Van egy könyv a Magyar Őstörténeti Könyvtár sorozatban ( A Libriben is kapható ), a címe: Fegyveres nomádok, nomád fegyverek.
Ebben Szőlőssy Gábor az avar és a magyar íjak fejlődéstörténeti kapcsolatairól ír tanulmányt.
Ebben minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a magyar íjak nem az avarok (illetve és/vagy onogurok) íjából fejlődtek ki.
Roppant érdekes írás, beszél szarvszögről, szarvtengelyhosszról, horonytávról, markolati szögről és egyebekről. Mit mondjak, majdnem értem, hogy miről is van szó... 
De hát ez egy külön szakma, egy külön tudományág.
Egy a lényeg, a végkövetkeztetés: a magyar íjak több lényeges ponton eltérnek az avar/onogur íjaktól, bizonyossággal állítható, hogy a magyar íjak nem az avar íjakból fejlődtek ki, hanem legközelebbi rokonaik a kazár és besenyő íjak. Sőt, még a honfoglalás kori magyar szablya sem a későavar (onogur) szablyából fejlődött ki, közöttük genetikus kapcsolat nincs.
|
