Japán erdélyi szemmel 20. – Kedvenc tévéadásaim, Az ismeretlen káromkodásÁllandóan túlzsúfolt munkabeosztásom miatt nem sok időm maradt tévézni, de ha csak tehettem, örömmel hódoltam e szórakozásnak. Hiszen a tévé és a rádió jelentette számomra a legjobb nyelviskolát.
Volt egy kis, útlevél nagyságú tévékészülékem, gyufásskatulyányi színes képernyővel. Ha akadt időm, munkába menet vagy jövet, örökké néztem valamit. Kedvenc adásaim a gasztronómiai, a földrajzi és történelmi adások voltak. Japánban amúgy is nagyon közkedveltek e műsorok, a szappanoperák mellett talán a legkedveltebbek.
Szívesen néztem még a szumó és a K-1 mérkőzéseket, továbbá régi szamuráj-filmeket és a minden szerdán este közvetített Koko ga hen dayo nihonjin című műsort (a címe körülbelül azt jelenti, hogy „ezek a fura japánok” . Ebben az adásban több mint száz, japánul jól beszélő külföldi szerepelt, a téma minden héten más és más volt, például hogy milyen a taxi Japánban és milyen Brazíliában vagy Kenyában, vagy milyen az európai és afrikai hivatalnok élete, és milyen a japáné. A mindennapi élet milyenségét kutatták és vitatták meg, hogy mi a jó és mi a rossz Japánban, vagy külföldön egy-egy japán vagy egy külföldi szemével nézve. Ezek a beszélgetések gyakran veszekedésekbe és verekedésekbe torkollottak, a már régóta Japánban élő zsűri tagjai alig tudták az összeakaszkodott feleket szétválasztani és kibékíteni. A pakisztániak és az indiaiak például ott, a helyszínen akarták tettlegesen megoldani a hazájukat sújtó problémákat…
Amikor a nagojai Chukyo tévénél némileg ismert lettem gasztronómiai reklámjaimmal, én is meghívást kaptam Tokióba, hogy részt vegyek e műsorban, de a sok munka miatt nem kerülhetett rá sor. Nagyra értékeltem ugyanakkor a japán tévétársaságok ama szokását, hogy az amerikai akciófilmeket sosem szombat-vasárnap tűzték műsorra, hanem szerdán, csütörtökön és pénteken. Ezekből pedig mindig kivágták az erőszakos, véres vagy túlságosan szexuális töltetű részeket, a meztelen női testeket pedig itt-ott mozaikkal takarták el.
Az ismeretlen káromkodás
Mi, székelyek mindig is büszkék voltunk arra, hogy a magyar nyelv rendelkezik a legtöbb és legváltozatosabb káromkodással. Szerintem inkább szégyellnivaló lenne ez, mert egy nyelv gazdagságát nem a kacskaringós káromkodások hivatottak érvényre juttatni.
Japánban szerencsére nincsenek bővében a káromkodásoknak, ez egyrészt a japánok neveltetésében keresendő, másrészt a japán nyelv az évezredek alatt annyit csiszolódott, hogy a csúnya szavak automatikusan kikoptak belőle. Egy japánnak nincs szüksége arra, hogy obszcén szavakat vágjon beszélgetőpartnere fejéhez, ha történetesen le akarja hordani. Sokkal keményebben meg lehet sérteni valakit, ha a mondanivaló ízlésesen be van csomagolva, és választékos formában jut kifejezésre.
Otthon, a családban a kisgyerek már akkor is megrovásban részesül, ha kiejti az olyan egyszerű szitkokat, mint a bolond, hülye, idióta. A szülők már korán arra nevelik a gyerekeiket, hogy szépen és választékosan beszéljenek. Ha netán a szülők veszekednek, soha nem emlegetik fel egymás családfáját, és az isteneket sem vonják bele a csetepatékba, nem divat továbbá a csúfolódás sem. Senki sem találja mulatságosnak, ha egy embertársa balszerencséjén vagy testi fogyatékosságain kell nevetnie vagy gúnyolódnia, mert bárki bármikor kerülhet kellemetlen helyzetbe vagy szerencsétlenül is járhat.
A székely ember, mikor káromkodik, azt mondja, könnyít a lelkén, levezeti a feszültséget, és úgy érzi, hogy ezzel a baj legnagyobb részén már túljutott. Ez igaz, de egyben az érzelmek és indulatok kimutatását is jelenti, és felszínre hozza az egyén lelki gyengeségeit.
A japánok viszont rettentően tartanak attól, hogy érzelmeiket kimutassák, és emiatt gyengének érezzék magukat. Fontos dolog szerintük az is, hogy egyéni gondjaikkal, indulataikkal ne legyenek más ember terhére és ne okozzanak neki bánatot, szomorúságot vagy egyéb kellemetlenséget. És ezt Japánban az emberek messzemenően igyekeznek betartani!
... http://erdely.ma/turizmus.php?id=121833&cim=japan_erdelyi_szemmel_20_kedvenc_teveadasaim_az_ismeretlen_karomkodas