|
Ez szerintem onnan jöhet, hogy a bizánciak letelepedett normák szerint nézték a nomádokat: Akkoriban a letelepedett földművelő államok közt amennyire tudom az volt a szokás hogy ha valami bajuk volt egymással, és ki akarták ütni a másikat, akkor alapvetően indítottak 1db nagy hadjáratot 1db nagy sereggel, ami vagy szépen sorba nekiállt elfoglalni a célország fontosabb településeit, vagy ha volt aki kiállt ellene, akkor a helyiek ugyancsak 1db. nagy seregével vívtak 1db döntő ütközetet. A nomádok viszont kisebb portyák folyamatos sorozatával igyekeztek aláásni a célország erejét. Pl. a németek ellenei magyar stratégia is ez volt a kalandozásokkal (a németek elleni magyar kalandozó hadjáratok mindig célirányosan a központi uralkodónak, és a központi hatalommmal szembenállóknak a tartományait súlytották, a központi hatalommal szemben lázadozó hercegségeket viszont megkímélték)
Ez nomád ellenféllel szemben működik is, hiszen a népesség mobilitása miatt elköltözik ha túl nagy a nyomás , így ezzel a módszerrel a lehetőségekhez képest kis kockázattal lehet megszerezni a földjét. (Apait anyait beleadva egy döntő ütközetet vállalni sokkal kockázatosabb a támadó fél részéről) Egy földművelő állam viszont nem költözik el mert kötött a népessége, így vele szemben hosszú távon nem jön be ez a stratégia (ahogy mi jártunk a németekkal). Csak úgy lehet megszerezni a földjét ha az ember leigázza lehet egy nagy hadjáratban, ami viszont kockázatosabb, nagyobb haderő kell hozzá, és a meghódított területen ottmarad az ellenséges népesség. Szvsz Konstantin itt a letelepedett hadviselés sajátosságait (1db nagy hadjárat) vetíti ki tévesen a nomádokra.
|
