Mit csatlakozom? Amit csak bírok.
Ha összeveted az #53-#58 #59 hozzászólásaimat, felismerhető lesz a csodálatos felfedezések, és még csodálatosabb egyezések metamorfózisaival szemben meglévő szkeptikusságomat. Hosszú ez. De még egyszer: ami a szívünknek valamilyen okból kedves, bizony azt örömmel szinte alaptételkén vagyunk hajlamosak elfogadni.
Amiket idéztél jól hangzanak, és ha akarom beépítem mint autentikus forrást, és ha akarom nem. Az idézett gondolatrendszer nagyon gyanús: 100 mumifikálódott europi test, génjellemzők japántól délolaszországig, aztán a kerék ismerete, mint bizonyíték...
Túl összetett, az egész. Nem azt állítom, hogy nincs közös jellemző bárkivel is, hanem az ilyen zanzásítások bizony úgy tűnnek, mint egy célirányos idokláshalmaz. Aztán kezdjetek vele valamit ha bírtok. Úgyis eleég széles a spektrum, hogy bele törjön a bicskátok.
Általában: ebben a kérdésben az illő szerénység bizony inkább erény, mint defetizmus.
Ha olyan csodálatos a mi magyarságunk, akkor miért tartunk ott ahol vagyunk? Lehet, hogy mások életre valóbbak. Miért jutottak többre mások? A vesztesek örök bánatát, és úgynevezett erkölcsi fölényét látom a nemzeti nagyság állandó emlegetésében. /Nem ezt tetted, de valahogy összekapcsolódik ez, -úgy általában- ezzel a témával/.
Színesek vagyunk, és ez a jó. Megnézed, hogy milyen genetikai háttérrel rendelkezik az a nő, akibe szerelmes vagy, vagy virágot viszel neki, lecsapolod miatta a mocsárt, felkoncolod a sárkányt stb? Ha igen, akkor meg mi értelme van a mai kor számára nemzeti üzenetet gyártani abból a kavarodásból, ami itt a mai, és régi Magyarország területén néhány ezer év alatt lezajlott?
Ha eleve élsz az abszolut előválasztás /kizárás/ lehetőségével, akkor nem tudok mit mondani. Ha csak részlegesen, akkor az előbbi eset a mértékadó.
megint mondom: tulajdonképpen nem ezt írtad, de sajnos gyakran ide vezet, ha nem vigyázunk.Most látom, hogy borzasztó bölcs voltam. De megnyugtatlak, nem hiszem magamról. Az erő legyen veled!
|
