(A Labour tudtommal fabiánus gyökerű. Sokkal több kivétel nincs. Az USA szakszervezeteinek irodáinak falán Kennedy képe van kinn, Koppenhágában vagy Bécsben Marx.)

Marx nélkül semmilyen internacionálé nem jöhetett volna létre, így alapvetően minden munkásmozgalmás marxista volt.

Freudot hívnám segítségül, de ő is B-listás.

Nem lep meg. hayek az amerikai neokonok egyik kedvence. Az amerikai konzervativizmus gazdaságilag, és politikailag is libertariánus (ahogy itthon mondanánk: szélsőliberális). Kulurálisan viszont olyanyira konzervek, hogy azt nyugodt szívvel minősíthetjük retrogádnak is.
Különben a pozitív lista még ezzel együtt is sokkal értelmesebb, mint a negatív.

No azért Karcsink nem vette túlságosan komolyan a tudományos alaposságot. Ha egy statisztika nem támasztotta alá az elméletét, könyörtelenül meghamisította, vagy egy 50 évessel helyettesítette. És az internacionálékban a szocdemek és marxisták közti belső harcot sem a kesztyűs kéz jellemezte. Főleg a marxisták oldaláról és időben exponenciálisan növekvő agresszivitással.

Viszont érdekes módon az Árpád-honfoglalóira jellemző rassztípusokkal megegyező arányú a jelenlegi Magyarország népessége. Tehát úgy néz ki, hogy az eltelt ezeregyszáz évben semmi sem történt.

Csak nem akarod azt mondani, hogy az ember sikeresebb egy átlagos rovarfajnál? Ami esetleg százszor olyan idős?
És, legalábbis furcsán nézne egy rovar, ha az ember hatalmáról hallana.

Mikben nyilvánul ez meg?
Ha egy populáció folyamatosan kap kívülről más géneket, de egyszerre sosem sokat, akkor a bevándorló gének folyamatosan el is tűnnek, egyszerűen matematikai alapon: a harmadik nemzedékben már csak 12,5% valószínűséggel lesz jelen, (ha nem domináns gén, és) ha mindig az eredeti populáció egyik egyedével szaporodik a hordozója.

Szerintem az ember. Ez egyértelmű. Szerintem a siker mértéke a hatalom mértékével egyenlő.

Hát, Darwin ezen is csóválná a fejét. Már, ha a genetikát ismerte volna, akkor is.
Merthogy mit értünk sikeren? Nehogymá a jólétet értsük alatta. Csak a szaporodási siker számít egy fajnál. Ha egyes populációk eltérő sikerességgel szaporodnak, akkor bizistók kiszorítják egymást, míg végül egy marad - HA feltesszük, hogy érintkeznek ugyan egymással, de mindegyik csak magában szaporodik.
Ez persze képtelenség, manapság elkülönülten szaporodó populációk nem nagyon vannak, a génáramlás miatt pedig a rasszok nem tudnak elindulni a külön fajjá válás útján.
Az ember génkészlete ugyanaz mindenfelé. A polimorfizmus nem a kiválasztás terméke. Sikeres és sikertelen rasszok, hát ez nem tetszene Darwinnak.
Az afrikai populáció a legöregebb, azaz a legsikeresebb, egyféle szemszögből.

Valami rosszat már biztos hallottam Darwinról, de most nem jut eszembe. Newtonról biztosan tudom, hogy rosszat hallottam, de ő csak egy fizikus (vagy APEH-elnök?) volt.