Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Kultúra   » Érdemes gondolatok

   
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Érdemes gondolatok
szentistvánjobb
  Válasz | 2005. július 06. 12:18 | Sorszám: 20
Miért jó a kávéház? Mert az ember nincs otthon, és mégsincs levegőn...

Bayer Zsolt - Magyar Nemzet Képeslap, 2005. július 3.

iszalag
  Válasz | 2005. május 12. 20:41 | Sorszám: 19
He who postpones the hour of living rightly is like the rustic who waits for the river to run out before he crosses. (Horatius) http://www.beliefnet.com/
Michelle
  Válasz | 2005. május 11. 06:41 | Sorszám: 18
Nem elégedhetünk meg azzal, hogy ki-ki testileg, lelkileg olyan, amilyen, hanem nevelni és fejleszteni kell, kinek kedvező adottságai vannak sokkal jobb legyen, s a hitvány is megjavuljon" - Lukianos
szentistvánjobb
  Válasz | 2005. május 09. 15:53 | Sorszám: 17
“Különösen azt a nézetet tanulmányozd gondosan,
amellyel nem értesz egyet.”

(Charles Darwin ... http://www.zombor.hu/kolostor/kolostor.htm ...)

nereus
  Válasz | 2005. május 08. 20:18 | Sorszám: 16
"A megbocsátással mindig megalázzuk a másikat. Amit az persze megbosszul."
(Szilágyi István: Hollóidő)
nereus
  Válasz | 2005. május 08. 19:58 | Sorszám: 15
"Nyomorúságában a jámbor ember Istenhez fohászkodik. Ha túljut a bajain: Isten megsegítette, szabadította. Ha nem: azt bünteti, akit szeret."
(Szilágyi István: Hollóidő)
iszalag
  Válasz | 2005. május 08. 15:59 | Sorszám: 14
Idézet:
A gyakorlatban csak a bűntudatos emberekkel lehet megvalósítani az együttélést, azokkal, akik rossz fát is tettek a tűzre, így vagy úgy, s ezt tudják.
isegrimm
  Válasz | 2003. január 08. 19:16 | Sorszám: 13
A szabadságot nem lehet kétféleképpen értelmezni. Egy nemzet nem követelhet magának a népek sorában több szabadságot, mint amennyit ő ad külön-külön minden fiának.
A szabadság belülről épül kifelé, mint az almára a héj, a csigára a ház. Vannak népek, melyek jólétüket és szabadságukat nem belső szabadságuknak köszönhetik, hanem annak, hogy más népeket elnyomnak és kiuzsoráznak.

Illyés Gyula

k.o.
  Válasz | 2002. december 16. 20:17 | Sorszám: 12
Ezt nem Vaclav Havel mondta?
k.o.
  Válasz | 2002. december 16. 20:17 | Sorszám: 11
"Fogadjuk mindazt gyanakvással,ami elménket gyorsan megragadja,és rabul ejti!"
Francis Bacon
peacemaker
  Válasz | 2002. november 21. 14:07 | Sorszám: 10
"Ha nem vagy eléggé megzavarodva, azt jelenti, hogy nem gondolkozol elég világosan."

(régi mondás)

isegrimm
  Válasz | 2002. november 18. 20:25 | Sorszám: 9
Az igazság nem tér el az emberi természettől.
Ha az, amit igazságnak tekintünk eltér az emberi természettől, nem biztos, hogy igazságnak tekinthető.

Konfuciusz

terra
  Válasz | 2002. november 13. 07:01 | Sorszám: 8
Nem erényeink, hanem hibáink és gyengeségeink révén találunk egymásra... az ostobaságaink egyesítenek minket.
(Jerome K.Jerome)
terra
  Válasz | 2002. november 11. 22:29 | Sorszám: 7
Ki úgy fogadja valamennyi vágyát,
miként folyóit a hatalmas tenger:
velük telt, s mégis, maga a változatlan,
nem vágyva vágyat, nyugalomra az lel.

(BHAGAVAD -GITÁ)

terra
  Válasz | 2002. november 03. 00:12 | Sorszám: 6
Valahonnan ismerős ez a gondolat ... honnan is ?

... olyan régen volt

szentistvánjobb
  Válasz | 2002. november 03. 00:05 | Sorszám: 5
"Ami könnyen elérhetö, az a felszínen csillog;
ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte."
(Seneca)
terra
  Válasz | 2002. szeptember 17. 07:03 | Sorszám: 4

Keresd azok társaságát, akik az igazságot keresik, de kerüld el azokat, akik már megtalálták.

Ez a gondolat nagyon rímel a tiédre. A kereső ember befogadó, ezáltal képes másokkal kölcsönös fejlődést eredményező kapcsolatot létrehozni. Aki azt állítja, hogy nála van a bölcsek köve, az már bezárkózott, páncélt növesztett, csak fújja a maga igazát, az érvek leperegnek róluk. Ezekkel az emberekkel tényleg nem lehet kontaktust teremteni, amíg ebben a beszűkült tudatálapotban vannak, hagyni kell őket (itt a gondola fórumon meg az életben is).

szentistvánjobb
  Válasz | 2002. szeptember 16. 22:36 | Sorszám: 3
Idézet:
A legtöbb emberi szerencsétlenség, nyomorúság, a reménytelen, szégyenletes és baljós emberi helyzetek igazi oka leggyakrabban nem is az emberek gonoszsága, hanem egyszerűen a tunyaság. Az a bizonyos "jóra való restség", melyről a Biblia beszél. Egy gyilkos meglehetősen ritka tünemény. A gyilkossághoz már erő kell, egyéniség, képzelőerő, nagy indulatok. Gyilkosok ellen lehet védekezni is. Aki gyakoribb, s aki ellen nem lehet védekezni, s aki az emberi nyomorúságot és tragédiákat milliószámra tenyészti, az a jámbor és tunya ember, aki elfordítja fejét, ha valamilyen aljasságot vagy jogtalanságot lát, nem emeli fel a telefonkagylót, ha segíthetne is e figyelmeztetéssel, óvatosan körüljárja az emberi nyomorúságot és szótlanul odább megy mellőle, holott különösebb áldozat és erőfeszítés nélkül visszaadhatná egy ember kedvét az élethez, vagy segíthetne egy nyomorulton. Az ember, aki harcra kel a világgal a maga zsarnoksága érdekében, nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerűség, a hümmögő középutasság, a gyáva és lusta önzés. Ez a főbűn. Ez a fajta ember csinálja a világot olyanná, amilyen, s neki köszönhetjük, ha e tapasztalatok birtokában különösebb sajnálkozás nélkül búcsúzunk halálunk órájában az emberi világtól.

Márai Sándor: Füves könyv (15) - A jóra való restségről
ummagumma
  Válasz | 2002. szeptember 02. 12:59 | Sorszám: 2
Rilke az alkotó magányról ezt írta fiatal költőbarátjához: "Ezért, kedves uram, szeresse magányosságát, és a fájdalmat, amelyet okoz önnek, viselje szépen zengő panasszal. Mert, amint mondja, távolinak érzi azokat, akik közel vannak önhöz, és ez mutatja, hogy világa már tágulni kezd. S ha közelsége távoli, akkor távolsága már a csillagok alatt van, nagyon messze; örüljön növekedésének, amelybe senkit nem vihet magával, és legyen jó a visszamaradókhoz; járjon biztosan és nyugodtan előttük, ne kínozza őket kétségeivel, s ne rémítse bizalmával vagy örömével - ezt úgysem tudnák megérteni. Keressen velük valami egyszerű és hű közösséget, s ennek nem kell okvetlenül változnia, ha közben ön más és más lesz is; szeresse bennük az élet egy idegen formáját, és legyen kímélettel az öregedők iránt, akik félnek az egyedülléttől, amelyhez önnek bizalma van."
szentistvánjobb
  Válasz | 2002. augusztus 16. 19:54 | Sorszám: 1
Idézet:
Nagyon kell vigyázni azokra az emberekre, akiknek igazuk van. Például, nagy méltánytalanság, galádság sújtotta őket: elrabolták munkájuk gyümölcsét, szabadságukat, megölték kedvesüket, s mindezt jogtalanul cselekedték mohó, vagy aljas vagy kegyetlen emberek. Ezeknek az embereknek igazuk van, s úgy járnak a világban, mint a lángoló fáklya, vörhenyes vésztüzet hordoznak körül, a maguk kétségtelen igazságát. S kárpótlást akarnak, vagy bosszút akarnak, s néha maguk sem tudják, mit is akarnak? - csak történjen valami... Ezek a szerencsétlenek nagyon veszélyesek, mert igazuk van; minden ember veszélyes, akinek igaza van és tudja ezt.
A gyakorlatban csak a bűntudatos emberekkel lehet megvalósítani az együttélést, azokkal, akik rossz fát is tettek a tűzre, így vagy úgy, s ezt tudják. Ezekkel lehet működtetni a társadalmakat. A megsértettek, s azok, akiknek feltétlenül igazuk van, rosszabbak, mint az egykönyvű emberek. Mert ezeknek csak egy igazságuk van, s azt akarják, hogy az egész világ ezt az egyetlen igazságot, az ő méltatlan szenvedéseik igazságát szolgálja. Értelmi és érzelmi érvekkel egyáltalán nem lehet közeledni hozzájuk. Meg kell várni, amíg az idő kiszívja lelkükből az első fájdalom kígyómérgét. Akkor megnyugosznak. S egy napon ráeszmélnek, hogy ők, az igaztalanul üldözöttek is felelősek mindazért, ami történt. Mindenki felelős azért, ami történik vele. Akkor vigasztald őket; ne előbb.

Márai Sándor: Füves könyv (179)
szentistvánjobb
  Válasz | 2002. augusztus 16. 19:52 | Sorszám: 0
[QUOTE]Nagyon kell vigyázni azokra az emberekre, akiknek igazuk van. Például, nagy méltánytalanság, galádság sújtotta őket: elrabolták munkájuk gyümölcsét, szabadságukat, megölték kedvesüket, s mindezt jogtalanul cselekedték mohó, vagy aljas vagy kegyetlen emberek. Ezeknek az embereknek igazuk van, s úgy járnak a világban, mint a lángoló fáklya, vörhenyes vésztüzet hordoznak körül, a maguk kétségtelen igazságát. S kárpótlást akarnak, vagy bosszút akarnak, s néha maguk sem tudják, mit is akarnak? - csak történjen valami... Ezek a szerencsétlenek nagyon veszélyesek, mert igazuk van; minden ember veszélyes, akinek igaza van és tudja ezt.
A gyakorlatban csak a bűntudatos emberekkel lehet megvalósítani az együttélést, azokkal, akik rossz fát is tettek a tűzre, így vagy úgy, s ezt tudják. Ezekkel lehet működtetni a társadalmakat. A megsértettek, s azok, akiknek feltétlenül igazuk van, rosszabbak, mint az egykönyvű emberek. Mert ezeknek csak egy igazságuk van, s azt akarják, hogy az egész világ ezt az egyetlen igazságot, az ő méltatlan szenvedéseik igazságát szolgálja. Értelmi és érzelmi érvekkel egyáltalán nem lehet közeledni hozzájuk. Meg kell várni, amíg az idő kiszívja lelkükből az első fájdalom kígyómérgét. Akkor megnyugosznak. S egy napon ráeszmélnek, hogy ők, az igaztalanul üldözöttek is felelősek mindazért, ami történt. Mindenki felelős azért, ami történik vele. Akkor vigasztald őket; ne előbb. [QUOTE]
Márai Sándor: Füves könyv (179)

Időzóna: CET  

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola