George Bush az Amerikai Egyesült Államok elnöke
„Amit teszünk, az helyes”

Az alábbi beszélgetés annak az interjúnak a szerkesztett változata, amelyet George Bush amerikai elnökkel Trevor McDonald készített az ITV1 amerikai tévécsatorna „Tonight” című tévéműsorában 2005 júliusában.

A G8* csúcs egyik fontos napirendi pontja az éghajlatváltozás kérdése. A világ vezető tudósainak többsége ma egyetért abban, hogy az éghajlatváltozás valóság. Ön elfogadja a következtetésüket?

Úgy vélem, hogy ez jelentős, hosszú távú kérdés, amellyel foglalkoznunk kell. A kormányom ezért foglalkozik is a kérdéssel. Elnökségem ideje alatt azt hiszem, hogy több mint 20 milliárd dollárt költöttünk nem csupán arra, hogy kutatásokat folytassunk az üvegházhatású gázok témájában, hanem arra is, hogy olyan technológiákat fejlesszünk ki, amelyek lehetővé teszik számunkra a fosszilis tüzelőanyagoktól eltérő energiaforrások használatát. Nagy várakozással tekintek a lehetőség elé, hogy ezt a témát a G8 államok vezetőin kívül a fejlődő országok, például India és Kína vezetőivel is megvitassam.
Elnök úr, elfogadja-e Ön, hogy az éghajlatváltozás emberi tevékenység következménye?

Bizonyos mértékig nyilvánvalóan az. Úgy értem, hogy amennyiben a fosszilis tüzelőanyagokból üvegházhatású gázok keletkeznek. Mi fosszilis tüzelőanyagokat égetünk, sok más országhoz hasonlóan. Tudja, nagy vita zajlott Kiotóról, és én azt a döntést hoztam – mint ahogyan egyébként nagyon sok más ember is ebben az országban –, hogy a Kiotói Egyezmény nem felel meg az igényeinknek. Más szavakkal, a Kiotói Egyezmény tönkretette volna a gazdaságunkat, ha lehetek ilyen nyersen őszinte. Ezért én azt remélem – és úgy gondolom, Tony Blair is azt reméli –, hogy túllépünk a kiotói vitán, és együtt dolgozunk majd új technológiák megvalósításáért, amelyek lehetővé teszik az Egyesült Államok és más országok számára, hogy a fosszilis tüzelőanyagokon kívül egyéb energiaforrásokat is használjanak, hogy ilyen módon tisztább legyen a levegő, és hogy rendelkezzünk azzal a gazdasági és nemzetbiztonsággal, amely a külföldi olajforrásoktól való kisebb mértékű függésből fakad.... Ebből a célból nagy összegeket fektetünk a hidrogén-meghajtású gépkocsikkal kapcsolatos kutatásokba. Úgy gondolom, hogy képesek leszünk üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül égetni szenet, nulla kibocsátású erőművekben. Ezért ebbe is tőkét kell fektetnünk, és meg kell osztanunk egymással ezeket az előrevivő technológiákat.

Elnök úr, a globális felmelegedésre vonatkozó előrejelzések ijesztőek. Az Egyesült Királyság vezető tudósa szerint ez valószínűleg nagyobb fenyegetést jelent, mint a terrorizmus. Nem felelőtlenség-e ezért az Ön részéről, hogy távozott Kiotóból, és hogy nem hajlandó elrendelni a széndioxid-kibocsátás csökkentését, mert ez úgymond kárt okozna az amerikai gazdaságnak?

Azért hagytam ott Kiotót, mert az kárt okozna az amerikai gazdaságnak, ebben biztos lehet. Tönkretette volna a gazdaságunkat. Nagyon rossz megállapodás volt az amerikai gazdaság számára. Úgy éreztem, hogy van jobb megoldás.
Ez azt jelenti, hogy az amerikai ipar érdekeit fölébe helyezi a környezet globális érdekeinek?

Nem. Én úgy gondolom, hogy mindkettő érvényesíthető. Véleményem szerint lehetséges olyan módon biztosítani a gazdaság növekedését, hogy ugyanakkor eredményesebben hasznosítsuk az üvegházhatású gázokat. Pontosan ez az, amiről a partnereimmel tárgyalni akarok. Nem hiszem, hogy bármelyik amerikai vezetőtől elvárható lenne, hogy tönkretegye a gazdaságot, mint ahogyan Amerika szövetségesei és barátai, vagy Amerika kereskedelmi partnerei sem kívánhatják ezt tőlünk. Amit kívánhatnak tőlünk az, hogy felhasználjuk befektetési és kutatási kapacitásunkat annak érdekében, hogy új utakat találjunk gazdaságunk árammal és energiával való ellátására.
Mindazonáltal a Kiotói Egyezmény csak akkor működne, ha valamennyi állam a részese lenne. Márpedig, amint azt Ön is tudja, számos fejlődő ország nem volt ott Kiotóban. Így azoknak a megbeszéléseknek egy része, amelyeket Tony Blair vezetésének köszönhetően a G8 csúcstalálkozón folytatni fogunk, arra irányul majd, hogy Indiával és Kínával együtt dolgozzunk azon, miként oszthatjuk meg velük a technológiákat. Az a cél, hogy mindannyian együtt dolgozzunk a környezet megtisztításáért, és ugyanakkor tartós gazdasági növekedést tudjunk biztosítani országaink számára.

De továbbra is Amerika a legnagyobb szennyező, Elnök úr.

Amerika a legnagyobb befektetője azoknak a technológiáknak, amelyek ahhoz szükségesek, hogy elmondhassuk az embereknek: „Biztosíthatjuk a gazdaság növekedését annak érdekében, hogy javuljon az emberek életszínvonala, és ugyanakkor a környezetnek is jó gondnokai lehetünk.

De a szennyezés elképesztő módon növekedett ebben az országban 1992 óta.

Ez teljesen téves állítás.

Ezek ENSZ adatok.

Nos, én más véleményen vagyok, mint az Ön adatai. A környezet... a környezet minősége javult, annak ellenére, hogy növekedett a gazdaságunk.
Elnök úr, a kereskedelem témáját illetően, morálisan hogyan igazolható, hogy a Föld leggazdagabb országa olyan támogatásban részesíti mezőgazdasági termelőit, ami lehetővé teszi számukra, hogy olcsóbban értékesítsék áruikat, mint a fejlődő világ gazdálkodói, akik ilyen módon teljesen ellehetetlenülnek?

Pontosan ez az a kérdés, amelyről az Európai Unióval tárgyaltunk. Hatalmas mezőgazdasági támogatások vannak az EU-ban. Mi...

Igen, de ezt a kérdést az Európai Unió valamely tisztségviselőjének tenném fel, ha vele beszélgetnék, viszont...

Nem, hadd fejezzem be. Azt akartam mondani, hogy vannak mezőgazdasági támogatásaink – közel sem olyan mértékűek, mint amilyenek barátainknál, az Európai Unióban vannak –, és ezért mentünk azzal a Kereskedelmi Világszervezet, a WTO dohai fordulójába, hogy szüntessük meg együtt az összes támogatást. Fogjunk össze, mint gazdag ipari országok, és mondjuk azt a világnak, hogy együtt megszüntetjük valamennyi mezőgazdasági támogatásunkat. Az Egyesült Államok kormányának álláspontja az, hogy hajlandók vagyunk így tenni, és így is fogunk tenni – kiváló európai unióbeli barátainkkal együtt.
Tehát Önök megtennék, ha ők megtennék, mert jelenleg, például...

Feltétlenül.

… például a gyapottermelők ebben az országban 230 dollár támogatást kapnak minden acre (kb. 0,4 hektár) gyapotültetvény után. Önök megszüntetnék ezt, ha az Európai Unió is megteszi?

Feltétlenül. És úgy gondolom, kötelességünk együtt dolgozni ennek érdekében. Ezért nagyon fontos, hogy a WTO dohai fordulóján előrelépés történjen.
Mert ha ténylegesen megvalósítjuk a szabadkereskedelmi rendszert, és ha a Nyugat piacai megnyílnak mondjuk az afrikai országok számára, akkor olyan sikeresek lehetnének, ami szükségtelenné tenné a továbbiakban a segélyezést.

Pontosan. Éppen ez az indoka az afrikai országok növekedéséről és lehetőségeiről szóló törvénynek. Valójában azok az előnyök, amelyek a piacok megnyitásából – a mi piacaink számukra, és az ő piacaik számunkra történő megnyitásából – származnak, messze felülmúlják a segélyek által biztosított előnyöket.

Elnök úr, ha továbbléphetek Irak kérdésére... Az iraki háború előtt Ön azt mondta Szaddam Husszeinről, idézem: „Tömegpusztító fegyvereket fejleszt és rejteget, ez teljesen biztos.” A háború 1700 amerikai életébe került, ennél sokkal több iraki civilt öltek meg, és országának több százmilliárd dollár költséget okozott. Meg tudja érteni, miért kezdenek egyes emberek azon gondolkodni az Önök országában, hogy vajon valóban megérte-e?

Nézze, ezek az emberek olyan világnézetet képviselnek, amely a gyűlöleten és egyfajta szűk látókörű emberfelfogáson alapul: a nőknek nincsenek jogaik. Úgy vélem, hogy ez egy ideológiai mozgalom. Öngyilkos merénylőket vetnek be, hogy megrendítsék akaratunkat és elérjék azt, hogy kormányok dőljenek meg. Egy ideológia legyőzésének leghatásosabb módja, ha jobb ideológiát állítunk szembe vele. Úgy vélem, hogy a demokrácia jobb ideológia, de igen kemény dolog. Azonban megbirkóztunk mi már kemény dolgokkal is Amerikában. És nagyszerű szövetségesünk Nagy-Britannia. Gerhard Schröder is azt mondta „egy demokratikus Irak nem csak Németországnak fontos, hanem Európának is” – és igaza van.

Nem gondolja-e néha, hogy talán mégsem volt ez olyan jó ötlet?

Nem. Valójában bizonyos vagyok abban, hogy amit teszünk, az helyes. Teljesen biztos vagyok abban is, hogy az Irakban hozott intézkedéseink az egész Közel-Keleten befolyást gyakorolnak a reformerekre és a szabadságszerető emberekre. És úgy vélem, hogy a demokrácia megjelenésének lehetünk majd tanúi a tágabb Közel-Kelet számos országában, ami megteremti a béke alapjait.
* Az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Kanada, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Oroszország vezetőinek éves találkozója.

Pl. mivel a globalizáció millió dolgot foglal magában ezért sem ellenezni, sem támogatni nem könnyű. Mivel általában a nyugati kapitalizmus fejlődő világban gyakorolt újrablókapitalista (neoliberális) mentalitásának kritikája az globalizáció fogalmának értelmezése - az egyik oldalról: antiglobalizációéról - ezért az antiglobalisták definíció szerint is baloldaliak, ráadásul régivágásúak (gonosz gazdagok - kiszolgáltatott szegények szimplifikáció). A régi osztályharc-elmélet átértelmezése a társadalmi osztályokról a világatlaszra. Ahogy a tőke sem csinát mást csak a korábbi nemzeti kizsákmányolást nemzetköziesítette: a proletariátus exportja pl. Kínába. De még mindig messze vagyunk a tényektől. Az egyedi problémáktól.

önmagát=lib
önmagukat, páran=szoclib
minket, sokan (a vita és a közérthetőség kedvéért: nemzet)=nemzeti

(A neoliberalizmust pedig nem értem, hogy lehet keverni a szocializmussal...)

Van egy globalista (internacionalista, kozmopolita) oldal meg kellene egy (több!) reginoalista-lokalista (azt is mondhatnánk, hogy - ideális esetben - glokalista, tehát tudomásul veszi a világfalu jelenséget, s azt a helyén kezeli, de nem vadul elutasítja, hanem igyekszik a legkisebb kár - legnagyobb haszon elvén képviselni a helyi érdekeket) oldal.

Ez utóbbi szinte törvényszerű, hogy most még nemzeti is (mint ahogy az is szinte törvényszerű, hogy előbbi meg neoliberális*), de a regionalitás átértelmeződésével, változásával nem biztos, hogy 20-30 év múlva is az lesz.