A gond csak annyi, hogy Konstantin a honfoglalás után 55 évvel hagyomány és szóbeszéd után írta ezen sorokat. Szóval teljesen megbízhatatlan, lehet, hogy besenyő követek mesélték ezt a butaságot.
Ami a lényeg: a besenyő támadás 895 nyarán történt, akkor, amikor a magyar seregek már a Kárpát-medencében harcoltak. Tehát csak jelentéktelen számú hátrahagyott néprészt támadhattak meg a besenyők, hiszen a honfoglalás már 894-ben elkezdődött, a 894-es háborúban harcoló magyarok nem tértek vissza az Etelközbe hanem a Felső-Tisza vidékén telepedtek le.

Szvsz valószínűleg azokban az években elég gyakoriak lehettek a besenyők magyarok elleni akciói, a nomád harcmodorból ítélve ezek túlnyomóan kisebb, de sorozatosan ismételt rajtaütések, lovasportyák leghettek, és nem egy darab egyszeri nagy hadjárat. Az erőviszonyok valószínűleg a besenyőknek kedvezhettek, a magyarok valószínűleg nem voltak képesek hatékonyan meggátolni ezeket a betöréseket, a besenyőkkel szembeni magyar portyák pedig sikertelenek voltak, vagy legalábbis érezhetően sikertelenebbek a besenyők betöréseinél. A magyarok, miután alaposan feltérképezték a Kárpát medencét, és látták hogy egyrészt nagyon könnyen meghódítható, másrészt a Kárpátok miatt az esetleges besenyő betörésekkel szemben nagyon jól védhető, (szemben az Etelköz síkvidéki határaival) józan paraszti ésszel az áttelepülés mellett döntöttek, és elindultak. A besenyők pedig józan paraszti ésszel ezt az elvonulást maximum csak kisebb rajtaütésekkel támadták, hiszen minek eljátszani az armageddont, ha egyszer az Etelköz úgyis az ölükbe hullik.
A nomád népekre jellemző az ilyenfajta kitérés, sokkal gyakrabban szorítja odébb egyik nomád törzs így a másikat, minthogy nekiálljanak mindent egy lapra feltéve utolsó emberig leölni egymást.