Idézet:

---

Figyelem! Elterelés

---

Lassan hálát rebeghetünk az SZDSZ-nek, hogy vezetőik nem állnak elő a mostaninál is őrültebb ötletekkel; a szocialisták rábólintanának azokra is.

Magyarország ismét olajlázban ég.

Pedig éghetne fontosabb lázakban is, mégis az olaj a legizgalmasabb közéleti kérdés, a kis-, közép- és nagypolitikai viták aktuális tárgya, az olajról beszél mindenhol mindenki, az olaj határozza meg a hétköznapokat, és persze az olajhoz értünk mostanság a legjobban, rég feledett pénzügyi fogalmak, hárombetűs rövidítések villódznak elő a múlt ködéből. Mondhatni: az olaj divatba jött.

Mert divatba hozták. Pedig egy hónapja az olaj még békésen pihent a mélyben meg a tárolókban, és legföljebb a benzines és dízelautók hívei vesztek össze miatta örök érvényűnek tetsző vitájukban. Most meg a parlamenti pártok csatáznak olajügyben, kígyót, békát, no és természetesen olajat kiáltva egymásra. Sőt, immár a miniszterelnök és/vagy a Fidesz-kormány olajos érintettsége a tét. És bizony nincs ennél hálásabb téma, hiszen amikor az összes politikust lehet egyszerre, egységesen szidalmazni, az az igazi népi boldogság. A valóra vált nemzeti egység.

Némi üröm az általános örömben, hogy az olajügy nem úgy ügy, ahogyan azt az illetékesek előadják. Persze nyíljanak az akták, hulljanak a leplek meg a férgese, de nem jó az, ha túlságosan is nagy valószínűséggel újból happy endmentesen véget érő színdarabba feledkezik a közönség. Mert közben esetleg elfelejtkezik az olajon kívüli világról.

Ahol éppen az olajszőkítésnél is csúnyább dolgok zajlanak, és nem ám a politika segédletével, hanem egyenesen állami irányítással. Reformnak is nevezik, bár nem tudni, hogy miért. Hiszen mindössze arról van szó, hogy a koalíciós kényszerben vergődő MSZP, egyre kevésbé látványos ellenkezést követően, újból és újból behódol liberális partnerének. Lassan hálát rebeghetünk az SZDSZ-nek, hogy vezetőik nem állnak elő a mostaninál is őrültebb ötletekkel; piaci alapokon szerveződő tömegközlekedéssel, privatizált közoktatással, a hatékonyság fokozásának érdekében magánosított rendőrséggel például, mert a szocialisták rábólintanának azokra is mind.

Na erről kellene beszélni. Hogy miközben a nálunk boldogabb sorsú, gazdagabb országok is éppen megvívják a maguk több-biztosítós egészségügye elleni harcukat, és még a hatalmas Amerika is majd beleroppan az erőlködésbe, hogy megszabaduljon a rossz rendszertől, mi, magyarok bátran belevágunk a szinte senki által sem ajánlott elképzelés megvalósításába. A világ centralizál, mi szétosztunk. A rosszul, de legalább működő Országos Egészségbiztosítási Pénztár miatt minket irigyel a fejlett Nyugat - Németországtól Hollandiáig, csakhogy nekünk semmi sem drága. Ez aztán a hamisítatlan ungarische virtschaft, de ki gondolta volna, hogy a liberálisok csempészik vissza a politikába a kurucos mentalitást...

Megdöbbentő hírek jutottak el hozzám Kármán Irén dokumentumfilmes
újságíró kollégáról külföldre, ahol a 61 évre elítélt temerini fiatalok
sorsáról- családok tragédiájáról szóló dokumentumfilmemet forgattam.

A hírek kételyt ébresztettek bennem. Pedig alkatomnál fogva és sorsom
okán is szolidaritásom felfokozott. Ezért álltam ki a "súlyosan
összevert" hölgy mellett.

Később, mikor sajtókonferencia központot rendezett be a szigorúan őrzött
kórteremben, ahová motozás, mobiltelefon elvétele után léphetett be az
őszinte együttérző látogató, szóval már akkor csóváltam a fejem: miért
kellett sminkkel eltakarni a súlyos sérüléseket. Az is
elgondolkoztatott, hogy töréseknek, kék - zöld foltoknak semmi jele.
Tehát a jelek szerint nem volt mit elsminkelni, elleplezni!

Magam, aki szervátültetésemet megelőzően s utána is meglehetősen sok
műtétet éltem túl, tudom, micsoda elképesztő fájdalom egy - például
hasi- operáció utáni legapróbb mozdulat is. Tudom, hogy az ember arcára
kiül a fájdalom, akkor is, ha stoikus fegyelemmel viseli is a súlyos
megpróbáltatást, a gyógyulás folyamatait.

Megdöbbentett az is, hogy Kármán Irén- aki tiltakozott, hogy egyes
pártok politikai célokra használják fel az ő nagy szenvedését- miközben
nyilatkozataival a maga szenvedései örvén politizált-vádolt a leghevesebben.

Megdöbbentett az a feltételezés is, amely ugyancsak eljutott hozzám,
miszerint az őt ért - immáron eképpen fogalmazok: a feltételezett
brutális bántalmazás az olajügy előásására volt alkalmas. Hogy újabb
vádakat fogalmazzanak meg a háttérben nem is nagyon rejtőzködő politikai
erők.

Megdöbbentett Pető Iván szélsőséges szabaddemokrata politikus irritáló
parlamenti harsogása, amely ékesen bizonyította, (a később követő
többivel egyaránt), hogy nevezett kolléganő esetével: "brutális
bántalmazásával", súlyos gazdasági helyzetünkről - amelybe a jelenlegi
kormánykoalíció taszította a magyar népet- bajainkról, a
hazudozó-agresszív miniszterelnök Gyurcsány Ferenc s maga az MSZP
népszerűségének gravitációval azonos iramú zuhanásáról kik is igyekeznek
elterelni a médiafogoly magyar figyelmét! A kolléganő "esetét" felhasználva.

Továbbra is szolidáris vagyok az elemző-tényfeltáró s emiatt
bántalmazott újságírókkal, osztozom fizikai és lelki fájdalmaikban s
elítélem a sötét erőket, bárhol is helyezkedjenek el a politikai palettán.
De csak velük!
A magukat nem díszletként odavetőkkel!
Ám azt a leghatározottabban visszautasítom, hogy ezzel visszaéljenek,
csapdába csaljanak, megvezessenek.
Hogy belehazudjanak akár egy ország népének az arcába.
Minden televíziós és lelki csatornán egyaránt!

Mert mondtam mar,hogy ha valakit ha osszevernek rugdosnak es dobalnak,lehetetlen,hogy ne seruljon meg a felsoteste is.

Szoval 3 verziom van mint szakmai es mint maganvelemeny.