Vatha éneke 1046-ban:

Kezemben Koppány barnult koponyája,
Iszlak belőle, ős magyar világ!
Új idegeneség lelkemet zilálja,
Szívemben érzem Vencelin nyilát!

Bakonyi bús szél szilajon sikoltoz
Királyi kővár véres peremén;
Pengesd a gyászdalt, pengesd, kósza kobzos,
Hadd halja sírva ádáz Beszperém!

Bakonyi bús szél ideszáll sóhajtva
S riadva zúg a rónaságon át:
Pányvázva bősz had hejh hogy' űzi-hajtja
Magyarságunknak szép fehér lovát!

Földünket új nép, új szokás özönli, -
s én visszasírlak, messzi Napkelet!
Minek volt nékünk Napnyugatra jönni?
Bennünket itt hajh! senki sem szeret...

Sok ős berényben sok magyar bubánat
Már megjohádzva új kedvet mutat;
Enyém, mint vad ló, vad pusztákra vágtat, -
Ezt meg nem ejted , csalfa Napnyugat!

Harangszó zeng -bong... hívó lágy harangszó,
De ahová hív, vérpárás az út,-
Az én szivembe pusztákon viharzó
És jajveszéklő orkán hangja zúg!

Új templomokban új zsolozsma zendül, -
Új magyar Isten, jöjj elém, ha vagy!
Mert nem láthatlak a sok idegentül,
S idegen vagy, miért imádjalak?

Szeretnék hinni boldogabb időkben
S tudnék is benned, mennyei Nagyúr, -
De semhogy más nép rabjául szegődjem,
Haljak meg inkább pogánymagyarul!

Nem jó világ ez, - jól mondtad , Levente,
Pirosló ég itt nem hajnalra áll, -
Pirosló ég itt: vérszín naplemente,
Lassú enyészet, bús magyar halál...

Kezemben Koppány barnult koponyája,
Iszlak belőle, ős magyar világ, -
De érzem , elfolysz, elfogysz nemsokára, -
AZ éj közelget... népem, jójtszakát!...