Bár a jobb- és bal kiüresedett fogalmak mint minden elmélet által gyakorlatra erőszakolt fogalom, de még mindig többet mond az ideológiai hollétről mint a globalista-lokalista felosztás. Pl. mivel a globalizáció millió dolgot foglal magában ezért sem ellenezni, sem támogatni nem könnyű. Mivel általában a nyugati kapitalizmus fejlődő világban gyakorolt újrablókapitalista (neoliberális) mentalitásának kritikája az globalizáció fogalmának értelmezése - az egyik oldalról: antiglobalizációéról - ezért az antiglobalisták definíció szerint is baloldaliak, ráadásul régivágásúak (gonosz gazdagok - kiszolgáltatott szegények szimplifikáció). A régi osztályharc-elmélet átértelmezése a társadalmi osztályokról a világatlaszra. Ahogy a tőke sem csinát mást csak a korábbi nemzeti kizsákmányolást nemzetköziesítette: a proletariátus exportja pl. Kínába. De még mindig messze vagyunk a tényektől. Az egyedi problémáktól.
Mellesleg eszerint épp a globalizáció az, amely újrafelveti a baloldaliság értelmét. Szemben ugye a munkásosztály nyugati elpolgárosodásával, ami lényegében kioltotta a munkásmozgalom halvány vörös tónusait is - szemben Marx víziójával. A legrangosabb antiglobalista meeting, a Szociális Fórum nem véletlenül baloldali. Nincs is számottevő jobboldali antiglobalizmus, mert nagyon jobboldali internacionalizmus sincs. Az nem antiglobalizmus, hogy a franciák utálják az amerikaiakat vagy fordítva. Ez csak sima nacionalizmus, amit a globalizáció szít - részben. De válasz nélkül hagyja a valódi problémákat. Az internacionálé ad választ ezzel szemben a globalizációra. Míg jobboldalinak lenni ebben a kérdésben inkább amerikaiként érdemes. 
A speciális magyar jobboldali témákat (Trianon) távolról sem kerülgeti a hagyományosan rövid- és csőlátó nyugati konzervativizmus. Humoros is, amikor egy honi narancsos jobboldali a jenki republikánusokkal igyekszik erősen egyetérteni és azonosulni, szemben pl. a szélsőjobb akut USA-fóbiáival.
