Idézet:

---

Ennek a rétegnek az elit mellett volt persze tömegbázisa, politikai képviselete (az MSZP és az SZDSZ, ennek elemzése külön történet), valamint egy olyan arca, amely talán a legnagyobb erejét adta, egy médiacsapata, amely TV-s és rádiós személyiségeken, népszerű arcokon, színészeken, zenészeken, humoristákon és egymást igazoló értelmiségi általános és szakjellegű megmondókon keresztül a '90-es évek elején gyakorlatilag a teljes hazai közvéleményt uralni tudták. Hatalmukat, erejüket, súlyukat ne becsüljük le. Fél éven belül meg tudták szüntetni az Antall-kormány, majd előkészíteni és fél éven belül megerősíteni a Horn-kormány legitimációját.

A társadalom ezen csoportjának hatalma a rendszerváltás utáni 20 évben gyakorlatilag töretlen volt. Ne tévesszen meg senkit, hogy a 20 évből kétszer 4 évig jobboldali kormányzás volt. Egy országban a közhatalom gyakorlása nemcsak a törvényhozói és végrehajtói hatalom birtoklásából áll. Amennyiben együttműködő szereplők uralják a vezető gazdasági, közigazgatási, nyilvánosságformáló pozíciókat, könnyen szembe lehet menni a formális hatalommal. És ebben éppen nem a magas vezetői posztok számítanak leginkább, hanem a középszintű vezetői beosztások nagy tömege. A '80-as évek elitje ebben volt nagyon erős. Mindent elkövetett azért, hogy a kialakult pozíciók semmit se változzanak, hogy a már kialkudott struktúrák újra és újra, verseny és a teljesítmény megmérése nélkül biztosítsák a megszokott szereplők számára a megélhetés és a társadalmi pozíció általuk elvárt színvonalát. Ennek az egész társadalmat átszövő, gigantikus informális hálózatnak érdekkijárójává vált az MSZP, az SZDSZ, valamint gyakorlatilag a teljes, múlt rendszerből örökölt médiaelit, melynek hasonló okokból pontosan ugyanúgy érdeke volt a kapcsolati háló zavartalan fenntartása.

---

2010.05.21. 08:01 Elpet

Április 25-én végleg lezárult egy korszak Magyarországon. Korszakfordulót élünk meg, és nagyon fontos lenne értenünk, pontosan mi is zajlik le most. Sokan kimondták már, hogy több mint kormányváltás, ami most történt. Kis rendszerváltás lenne, vagy most történik meg az igazi rendszerváltás, netán most fejeződött be? Vagy a sötétség évei következnek, a felvilágosult progresszió időszaka után? Sok magyarázat létezik. Mi folyik most?

Nehéz Neked bármit irni, mert nagyon hasonlóan gondolom a dolgokat. Nem tudok igy vitatkozni. Most kiszállok, de még jövök!

meg vagyok győződve arról, h a játékelmélet (és az adott, akkori körülmény gondos tanulmányozásval meg lehet közelíteni az ideális, jobboldali szsvazatmaximáló magatartást, ténykedést..

Annak is nagyon örülök, hogy a 19. hozzászólással végre eljutottál a lényegig. Illetve, megpróbáltad. A "hogyan" kérdésre persze nem kaptunk választ, de azért bizakodjunk...egyszer mégis...

A szovjetrendszer berendezkedésekor egy, a magyarnál primitívebb, bárdolatlanabb hatalom telepedett ránk. S quislingjei is nagyrészt primitívek és bárdolatlanok voltak.

A Befektető háttérrendszerének és quislingjeinek, valamint a mai magyar társadalom ellenálló képességének megítélésében legyünk óvatosak.

Idézet:

---

Logikus kérdés: vajon lesz-e, lehet-e második menet?

S még ezek előtt: vajon elvileg lehetséges-e olyan második menet, melynek során - a szocializmus bevezetésének traumájához hasonlóan - a magyar társadalom megemészti, feldolgozza, kiheveri a neoliberális Befektető okozta társadalmi megrázkódtatást, s megtalálja a maga szuverén és szerves továbbfejlődésének útjait és formáit?

Válaszaim: az orosz, a balti, a lengyel, a kínai példa mutatja: a Befektető korlátlan uralmával és társadalomalakító hatásával szemben elvileg lehetséges a megtámadott társadalmak önvédelme, s ezáltal nemzeti érdekű integrálódásuk a világfolyamatokba.

A mi második menetünk azonban már nehezebb kérdés. A Befektető érdekei szerinti folyamatok túlontúl előrehaladtak a maguk medrében. S vélhető: a totális nyomulással szemben csakis a szervezett, totális ellenállás és ellennyomulás s mögötte a tudatosan kidolgozott és megfogalmazott szellemi alternatíva jelenthet megoldást.

---

(1) Az első ilyen változás a polgárosodó későszocialista társadalom másfél-kétmilliónyi emberének a termelőtulajdon elszerzése miatti "feleslegessé" válása, a gazdaságintegráción kívülre szorulása volt.

S aztán folyamatosan: a gazdasági és a társadalmi középszférák kiürülése.

(2) A második változás a társadalmi szolidaritás eszméjének és intézményeinek meggyengítése és formális hadjárat a közösség magasabbrendűsége, illetve a nemzet mint társadalomszervező, közösségteremtő elv ellen.

Ez utóbbi azért különösen fontos, mert a közösség és a nemzet a privatizációra kiszemelt vagyon gazdája és őre.

Meggyengülése mindent, bármit a Befektető további szabad prédájává tesz (aki azóta is folyamatosan él az egyszer megnyílt lehetőséggel).

(3) A harmadik a feleslegessé tett társadalomrészre telepített tudatipar, melynek fő funkciója a gazdaságintegráción kívülre vagy a peremvidékekre szorult, közösségeiket, nemzetüket elvesztő milliók szellemi foglyul ejtése, ösztönéletük tömegmédiumokon keresztüli korbácsolása és a közmorál elleni fellázítása. Alkalmanként a Befektetőnek még ellenálló polgári középrétegek elleni mozgósításuk.

(4) A negyedik az eszmetermelő és eszmeterjesztő műhelyek s eszközök megszállása az egyetemi tanszékektől a kutatóintézetekig, a könyvkiadóktól a televíziókig,a hírközléstől és távközléstől a teljes informatikáig, hogy a rendszerváltáskor a Befektető eszméivel szembeni alternatív gondolkodás és programkészítés elmaradása véglegessé váljon, csak az ő eszméi létezhessenek. S mindezt azért, hogy a Befektető szempontjából ideális társadalom: az eszmei értékek nélküli, az ösztönéleti és anyagi szükségleti motívumain keresztül korlátlanul vezérelhető embermassza létrejöjjön.

Idézet:

---

Rá kell döbbennünk: már a magyar rendszerváltás is e szerint a forgatókönyv szerint zajlott. Csak éppen a szocialista menedzserpolgár és a szocialista kétlaki munkáspolgár egymás ellen és a tulajdonért folytatott, a későszocialista társadalomszerkezetet összeromboló küzdelme, a tömegtüntetések, a választások, majd a "paktum" vagy éppen a médiaháború felszíni zajlásai elvonták a figyelmünket. Amíg azt néztük, hogyan söpri le a korai privatizációba belépő menedzserpolgár a megszerzendő tulajdonról a csak informális jogosítványokkal (háztájizás, cserepartner-kijelölés és lelépési díj szedése a tanácsi bérlakásban, géemkázás stb.) rendelkező munkáspolgárt, nem vettük észre sem a rendszerváltás "spontán" lépéseinek túlontúl is logikus egymásutánját, sem - később - a Befektető grasszálását a Parlament folyosóin és a privatizációs kormányhivatalokban. Mindenesetre a Befektető immár hatalmas, úgyszólván meghatározó részt hasított ki magának a magyar termelő- és ingatlantulajdonból és vele a magyar gazdaságból, s ezzel fontos társadalomszerkezeti változásokat indított el és hozott létre.

---