Bizony nagyon fontos dolgot írtál le.
A magyargyűlölök egyik kedvenc témája az úgynevezett „zsákmányszerző (rabló hadjáratok)”, melyet természetesen minden értelem és ok nélkül folytattak borzalmas kegyetlenséggel elődeink, legalábbis szerintük.

Szerintem érdemes lenne tételesen végigmenni egy topicban, hogy mi is az, ami eleve hazugság abból, amit ma próbálnak belénk verni.
Cél a kisebbrendűségi érzés elérése, növelése, melyet már az iskolában elkezdenek a fiatalokba beültetni.

Őseink valóban mindig a gyengébb mellé álltak, nehogy egy erős hatalmi központ kialakuljon a közelünkben. Teljesen érthető stratégiai gondolkodás volt ez részükről.

Mi az, amit kiemelnek ebből az időszakból ?
Természetesen a zsákmányszerzésen túl Augsburg (955), mely soha sem maradhat el.
A majdnem ötven megnyert csatából semmit sem említenek meg.

Augsburg megsemmesítő vereségéről csak annyit, amit már részben megemlítettél:
A „totális és megsemmísitő” vereség után vajon miért csak 1018-ban indul ellenünk a az első komoly koncentrált támadás.

Egyik legundorítóbb dolognak a 907 júliusi pozsonyi csata totális elhallgatását tartom.
Nyugat nem nézte nyugodtan a magyarság újbóli megjelenését és megerősödését az hunok és avarok után.

Ezért egy 100.000 fős hatalmas sereget toboroztak össze.

Árpád nyugati gyepűi kitűnően ellátták szolgálatukat, s jó előre jelezték ennek az óriási seregnek a gyülekezését. Így Árpád idejekorán riadóztatni tudta tumánjait (egy tumán 10.000 fő). A fővezérséget egyúttal saját maga vette át, míg három felnőtt fia: Tarhos, Üllő, és Jutas egy-egy lovashadosztályt vezettek a csatába.

Öt napig tartó elkeseredett csatában a német hadsereg irtózatos csapást szenvedett. Maga a fővezér is, de Ditmár érsek is, 2 püspök, 3 apát és 10 gróf vesztette életét a csatában. A menekülőket a magyar könnyű lovasok könnyűszerrel utolérték és levágták.