"Úgy szerettük egymást, mintha akkor találkoztunk volna először. Éreztem, ahogyan a vér robajlik az ereimben, testem feltöltődik az öleléséből érkező friss energiával, és úgy sugározza szét az örömöt, ahogyan egy prizma szórja szét az összegyűjtött fénysugarakat. Bőre forró volt, sokkal forróbb, mint az enyém. Egyszerre megváltozott minden: az érintések, az illatok, a hangok. A szabadság mámorító érzése kerített hatalmába. Éreztem, hogy belém zúdul az élet, és testembe zárom a boldogságot.

Még sokáig forró, mély mozdulatlanságban feküdtünk. A vihar zöreje tompulni kezdett, halk, finom neszek maradtak csupán: a faágakról lehulló vízcseppek és az örvénylő szél hangjai."