2006-ban viszont csak 68-at szerzett a jobboldal, és 108-at a ballib.

Mindez úgy, hogy 2002-ben és 2006-ban gyakorlatilag megegyező volt a bal-jobb szavazateloszlás.

Az egyetlen különbség, hogy 2006-ban ott voltak Ibolyka visszalépni nem hajlandó jelöltjei, meg az öntudatos MDF-es szavazók, akik csakazért is rájuk szavaztak a második fordulóban.

30 mandátumnyi különbség a 2006-os és a 2002-es egyéni eredmények közt. Úgy, hogy a Fidesz-KDNP és az MDF együttesen így is 175 mandátumot szerzett. Ha ehhez hozzáadjuk azt a bizonyos harmincat, akkor 205 jön ki, azaz jobboldali győzelem.

Hogy az eddigi választásokon mi lett volna?

2002-ben az MSZP+SZDSZ+Munkáspárt együttesen 49.78%-ot kapott, a Fidesz+MDF+Centrum+MIÉP pedig együttesen 49.34%-ot.

2006-ban az MSZP+SZDSZ együtt 49.71%-ot szerzett, a Fidesz+MDF+MIÉPJobbik pedig összesen 49.27%-ot.

Az 1% alatti pártokat egyik esetben sem számolta bele, mert soknál nem tudom hogy melyik oldalra kellene.

Mindemellett több út is járható. Lehet érvelni a széles támogatottságot igénylő csak egyéni jelöltekkel operáló rendszer mellett is. A franciáknál ugye lényegében csak az lesz képviselő, aki 50%-os többséget szerzett a választáson, ez természetesen a második fordulóban a két jelölt közül automatikus. De van értelme ennek a rendszernek hisz így csupa olyan ember ül benn, aki széleskörben elfogadott és más pártok, akár ellenoldaliak is kiállnak mellette. A listás rendszer viszont több véleménynek ad teret az OGY-ben olyanoknak is, amelyek partikuláris hangok és nem az egész nemzet nyelvén fogalmazzák meg mondanivalójukat. Emellett a listás rendszer elkeni az egyéni felelősséget és a személyekből masszát csinál, pártmasszát. Jelen pillanatban nálunk az egyéni képviselők is erősen pártdetermináltak, magyarán nem egyéni kvalitásaik alapján lesznek képviselővé, hanem pártjuk teszi azzá. Merő automatizmus. Ahogy a későbbi szerepük is: gombnyomógépek. Kérdés, jó-e ez a rendszer?

Én egy olyan vegyes rendszert tartanék jónak, ahol egyénileg mérettetik meg mindenki, de a mandátumok kiosztásánál figyelembe van véve, hogy az adott párt milyen támogatottságú országosan. Sokféle rendszert lehet felépíteni. Nem csak listás-egyéni dimenziókban lehet gondolkodni.

A) verzió: csak egyéni jelöltek indulnának egy pártból többen is, mondjuk megyei kerületekben, ahol az adott párt listájának jelöltjei közül is lehetne választani. Mandátumot a listákról az szerezne, aki természetesen a legtöbb szavazatot kapná figyelembe véve az egyes pártok összesített szavazatainak számát egyrészt megyei szinten, aztán országosan.

B) verzió: amerikai mintára lenne valami előválasztás féle, amelyben a pártokon belül mérettetnék meg magukat a jelöltek, ezáltal felállna egy fix országos lista s nem a párt döntene erről. Majd a választáson azok a pártok vennének már részt, akik számottevő szavazót vonzottak az előválasztáson. Ez helyettesítené az 5%-os küszöböt. Ezután a választás fix országos listákkal történne, ahol már nem érvenyesülne semmilyen mesterséges küszöb.

Valahogy azt kéne tompítani, hogy a kislétszámú pártok túlságosan rátelepedtek a demokráciára. Kevesek határoznak meg mindent.

Az 5%-os küszöb mellett egy Centrumpárt kreálása csak a választások eldöntésére volt jó a ballibnek.

1%-os küszöb mellett viszont a teljes négy éves ciklus alatt ott lesz a parlamentben, hogy velük együtt szavazzon.

Azt kérdezed, hogy melyik párt irányítaná át potenciális szavazóit? A sajátjait természetesen semelyik.

Hiszen a ballib szempontjából 2002-ben a Centrumnak, 2006-ban pedig az MDF-nek pont az volt a lényege, hogy az ellenféltől a Fidesztől vegyenek el potenciális szavazókat.

Leegyszerűítve a dolgot:

1. A ballib pénzt ad Balambérnak, hogy csináljon egy Centrum-MDF jellegű áljobboldali pártot.

2. Balambér frissen kreált pártja élén a választási kampányban "európaikonzervatív" vagy "nemzetiliberális" dumát nyom. Így a Fidesztől vesz el szavazókat.

3. Ha már bent van a parlamentben, akkor négy éven keresztül mindig az MSZP-vel szavaz együtt a döntő pillanatokban. (Mint most az MDF)

Egyfelől ott van az amiben eddig is egyetértettünk: A listás küszöb eltörlésének pozitív hatása, hogy nem tudják a nagy pártok monopolizálni a hatalmat.

De sajnos ennek az éremnek is van egy másik oldalra, amire eddig nem gondoltunk: A ballib sajtóbefolyását és anyagi háterét ismerve valószínűsíthető, hogy mindig jelen lenne a parlamentben 2-3 Centrum-MDF jellegű áljobboldali mikropárt.

5%-os küszöbnél a Centrum csak arra volt jó, hogy szavazatokat vegyen el a Fidesztől.

1%-os küszöb esetén viszont az ilyen jellegű, mesterségesen kreált áljobboldali pártocskák simán bent is lennének a parlamentben. És ha már ott vannak, az MDF-hez hasonló produkciót adnának elő: A duma szintjén "mérsékelt európai konzervatívok", akik a döntő pillanatokban valahogy mégis mindig az MSZP-vel szavaznak együtt.

Persze egy vagy két ciklus bőven elég lenne egy ilyen Centrumpárt lelepleződésére. De a ballibet ismerve a lelepleződött és így kiesett falovak pótlására szvsz kb. minden választásra kreálnának legalább egy-egy (ha nem mindjárt egyszerre kettő vagy három) újabb Centrumpártot.
És nyilván minden választáson lenne 1-2-3%-nyi naív mamlasz, aki beveszi hogy ez az új Centrum nem olyan mint a négy évvel ezelőtti.

Ígyaztán a Centrum-MDF jelenség folyamatosan jelen lenne a parlamentben 2-3 darab, egyenként 1-2%-os áljobboldali pártocska formájában.

- az egyéni körzetekben csak az első forduló két legerősebb jelöltje jut tovább a második fordulóba

MPD: Egy tisztán egyéni körzetes rendszerben nulla lenne annak az esélye, hogy a Jobbik bejusson. Sőt, alapvetően a Fdiesz-en és az MSZP-n kívül gyakorlatilag senki sem jutna be a parlamentbe, abszolút be lenne betonozva a kétpártrendszer.