(Részlet)
Húsz évig a halottak voltak a legbeszédesebb magyarok Erdélyben. Az idegen nem tudta letörölni arcukról a magyar századokat. Visszafordultak a múltból, meghallották az élők sikolyát. Húsz évig dúlt a pör az erdélyi földért s ebben a pörben a magyar sírkő volt a koronatanú. A város a völgyben megtelt idegen szóval, de a temető a dombon magyarul felelt az idegen zsivajra. Ezen a szelid, makacs, fegyvertelen ellenálláson megtört a hódítás. Az idegen elvette a templomot, az iskolát s a könyvet. Mindez lenn történt, a rab városban. De fenn a dombon, a szabad temetőben a sírkövek tiltakoztak. Derékig süllyedve harcoltak, mint a térdrebukó tiszt. A halottak gyülekezete erős csapásokkal, megfeszített húzással sietett a fuldokló magyarság felé. Visszatértek új hazájukból a múlandó régibe. A békés hazából a viharvert szülőföldre.
Az élők sokszor elfelejtik a holtakat, de a halottak hűséggel fizetnek a hűtlenségért. A halott lány megigazítja a szeretője párnáját, az elesett tiszt a megingó csapat elé áll, a halott gazda visszajár megsímogatni a kutyáját. A halottak aggódva benéznek az ablakon, eloltják a lámpát a fáradt diák fölött, megsúgják a rímet az álmatlan költőnek. A strasbourgi templom tervét az építész halott lánya éjjelenként tovább rajzolta, így segítenek a megbékélt holtak a töprengő, civakodó, boldogtalan élőkön. Segítenek, ahogy tudnak. Ők az igazi felnőttek. A húsz évi rabságban is ők segítettek. A városok piacán a római farkas üvöltött. De a fejfák magyarul sóhajtottak Istenhez. Az idegen eltüntette a feliratokat s második keresztvíz alá tartotta a királyokat. De a sírfeliratok azt felelték, hogy Jézus és a királyok magyarul szóltak ezen a földön.
A kifosztott Erdélynek dúsgazdag maradt a temetője. Ahogy fogyott a földi kincs, úgy lett tündöklőbb a földöntúli. Akiket az élők elfelejtettek a jólétben, a bajban kiszálltak a csonka keresztek, fátyolos urnák, kétfülű sírkövek, búsuló oroszlánok, mohos kőkoporsók, jeltelen obeliszkek alól. Ők voltak a legfélelmesebb fegyvertársak. A puszta név: a magyar név volt egyetlen fegyverük. A szorongatott élők a halottakhoz fordultak s megdöbbenve látták, hogy a holtak folyton figyeltek, kitartottak, vissza-visszanéztek a múltból. Érezték, hogy egyszer még nagy szükség lesz rájuk. Érezték, hogy egyszer még meg kell vívniok Erdélyért. Életükben is Erdély volt borongós örömük, szomorú, szép büszkeségük, nagy vívódásuk, halottaikban is Erdély maradt a gondjuk. Mint egy láthatatlan népfölkelő sereg, kitartottak a fejedelmek öreg zászlói alatt. Ezek a zászlók a húsz évi nehéz csöndben lassan fölemelkedtek. Nyomukban fölálltak a holtak, a néma Erdély beszédes halottai. Az idegen üldözőbe vett egy kisebbségi népet s a halottak millióiba ütközött. Végezni akart az élőkkel, éhséggel, faggyal fenyegette őket. De útjába álltak a holtak, akik nem éheznek, nem dideregnek s nem félnek. A hatszoros erődvonal mögött magyarok maradtak a temetők. Ezekben a temetőkben testvér és fegyvertárs és cinkos és összeesküvő volt minden halott, a boldogtalan Apáczai Csere s a daliás Kendeffy Ádám, a keserű Szenczi Molnár Albert s a száműzött Jósika Miklós, aki másodszor került idegen földbe, s ezúttal éppen szülőföldjén. Fegyvertelenül és sérthetetlenül ők voltak a gát, mögéjük menekült az üldözött nép. Amíg a sírkövek magyarok maradtak, zavartan és nyugtalanul aludtak az idegenek s nem virrasztottak hiába az üldözöttek.
Sűrű sötét száll ki a szakállas fenyőkből, megritkultán vöröslik a hárs, aranylik a nyir, sárgul a gesztenye, a szomorúfűz sűrűn hullatja a levelét. Méltó akar lenni a nevéhez. Zöld az avar, zölden verte le az eső a falombot. Százados kőrisek vigyáznak Teleki Annára, hosszú tujasor vezet a Jósika kriptához, öreg szilfák vonulnak a tető fölé s a tetőn egy bogos, mogorva, derék nyárfa őrködik egyedül. A nyitott sírkamrákban lobognak a gyertyák. A gesztenyefák megsárgult kupolái alatt sírról sírra szállnak a megrettent sirató énekek s az egyikről szelíden visszafelel a költő:
Megtettem mindent, amit megtehettem, Kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, Felejtsd el arcom romló földi mását.
Ma, Mindszentek napján kigyúlnak a gyertyák Erdély legrégibb temetőjében, a házsongárdi kertben. Egy felszabadult nép hódol legigazibb szabadítóinak, a holtaknak. Tegnap óta ismét áll a kopjafa Szenczi Molnár elveszett sírján. Cigányok hangolnak Bánffy Gyurka körül. Egy kripta csukott vasajtaján lila koszorú függ.
Fönn a tetőn, az öreg nyárfa körül számolom a halhatatlanokat. A tizediknél abbahagyom. De ezekhez a híres sírokhoz hozzágondolom a többi névtelent s ehhez a temetőhöz hozzágondolom a többi erdélyit s ezekhez a halottakhoz hozzágondolok egy halottat a segesvári síkon. A sírja még nem magyar föld.

Ld. itt:
http://kep.tar.hu/kulisz/index.phtml?aid=27578471

A Fellegvárat a Rákóczi-szabadságharc lezajlása után nem puszta véletlenségből arra a kurucok által 1704-ben kiaknázott fontos hadászati területre építették, amely az egész város felett uralkodik. Erősség jellege megszűnt. Katonai raktárul és börtönhelyiségül szolgál. Területét utólagos kárpótlás ígéretévei önkényesen foglalták e! a tulajdonosoktól, s a polgárságot oly szigorúan reá kényszeríttették az építésre, hogy az óriás munkát igénylő sáncok 1710 június 4-től 30-ig elkészültek. 1735-ben megépítették a várossal való könnyebb közlekedés céljából a Szamoson át a Németek pallóját is.

Azon a tájon, úgy látszik, nagyon régóta állhatott valami palló, mert Segesvári Bálint krónikája már 1631. február 2-ról följegyezte, hogy azon az éjjelen megindult tömérdek jég a Szamos nagy hídja egy részén kívül a Kőmál alatt való pallót is elvitte. Újjáépítésről nem ismerünk adatokat, de ha el is készült, valószínűleg újra csak elpusztult, s midőn III. Károly 1716-ban megépítette a Fellegvárat, annak a városra néző, un. Vizi-kapujától a Szamos mellé vezető út éppen ott végződött, ahova a későbbi hidacska épült. Onnan azonban csak az egykori Szent Erzsébet Aggház malma mellett, a Kőmál alján Istentől elhagyott por-vagy sártengerben vitt a keskeny zugút a Szamos nagy hídja felé. Az egyenesebb és jobb átjárás érdekében aztán Wallis Ferenc erdélyi katonai főparancsnok 1753 elején átírt az Erdélyi Főkormányszéknek, hogy Kolozs, Torda és Doboka megyék útján 41 darab hatöles és 126 darab négyöles tölgyfagerendát bocsásson a. Fellegvár parancsnoka rendelkezésére. Ebből az anyagból a palló még abban az évben elkészült, s mivel a német katonaság csináltatta és használta, róluk kapta a Németek pallója nevet. 1849-ben a Fellegvár sáncaiban lőtték agyon Stephan Ludwig Roth császári biztost, akinek Medgyesen díszes emlékoszlopa áll.

Kolozsmonostor

Hiteles hely a középkorban Monostor, 1896 előtt Kolozs-monostor néven önálló falu volt. A város végén magas mesterséges földhányás a monostori kálvária, illetőleg kápolna megújított épületét keríti.

A kápolna csak igénytelen maradványa az egykori hatalmas apátságnak (Monas-terium Beatae Mariae Virginis de Clus-Monostra, Colos-Monostra.) A kolozs-monostori apátság egyike a legrégibb, még a XI. század első feléből való és az Erdélyben ritka Benedek-rendi első alapítású monostoroknak. Ugyanazon várispán alapítása, akiben Kolozsvár is alapítóját tiszteli. A tatárjáráskor, 1241-ben feldúlják és leég. IV. Béla 1263-ban újraalapítja, s 40 falura terjedő birtokkal látja el, de 1285-ben a tatárok második dúlása eléri, s utána a birtokaira világiak tesznek kezet, míg az apátságot 1296-ban újra visszahelyezik azokba. Már ekkor konvent és hiteles hely gyanánt szerepel, ahol köziratokat őriznek. Zsigmond király végleg visszaadatja elbitorolt birtokait. 1437-ben itt esik el Budai Nagy Antal, a parasztlázadás egyik vezére. Nemsokára 1463-ban Péter apát által megerősíttetvén, annyira veszélyeztette a kolozsvári polgárok és a vidék békéjét, hogy Mátyás király parancsára 1466-ban minden erősségét le kellett rontani. Utóbb mégis újra megerősítették. 1551-ben itt ünneplik János Zsigmond eljegyzését I. Ferdinánd leányával. Az egyházi jogok világiasítása (szekularizáció) után 1556-ban kincstári birtokká lesz, s falvai világiak kezére jutnak. Báthory István Monostor, Bács és Jegenye falvakkal a kolozsvári jezsuitáknak adja, akik 1588-ban kiutasíttatván, zárdájukat becsukták. 1594-ben azonban újra visszatértek, s birtokolják a zárdát 1606-ig, száműzetésükig.1693-ban a világi birtokosaitól visszaváltva Lipót ismét a jezsuitáknak adja, kik a rendjük eltöröltetéséig (1773) bírták.

Temploma eredetileg kétségtelenül román stílusú lehetett. Két tornya volt. 1508-ban II. Ulászló megújíttatta és javíttatta-1588-ban villámcsapás következtében leégett, s 1598-ban Mária Krisztierna építtette meg. A jezsuiták távozásával mind rosszabb karba került. 1704. június 14-én közelében a városi német őrség a megszalasztott kurucokból többet levágott, mire ezeknek egy csapata zászlóstól a templomban húzódott meg. A németek gránátokkal reájuk gyújtva a fedelet, többen odaégtek, s végül kuruc részről 50 halott és 30 fogoly veszteséggel végződött a harc. A templomot 1782-ben már csak katonai raktárnak használták. A templom földjébe és sírboltjaiba a XVII. század végéig sok buzgó hívőt temettek messzi vidékről, még száz kilométer távoli helyekről is. A mindjobban elhagyott templom hajója azonban annyira tönkrement, hogy végül is püspöki engedéllyel az 1818-tól 1821-ig épült kolozsvári Farkas utcai Királyi Lyceum épületéhez hordták be anyagnak. Csak szentélye maradt meg, s azt is csak nagy ünnepeken használták. Az Erdélyi Római Katolikus Státus aztán a hajót 1896-ra újjáépíttette, de évente csak kevés ünnepi alkalommal használták.

"...
A földszinti két teremben és az igazgató szobájában fejlesztést és célszerű helyiséget vár az a 170 darabból álló múzeumi képtár, melynek alapját gróf Bánffy Dénesné vetette meg. Újabb magyar festőink közül Markó Károly, Sikó és Vastagh vannak képviselve. Barabástól Mikó Imre gróf arcképe a könyvtár olvasótermében látható.

A régiségtárból az Egyetem utcai részbe átmenve a földszinten az egyetemi ásvány-és földtani intézetben az Erdélyi Múzeum földtan és ásványtára látogatható meg.

Az egyetemet elhagyva az előtte levő kis téren a Szentháromság szobra emelkedik, amellyel majdnem szemben a Szent József Fiúnevelő Intézet van, mely mint Báthory-szeminárium 1728-ban nyílt meg. Bejárata fölött a fali fülkében Szent József barokk szobra áll; déli udvari szárnyán pedig a szilágysomlyói Báthory-vár reneszánsz kapujának keretében van Báthory István mellszobra. Vele átellenben, a Farkas utca szegletén a piaristák társházát tekinthetjük meg. Ezt is a jezsuiták számára kezdték építeni, éppen mint a közelében emelkedő templomot és ezzel csaknem egykorú is. Szép barokk díszkapuja kívül már 1735-ben készen állott. Eredetileg az egész épület 1773-ig a jezsuita, 1776-tól a piarista rend vezetése és felügyelete alatt álló nemesifjak lakása és étkezője (Convictus nobilium ) volt.

Ez idő alatt hosszú sorozat vezéremberré nőtt erdélyi magyar római katolikus és román görög katolikus tanulónak volt közös nevelő- és étkezőhelye.

Ezektől visszatérve az egyetem szomszédjában a piaristák kéttornyú templomába mehetünk. A piarista templom valaha (1724-1773) a jezsuiták számára épült. Az egyházi építészetben magát a barokk ízlést is a jezsuiták hozták be Erdélybe. Ők alakították át barokkra legelőbb a kolozsvári csúcsíves óvári templomot. Hamar megértették, hogy imponálni és hódítani nem templomfoglaló erő- szakkal, hanem csak alkotásokkal lehet, s a magyarság művelődésének két legerősebb központjában gyors egymásutánban megépítették a két legelső erdélyi nagyobb szabású barokk templomot: a már említett kolozsvárit (1718-1724) és a marosvásárhelyi piaci templomot (1728-1750). Hatalmas méretű hajója oly finom átmenettel folytatódik a szentélyben, hogy első pillanatra az egészet egyetlen teremnek érezzük. A kis mellékhajókból gyönyörű gyónószékkel, fölöttük több mint kétszázados olajfestményekkel. A magasból kétoldalt háromfülkés imakarzatok tekintenek be a hajóba hajlított vonalú, díszes, bábsoros mellvédekkel; a fölöttük díszlő kagyló- és pálmaág építmények nemesen egyszerűek.

Mária Terézia nyomban a jezsuita rend feloszlatása (1773) után egyetem fölállítását tervezte Kolozsvárra, s ezért a jezsuiták helyébe már 1776-ban beiktatták a piaristákat, és 1778. augusztus 28-án állandósították őket a templom örökségében is. Akkor 1777-től 1828-ig a rend egyik legnagyobb szelleme és magyar pedagógusa a termékeny, értékes író és nagyszerű szónok, Pállya István volt a kolozsvári akadémia rektora. Lelkes munkássága itt is új életet teremtett. Az új akadémia mintegy 400 hallgatóval népesült be, kik közül 150 volt a nemesek konviktusának tagja. Kétségtelennek tartjuk, hogy közvetlenül a rend állandósulása után alapított oltár képén az előtérben ülő piros és zöld magyarruhás két előkelő ifjúban akkori magyar nemes tanulókat, mégpedig a zöld ruhásban az ilyen színű egyenruhára kötelezett Henter-alapítványos tanulókat, a háttérben feltűnő két polgárruhás ifjúban pedig városi polgár tanulókat szemlélhetünk, így az oltárkép egyenlően becses emléke 1780 körüli magyar tanulóifjúság viselettörténetének is. A templom megragadó művészetét a bútorzat méltóan egészíti ki. A sekrestye szép ruha- és szerelvénytartói egykorúak az épülettel, s tartalmuk szintén méltó a templomhoz.

Innen tovább haladva, miután a New York szálloda előtt felkanyarodunk, a Jókai utcába jutunk, ahol jobbra csinos emléktábla jelöli azt a házat, amelyben az Első Magyar Színjátszó Társaság 1792-ben előadásait megkezdte."

Innen a házsogárdi temetőbe lehet jutni,de azt a részt már előbb feltettem.

De menjünk újra az élőkhöz!

A Petőfi utcán végighaladva elmegyünk az új református főgimnázium homlokzata előtt. A Bethlen bástyát balra hagyva kapaszkodik fel a lejtőn a tordai út.

A Magyar utcán a reformátusoknak a debreceni nagytemplomhoz hasonlító két-tornyú templomát érjük. Belsejében különösen nagy figyelmet érdemel a régi fatemplom bútorzatából maradt mennyezetes festett pad a XVIII. század elejéről.

A templom alapkövét 1829-ben tették le, s épületét 1851-ben szentelték fel

A kiszélesedett utca közepén a szentpéteri templom újabbkori csúcsíves épülete emelkedik, amelybe a Mátyás király térről elhozott barokk diadalkapu alatt jutunk be.

A szentpéteri templom alatt, az Alsó város, a Kétvízköz és a Hidelve részein Kolozsvár hajdúszármazású, gyökeresen magyar, józan gondolkodású, nyílt földmíves népe lakik, akiket közönségesen hóstátiaknak (külvárosi) neveznek.

A Széchenyi téren a Torna-vivóda,(torna- és vívócsarnok) emeletén az 1848/49-i történelmi és ereklye múzeumot látogathatjuk meg.

Az intézetet Báthory István 1581-ben egyetemi jelleggel (akadémia) jogi, bölcsészeti és hittudományi karral alapította. Első helyisége a Farkas utcai hajdani kolostorban, a nagytemplomban volt. A jezsuiták elűzésével az egyetem megszűnt, s csak Mária Terézia idejében emelkedett újra egyetemi rangra, de rövid idő múltán akadémia, s majd sok változás után 1872-ben végleg főgimnázium lett belőle. A piaristák 1776. óta tanítanak benne. Könyvtára 31.000 kötetből áll, közel 4000 kötet kézirattal és 83 ősnyomtatvánnyal.

A Farkas utca északi során a Színház utca sarkán áll Magyarország legrégibb magyar állandó színháza, a Nemzeti Színház. Épülete 1804-1821-ig emelkedett s külsejét 1865-ben Kagerbauer Antal alakította mai formájára.

Erdély rendei még 1795-ben kimondották, hogy egy országos Nemzeti Színház felépítését és fenntartását szükségesnek látják, s céljaira országos rovatalt (gyűjtést) rendeltek.

Magán és törvényhatósági úton is gyűjtöttek reá s telkének - főleg több főúr adakozásából - helyet vásárolván, az országos építészeti hivatal elkészítette az épület tervét. A tervet Alföldi Antal kolozsvári építőmester természetben ajándékozott téglán és mészen kívül 57.000 forint költséggel vitte keresztül. A magyar színművészet sok jelese kezdett itt pályát. Itt működött Jancsó Pál, Kótsi Patkó János, Lendvay, Egressy, E. Kovács Gyula, s itt Szentgyörgyi István. A nők közül: Déryné, Kótsiné, Székelyné Ungár Anna, Neéb Mária, Jókainé Laborfalvi Róza, Prielle Kornélia és Jászai Mari.

A színházat a Színház utca választja el a Ferenc József Tudományegyetem impozáns központi épületnégyszögétől. Főhomlokzata a Farkas utcára épült. Innen kiinduló főlépcsőháza két kisebb négyszögre osztja, melyek közül egyiknek északi oldalát a - tévesen - egyeteminek elkeresztelt piarista templom képezi.

Erdélybe egy felsőbb tanintézet első tervezete János Zsigmond korában született, de ő szándékait nem valósíthatta meg. Báthory István felállíttatta ugyan 1581-ben az akadémiát, de az a jezsuiták elűzésével megszűnt, s a további tervezgetések közül egyedül Mária Teréziáé vált valóra 1774-ben, amikor az egyetem három fakultással (jog, bölcsészet, orvos-sebészet) megnyílt. Csakhamar aláhanyatlott s végre a szabadságharc után csak romjai maradtak. A kiegyezés után a kolozsvári egyetem ügyét Eötvös József báró karolta fel, s utódja, Pauler Tivadar juttatta dűlőre, úgy, hogy 1872. szeptemberében ismét megnyílt.

Az egyetemmel jelenleg (1903) szerves kapcsolatban álló Erdélyi Múzeum Egylet megalapítását Kemény József és Sámuel grófok indítványára az 1841/42 évi erdélyi országgyűlés mondotta ki. Mikó Imre gróf kezdeményezésére 1859 novemberében megalakult a Múzeum Egylet, 1860-ban megnyíltak a gyűjteményei, s csakhamar jelentékeny kulturális tényezővé erősödvén, megkönnyítette az egyetem fölállítását, amellyel szerződést kötve, gyűjteményeit annak használatára bocsátotta.

Gyűjteményei közül legnagyobb az egyetem központi épületében elhelyezett könyvtár, mely az egyetemi könyvtárral van egyesítve.

A Múzeum Egyleté 80.000 kötet könyv, azonkívül mintegy 2000 kötet kézirat, az értékes levéltár, valamint 1000-nél több régi magyar nyomtatvány, mely Régi Magyar Könyvtárként külön gyűjteményt képez. Túlnyomóan a Múzeum Egyleté az egyesített könyvtár 35 ősnyomtatványa is.

Az Egyetemi Könyvtár a régi jogakadémia könyvtárból fejlődött ki és állománya 70.000 kötet.

Az egyetem Színház utcai lépcsőházából balra a növénytani intézetbe mehetünk.

A lépcsőházból jobbra az Erdélyi Múzeum érem-és régiségtárába jutunk. A félpincében a laboratóriumon kívül két nagy teremben összezsúfolva a kőrégiség-tár kapott helyet. A Színház utca felől a római feliratos szobrászati és építészeti emlékek vannak kiállítva. A halotti, vallásos és az állami életre vonatkozó három csoportba tartoznak.

Az elsőbe jutnak a sírládák, halotti feliratok, a halotti szobrok; a másodikba a különböző istenségeknek szentelt fogadalmi oltárok, domborművek és szobrok, a harmadikba a császárfeliratok s egy mérföldkő. A Király utcai félpinceteremben a középkori román és csúcsíves, s az újkori reneszánsz és barokk építészeti és szobrászati kőemlékeket találjuk. A román ízlésűek kis csoportjához tartozik egy kolozsvári lombdíszes hasábalaku tagozat s a marosszentkirályi (Maros-Torda megye) templom körablaka. A gazdagabb csúcsíves ízlésű csoportból a kolozs-monostori templom díszes portája s az apáczai (Brassó megye) templom ajtaja válnak ki. A reneszánsz darabok túlnyomóan kolozsvári példányok, köztük egy szép kandallóval. Ugyanitt vannak a Hunyadiak gyulafehérvári síremlékeinek másolatai.

"...
A Minorita utcán betérve Kolozsvár diáknegyedébe, a " Múzsák utcáiba" jutunk. Mindjárt a Király és Minorita utcák találkozásánál a Zenekonzervatórium működik, s a Király utcában található még a református igazgatótanács irodája és vele együtt a református püspöki lakás. A Farkas utcában a középületek egész sora áll.

Itt vannak a tanári lakások. Közülük egyiken emléktábla hirdeti, hogy jeles történetírónk, Szilágyi Sándor benne született. Szintén ebben az épületben lakott Méhes Sámuel tanár, a természettudós és haladó szellemű lapszerkesztő, majd 1848-1849-i országgyűlési követ; később Sámi László, a nagy francia forradalom eszményeinek hirdetője, s kiváló nevelőegyéniség lakott benne, aki egy időben Kossuth Lajos titkára is volt, s kortársai a " mintaember " névvel tisztelték meg. A templom felőli rész földszintjén volt szállása az 1850-1860-as években az akkor még kolozsvári tanár Gyulai Pálnak, a nagynevű kritikusnak és mély érzésű költőnek. Ugyanezen a soron az evangélikus és református papi lakás a XVII. században épült, míg az utca végén a városkerítés falmaradványait, s egyedüli épen maradt saroktornyát, a Bethlen-bástyát találjuk.

A Bethlen-bástya délkeleti szögleterődje annak a hajdani városkerítésnek, mely Kolozsvárt s vele Erdélyt több század viharaiban védte A bástya öt szögben három emeletre, vastag falakkal sok hadiszer és harcos befogadására épült. Több puska-lőrésen kívül - ágyuknak megfelelő - 16 nagyobb nyílás, a város felőli oldalon minden emeleten ajtónyílása s a hozzáépült falakra kijárata van. A századok folyamán, sok viszontagságon ment át s része volt a város minden szenvedésében.

Mai alakjában az utolsó három század emléke, de oda, ahol van, a város kőfalaival egyszerre épült a XV. században a szeglettorony. A legelső okleveles említése Mátyás korából, 1475-ből való, de éppen ebből az is kitűnik, hogy azelőtt már rég ott állott. Akkor a szabók és posztónyírók egyesült céhe látta el fegyverrel, puskaporral és minden hadiszerrel. Fenntartására már az 1475. évi céhszabályok és bírságok egy részét rendelik, majd 1568-ban a szabók - akikre azután a védelem kötelessége hárult - külön céhhé alakulva, újra gondoskodnak róla. Porra, golyóra és oltalmazó szerekre a céhbe álló mesterektől 6 forintot szedtek; az igazítások és építések költségeire pedig odarendelték a szűk, a fogyatékos vagy a rossz posztóból készített ruhák bírságát, az avatatlan szűrből vagy posztóból készített munkát, s a csalárdul ócska gyanánt eladott új ruha árának harmadát, valamint a jövevénymesterek váltságösszegeit. Ezek mellett azonban a város is gondoskodott róla. Így 1562. májusában megigazíttatta és megfedette, amit valószínűleg Castaldó 1551-ben fellázadt zsoldosainak rongálása tehetett szükségessé. 1600-ban húzták karóba a feleki út szélében az oláh garázdálkodás kétkulacsos hősét, Bába Novákot. 1601-ben Székely Mózes lövette három tarackjával egy darabig, de akkor a krónikás szerint, "semmit sem ártott a lövés neki", annál több kárt tett benne Székely 1603-iki ostroma, amikor a külvárosokat felgyújtván, a rémes égésben a dühöngő szél valóságos tűzesőt szórt a bástyára és a meghasonlott belvárosi polgárság házaira. A tűz és lövetés által megrongált bástya kijavítására a város 1606. május 20-án kolozsi saját bányájából 400 kősót rendelt, s ennek árából megépülve, békében maradt addig, míg 1627. augusztus 25-én a nagy viharban beleütött a villám, s a benne őrzött 12 tonna puskaport felrobbantván, ez a bástyát földig elhányta.

Az újjáépítéshez még a katasztrófa évében hozzákezdettek, de csak 1629-re készültek el vele. Akkor helyezték a keleti falába az emléktáblát, amely arról szól, hogy "Bethlen Gábor uralkodása alatt, a város költségén emelték".

Elkészültével ismét a szabók kezébe jutott, s - mint addig - újra szabók tornya lett a neve. 1655-ben más tíz bástyával együtt leégett, s bár akkor is sok puskapor volt benn, a nagyobb szerencsétlenségtől megmenekült. A város 1657-ben adott pénzt a céhnek a megépítésére, s a következő év szeptemberében az egyesült török-, tatár- és havasföldi hadak a közelében táboroztak. Kucsuk basa 1661. őszén környékéről, majd éppen a bástya közeléből lövette egy darabig a várost. Tudatlan tüzéreik kezén az ostromágyuk elpattantak, s szégyennel kellett eltakarodnia. Az 1664-iki katonai lázadáskor, január 24-én a bástyából adtak jelt a német zsoldosok három puskalövéssel a zendülésre. Veterani tábornok 1687. októberében németjeivel Kolozsvárt megszállván, elszedte a céhektől a bástyákat s ő használtatta a kuruc háborúkig. Az 1704-iki ostrom idején sikeresen ostromozták belőle a kurucok a Fellegvár ágyúzását, azok viszonozva sok kárt tettek a környéken fekvő házakban.

Többszöri gazdacsere után Károlyi Sándor 1707. novemberében a kivonulás alkalmával felrobbantatta, és a mellette álló falak egy részét is, hogy ne használhassák a németek. Ez volt az utolsó háborús szerepe. Csonkán állott akkor is, midőn a kurucok 1709-ben újra a városban tanyáztak s csak Georg Kriegbaum tábornok, erdélyi császári parancsnok javíttatta ki ideiglenesen ugyanabban az évben. Földszinti egyszerű emléktáblája ezt mondja el, az emeleti kisebb emléktábla pedig arról a végleges helyreállításról tanúskodik, amelyben a bástya mai alakját nyerte 1718-ban, a város költségén, amikor a fedelére 40.000 zsindely, a belsejébe tömérdek gerenda s falaihoz 150 szekér kő volt szükséges. A Farkas utcában, közel a Bethlen - bástyához a reformátusok nagy temploma fekszik.

A késői csúcsíves építészet egyhajós alkotása. Külsejét támasztó pillérek tagolják; hatalmas - bár kissé törpített - boltozata 19 méter magasságban, egy ívben borul a 15 méter széles hajóra. Díszes főajtaja nyugaton van. Északi bejárata átalakult, a délit elzárták. Belsejét régi címerek díszítik. Mozdíthatatlan bútorából érdekes szépen faragott reneszánsz kő szószéke, fabútorzatából pedig a XVI-XVII. századból maradt több mennyezetes, kartámos szentélyszék, amelyek Kolozsvár asztalos iparának hajdani fejlettségét tanúsítják. A templomnak és az egykor vele kapcsolatos zárdának 1486-ban Mátyás király akaratából a Szent Ferencről nevezett minoriták számára a város adott helyet. A király a következő évben megkezdette a munkálatokat, 1490-ben pedig az építés vezetésére egy János nevű barátot küldött és gondoskodott a költségekről, úgy, hogy az épület az ő akaratából és segélyével jött létre: Kolozsvár Mátyás-temploma. Halála után az építésben szünet állott be, csak II. Ulászló idejében készültek végre el vele. 1509-ből a mellé épített zárdából leltár maradt. 1536. március 15-én a szerzeteseket innen is kiűzték. 1580-ban Báthory István a jezsuitáknak adta, akiket 1588-ban a medgyesi országgyűlés kiutasított, de Báthory Zsigmond 1594-ben újra behelyezte őket, s addig bírták, amíg 1603. tavaszán Székely Mózes tíznapi ostroma után fölzendült kolozsvári polgárság nyomására a városba rakott német őrség június 9-én Kolozsvárt föladta. Toroczkai Kovács Máté, az unitáriusok első papja és későbbi püspöke tüzes beszédével lángra gyújtotta a népharagot, s Bogner-Gellyén Imre kolozsvári királybíró elnézése mellett a nép megrohanta a jezsuitákat. Betörték a templom nagy ajtaját, fejszével szétvágták az oltárokat és a szentek szobrait, lefejezték a templom védőasszonyának szobrát, darabokra törték a padokat s végül azzal az okoskodással, miszerint a fecskének a fészkét is el kell pusztítani, hogy vissza ne térjen: a kolostor durva összerombolása mellett beontották a templom boltozatának egy részét is, úgy, hogy az egykori jezsuita jelentés szerint az tizennégy embert ütött agyon. A kirabolt és súlyosan megrongált templom most sokáig újra pusztán maradt, s bizonyosnak vehető, hogy midőn 1627 augusztusában a szabók szomszédos bástyájában villámcsapás miatt a puskapor felrobbant, és széthányta az épületet, a robbanás miatt a puszta templom is újra megrongálódott

A puszta templom időközben új gazdát kapott, Bethlen Gábor az 1622. májusi országgyűlésen odaadta a Kolozsvárt megszaporodott reformátusoknak. I. Rákóczi György 1646-1647-ben helyreállította, s előbb a déli oldalánál, majd a homlokzat felől tornyot is kezdett rakni melléje, de mindkettőt le kellett bontani. Az 1704-iki ostrom alkalmával megrongálódott. Tartottak benne néhány országgyűlést. Sírboltjaiba van eltemetve többek közt Apafi Mihály fejedelem két kis gyermeke s számos főúr. A templom szomszédjában délre és délnyugatra a református kollégium épületei s szép tágas udvara következnek. Közülük a régi épületnégyszög 1801-1804 között épült fel. A gimnázium négy új helyiségének, valamint a különálló tornateremnek homlokzata a Petőfi utcára épült, míg a konviktus termei a Farkas utca felé esnek.

"...
Az Unió utcában találjuk a városi Vigadó (Redout) épületét. Kapuja felett az egyetem ifjúsága 1898-ban emléktáblával jelölte meg azt a nevezetes eseményt, hogy 1848. május 30-án az erdélyi országgyűlés nagytermében mondotta ki Erdély egyesülését (Unió) Magyarországgal.

19

A Mátyás király téren áthaladva, a Kossuth Lajos utca elején a lutheránus templom s mellette a lutheránus elemi iskola van. A templom alapkövét 1816. május 29-én tették le, s felszentelése 1829. november 29-én történt meg. Tervezője és építője Wínkler György kolozsvári építőmester volt. Valamivel alább az unitáriusok régi kollégiumának átalakított helyisége, mellette a Dávid Ferenc utcával elválasztva az egyszerű unitárius templom, s az utóbbival szemben az unitárius püspöki lakás áll, kapuja felett a Szent János lovagok jelvényével. A templom szomszédjában pedig az impozáns új unitárius kollégium emelkedik. A kollégium lépcsőházában Berde Mózesnek, az unitáriusok nagy jótevőjének és Brassai Sámuelnek, a nagy polihisztornak mellszobrait, a díszteremben az unitárius nagyok féldomborművű arcképeit láthatjuk. Gyűjteményei közül legnevezetesebb a könyvtár 34.000 kötettel, 700 kézirattal, 8 ősnyomtatvánnyal, sok szombatos irattal és unitárius nyomtatvánnyal. Az épület földszintjén megtekintést érdemel az egyik folyosó végére az új épület helyén állott régi házak egyikéből emlékül befalazott reneszánsz kőajtó 1595-ből. Emlék a régi kollégium szintén átköltöztetett bejárata.

A Kossuth Lajos utca széles aszfaltján továbbsétálva még csak a pénzügyőrség laktanyája esnék utunkba, ezért jobb, ha a Berde utcán térünk be, ahonnan a Szappan utcába jutva a tűzoltó laktanyát és mászótornyot s odább a takácsoknak a kuruc háború alatt is jelentékeny szerepű bástyájára épített tűzoltóőrtornyot látjuk meg. Innen akár a Szappan utcán - hol még kőfalmaradványokat találunk -, akár a Tímársoron, Szamos árka mellett felhaladva a Posta-és Távírda Igazgatósága palotájával szemben érünk ki a nagy forgalmú Wesselényi Miklós utcába. A malomárok itt álló vashídján túl, a víz bal partján álló épület szegletére van befalazva az a régi kőhíd falából kivett emléktábla, mely arról szól, hogy a hidat Báthory Kristóf alatt 1580-ban a város költségén építették.

Innen a Wesselényi utcán át a régi Quarta-házat elhagyva újra a Mátyás király térre jutunk vissza. Ezen áthaladva a Deák Ferenc utca déli során a Minoriták egyszerű zárdája, temploma és csinos barokk tornya áll előttünk.

A minoriták a reformáció első forradalmi kirobbanása s a szerzetesek kiűzése után (1556) csak közel 170 év múlva jelentek meg újra Kolozsvárt.

A templomot csak később építették.

Midőn a jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták, Héja Bálint minorita zárdafőnök 1775-ben ezek lefoglalt vagyonából eredménytelenül kért segélyt templomépítésre.

A földszint már rég bolthelyiséggé alakított szobáinak háromféle boltozása ugyanannyi különböző épület és szobává alakított kapualj különböző ízlésű és korú külön emléke; ezekből a XVII. század utolsó harmadában alakítottak az utca felé egységes homlokzatot. Az 1859 táján készült Veress Ferenc-féle felvételen a földszintnek még barokk vasrácsos ablakai vannak.

A zárdaépület benn bájos kis kertjével, tágas folyosóival, nagy, boltozatos szobáival régi udvarházak hangulatát idézi. Kívül és emeletén fogsorosan párkányozott ódon ablakai, a régebben színes nagy Haller-címer és barokk keretes szerzetesrend-jelvény messziről mutatják hogy itt a múlt művészete véste kőbe mondanivalóját.

Maga a mai templom csak a XVIII. század utolsó harmadában kezdett épülni, de akkor is csakhamar a sors ökle csapott az építés ügyére. 1779. szeptember 24-én ugyanis a majdnem kész torony a rossz alapozás miatt összedőlt, s a már fedél alá került templom első részét is súlyosan megrongálta. Nagy szerencsére az összeomlásnak csak egyetlen emberáldozata volt. Erre az eseményre célozva mondja a torony évszámrejtő (1782) latin felirata:

IsthaeC tUrrls. trIstI. prostrata. rUina
restItUIt. CLe Mente.
aUgUsta. TheresIa. Dono.

Magyarul:
E torony egy gyászos veszélykor
összeomlott, s a felséges Mária Terézia
kegyes adományából helyreállították.

A templomot helyreállító építőművész, a néhai jeles erdélyi barokk művészettörténet-író, Bíró József kutatásai szerint a wittenbergi származású Johann Eberhard Blaumann, Nagyszeben város építőmestere, a kolozsvári Bánffy-palota tervezője volt. A templom tornya és fedele azonban 1798-ban a belvárosnak négy utcáját végigpusztító nagy tűzvésznek áldozatul esett, s aztán mintegy háromnegyed századig törpe, suta, kis kúpalakú deszkafedél dísztelenkedett rajta, míg végül ez a XIX. század utolsó negyedében újra hozzá méltó, mintaszerűen szép barokk fedelet kapott.

Az új templomhoz számosan tettek nagyobb misealapítványokat. Ezek közül megemlíthetjük a Csáky, Henter, Thorotzkay, Jósika, valamint a Pálffy családot. A XIX. század elejétől fogva különösen szeretettel támogatták a templomot vagyonos örmény családok; ezeknek tagjai közül számosan temetkeztek a templom sírboltjába mindaddig, míg az 1824-i nagy kolerajárvány után a templomokba s általában a városok belsejébe való temetkezést el nem tiltották. A Vikol, a Csíki, a Bogdánffy, a Simai, továbbá még előbbről a Csáky és Borbereki Csiszár család tagjainak és De Rosin Ignác tábornoknak összesen hét szép barokk és empire ízlésű síremléke díszíti a templomot; ezek formáikkal és színeikkel egyenlően a belső tér díszére válnak.

Közülük a bejárattól balra a keleti oldalon álló két nagyobb síremlék az itt uralkodó homály miatt csak egészen közelről látható kellően. A legelső egy három méternyi magas világosbarna empire síremlék, talpánál egy hamvveder előtt - melyre kígyó tekerőzik - angyal ül. Kezében a múlandóság jelvényét, a homokórát tartja, s előtte van a reménység horgonyjelvénye. A sírkövön aranyozott házassági címer alatt fekete és arany nagybetűs fölirat mondja el, hogy "A legjobb nők, anyák egyike, nemes Seifert Augusta rövid élete 24 éveiből hatig nemes Bogdánffy Márton felejthetetlen hitvese" nyugszik ott.

Hasonló, szintén nagyobb méretű, szép világosbarna empire sírkő ennek a szomszédja is, melynek magyar feliratából azt olvashatjuk, " Néhai nemes ifjabb Simai Domokosnak nemes Békés vármegye vicefiskálisának és több nemes vármegyék táblabírájának örök emlékére szomorúan emelték édes tesvérei e követ. Született 1810-ben, meghalt Kolozsváron 1835-ben jan. 19-én." A síremlék nemesen egyszerű alakjával s a talpánál egy hamvvedret megkoszorúzó térdelő géniusszal - az előbbinek társa - együtt a legjobb erdélyi síremlékek egyike.

Ezen az oldalon e templomhajó végénél látjuk befalazva De Rosin Ignác tábornok szép címeres síremlékét is.

De Rosin Ignác brigadéros nagy patrónusa volt a kolozsvári minorita rend templomának, s miután sokévi háború nem győzhette le, a halál vette el életét, s emlékét a minorita rendház örökítette meg. A szép színes, címeres sírkő derűs művészi darabja a templomnak.

A szembenálló nyugati falakon a szentély felől legelöl két egyszerűbb, fekete márvány síremlék áll, aranyos címerekkel és feliratokkal. A főoltár felől az első mellékoltár melletti nagyobbik síremlék megrongálódott végű verses föliratából megtudjuk, hogy egy gyermekleány, Csáky Kata emlékét őrzi; a leányka 1779-ben született és 1794-ben halt meg. A bánatos felirat jól gördülő bevezető verssorai így kezdődnek:

Ha kérded, mi tzélja e ki metzett
kőnek:
Az, hogy tanúságul légyen az élőnek
Mondja meg helyettem ez a néma
márvány
Hogy emberi éltünk tsak pára s
szivárvány.

A fiatal kisleány Csáky János és Bethlen Rozália leánya volt. Síremlékénél darabos Csáky-címere művészileg erős ellentéte az alatta megpihenő gyermek emlékének.

Sokkal összehangzóbb és kifejezőbb a szomszédos kisebb fekete márvány sírkő ez Borbereki Csiszár Miklósnak 16 éves korában, 23 napi házasság után elhalt fiatal felesége, Árapataki Geréb Rozália emlékezetét örökíti meg. Az asszonyt férje oldaláról a himlőjárvány ragadta el.

"...
A Mátyás-ház mellett elhaladva a kis terjedelmű, parkozott Karolina térre jutunk. Középen azt az emlékoszlopot találjuk, amelyet I. Ferenc és neje, Karolina Augusta 1817-i látogatása emlékére egy Topler nevű gazdag polgár jámbor buzgólkodására eredetileg a Mátyás király térre állítottak. Innen 1898-ban helyezték a tér rendezésével a mai helyére. A nép Státuá-nak nevezi.

Ezzel szemben a Karolina tér keleti oldalán Kolozsvár egyik legrégibb épülete, a Szent Ferenc-rendiek temploma és zárdája áll. A templom a zárdával egybeépítve négyszögű udvart zár be. A zárda keresztfolyosója csúcsíves árkádokon nyer világosságot, de a szentegyház belsejét barokk ízlésűvé alakították át, s ilyen stílusban készült a berendezés is. Orgonakarzatán néhány régi kép van. A zárdának a nyugati homlokzata, földszintje s benne egy pilléren nyugvó boltozatával a szép ebédlőterem (refektórium) maradt meg leginkább eredeti alakjában. A kolostorban őrzik a Szent Ferenc-rend erdélyi házainak fontosabb okleveleit s egy 4000 kötetnyi könyvtárt. Sírboltja előtt a Kornis grófok két egyszarvúja (unicornis) őrködik.

A zárda eredetileg a templommal együtt a Domokos-rendé (fekete barátok) volt, s 1427-ben már fennállott. Hunyadi János 1455-ben a kolostor és a templom újítására és építésére a széki sóaknából évenként 50 aranyforintot érő sót adományoz. 1489-ben első rangú iskola működött benne. 1491-től Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda özvegye, Erzsébet Szent Antal tiszteletére kápolnát emeltet benne. E tájt a rend több adományt nyert, s Polnár Gábor püspök - a hajdani Domokos-rendi prédikálóbarát - megboltoztatta a templomát. 1529-ből a rend népes névsora ismeretes. A reformáció beköszöntével a polgárság a kolostort megrohanta és feldúlta (1553), lakóit bántalmazta és elkergette, majd visszatérésük után, 1556. március 15-én végleg kiűzte őket onnan. Ugyanezen, év őszén egy darabig Izabella királynő használta szállásul. 1558-ban megnyílt benne az unitárius főiskola, melyet 1693. őszén történt elvételéig használtak. Ugyanekkor foglalták el a jezsuiták részére a reformátusoknak Báthory Gábor által átadott zárdatemplomot. A város nagy részével együtt 1697 tavaszán ez a templom is leégett. A jezsuiták befedették ugyan, de mikor új templomuk elkészült, s 1725. június 13-án a régit a ferenceseknek átadták, ezek nagyon gyenge állapotban kapták meg. A kijavítást s vele a divatos barokká alakítást csak 1728-ban kezdték meg, s szegénységük miatt csak több mint egy évtized múlva fejezhették be. Ezalatt épült újra a templom hajójához déli oldalon csatlakozó kápolna, melyekből a keletit Kornis Zsigmond főkormányzó alakíttatta át. Idehozatta szentbenedeki kastélyából azt a ma is ott álló híres feszületet, melyet családja egykor valószínűleg a buzgó katolikus Keresztúri Kristóf kővári kapitánytól a szentbenedeki kastély egykori szép reneszánsz főépületével együtt örökölt. Ez a feszület Erdélyben egyedülálló munkája a XVI. századi ismeretlen reneszánsz szobrászművésznek, aki a kereszthalál utolsó, tetanusztünetes pillanatait megrázóan, szinte kegyetlen természetességgel örökítette meg. A nyugati templombejárat fölött a fülkében álló Mária szobor, valamint a lorettói kápolna homlokzatába falazott dombormű Nachtigall János munkája (1745), s valószínűleg tőle való a templomhomlokzat két felső fülkéjében Szent Ferenc és Szent Antal szobra s bent a templomban a gazdag faragású szószék is.

A templom szentélyéhez épült egyik ház falában kis táblácska tartja fenn 1608-ból származó feliratával a hajdani pénzverőház emlékét. Ennek a helyén nyílt meg a lerombolás után a Kornis utca.

"...
A Szent Mihály-templom homlokzatával szemben a város egyik legrégibb, bár külsőleg tetemesen átalakított épülete, a plébániaház áll, II. József látogatását megörökítő emléktáblájával.

Kapualjának barátbetűs (gót fraktúr betűs, latin nyelvű) emléktábla felirata elmondja, hogy 1450-ben Slewnig Gergely plébános építtette. Magyar fordítása a következő:

"Ezt az épületet építtette Szent Mihály főangyal tiszteletére Slewnig Gergely, a törvénytudomány és szabad művészetek koszorúsa, ez időben kolozsvári plébános, különösen előrelátó Veres Tamás és Slewnig Lőrinc városi bíró urak, az ő nagyatyja és szülői és más jó emberek javaiból, akiknek jutalma el van téve az egekben M L " (1050 azaz 1450) A plébániaház főkapujának zárókövén is az ő nevét rejtik az oroszlános címerpajzs G. S. betűi.

Slewnig 1450 előtt lett kolozsvári plébánossá, s híveivel sokat perlekedvén, 1481-ben ott hagyta állását.

Ha a Mátyás király téren továbbhaladunk, előbb a gróf Wass-házat, aztán a lábas erkélyű Jósika-házat érjük, melyben huzamos ideig a Királyi Ítélő Tábla székelt. Szomszédja ennek a színészet történetéből nevezetes Rhédey-ház.

A városháza lépcsőházában megtekinthetjük azt a két címeres emléktáblát, melyek közül egyik 1581-ből, a másik 1641-ből származik. Mindkettő az Óvár felől lebontott városfalakból került ide, s azok egykori kiigazíttatásáról szól.

A városházával szemben a szegleten a Pataki-, majd Teleki Domokos féle házat látjuk, melynek erkélye felett emléktábla mondja el, hogy Bem tábornok 1848. december 25-én győzelmes bevonulásakor ott szállásolt. Ennek a Mátyás király tér keleti során a Szathmári-ház a szomszédja, melynek udvari földszintje kívülről a XVI. századi alakjában maradt, míg belsejének számos részlete az Erdélyi Múzeum régiségtárában látható.

A házat a hagyomány Báthory-háznak nevezi, szép reneszánsz ablakai és ajtói vannak. Felirataiból és évszámaiból (1534. 1541.) megállapítható, hogy már a XVI. század közepén fennállott. Ugyanezen század végén Kakas István többszörös fejedelmi majd királyi császári követ birtokában volt. A ház egyik ajtószemöldök kövén, valamint az egyik boltzárókövén látható címer és az S. K. névbetűk megegyeznek a Kakas István pecsétjéül használt címerrel és névbetűkkel. Egyike volt a három kolozsvári adómentes teleknek s Báthory Zsigmondnak többször fejedelmi szállásul szolgált. A legenda szerint innen nézte végig 1594-ben törökpárti főurainak lefejezését, akiket itt is fogatott el. Itt lakott akkor is, midőn menyasszonya elé utazott, aki 1598. tavaszán szintén szállóvendége a Kakas-háznak.

A keleti soron tovább menve a római katolikus Státus két hatalmas bérháza között, az ott kezdődő Szentegyház utca elejének nagyvárosi színezete van. E házakat elhagyva, az erdélyi rész legsikerültebb barokk stílusú régi épületét, a darabig gubernátori lakásul szolgált Bánffy-palotát találjuk.

Áttérve az északi sor házaira - csaknem kivétel nélkül-a XVI- XVII- ik századból eredő faragott kőemlékeket látunk. Néhány ilyen épületnek még a múlt század hetvenes éveiben elöl nyitott, kiugró ereszes fedele volt.

A Mátyás király utcán át az Óvárba térhetünk be, ahol mindjárt szemünkbe tűnik színes cserépfedelével Mátyás király megújított szülőháza. Benne van az Erdélyi Kárpát- Egyesület ( EKE) múzeuma. A hagyomány szerint e házban, az utcára néző kapun bemenőleg lévő szobában az "igazságos" király 1443. február 27-én, Hunyadi János kormányzó felesége, Szilágyi Erzsébet kolozsvári "szokott szállásán" jött világra.
A ház akkor a magyar Méhfi Jakab szőlősgazda tulajdonában volt. Veje, Kolb István szász polgár örökölte, s az ő kezén volt, midőn Mátyás király tartozékaival együtt 1467. szeptember 28-án örök időre felmentette minden adó és közteher alól.

Középső része a legrégibb: két szélső és hátsó része reneszánsz toldás. A ház az egykori Óvár kapujával szemben feküdvén, már ez arra mutat, hogy ott eleitől fogva jelentős épület állhatott. 1740 táján a leányági örökösök eladóvá tették, a város szerezte meg. Az 1830-as években már "transzportházul" szolgált. Ide szállásolták, és itt őrizték a súlyosabb börtönbüntetésre ítélt, Kolozsváron átszállított politikai és katonai foglyokat.

Kővári László történetíró megemlíti egy újságcikkében, hogy midőn ő az 1830-as évek közepén Kolozsvárra került, a Mátyás király születési házának délre még szélesen kiugró fedele volt, a kapus előtt fekete-sárga köpönyeg állott, s ilyen színűre volt festve a kapuja is.

Ugyanő megírta, hogy 1849-ben az épület pár hónapig honvédkórház volt, a szabadságharc leverése után pedig császári katonakórház lett foglyok részére. A nehéz vádlottakat alant, az erősen rácsozott szobákban őrizték.

A kellő gondozás hiánya nagyon megviselte a már akkor félezer éves épületet, mely egyes helyeken meghasadva, bedőléssel fenyegetett. Végre Ferenc József császár látogatása után a tulajdonos város elöljárósága nagyjából rendbe hozatta, s 1888-ban szép, művészi emléktáblával látta el. Ezt Pákei Lajos kolozsvári építőművész tervezte, s Zala György, a kiváló szobrász kivitelezte.

A Mátyás-házzal átellenben álló régi, de sokszor alakított épület Bocskai István szülőháza. Eredeti alakját egészen elveszítette.

A város közepén terül el szép tágas négyszögével a szabályozott Mátyás király tér, melyről a Belváros öt fő- és három mellékutcája indul ki.

Épületei részben még a XV1-XVII. században emelkedtek, de nagyobbára úgy alakultak, hogy külsejükből alig tudunk régiségükre következtetni.

Körülbelül a közepén áll Fadrusz János zseniális alkotása, Mátyás király hatalmas lovas szobra. Háttérben kis parktól környezve Erdély egyik legnagyobb monumentális épülete, a Szent Mihály-plébániatemplom barna tömege emelkedik. A templom három hajós csarnoképület. Hajója 50 méter, szentélye 20 méter hosszú. Általános elrendezése szabályszerű, de hajói nem egyenlő szélességűek, homlokzata ferdén áll, s főkapuja sem esik a középhajó tengelyébe. 1837-től 1862-ig épült 80 méter magas tornya a kereszttel együtt stílszerűség tekintetében éppen nem mondható szerencsés alkotásnak, s még kevésbé barokk ízlésű berendezése. De a templom egészében mégis impozáns, nagy és szép emléke a csúcsíves építészetnek. Díszítése változatos. Öt ajtaja közül a nyugati a legdíszesebb. Ennek ívmezejében látható a templom védőszentjének középkori szobra is. Magyarországon páratlan a torony közelében a fal közt felvezető kettős lépcsőzete, míg belsejében a sekrestyeajtó (1528) az Erdélyben fellelhető reneszánsz kőfaragás domborművekben egyik leggazdagabb alkotása. Johannes Clyn (Klein) kolozsvári plébános csináltatta. Külföldi import munka. Benn a sekrestyében a XV. századból falfestmények vannak Krisztus szenvedéseiről. Sírboltjában hajdan sokan temetkeztek.

"...
A Jókai utcában a Belvárosból a Felsővárosba jutunk ki, amely nagyobbára domboldalon terjed el. A főúton haladva jobbról a fák közt a Múzeum Egylet nagy alapítójának, Mikó Imre grófnak mellszobra látszik, háttérben fenyőcsoporttal. Előttünk Mikó hajdani lakása, emeletén az Erdélyi Múzeum állattárával.

A halottas kápolna közelében a Trefort utcába vezet ki utunk, amelyben élénk zöld fedelével messziről feltűnik az elme-kórtani intézet.

Az elmekórtani intézetnél felhaladva a szépfekvésű Házsongárd kertjei között folytathatjuk sétánkat. De akkor is a Házsongárdba jutunk, ha a Majális utca csinos villái előtt haladunk el. Ugyancsak a Majális utcából más útirányt a Petőfi utca felé vehetünk, ahol az utca nyugati szegletén a sarokházzal összefüggő Bogdánffy-bástya szürke falai tűnnek elő a sűrű vadszőlőlevelek alól. Közelében a régi kőfalak részlete látszik egy filagória maradvánnyal.

A bástyában hajdan a vargacéh teljesített védelmi szolgálatot.

Délre kitérve a Görögtemplom utcában a görög keletiek félreeső templomocskáját pillantjuk meg.

Szintén itt a déli soron van a hajdan híres Biasini szálló. Egyszerű emléktáblája arra figyelmeztet, hogy Petőfi 1847-ben vendége volt. Szomszédjában a szép fekvésű, jól gondozott Házsongárdi temető nyúlik fel az előttünk álló oldalra, ahol sok jelesünk pihenőhelyét kereshetjük meg.

Régi nagyjaink közül, itt nyugszik jeltelen sírjában Szenczi Molnár Albert, a hányatott életű író és zsoltárfordító s Apáczai Csere János, az első magyar bölcsészeti író. Tótfalusi Kis Miklós, üldözött nagy nyomdászunk és jelentékeny írónk sírját újabban a kolozsvári nyomdászegylet közadakozás hozzájárultával csinos emlékkel jelölte meg.

A temető bejáratánál kövezett tér nyílik, amelyből a lejtőn fel két út halad, Ezeken elindulva ejtjük útba a nevezetes sírokat. Mindjárt a két út szegleténél két nagy református püspöknek, jobbról Szász Domokosnak, balról Nagy Péternek emlékoszlopa emelkedik. Ezek közelében, balra látjuk meg E. Kovács Gyulának, a híres színművésznek és a "mintaember" Sámi Lászlónak, a református kollégium kiváló szellemű tanárának szép domborműves síremlékeit. A balról felvezető főúton most elindulva, mintegy 80 lépés után egy útszéli nagy kőrisfán belül jeles művésznőnk, Székelyné Ungár Anna sírja domborul. Efelett kevéssel egy átjáró keresztezi utunkat, melyen túlhaladva 15-20 lépésre az út szélétől, benn a sírok között egy orsós koporsókő alatt, nagy kőris tövében Szentábrahámi Lombard Mihály, az unitáriusok jeles püspöke és írója nyugszik. Átellenben, valamivel fennebb, balra a messziről feltűnő nagy fekete Rucska-sírkövek felé betérve előbb Felméri Lajosnak, a kiváló neveléstudományi Írónak nyugvóhelyét, bennebb pedig Tótfalusi Kis Miklós új alapokra felemelt régi síremlékét látjuk meg. Innen a főútra visszatérve, az csakhamar kis lejtős térré szélesül, s egy nagy szomorúfűz mellett ösvény szakad ki belőle Csikmadéfalvi Tamás András, az 1849-ben vértanúhalált szenvedett honvédalezredes sírja felé. A főút a tér felé 40-50 lépéssel megkanyarodik, s e kanyarodás után jobbról Kolozsvár történetírójának, a lelkes székely tudós Jakab Eleknek kis fekete sírkövét, rajta belül a szorgalmasan gyűjtő Mike Sándornak emlékét pillantjuk meg. Fennebb a korán elhunyt tehetséges ifjú, Téglás Gábor mellszobrát balra hagyva, jobbfelől az 1830-as évek kiváló erdélyi vezéralakja, Kendeffy Ádám gróf pihen a négy oroszlán által őrzött hatalmas síremlék alatt. Itt már a temető tetején vagyunk. Kezdődik Kolozsvár Pantheonja. Kendeffyvel szemben az út baloldalán a néhol porladásnak indult keresztvirágos, magas, csúcsíves síroszlopon a humánus lelkű Barra István orvos relief-képe alól már lekopott a név. Kevéssel alább Kolozsvár egykori követe, az unió buzgó harcosa, Méhes Sámuel nyugszik, míg fennebb az "unitárius szeglet" kezdeténél.

Kriza János püspök, a "Vadrózsák" gyűjtője, s az 1830-40-es évek szabadelvű ellenzékének szenvedélyes, költői lelkű írója. Szentiváni Mihály alusszák örök álmukat. Csaknem az utóbbi mellett Bölöni Farkas Sándor, az egykor híres utazó és író mellszobra tekint le a magasból. Mellette Brassai Sámuel sírhalma szerénykedik s szomszéd vele Újfalvi Sándornak, a bátor vadásznak és utazónak, valamint nejének két egyenlő, verses sírköve. Odább Berde Mózesnek, az unitárius egyház nagylelkű jótevőjének hatalmas, de rideg szarkofágja, fennebb Debreczeni Mártonnak, a Kióvi csata szerzőjének gótikus síremléke emelkedik.

Most a temető másik főútjára (Temető utca) fordulva, ha lefelé indulunk azon, az útba eső nevezetes sírokat mind balra látjuk meg.

Első köztük a temető végén a kihalt gróf Mikók csúcsíves stílusú sírboltja, mellette Mikó Imre gróf nagy fekete obeliszk-jévei. Közvetlenül alább a temető legszebb épületét, a Bánffy grófok román stílusú temetkezési kápolnáját látjuk, homlokzatán az iktári Bethlenek kihalt fejedelmi ágának két hattyús címerével.

Alig 50-60 lépéssel alább fekete vasrácskerítésen a báró Bánffyak griffes címere tűnik fel a nyírott fenyők előtt, amely kettétörött kéknefelejcs koszorújával a dalköltő Bánffy György báró emléke. Efelett a balra látszó szép fenyőcsoporthoz betérve, a fák alatt az eposzíró aranyosrákosi Székely Sándor unitárius püspök hantja szomszédos az 1848-as szabadságharc XI. zászlóalja hős őrnagyának, Inczédy Sámuelnek nyugvóhelyével. A fő-űton Bánffy György sírján alul mintegy 50 lépéssel elkerített ciprusfás sírkertben, a Korbuly-család díszes vasrácsű sírboltja mellett, az úttól néhány lépésre nagy regényírónk, Jósika Miklós báró és felesége Podmaniczky Júlia nyugosznak. Fejüknél van új síremlékük, fekete márvány lapján hangulatos költeménnyel,lábuknál a drezdai temetőből elhozott sírkő alsó része magyar és német felirattal. Az utóbbi sírok mögött terül el a temető "mágnás negyede", számos főúri család örök nyugvó-helyével.

Itt pihennek még tudósaink közül Szabó Károly a történetíró, és Finály Henrik; színművészeink közül Jancsó Pál, az első magyar komikus, László József, Celesztin, a jeles hírlapíró K. Pap Miklós.

A temető legrégibb sírköve a halottas kápolnától délkeletre egy gyermek félméter magas, magyar feliratú, csonka, fehér sírköve 1568-ból.

De menjünk újra az élőkhöz!