karakteres közéleti szerepvállalása miatt azonban sokak különcnek tartják.Lapunk színéhez illő kérdéssel nyitjuk a vele folytatott beszélgetést:

- Mit jelent Önnek a környezetvédelem?

- Számomra a környezetvédelembe elsősorban AZ EMBER tartozik bele. Ha ezt mélyebben próbáljuk értelmezni, a kereszténység egyetlen igazi nagy eredményéből kell kiindulni: a belső ember fogalmából - szemben a személyiségi joggal. A szó, hogy személyiség, a personából származik. Az ókori görög színházban azt az álarcot hívták personának, ami a drámai folyamatban való szerepet hordozta. Tehát mi az "ál-arc" jogáról beszélgetünk. És nem a belső ember Isten előtt való egyenlőségéről, és az Isten előtt való azonosságáról. Sokkal inkább a másság tiszteletéről. Ennek következtében az a propagandisztikus, kemény, militáns magatartás, ami itt Közép-Európában el lett fogadtatva - az idegen szép, másság tisztelete és így tovább-, egy sunyi, sötét játszma, amelyben igyekeznek elfedni a legfontosabbat. Azt, hogy az emberi Én be van tagozódva az Isteni teremtési tervbe, és onnan elválaszthatatlan. Környezetvédelemről, szellemi környezetvédelemről akkor beszélhetünk, ha a spirituális környezetet a belső emberségét vesszük tekintetbe, és innen kiindulva nézzük a többi embert. Nem a másságot, hanem az azonosságot keressük. A megismerő erő ettől kezdve nem a gyűlölet, hanem a szeretet. Ha nem ebből indulunk ki, a rosseb megette az egészet. Akkor fecsegünk a fákról, fecsegünk a folyókról, fecsegünk a benzingőzről, meg hogy árt a dohányzás. Pótcselekvésekkel foglalkozunk, ahelyett, hogy a valódi egzisztenciális problémáinkkal törődnénk, és onnan rálátnánk a világra. Ez a dolgok lényege. Az összes többi mese.

Ezt megérteni, megközelíteni csak a félelmetesen mély és komoly európai hagyománnyal és kultúrával lehetséges. Az óvodában, iskolában, otthon ehhez kell felnevelni az embereket. Különben nem megy. Nem tudjuk, hogy a történelem előtti időkben hogyan születtek kezesállataink, nem tudjuk, hogyan keletkeztek a gyümölcsfáink. De azt már elfogadtuk, hogy a természetben az entrópia elve érvényesül: tehát egy magasabb rendű, próbál kiterjeszkedni egy alacsonyabb rendű síkon. Azaz vad zabból nemes gabonát csinálni nem lehet. De a nemesga-bona elvadulhat ...

Tehát fordítva van a dolog: nem additív módon jön létre a világ, hanem a teremtési tervben az Isten fenntartja és kormányozza. Az atya benne van a teremtett világban. Ahhoz, hogy ezt valaki belső hajtóerővé képes legyen asszimilálni ahhoz a kultúrát kell felvennie. És nem McDonald's darált húst zabálni. Mert abból nem az jön ki ...

- Számomra nagyon érdekes, hogy Ön itt él a "ma" Budapestjében. Mennyire tudja elviselni a nagyvárost?

- Rövid leszek: semennyire. Bejövök ide, és ha végeztem, hazamegyek. Már lassan 15 éve nem autózom. Ha kell, taxival járok. Nem lehet megállni, tömeg van, ki vagyok téve nevetséges rendőri atrocitásoknak, a többi autós agressziójának. Ezért inkább nem vezetek. Reggel idejövök, és ugyanazon az útvonalon este haza. Évek telnek el, hogy át sem megyek Pestre. Többet járok vidékre, mint Pestre.

- Sok előadást vállal? Ezért a sok utazás?

- Az már a múlté. Tény, hogy 2001. karácsonyától a rákövetkező júliusig heti két-három előadást tartottam határon belül és kívül. Abbahagytam. Teljes mértékben abba hagytam. Sok volt. 69 éves vagyok. Dolgozni is kell. Az a citrom voltam, ami saját magát facsarja. Gyakran a késő esti órákba nyúltak az előadások, illetve az azt követő beszélgetések. Utána még haza kellett jönni - és másnap reggel nyolctól dolgozni. Két nap múlva újra elmenni valahova. El kell hogy mondjam: meggyőződésem, hogy a beszédnek megszűnt az aktualitása. Itt már olyan helyzet van, hogy a gondolkodást azonnali cselekvés kell hogy kövesse. Ez nem csak rám vonatkozik, mindenkire érvényes. Hadd mondjak egy példát. Elhív a Hegyalja és Bodrogköz határáról három polgármester. Tájékoztatnak arról, hogy a szőlő már a spanyoloké, németeké, franciáké, a termőföld a téeszből "káeftésített" társaságé, ami a volt téesz elnökből, agronómusból, párttitkárból, stb. áll. Az embereknek van egy telke, egy háza, és slussz. Se pénzük, se reményük, se anyagi se szellemi lehetőségük nincs, mert már azt is elfelejtettük, hogyan folyt az élet valaha. Három- négyszáz fős faluban egy disznó van! Tehát már a saját ellátása sincs megoldva egy-egy családnak. Azért hívtak el, hogy tervezzek egy olyan úthálózatot, ahol biciklivel és egyszerűbb járművel lehetne közlekedni, és ennek vonalára tervezzek egy réges-régen, évszázadokkal ezelőtt eltűnt halászfalut, meg kis fatemplomot, mert az is volt azon a vidéken. S ha mindez majd megvalósul, az emberek az idegenforgalomból jövedelemhez jutnak. Pedig ott van mellettük a parlagon hagyott föld! A bestiális körülmények között bérbe adott saját földjük! Bérli, pedig a nagyapjáé volt, és föl sem merül az a gondolat, hogy azt a földet vissza kell szerezni, és el kell kezdeni rajta legalább egy önellátó gazdaságot létrehozni - hogy holnap is legyen kenyér otthon. Föl sem merül, hogy az a falu az övé. Hogy ez az ország az övé. Inkább potenciális cselédként meghajtja a fejét, "mű" halászként hálót foltozgatva akarja csodálkozásra bírni a holland biciklistát. Ilyen körülmények között a beszédnek nincsen értelme. Annak van értelme, hogy egy ilyen faluban "keletkezik", vagy kinevelődik 3-4 olyan ember, aki észhez tér, és azt mondja: elég volt ebből. Kicövekeli azt a földet, amit meg kell művelni, és ha odajön a volt párttitkár, vagy akárki és járatja a száját, akkor egyszerűen elzavarja. Folytathatnám. Eljött annak az ideje, hogy az emberek radikalizálódjanak, mert ha így megy tovább, akkor ez nem ország, hanem cseléd-kolónia lesz, egy olyan régióban, ahol Budapest ellátása lesz az egyetlen fontos dolog.

- Tényleg úgy tűnik, hogy a főváros uralja ezt az országot.

Csak Trianon óta használjuk azt a kifejezést, hogy vidék. Ki mondja azt Düsseldorfra, Hamburgra, Bonnra, hogy vidéki város. Trianon előtt Kolozsvár nem volt vidéki város, Nagyvárad, Pécs nem volt vidék. De Trianon óta van "a főváros" és "a vidék". Abszurdum. Felmegyek Budapestre - mondják. Miért "fel" mikor például Miskolc fentebb van mint Pest. Ez a hamis konstrukció beleépült az emberekbe. Ez szinonim azzal, amiről az imént beszéltem. Már az sem igazán létezik, ami ott van az emberek közvetlen közelében. Nem veszi észre! Iszonyatos eredményt produkált az elmúlt 50 év. Az a szovjet rendszer, amelynek kiszolgálói gátlás nélkül fosztották meg az embereket a vagyonuktól, a jövőjüktől, az egzisztenciájuktól, a szellemi szabadságuktól. Amikor szellemi környezetvédelemről beszélünk, én csak a legradikálisabb magatartásban tudok gondolkodni.

- Ön szerint kikből lesz az a településenkénti Három-négy ember?

- Az mindegy! Teljesen mindegy. Aki elkezdi!

- Milyen korosztályra gondol?

**************************************************

Mikor? 2005. október 19, szerda, 18:00
Hol? Ráday Könyvesház, 1092 Budapest, Ráday u. 27.

***************************************************

A Tudatos Vásárlók Egyesülete beszélgetésre, vitára invitál a hétköznapi fogyasztásról. Gondoljuk át együtt fogyasztói választásainkat, vásárlói döntéseink valódi hatásait!

Beszélgetőpartnerek:
KÖNCZEY RÉKA, a nagysikerű "Zöldköznapi Kalauz" egyik szerzője, és BODA ZSOLT közgazdász, az MTA kutatója, a TVE tanácsadója.A vitavezető Vida Viktor, a Védegylet munkatársa. Mindenkit szeretettel várunk!
www.tve.hu