Nincs tovább helye a turulszobornak a XII. kerületi világháborús áldozatok emlékművén - határozott a Fővárosi Bíróság, elutasítva a műalkotást jogsértő módon elhelyező önkormányzatnak a jogerős bontási határozat felfüggesztésére vonatkozó keresetét. Mégsem hajtható egyelőre végre a bontás, mert a végzés ellen a fideszes vezetésű helyhatóság a Fővárosi Ítélőtáblánál fellebbez. Szakértők szerint azonban a folytatódó jogi csatározás ellenére aligha valószínű, hogy a bontással ellentétes döntés születik majd.

Sajnos értem a magyarság ellenségeit. Látom cselekedeteik indokait.

Úgy gondolják itt, és szerte a világon, hogy a Népszellemet ki kell pusztítani az emberek szívéből, hogy az a bizonyos "olvasztótégely" létrejöjjön, mely olyan emberutánzatokat termel, melyek többé nem ismerhetik fel a család, a nemzet fogalmait; akiknek mindegy, hol élnek.

Olyan kezelhető alkalmazotti réteg kialakítása a cél, melynek tudatában a tévé, a számítógép virtuális valósága fontosabb, mint saját életének drámája, fontosabb, mint az a tény, hogy ki-ki életét égiek és földiek között egyszerre járva teljesítsen egy szabad és megismételhetetlen életutat.

Árpád és Kurszán égi és földi fejedelmek e kettősséget hordozták és kiteljesítették.

Nap és Hold kettőssége, a sugárzás és a tükörkép akaratunk és tudatunk kettősségét fejezi ki.

A sugárzó nap, az akarat fénye a Turulmadár. A Budán felállított, sugárzó, a magyar évezredeket átható fénymadárhoz nem nyúlhat senki, mert jaj annak! Átkozott lesz örökre.

Most pedig álljon itt egy idézet:

"Megújulva és Magyarországot védelmezően tárja szét fölöttünk hatalmas szárnyát Árpád fejedelem törzsének madara, a hit és küldetés népünk oltalmának szimbóluma" – mondta Göncz Árpád köztársasági elnök a tatabányai turulszobor újraavatásán, 1992. október 29-én. Még ugyanazon év decemberében, a Magyar Rádió műsorában egy kérdésre így válaszolt az államfő:

"Egy ország nem irthatja ki a saját hagyományából az ősi mítoszait. A turul honfoglalás kori mondakörünk része, amelyről Anonymus beszél. Azért, mert a harmincas években volt egy Turul Szövetség, attól még a keleti népeknek a totemállata lehetett ragadozó madár, a turul, a kerecsensólyomhoz közelálló ragadozó madár. Ez Nap-jelkép volt, leszármazási mítosz volt, ami az Árpád-háznak a Naptól való leszármazását bizonyította. Nem hiszem, hogy ma bárki köteles volna elhinni, hogy Emesét valóban teherbe ejtette egy madár, és még kevésbé azt, hogy az első Árpádot tojásból vették elő. Ugyanakkor viszont van olyan érzelmi tartaléka egy nemzet múltjának, hogy ezt nem kell megtagadni, még akkor sem, ha akár a jobboldal, akár a baloldal, akár a centrum vagy akárki más a maga politikai véleményére ezer esztendő alatt megpróbálta felhasználni. Ítéljük akkor el Anonymust is."

Kérem – egyelőre kérem – ellenségeinket, hagyják abba visszataszító bajkeverésüket. Elégedjenek meg azzal, hogy mindent haszonnal eladnak, hogy megakadályozták a budapesti világkiállítást, hogy tönkretették a hazai cigányságot.

Elég volt!

Makovecz Imre, építész