|
Téma: Körösfői-Kriesch Aladár
|
|
|
|
|
|
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2005. április 23. 12:52 | Sorszám: 2 |
|
"... Senkinek sem voltak az övéinél tisztább és magasabbrendű ideáljai. Sehol sem volt az övénél tisztább és nemesebb festés. Minden arra vallott rajta, hogy a gondviselés hosszú és termékeny öregséget, pátriárkai kort és bölcsességet szánt neki. Érzékszerveinek fiatalos fogékonysága, érdeklődésének frissessége, egész lényének mozgékonysága, sőt külső megjelenése is: fejének sűrű és hatalmas hajzata, amely mint élő szimbólum példázta a vézna testtel szemben a megújhodó életerőt – mind, mind elpusztíthatatlan vitalitásról beszélt, termékenységről, újabb alkotások sokadalmáról, hosszú és derűs életről. Váratlan elmúlásával mintha az élet kihűlt volna: egy teli emberszívre valóval kevesebb benne a meleg." ... http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nyugat/html/index.html?09681.htm&09679.htm
|
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2005. április 23. 12:51 | Sorszám: 1 |
 KÖRÖSFŐI-KRIESCH Aladár
(1863, Budapest - 1920, Budapest) Festő és iparművész. A Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly, Münchenben Liezen-Mayer tanítványa volt. Eleinte történeti kompozíciókat alkotott (Tordai országgyűlés, II. Rákóczi György halála, Eger ostroma). 1901 után Nagy Sándorral együtt megalapította a gödöllői művésztelepet, ahol az angol preraffaeliták hatására a középkori kézművesség technikai eljárásait kísérelték meg felújítani. Tevékenységük a magyar szecesszió legfontosabb összetevője.
Körösfői készítette az Országház ebédlőtermének freskóit (Bölényvadászat, Halászat a Balatonon a 15. sz.-ban) és a Zeneakadémia falképeit (A művészet forrása, 1907). Tehetsége e területen bontakozott ki a maga teljességében. Iparművészettel, később szobrászattal is foglalkozott. Üvegablakokat, gobelinkartonokat, mozaikokat tervezett. Arcképeit a lélekábrázolás finomsága jellemzi (pl. leány arcképe). Az Iparművészeti Iskola tanára volt. Számos műve van a Magyar Nemzeti Galériában. ... http://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/k/korosfoi/
|
|
|
szentistvánjobb |
Válasz | 2005. április 23. 12:44 | Sorszám: 0 |
 Gödöllői művésztelep Körösfői-Kriesch Aladár 1895-től kezdődően családjával együtt az erdélyi Diódon töltötte a nyarakat. Nagy hatással volt rá a vidék népművészete és házigazdájuk tolsztojanizmusa. Körösfői 1899 után első gyermeke halála miatt nem tért vissza ide, de az ő emlékére festett Ego sum via, veritas et vita c. képén (1903) megörökítette az itt működő kis művésztelep tagjait. A művész 1901-ben a Budapest környéki Gödöllőre települt át, ahová egyre több művész költözött. Ezek a művészek – többek között Körösfői sógora, Nagy Sándor – a festészet és a grafika mellett az iparművészet területén is dolgoztak, 1904-től Gödöllőn szövőiskolát működtettek (Bábszínház, 1907 körül). Ettől az évtől kezdve részt vettek azokon a rendszeres néprajzi gyűjtőutakon (A magyarvalkói temető, 1908), amelyeknek eredményeit később több kötetes könyvben publikálták (A magyar nép művészete). Az Erdélyben gyűjtött motívumok megjelentek műveiken is: a szimbolizmussal színezett történelmi (Zách Klára I és Zách Klára II., 1911) és bibliai témájú (Ave Myriam, 1904) művek mellett a magyar-hun mondavilágból és népmesékből átvett történeteket is ábrázoltak (Székely népmesék, 1912). Művészetükben a kézművességhez (Ruskin, Morris), életvitelükben a paraszti életformához (Tolsztoj) való visszatérés állt a középpontban. Kapcsolatban álltak olyan művészekkel, mint Walter Crane vagy Akseli Gallén-Kallela, akik el is látogattak Magyarországra. Reformtörekvéseik kiterjedtek az egészséges élemódra, a táplálkozásra és az öltözködésre is. Az első világháború kitörésével a művésztelep működése megszakadt, és Körösfői 1920-ban bekövetkezettt halálával a kolónia gyakorlatilag felbomlott. ... http://hungart.euroweb.hu/vezetes/godoll_h.html
|
|
|
