*Ami a kolozsvári SZABADSAG-ból kimaradt:
Az RMDSZ ért el eredményeket de ezek jobbára kultúrális jogokat adnak a magyar kisebbségnek.
Való igaz, hogy a magyar tanügy helyzete javult, a magyar egyetemisták száma nőtt. A kétnyelvü helységnévtáblák jelenléte is valóság. Ezek az eredmények egy az 1980-as vagy 1990-es években politikussá lett magyar ember számára tényleg sokat jelentenek. Egyértelmüen pozitív fejlemények
ezek.
De közben eltelt tíz - tizenöt év.
Vajon még mindig a kultúrális és tanügyi gondjai a legégetöbb problémái az erdélyi magyarságnak?
A kultúra és az anyanyelv ápolása akkor volt az egyedüli identitásmegőrzö tevékenység, amikor más szóba sem jöhetett. Amikor az eröszakos román hatalmi politika fizikailag meghíúsított minden politikai szervezödést, az emberi jogokat be nem tartva igyekeztek akár fizikailag is likvidálni az erdélyi magyarság bátor személységeit.
De közben megváltoztak az idök.
Az emberi jogok betartása most már alapvetö, a fizikai megsemmisítés már nem elképzelhetö, az autonómia széleskörüen elfogadott és használt fogalommá vált.
Vajon még most is csak a kúlturális jogokra kellene szorítkoznunk?
Végigjárva a Székelyföldet, kétségbeejtö a kilátástalanság és gazdasági mélypont mértéke.
Kézdivásárhelyen például a központban állnak az üres,
kiadatlan üzlethelységek. A fél város külföldön van, a diplomások és a mesteremberek nagyrésze más városokban igyekszik maradni, ott boldogulni. Persze az úthálózat katasztrofális, Brassóba kell elmenni, ahhoz, hogy elérhessük a várost, közvetlen út nincs, de még vasút sincs. Ez egyértelmüen szándékos elszigetelö, elnyomó hatalmi politika eredménye, hiszen sorolhatnám a többi hasonló méretü várost amelyeknek van közvetlen vasúti
összeköttetésük (Szamosújvár, Dés, Aranyosgyéres
stb.).
A gazdasági pangás az elszigeteltség következménye. Az
elszigetelés a román kormány politikája, amellyel
embertelen sorsba kívánják taszítani és tartani az
őshonos magyarokat, hogy elvándoroljanak, miközben
folyik a románság betelepítése.
Közismert, hogy Sepsiszentgyörgyröl a legnagyobb
mértékü az elvándorlás, a nem is olyan régen
színmagyar város ma a legnagyobb mértékben
keveredett románokkal az összes székelyföldi város
közül. De sorolhatnánk más városokat is: Szalontán
például, a 2002-es népszámlálás alkalmával
kiderült, hogy a románok száma háromszáz fövel
csökkent, míg a magyarság létszáma több mint
kétezer lélekkel apadt.
Vagy akár a mi Kolozsvárunkat is megvizsgálhatjuk: számszerüen kimutathatóan csökkent a magyarság részaránya.
1992-ben a magyarság részaránya 22% volt Kolozsváron, míg a 2002-es népszámlálás 18% magyar lakosságot mutatott ki. 4% csökkenés tíz év alatt nagyon sokat jelent. És ez nálunk van, ahol az ország többi részéhez viszonyítva jobbak a megélhetési körülmények.
De mit szóljunk azokról, a román hatalom által szándékosan hátrányos helyzetbe hozott és hátrányos helyzetben tartott
székelyföldi településekröl ahol az árak magasabbak mint nálunk, a munkanélküliség megdöbbentö méreteket öltött, az emberek jövőbe vetett hitüket vesztették el, italba menekülnek vagy kivándorolnak.
Az egézségügy állapota ijjesztö: az intézmények falairól levált a vakolat, a penészes, régi tégla kilátszik
mindenütt, rengeteg az orvosi műhiba, egyszerű asztmás rohammal bevitt betegeket a kórházban ölnek meg rosszul végzett eljárások következményeként. Talán a legsúlyosabb a mentőszolgálat teljes müködési csődje: a szükségeshez képest órákkal késöbb érnek ki a vidéki helyszínekre, az utak állapota katasztrofális.
Mindebben talán a legrosszabb az, hogy ezek az állapotok nagyon lassan változnak, vagy egyáltalán nem változnak. Embertelen dolog az emberek életével játszani. Ezek emberi lények, éreznek, szenvednek, jobbra vágynak, de amit a romániai magyar valóságtól kapnak az folyamatos kínlódás.
Folyamatosan le kell mondaniuk a legelemibb apró örömökről, vagy el kell halasztaniuk azokat mert éppen nem futja a pénzből. Aki ezeket az állapotokat fönntartja, bünt követ el az emberiség ellen.
Hogyan ülhetünk, nyugodtan, "európéer módón", toleránsan, ha ezt a borzalmas emberkínzást látjuk nap mint nap?
Hiszi valaki, hogy kegyetlen gondjaink megoldódnak a közeljövöben? Hisz-e valaki is abban, hogy ezek az emberéletek értelmet nyerhetnek? Hiszen ami most történik az nem más mint az emberi életek teljes semmibevevése, elpazarlása, álmaink durva megsemmisítése. Hány emberélet kell tengödésben lassan elmúljon, amíg valami javulás áll be és emberként élhetünk itt, ezen a földön?
Egyszerüen hihetetlen, hogy a románok mennyire csúfot
üznek a székelyekből.
Az RTV magyar adásában hangzott el, hogy egy román vasútigazgató fölszedette egy kis székely település állomásáról a köveket és egy ortodox templom építéséhez ajándékozta építőanyagként.
Egy másik székely falu határában földgázkitermelö állomás van, de a faluba nincs bevezetve a gáz, holott a lakosok emberemlékezet óta kérvényezik. Az őshonos székely földből eredö gáz oltyánékhoz jut.
Amikor Csíkszereda városa megpróbált EU-s pénzalapokat megpályázni a vízhálózat felújítására, a román prefektus megakadályozta a dokumentáció összeállítását.
Az évek óta elhanyagolt úthálózatról is sokat lehetne beszélni, de egy másik fájó dolog a Székelyföldön az egézségügy állapota. Télen a betegekkel teli kórtermekben megfagy a víz reggelre... Erre Markóék, immár több mint egy évtizede úgy tesznek, mintha az erdélyi magyarság elött fényes jövő állna, a magyarul beszélö oláh brancs (Frunda, Borbély, Verestóy, Takács és a zsíros állásokba besegített pereputtyuk)pedig hovatovább egyre érthetetlenebb jövőképeket festeget az erdélyi magyarok elé.
Megmaradásunk záloga az autonómia megszerzése. Valós autonómiát, törvényalkotó, közigazgatási és gazdasági jogosítványokkal!
Az RMDSZ leghatásosabb agymosó eszközei a helyi napilapok. Ezek összessített példányszáma felülmúlja minden más lap példányszámát. Aki az összes helyi, erdélyi magyar napilapot ellenőrzi, az az erdélyi magyarság legnagyobb tömegeit képes nap mint nap elérni. Márpedig ezeket a Communitas Alapítvány finanszírozza, a Communitas Alapítvány elnöke pedig Markó Béla.
Már ennyi is elég lenne annak az újságírónak, aki egy helyi napilapnál dolgozik, ahhoz, hogy visszafogja RMDSZ-kritikáját és az RMDSZ-t támogassa. Hiszen a fizetés nélkülözhetetlen, s ha még családos is, -akkor végképp félretesz minden elvet és kutyahűséggel szolgálja az RMDSZ-t, fizetése biztonságáért.
Miről is van szó?
A helyi napilapok évtizedek óta léteznek és évtizedek alatt kialakítottak egy bennsőséges, elfogadott stílust. A kommunizmus idején például az emberek gyakran az újsághoz fordultak segítségért. Ha panaszuk volt, vagy egy közérdekű információra volt szükség rögtön a "megyek az újsághoz!" gondolat ugrott be. A jogi tanácsadás vagy orvosi tanácsok szintén hozzájárultak ahhoz, hogy ez az újság ne csupán egy legyen a sajtótermékek közül, mint ahogy manapság tekintünk a különféle folyóiratokra,
hanem a magyar újság volt. Az egyedüli magyar újság amelyet megvettek, járattak mert azokban az időkben a magyarság egyik mentsvára volt.
Ugyanúgy mint a magyar színház és az egyház. Ma ezzel a bizalommal élnek vissza., mert ezek a helyi napilapok nem élnek meg csupán a saját bevételeikből, ezért a magyar állam pénzügyileg támogatja ezeket. A támogatás úgy történik, hogy egy romániai alapítvány kapja a pénzt a magyar államtól, ez a Communitas Alapítvány és ez az alapítvány, amelynek feladata lenne szétosztani a pénzt a helyi magyar napilapok között.
Csakhogy a Communitas Alapítvány elnöke Markó Béla és az alapítvány kuratóriumában többségben az RMDSZ-es vezetöséget kiszolgáló személyek vannak. Még, ha a Communitas Alapítvány nem is gyakorolna közvetlen nyomást az újságokra, akkor is ezen újságok alkalmazottai ösztönösen igyekeznek az RMDSZ kedvében járni, ezért olyan cikkeket jelentetnek meg, amelyek az RMDSZ számára
kedvezőek, amelyek bármilyen kultúrális eseményt a jogok hatalmas megvalósításaként tüntetnek fel.
A hétköznapi valóság ellenben az, hogy a helyi magyar napilapok következetesen mellőzik az RMDSZ belső
ellenzékét. Egészen ritkán jelenik meg egy-egy nemzeti érdekeket védő cikkecske, talán azért, hogy az újság valamiféle látszathitelét megőrizze, ám az RMDSZ-t kiszolgáló, a románokhoz dörgölőző, a románoktól kunyeráló, a románokkal-sumákoló politikát folytató RMDSZ-t támogatják.
Szervilisen kérnek interjúkat hatalmi emberektől, de egyet
sem a nemzeti érdekek képviselőitől. A cikkek hangvétele is a nemzeti érdekeket képviselő politikusok diszkreditálását célozza: "Tőkés szerint", "Tőkés azt állítja, hogy", "az EMNT nyilatkozatában az áll..." stb.
Ezek mindig idegenként, rosszként vannak beállítva.
Ezzel szemben az RMDSZ-vezetés megnyilvánulásai mindig a mienkként, jóként, tényként vannak bemutatva.
Választások előtt aztán vaskézzel, vaskövetkezetességgel száműzik az erdélyi magyar nemzeti erőket a sajtóból. Csakis az RMDSZ megvalósításai és azok túlértékelése jelenik meg.
Az RMDSZ vezetése pénzügyi és hatalmi előnyöket élvez jelenlegi állapotában. Verestóy Attila 30 millió euró értékü kábeltelevizíós társaság tulajdonosa. Vajon elképzelheti-e valaki, hogy Romániában egy politikus-cégtulajdonos ellenszegüljön a román államnak?!
Hiszen rögtön rászállnának az állami ellenőrzö hatóságok: a polgármesteri hivatalok, pénzügyi szervek stb. Verestóynak érdeke a roman állammal jó kapcsolatot
fenntartani, hogy megkímélje cégét. Nem képviselheti hatásosan a magyarság érdekekeit és nem vállalhat egy konfliktust a magyarság érdekeiért mert a cégét kell védenie, tehát hallgatólagosan a roman állam céljait, tetteit ellenvetés nélkül elfogadja.
Borbély László egy alapítványt vezet, amely különféle pénzügyi támogatások révén fölszerel egy-egy emlékplakettet. Mindegyiküknek jókóra rokonságuk van külföldi ösztöndíj programokba besegítve. Miközben nekünk a magyar jövőt prédikálják, ők maguk hatalmi pozicíókba bebiztosítják magukat, rokonságukat zsírosan fizető állami állásokba besegítik (Markó), és mindenekfölött külfödre menekítik. Miért mennek külföldre, ha olyan jól tudják, hogy van remény, hamarosan az EU integráció megold mindent?
Másik hazugság: csak a parlamentben van esély hatásosan védelmezni a magyar kisebbség jogait.
A parlamentben elméletileg lenne esély, de a gyakorlatban ez az esély nem vált valósággá az elmúlt évtized során. Nem elég, ha a parlamentben csupán esélyünk van, de megvalósítani sosem tudjuk (hiszen 8%-kal rendelkezünk).
Nem csupán a változás esélyére van szükségünk, hanem magára a változásra!
A szórványmagyarság iskolái sorra zárnak be.
Ismert, hogy maguk a balos újságírók is keserűen számoltak be arról, hogy évről évre kevesebb a gyerek, az osztályok létszáma kritikus, egész falvak iskoláit számolják fel. A magyar gyereknek, ha magyar iskolába akar járni, gyerek
voltához képest hatalmas távolságokat kell ingáznia. Télen, vagy fullasztó májusi délben gyalogolnak napi pár kilométert. Sárban, kerülgetve a pocsolyákat, kövekre lépve bukdácsolnak hajnali hat órakor, mert időben el kell indulni , hogy 8-ra megérkezzenek. Aki busszal jár nincs különb helyzetben: a havi bérlet, amit a szülőnek kell állni egymillió körüli. A buszhoz reggel korán fel kell kelni, délután pedig órákig kell várni tétlenül a megállóban, hogy 4-re megérkezzen, az iskolának ugyanis 2-kor van vége. Ezek a tíz év körüli gyerekek hajnalban kelnek, este 18-kor érnek haza, közben szüleik a szűkös anyagiakból fizetik a bérlet nyomasztó terhét. Embertelen
sors, amit hősiesen, humorral fűszerezve vállalnak, minden dicséretet, csodálatot megérdemelnek.
Eltartják, fenntartják a magyar iskolahálózatot, annyira amennyire a szüűös anyagiakból telik.
Az RMDSZ vásárolhatott vadonatúj személyautókat, fölszerelhetett vadonatúj irodákat milliárdos költséggel, magyarországi támogatásból. Szervezhetett konferenciákat, szervezhetett sokszázezer eurót fölemésztő koncertet, de
pénzhiány miatt az ingáztatást nem sikerült megoldani, rájuk egyszerű magyarokra sosem jut, problémáik megoldására sosincs elegendö pénz...
Pedig egy másodkézböl vásárolt jó minőségü személykocsi harmadannyiba kerül mint egy új. Az ingáztatás már régen megoldható lett volna, ha ez foglalkoztatja az RMDSZ vezetőit. De őket az foglalkoztatja, hogy saját céljaikra legyen autójuk, saját utazásaikat, irodáikat pénzeljék a
magyarországi támogatásból.
Az RMDSZ olyan orvoshoz hasonlítható aki csak fájdalomcsillapítót ad a betegnek, így a beteg szenvedés nélkül, maga sem tudván mi történik vele, -egyre súlyosabb állapotba kerül, míg meghal. Mindez úgy, hogy közben, nincs tudatában betegsége súlyosságának, hiszen a fájdalomcsillapító és az orvos félrevezetö hazudozásai eredményeképpen nem aggódik.
Törjük meg a bünös hallgatást, törjük meg az RMDSZ jelenlegi vezetése által ellenőrzött sajtó egyeduralmát!
Lehet másképpen is: alkossuk meg a valós autonómiát, törvényalkotó, közigazgatási, igazságszolgáltatási jogosítványokkal!
Higyjünk közösségünk erejében! Higyjük el, hogy lehet, -mert Európa szerte lehetséges volt!
Eddig pártatlanabbnak bizonyult újságok, fórumok: Krónika,
Erdélyi Napló, www.erdely.ma, www.gobeshop.com, www.hirek.ro, www.mno.hu
*
