Én a csöndedet kívántam Jó Uram -
vaksötétben pislákolt lelkem lángja -
féltem, kevés lesz lámpám éjszakádra
és nem találom meg hozzád az utam.

A szeretet nem tűri a vér bélyegét,
mikor istenhez keresi az utat -
türelmes, nem töri le a szárnyakat,
ha egy Gnóm ihleti a sors szeszélyét -

Ki Jeanne D’Arc emlékére dönt templomot -
lázas forradalma vérrel ékesít -
de ne higgyétek a balga jóslatot,
Nagypénteki Júdás keresztre feszít.

Egy ember, akit elátkoztak -
ígérettel elvarázsolta a csábítás,
hogy őrizze a tolvajok aranyát.
Hiába remény, szerelem, vágy,
egy ember, akit arra ítéltek,
gyűlöljön, szeressen embertelen,
kövesse egy árny halálos rohamát -

Egy ember, aki földig hajolt,
hogy kegyetlen Shylock legyen -
ahol a káin-sors örvénye ragadta el,
Dániel eszével rabol el Istentől egy-egy napot
mert egyszer Paradicsomában jól lakhatott -
Egy öreg ember, egy gyermeki Ábel - Ázázel
a megtagadott, akinek egy templom köveit
kell majd összetörnie, egy napon -

Egy arc, egy test a kereszten, akit arra ítéltek,
véresen csússzon-másszon a hegyen, -

Egy kereszttel egy ember, egy pap,
aki a népek között a bűnbak,
szava Istené
és Atyja templomában ragyog, mint a nap,
Pártus és Baálbek titka az olajfák alatt
és a Kabbala-ember, aki maga a Könyv,
a csillagos ég titkaira tör,
de megöli a gyermeki közöny és a könny -

Az örök Bábel szindróma - Góg és Magóg fia -
ősi stigma, a titkok titka, a meghasonlott ima -
Isten nem szűnő roppant iga -
egy ajak, egy hang, a mélységek legalján -
az idők méhére tör: tökéletes miként a kör,
Az első, mert nincs új fény a nap alatt
a magasság igazságát dicsőíteni, -

Melkizedek, egy ügyész, egy pap -
Szálem királyánál nincs fényesebb, csillag alak -
Ki volt Ő? És ki volt Jézus,
a messiás-küldött-Krisztus-ember,
aki Istennel társalkodott a hegyen?
Akit arra ítéltek, hogy a csúfság legyen,
LEGYEN gyalázat és pusztulás: A Kereszten!

A kereszt felső
ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat:
„itt van a te utad”

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
„vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad”

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Kassák Lajos
HARANGSZÓ

Feltámadott, mondják a népek és
Megsüvegelik,
Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már a szél is s a rügyek
kisarjadtak.
Kétezer éve látják õt a vének és a gyerekek
Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget
S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.

Én is emlékszem rá, mint az egykori
Játszótársra
S ti is útszéli csavargók és mesteremberek
Akik hű követői vagytok valamennyien
A nincstelenségben, az útban és az igazságban

Hűs, havas völgyben a hóvirág ébred,
És kankalin sárgáll, a réti tetőn,
Még fázik az ólban a tyúk meg a jérce,
De vidáman ugrál az őz a mezőn.

Csengnek az égen a kis cinegék is,
Boldogan isszák a friss levegőt,
Az ember is ébred, hisz feltámadás jő,
Krisztusi képzetet csalva elő.

Patakok zengve dalolják megjött,
Tél pokolából az égi mezőn,
Újraszületett és eljöve ismét,
Hamvasan ifjan, mint hű szerető.