|
Téma: Mi lehet a hatásos fegyver?
|
|
Pirítós |
2003. április 30. 15:58 | Sorszám: 88 |
Kedves toloba!
Azon túl, hogy arra, amit én kérdeztem a "válaszod" nem válasz, hanem csak egy gyenge kísérlet valamiféle visszalövöldözésre (hátha az segít, pedig nem), elmondanán, hogy pontosan ezekről az ügyekről beszélek, amikor rágalmakról beszélek. Ezeket az ügyeket egy éve teli tüdőből, közpénzt, közparipát és közfegyvert nem kímélve vizslatja Keller, aztán az Úristennek sem tud előállni nem hogy annyival, hogy elítéljék őket, de még annyival sem, hogy legalább vádat emeljen az ügyészség.
Elmondom, ha lenne elmarasztaló ítélet én bizony örvendeznék, de nincs. Ha minden törvényes lett volna, akkor is ott van az, amit most a Tocsik perben elővettek, polgári peres úton is megállapítható, hogy az ügylet lyó erkölcsbe ütközött (más kérdés persze, hogy Tocsik addigra kormánysegédlettel külföldre bírja menekíteni a visszakapott százmilliókat, mivel roppant ésszerűen feloldották a vagyoni zárlatot.
Tehát bármiféle bírósági ítélet helyett csak a sajtóban folytatott mocskolódás, csak az van.
Vegyük például a CD Hungary esetét, ami eklatáns példája ennek. Csaknem jól mondtad fel az Index cikket, kicsit ugyan hozzáálmodtál, mert az Index azt állította, hogy 200 millióért nem 30, hanem 15 milliárdos vagyonhoz jutottak. De van egy fogadásom, hogy akár 80x is elolvasva nem tudod elmagyarázni, hogy pontosan mi is történt a CD Hungary környékén. Azért nem, mert aki a cikkeket írta, annak sincs halvány gőze sem róla.
Így csak a a szart kavarja, dobálózik őrült nagy számokkal, mert a megfelelő olvasónak - például neked - más se kell egy lyó kis "leleplező" cikkhez, hogy aztán válaszképtelenség esetén szépen vissza tudd mondani.
Hali,
Pirítós
|
|
|
Pirítós |
2003. április 29. 14:47 | Sorszám: 71 |
Csúsztatsz.
Mi köze a korrupciós rágalmaknak azokhoz a személyiségi jogi perekhez, amit elvesztettek a mi oldalunkon? Hogy Orbán csúnyát mondott a Juszt nevű orvvadászra, hol azonos kaliberű ügy azzal, hogy egy Kovács nevű morális hulla teleharsogta a választási kampányban teljes magyar sajtót azzal, hogy a Fidesz milyen aljas választási csalásra készül (kamionok)?
Hol azonos ez a két eset, főleg kimenetelét és az ország haladási irányára gyakorolt hatását tekintve?
Vagy hol azonos kaliberű a Posta és a Fidesz közötti fizetési vita azzal, hogy Lendvai nevű hülye kis komcsi agitkát elkefélte a Fővárosi Bíróság 19 ezer forintról kiadott kampánycsekk osztogatásért, amit végül is szerencsétlen nyugdíjasok persze csak "átlagosan" kaptak meg, nem pedig fejenként, mint az szerepelt ennek a agyonszolarizált hisztérikának a levelében?
Hali,
Pirítós
|
|
|
Pirítós |
2003. április 29. 14:08 | Sorszám: 69 |
Az ellenzék nem másolja a gazemberek viselkedését, mert nem rágalmaz, hanem valóban megtörtént botrányokról beszél. Hanem arról, hogy egymilliárdot kaszál a MALÉV-nál egy színészügynökség tűzvédelemért, arról, hogy Nagy Sándor bizonyítottan hazudik Hattyúhát ügyben, de amikor ez kiderül, a lemondását nem fogadja ez a mi "tisztakezű" D-209-esünk, arról, hogy a haldokló közszolgálati televíziót milliárdokkal veszi le a komcsibérenc médiaelit vagy arról, hogy D-209 decemberben szolídan odaígérte az egyébként baromian nyereséges MOL az orosz befektetőknek.
Itt a gondolán gyűjtögetik a sztrájkokat, amiből egy év alatt több volt, mint Orbánéknál négy év alatt.
A kinyírt önkormányzatok ügyében, az választást megnyerő hatalmas műigéretek ügyében fellépni nem azonos azzal, hogy hosszúbájtok éjszakájka, vagy hogy Orbán elhagyta a gyerekét, vagy hogy oda a demokrácia mert Bolgár nevű mézédes takony a hatályos médiatörvénynek megfelelően nem lehet egyszerre kereskedelmi és közszolgálati rádiós, hogy csak egy-két különösen szemét, aljas rágalmat említsek.
Hali,
Pirítós
|
|
|
Pirítós |
2003. április 29. 13:43 | Sorszám: 65 |
Kedves GM!
Demszkyt nem 12 éves távon kell (és lehet) magyarázni, hanem 3x4 évesen. Minden választáskor megvolt az a sajátos politikai helyzet, amit jól tudott kihasználni/kizsarolni.
Soha nem Budapest választóinak többségével, mindig a szavazáson megjelentek többségével nyert, ha lyól emlékszem a választásra jogosultak 30%-ánál több sosem szavazott rá. Vagyis Bp. erősen apatikus, mint egy efféle slumosodó nagyváros általában. Ehhez képest ide koncentrálódott a hajdani állampárt és a hajdani műellenzék, amely ma is baromian aktív a holdudvarukkal egyetemben.Egy valami volt változatlan ezalatt az oidő alatt, a Fiedsz mindig is gyenge volt Budapesten. Az első nyolc évben SZVSZ eleve gyenge volt, minthogy kis párt volt, az utóbbi négyben viszont tényleges hanyagságot lehet szerintem megállapítani. Hanyagságot a helyi szervezetek munkájában és hanyagságot ezek ellenőrzésében. Sajnos az első nyolc évben, amikor a Fidesz még nem rúgott labdába a budapesti szervezeteknél egyszerűen bebetonozódtak azok az emberek, akik addig sem muzsikáltak valami hajdejól, viszont addig ez nem tűnt fel igazán az országos átlaghoz képest.
1998-2002 között viszont váltani kellett volna, de ilyen beágyazódott, alapvetően jószándékú, elkötelezett, de nem eléggé rátermett embereket szerintem marha nehéz kirugdosni. Főleg akkor, amikor amúgy is káderhiány van.
Ráadásul azok a fránya közvéleménykutatások is azt jelezték, hogy minden rendben van, ha Budapest nem is, de az ország ide fog szavazni.
Vagyis nem került elő olyan információ, ami alapján égető lett volna azonnal újragondolni Budapestet, úgy gondolom, hogy ezt a második ciklusra tervezték.
Sajnos a választáson kívül egyetlen hiteles közvéleménykutatás nincs, úgyhogy nincs mese, most újra fogják gondolni Budapestet. A másik gondolatodra.
Én baromian kedvelem tanulmányozni a kommunizmust, ez a kedvenc perverzióm. A kommunizmus nem azért maradt fenn, mert jó volt a propagandája. A kommunizmus mindenkor-mindenhol életveszélyes fenyegetés árán maradt fenn. Lehet, hogy Kádár utolsó éveiben az életveszélyes fenyegetés nem volt olyan sarkos, de az emberek nem felejtették el, hogy ez a Kádár azért rendesen akasztgatott 57-től 63-ig (BTW 2,5-szer több embert végeztetett ki mint Haynau a maga rémuralma idején.)
Ezen kívül itt voltak a szovjet csapatok, mint a kommunista világrend helyi őrzői. S aki netán másként kívánt gondolkodni, azt seperc alatt zaklatta, elfogta, megalázta, megfenyegette, megfenyítette, vagy tönkre tette a III/III.
Tudod ott, ahol az emberek titokban hallgatják a Szabad Európát, ott nem igaz, hogy nem volt félelem.
Az pedig megint csak fikció, hogy ha minden szabadon megjelenhetett volna, akkor azonnal megbukik a rendszer. A rendszer szerves velejárója, hogy nem jelenik meg minden szabadon, de ettől még nem a propaganda a végső ütőkártya a kommunizmusban, hanem párt kontroll alatt tartott erőszakszervezetek. Ha minden megjelent volna, szépen szétverik a méltatlankodó embereket (ld. Lánchídi csata 1986.03.15.), s ha ez sem elég, ezek nem féltek volna lövetni a proletariátusra a proletariátus érdekében.
Így szokták csinálni.
Hali,
Pirítós
|
|
|
Pirítós |
2003. április 29. 13:19 | Sorszám: 62 |
Helyesbítés: ...ti, aki ezekre a gazemberekre szavaztatok...
Hali,
Pirítós
|
|
|
Pirítós |
2003. április 29. 13:16 | Sorszám: 61 |
Kedves karma police és toloba!
Mivel az előző négy év úgy tellt, hogy a jelenlegi kormánykoalíció az élő fába is belekötött, és - ma már láthatjuk, Keller sorozatos buktái bizonyítják - hogy szemérmetlenül rágalmazott, úgy vélem te, aki ezekre a gazemberekre szavaztál, mélyen befoghatjátok a szátokat a szátokat "minél rosszabb annál jobb" ügyben.
Ha ez szerintetek valóban úgymond kifogásolható lenne, nem szavaztatok volna az elvtársakra. De odaszavaztatok, tehát a felháborodásotok mindössze arcátlan képmutatás.
Amolyan echte komcsi műszörnyülködés.
Hali,
Pirítós
|
|
|
Pirítós |
2003. április 29. 01:35 | Sorszám: 38 |
|
Kedves volante! Re.: A mai reklámvezérelt, tömegbutított, agyatlanított világban nem. Ha nem így lenne, akkor olyan sikeres négy év után, mint amilyen az Orbán-kormány időszaka volt, nem is kellett volna kampányolni. A mai reklámvezérelt, tömegbutított világ egyik közkedvelt lózungja, hogy politikust ugyanúgy kell eladni mint mosóport. Mondják ezt azok, akiknek halovány lila segédfogalmuk sincs sem a kereskedelmi, sem a politikai kommunikációról. Ha lenne, nem mondanának ekkora marhaságot. Bárki, aki kommunikációban dolgozik tudja, hogy a politikai kommunikációban létezik negatív kampány, a kereskedelmiben pedig nem. Aki ennek ellenére úgy próbálna eladni egy politikust, mint egy mosóport, azt baromi gyorsan kirúgnák.
Mindkettő kommunikációnak megvannak a maguk sajátos jellemvonásai és megvannak a sajátos törvényei. Felszínesen rápillantva lehet, hogy egy 30 másodperces reklámspot ugyanolyan, mint az OMO reklám, de a politikai kommunikációnak csak icipici része a reklámspot, a plakát és a szórólap. A politikai kommunikációnak például az a sajátossága van, hogy fokozottabban érzékeny a környezet hatásaira, mint a kereskedelmi reklám, jórészt abból fakadóan, hogy van ellenirányú negatív tartalmú kommunikáció is. Éppen ezért súlyos tévedés mindössze a kommunikációra fogni bármit is, ami a politikában történik. Míg a kereskedelmi kommunikáció lényegében egyirányú, a politikai mindig kétirányú, s a két irányban a kereskedelminél nagyságrendekkel jelentősebb szerepe van az adott politikus vagy politikai erő tényleges tevékenységének. Ha nem így lenne, a nácik nyugodtan nyilvánosságra hozhatták volna a haláltáborok létét, megfelelő PR-kampánnyal simán eladhatták volna az állítólag totálisan fanatizált németeknek. Mégsem tették, mert jól tudták, hogy van egy határ, amin túl a PR már nem hat. Mindig elmondom, a propaganda önmagában sehol a világon nem volt elég ahhoz, hogy tartósan fenntartson egy az embereket megnyomorító, alacsony életszínvonalon tartó rendszert. Egyszerűen erre nincs precedens a világtörténelemben. A híres goebbelsi propaganda keveset ért volna az SA, az SS és a Gestapo nélkül, ahogy a sztálinizmus sem nélkülözhette a GPU, NKVD, KGB „jótékony” segítségét. Re: Na, ez például tipikusan az az érvelés, amit nem szeretek a jobboldali közíróktól, politikusoktól sem hallani. Nem jó ebben a hitben ringatni magunkat, ugyanis a Horn-kormánynak rém gyenge politikai kommunikációja volt. (Akkora marketing öngólt, mint a "Bokros-csomag" kifejezés, szerintem nem találunk még egyet.) Pont a Horn-kormány bukásán tanulta meg az MSZP hogy bizony kormányon is kell - méghozzá folyamatosan - kampányolni, a Fidesz pedig pont nem tanult ebből a példából. Azt hitték, elegendőek lesznek a tettek. Én nem ringatom magamat semmilyen hitben. Hornék kommunilációja nem önmagában volt rossz, hanem rossz helyzetfelismerésen alapuló jó kommunikáció volt. (Ugyanúgy, mint a Fideszé. BTW ha én vagyok akkor és ott a tanácsadó és elhiszem amit minden közvéleménykutató mond, én sem tanácsoltam volna mást. Ez is igazolt alaptétel, hogy jelentős előnynél (8%-ot mondtak) a keménykedés többet ront, mint amennyit hoz. Más kérdés, hogy a közvéleménykutatok tévedtek/hazudtak/felületesen értékelték az adataikat. De Hornék, illetve a Fidesz. Igen a baloldal megtanulta, hogy folyamatosan kampányolni kell, de azt nem tanulta meg, hogy kormányon nem elég a kampányoláés. Ezt csak most fogja megtanulni. Hogy a Fidesz mit tanult meg, az majd akkor derül ki, ha újra kormányra kerül.
A tettekről pedig már beszéltem. Nem mindegy, hogy milyen tettek a tettek. A mennyiség itt sem csap át minőségbe. A polgári kormány tettei jók voltak, de sajnos voltak olyan területek, ahol négy év alatt nem történt éredemi változás és mint mondtam, egy szarul élő pedagógust nem boldogít, hogy van Erdélyi Magyar Egyetem.
Tehát legközelebb a tettekben sokkal magasabb prioritást kell kapnia az elhanyagolt, ám jelentős erőt képviselő társadalmi csoportok gondozásának.
Mindez viszont még mindig nem azt jelenti, hogy a tettek kiválthatóak kommunikációval. Re.: Visszatérve a médiahegemóniára, ma már az MSZP okosan használja ki médifölényét, sokkkal okosabban, mint tette azt 94-98 között. Szerintem hülyén használja ki a médiafölényét – hála Istennek. Sőt, szerintem nincs is jó módja, ahogy kihasználhatná a médiafölényét, mivel akkora szarba vitték az országot tavaly, hogy nincs az a médiafölény, amivel ezt ügyesen ki lehetne magyarázni. Ugyan sarokba szorították a jobboldali médiát, de a jobboldalnak most mégis könnyebb a helyzete, mert hegyekben állnak a hazugságok, hamisítások, korrupciós ügyek, és a be nem váltott, utólag átmagyarázott ígéretek.
Mindezt pedig csak úgy lehetne kimagyarázni, ha kvázi a lyónéppelk együtt szívnának a komcsik. De nem fognak, míg a lyónép sztrájkol, addig ezek a barmok koktéloznak. Nehogy azt hidd, hogy ezt és az ilyenket meg lehet dumálni. Akinek ezt el lehet magyarázni, annak nincs is szüksége magyarázatra - vagyis számunkra eleve nem célcsoport. Re.: Elsősorban az értelmiségiekre, elemzőkre. Nem, nem vagyok naiv; egy baloldali politológustól feltett erre vonatkozó kétkedő kérdés vagy egy bizonytalan félmondat nekem már elég lett volna. (A jobboldal egyébként itt szimpatikusan viselkedik, akárcsak az Európa-terv kérdésben: a legjobb amit tehetünk, hogy nem beszélünk róla. Nem számoljuk ki mennyibe kerül, nem mondjuk el hogy milyen nagy marhaság, nem irányítjuk rá a figyelmet. Izgalmas társadalmi vitát pedig nehezen tudnak önmagukkal folytatni. A közbeszédet így nem tudják tematizálni, mint mi anno a polgározással vagy a 7%-os gazdasági növekedéssel.) Sose várj társadalmi vitát ezektől. De ha tudsz akár csak egy olyan ügyet, amit társadalmi vitára mertek volna valaha is bocsátani, akkor szólj. 
Az, amit ezek társadalmi vitának neveznek valójában egyfajta manipuláció. Egyes kérdések, álproblémák napirenden tartása, amitől valamilyen okból politikai hasznot remélnek.
Valódi vitára sosem volt szükségük, már csak azért sem, mert az egész szedett-vedett világképük olyan dogmatikus tételmondatokra épül, amelyek önmagukat magyarázzák, egyben önmaguk bizonyítékai is. Ezekről pedig nem egészséges számukra vitát nyitni, még a végén valaki meghallaná, hogy atomjaira szednek egy-két ilyen marhaságot, aztán elgondoldna, micsoda baromságokat beszélnek. Re.: Tehát azt mondod: a Fidesz hiába támad nap mint nap kisebb-nagyobb ügyekkel, úgysem jön át belőle semmi. Nem gondolom, hogy ja Fidesz hiába támad, az a dolga, hogy támadjon és kritizáljon, de erősen kétlem, hogy ez eljutna a tömegekhez. Legalább is abban a forműban nem, ahogy azt a Fidesz gondolja. Mégsem hiábavaló, mert egyrészt folyamatosan stressz alatt van a kormányoldal, aki pedig ideges, az hibázik. Minél idegesebb, annál nagyobbat. Másrészt pedig a víz is kivájja a követ, ha nem is máról holnapra. A mai támadások lehet, hogy csak holnap érnek be, amikor azok a szimpatizánsok, akik odafigyelnek a rendelkezésünkre álló csatornákra továbbadják őket azoknak, akik ma esetleg még nem fogékonyak, de holnap már esetleg azok. Re.: Én azt mondom: _érdemben_ semmi sem jön át belőle, csak az látszik, hogy folyamatosan akadékoskodik. Mondok egy példát: mennyire hiteles és fontos (érdemleges?) Demeter Ervin kétszázezer forintos ügye? Ezen a kétszázezer forinton én is elgondolkodtam. De aztán azt gondoltam, hogy ahol az átlagbér 100000 körül van, ott a kétszázezer is számíthat.
Továbbá nem érzem, hogy akadékoskodásnak vélnék az emberek a Fidesz tevékenységét. Teényleg inkább azt hallom, hogy sehol nincs, nem pedig azt, hogy ezek már megint mi a fenét akarnak. Illetve pontosítok: akitől azt hallom, hogy ezek már megint mi a fenét akarnak, az szinte minden esetben megrögzött komcsi szavazó. Nyilvánvaló, hogy ők akadékoskodásnak akarják beállítani az ellenzéki tevékenységet. De ne feledjük, ezt a szelet ők vetették, ha végül vihart aratnak csak maguknak köszönhetik. Re.: A végén csak összeérnek a gondolataink: az egyik legjobb fegyver szerintem is a szervezkedés. Kapcsolatok kialakítása, építése, ápolása. De nem azért, hogy menjünk tüntetni, ha kell, ha nem és nem is azért, hogy forradalmat robbantsunk ki. Én nem tudok jobbat. Hogy úgy mondam, bármit is találnak ki a jövőre nézve, az csak azután válhat tényleges startégiává, miután végrehajtották az átalakítást. Olyan ez mint egy torta. A kommunikáció csak hab ezen a tortán, de a torta maga egy ütőképes, hiteles embereket felvonultató, a jelenleginél sokkal jobban együttműködő szervezet. Amely egyaránt hadrafogható helyi szinten és országosan is. Re.: Na igen, csak ellenzékben nehezebb tetteket végrehajtani, mint kormányon. De talán könnyebb jól kommunikálni, főleg, ha ehhez van egy megfelelően rossz kormány.
Mert ugyan lehet, hogy vannak, akikre hosszútávon a tettek hatnak, de nekünk - sajnos - a reklámvezérelt, tömegbutított, agyatlanított világból is kell támogatókat szereznünk. Szerintem nem nehezebb ellenzékben tetteket végrehajtani, ugyanis az ellenzék tette az ellenkezés. A félreértések elkerülése végett én ezalatt az értelmes ellenkezést értem. Az olyan ellenkezést, amely elsősorban megfogható, konkrét társadalmi érdekek érvényesítését célozza. Olyan ellenekzés, amelynek címzettje a kormány de címzettje a megvédendő társadalmi csoport is. Az ideológiai ellenkezés SZVSZ szócséplés. Baromi pragmatikusan kell ütni ezeket, mert akkor nincs válaszuk. Persze el lehet mondani a TV2-ben, hogy de igenis kapnak támogatást a gazdák, amit persze esetleg el is hisznek a városokban, csak éppen ezt a gazdák nem fogják igazolni. Ugyanígy el lehet mondani, hogy deigenis alacsony lesz a fűtési költség a panelekben, amit meg vidéken hisznek el, csak éppen a panelekben fognak anyázni. Végül pedig mindenki anyázni fog és már nem fogja érdekelni, hogy milyen jó a másik csoportnak az ország túlsó végében, mert el lesz foglalva a maga bajával.
Hali,
Pirítós
|
|
|
Pirítós |
2003. április 29. 00:41 | Sorszám: 37 |
Kedves GM!
Ott szeretném kezdeni, hogy szoktam járni Budapest és más honi városaink utcáit és látom, hallom a paneleket. Azt is látom, hallom, hogy több, korábban MSZP-re szavazó, de nem MSZP elkötelezett ismerősöm ma már a jelen kormány botrányairól beszél anélkül, hogy én szóba hoznám. Ettől függetlenül nem minősül semmiféle megalapozott véleményt alátámasztó mintának az, hogy mit mond az én 4-5-6 ismerősöm, vagy mit mond 10 véletlenszerűen megkérdezett. Pusztán csak egy benyomás az, hogy míg 2002-ig gyakoriak voltak az Orbánt dehonesztáló beszólások, ezek frekvenciája mára lecsökkent és lassan előkerülnek a kormányt kritizáló társasági jópofaságok vagy szentségelések.Továbbá.
Több helyen nem tévedek.
Abban biztosan nem, hogy ha párhuzamot vonok, akkor azzal a kritikával teszem, hogy előtte körüljárom a jelenség olyan vonásait is, amelyeket ugyan nem jelenítek meg a párhuzam felvázolásakor, de ettől még tudom, hogy léteznek. Ha e körüljárás során olyasmire bukkanok, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a párhuzamot, akkor a párhuzam nem használható, vagy csak precízen szűkített értelemben használható. Én ezt tettem, amikor azt mondtam, hogy a média önmagában nem tudja elfedni a valóságot. Hornék igenis maximálisan kihasználták a médiafölényüket csak nem úgy, ahogy az ellenzékbe szorult baloldal tette négy éven át.
Hornnak heti televízióbeszélgetése volt, rendszeresek voltak a kormányzati PR-tudósítások (némelyikről még írtam is egy-egy csípőset). A sikerpropaganda mellett pedig a másik fő csapásirány a langyos víz taktika volt, érdektelenségbe folytani a közéletet.
A botrányokat még sokkal inkább meg próbálták elhallgatni mint most. (BTW most kevésbé tehetik meg, négy év folyamatos korrupciós őrjöngése mint egy túlhajtott lendkerék kényszeríti őket arra, hogy egy bizonyos, korlátozott mértékben tárgyalják a jelen kormány korrupciós ügyeit. Ebből viszont azt kell gondolnom, hogy médiafölény ide, médiafölény oda, ők úgy gondolják, hogy a médiafölény ellenére sem tehetik meg, hogy teljes mértékben függetlenítik magukat a valóságtól. Csak saccolni tudom, hogy úgy érezhetik, hogy ha teljes mértékben negligálnák ezeket az eseményeket, akkor az bizalomvesztéshez vezetne. Igaz, a feltárás is ahhotz vezet, mégis inlább a feltárás mellett döbntenek, ha – mint mondtam – korlátozott mértékben is. Ez viszont engem igazol, ők is úgy gondolják, hogy a valóságot nem tudják teljes mértékben tartósan megváltoztatni pusztán médiával.)
Szóval Horn. Ami tény, hogy a Horn-kormány nem folytatott negatív kampányt. De ez nem azonos azzal, hogy a poszkomcsik „nem használták ki a médiafölényüket”. Rosszul használták. Az adott szituációban rosszul. De mi történt 1998-2002 között. Helyére került a médiahiénák hada, végre volt tiszta célpont, amit minden felelősség nélkül, ellenzéki pozícióból támadhattak. Fontos, hogy ellenzéki pozícióból, mert gyűlölet- és lejáratókampányt ellenzékből lehet a kritikának nevezni, mivel a kritika alapvetően ellenzéki műfaj. A kormányzó erőktől az emberek nem az ellenfél kritikáját várják el, hanem a tényleges cselekedeteket, amelyeket korábban, ellenzékként hiányoltak. Meg lehet figyelni, hogy vonul vissza Keller, hogy tűnnek el a komcsi lapokból a nagy leleplezések. Pedig semmi sem indokolja ezt, ha a hatásuk kormányzati szerepből is ugyanaz lenne, akkor nyugodtan folytathatnák négy évig, ha igaz az a logika, hogy ez minden szituációban jól működik, akkor ezzel el lehetne érni, hogy 2006-ra a Fidesznek híre-hamva se legyen. Mégsem folytatják. És azért nem folytatják, mert ez a vonal nem hozza azt a hatást, amit szeretnének. Olyannyira nem hozza, hogy baloldali újságok kritizálják már az ellenzék minősítgetéséért a kormányt. Az önkormányzati kampány eredményénél részben egyetértek, nem csak az osztogatás, de a még frissen lezárult gyűlöletkampány utózöngéi maradványai, agyakba beékelt zárványai is segítették a kormányt. De a cikkedben feltett kérdésed már nem állja meg egy alaposabb vizsgálódás próbáját, nevezetesen az, hogy miért ne szedhetnék elő ugyanezeket a az eszközöket 2006-ban újra? Természetesen elő fogják szedni, de nyilván nem az a kérdés, hogy előszedik-e vagy sem, hanem az, hogy hatásos lesz-e vagy sem. Alapvetően azért nem állja meg az alaposabb vizsgálódás próbáját, mert innentől kezdve fikcióról van szó, olyan biztosnak jósolod a várható rágalomkampány sikerét. Pedig a körülmények nagyon jelentős mértékben eltérőek lesznek.
Egyrészt nem ugyanazzal a Fidesszel fognak szemben állni.
Egy olyan Fidesszel fognak szemben állni, amelyik szervezettebb mint a kormányon lévő Fidesz volt, egy olyannal, amelyik ténylegesen ott van minden városban és faluban és amelyik várhatóan a következő években nagyon jelentős helyi és csoportérdekvédelmet fog folytatni, sok-sok jópontot szerezve azzal a kormánnyal szemben, amelynek jelenleg az az alternatívája, hogy vagy újabb Bokrops-csomagot csinál, vagy újból eladósítja az országot (BTW ezt tervezik éppen). Nyugodj meg, egyiknek sem lesz túl jó a fogadtatása. Ugyan nem az országos sajtóból fognak értesülni erről az emberek, hanem a helyi fórumokból, majd pedig a baráti társaságokból, de hogy lesz társadalmi visszhangja az biztos.
Tehát az egyik megváltozott körülmény maga az ellenfél.
A másik megváltozott körülmény az EU-csatlakozás. Nem szeretnék jelentősebb mértékben foglalkozni ezzel, tudjuk, hogy nem lesz az a tipikus kéjhömpöly.
A harmadik megváltozott körülmény pedig az, hogy a kormány négy év múlva négy évvel ezelőtti disznóságokról fog ordibálni, miközben az embereket a tegnapi nyomoruk és a jelen kormány be nem tartott ígéretei fogják zavarni. Vagyis szerepzavar fog előállni. Az pedig nem érv a négy éven át tartó koplalásra, hogy orbánbányák. Nyilván vannak olyanok, akiknek ez elég, de ennél azért egy átlagos szakmunkás is jobban tisztában van a saját érdekeivel. A nyugdíjasok. Mint azt az előbb is mondtam, az, hogy makromutatók szintjén mekkorákat javult vagy romlott az ország nehezen értelmezhető és érezhető az egyszeri ember számára. A nyugdíjak reálértéke ugye növekedett vagy 16%-ot. Ez ugye azt jelenti, hogy akinek 40000 forint volt a nyugdíja, annak mondjuk négy év alatt lett (hasraütés) 50000, de ez az 50000 valójában 58000-et ért. És ez egy országos átlag. Azt gondolom, hogy ennek átlátása azért nem pont az egyszerű nyugdíjasoknak való feladat, valamint ha belegondolok abba, hogy mennyi is az a 16%, akkor azt kell mondjam, hogy ez ugyan sokkal több, mint amennyit bármikor kaptak az elmúlt 12 évben, de ahhoz édeskevés, hogy jelentős életszínvonal-javulás álljon be náluk. Vagyis a makromutató tök lyól néz ki, de a rögvalóságban ez nem az hajdenagy Kánaán. Úgyhogy azt gondolom, hogy a nyugdíjasok is pontosan azok közé tartoznak, akiknek az igényei kielégítetlenek maradtak. 16% ide vagy oda. Végül.
Azt mondod, hogy az emberek nem a pénztárcájuk szerint szavaznak, hanem a puszta szimpátia-antipátia a döntő. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem megalapozottan mondod, hanem csak így érzed. Éppen ezért ezt nem tudom elfogadni, főleg nem mint tényt. Személyesen pedig úgy kell eljutni az emberekhez, hogy foglalkozni kell velük és a gondjaikkal. Segíteni kell nekik, lehetőségeket kell mutatni nekik, hogy jobban érvényesíthessék az érdekeiket, legyen szó fogyasztóvédeleről, vagy az IKEA-val szembeni fellépésről. Mint mondtam, ez lassabb folyamat, de nekünk ez az út adatott meg.
Ha akkor lesz ütőképes jobboldal, ha majd lesz saját kereskedelmi adója, akkor itt nem lesz ütőképes jobboldal. Szerencsére az előbbi állítás nem helytálló, így lesz ütőképes jobboldal, a maga verítékes, aprómunkájával.
Hali,
Pirítós
|
|
|
Pirítós |
2003. április 28. 22:06 | Sorszám: 26 |
|
2
|
|
|
Pirítós |
2003. április 28. 20:43 | Sorszám: 23 |
Kedves ptiszai!
Ha lyól látom, te nem akarsz kompromisszumra jutni.
Lyó, rendben.
Hali,
Pirítós
|
|
|
Pirítós |
2003. április 28. 20:20 | Sorszám: 21 |
Kedves onogur!
Én nem tudom, hogy mennyi radikális van, úgyhogy inkább nem saccolok. 1998-ban a hazai radikális jobboldal pártjára, a MIÉP-re listán 248901 szavazó adta le a voksát, 2002-ben pedig 245326.Ezen túlmenően én úgy vélem, hogy akármennyi radikális is van az országban, a csoport nem homogén. Vannak akik a jelen helyzetben elfogadják, hogy Orbán az egyetlen, eséllyel hadrafogható politikai vezető és vannak, akik nem. Vannak, akik keményebb fellépést sürgetnek, de nem akarják kiirtani a Fidesz vezetőségét, és vannak akik pedig ki akarják irtani a Fidesz vezetőségét. Úgy gondolom, hogy akik elfogadják Orbánt és az új szervezeti elképzeléseket, azokkal lehet és kell is kompromisszumot kötni. Azonban ez a kompromisszum nem fifty-fifty alapon fog működni, mivel a társadalmi támogatottság sem fifty-fifty alapú. Ugyan láttunk már példát arra, hogy egy kicsi erőszakos csoport a társadalmi támogatottságánál jóval jelentősebb előnyökhöz jutott, mert egyszerűen megzsarolta a másik felet, de úgy vélem, ez azért nem tipikusan az a magatartásforma, amit követni kellene. Úgy vélem, hogy a Fidesz bizonyos vonatkozásokban többet engedne, mint amennyit társadalmi támogatottsága alapján kellene engednie, de azt is gondolom, hogy biztosan lesznek olyan követelések, amelyekről vagy lemondanak a radikálisok, vagy nem jön létre a megegyezés.
Másrészt úgy gondolom, hogy akiknek Orbán nem elfogadható, vagy csak úgy elfogadható, ha a legközelebbi, ráadásul a Fidesz-szavazók körében népszerű munkatársait kirugdalja, azoknak a maguk útját kell járniuk, vagyis pártot kell alapítaniuk, össze kell szedniük hozzá a megfelelő embereket, és a megfelelő programot, aztán hajrá magyarok. Az biztos, hogy nem fog menni, hogy a MIÉP nélkül maradt radikálisok átformálják a Fideszt egy MIÉP 2.0-vá. Ez egyszerű reálpolitika.
Ugyanis nem véletlen, hogy a Fideszre listán szavazó 2306763 választó nem a MIÉP-re szavazott, hanem a Fideszre.
Ennek a 2,3 milliónak a lehetséges elvesztése nem éri meg a negyedmillió ex-MIÉP-es megnyerését. Arról nem is beszélve, hogy mint mondtam, a negyedmillió ex-MIÉP-esből nem negyedmillió az, aki csak akkor hajlandó a Fideszre vagy inkább az új szervezeti rendszerű Fideszre szavazni, ha olyan lesz, mint a MIÉP, csak "jobb".
Hali,
Pirítós
|
|
|
Pirítós |
2003. április 28. 19:34 | Sorszám: 18 |
Kedves marcoP!
Én azt gondolom, hogy a média kérdését egyszerűen túl közelről szemlélitek. Megértem, mivel a közélet egyik leginkább szembetűnő problémája. Szembetűnő, bosszantó, irritáló. Nem véletlen, hogy a komcsi média olyan provokatív, mint amilyen, nem egyszerűen csak azért ilyenek, mert ha a köznépet lyól dezinformálják, akkor az biztosíthat nekik egyfajta többséget, habnem azért is, mert mérgezi az emberek, a mi embereink lelkét. Dühöt, kétségbeesést, elbizonytalanodást okoznak. A médiakampfnak ez is nagyon fontos, szándékos hatása.Éppen ezért azt gondolom, hogy aki a média hatásáról gondolkodik, az jól teszi, ha először hátrébb megy jó pár métert, kitisztítja az agyából mindazt a mérget, amit okozott és úgy szemléli. Az elmúlt két választás nem bizonyítja fényesen, hogy a kommunikációnak nagyobb szerepe van, mint a tetteknek.
Az elmúlt két választás azt bizonyítja, hogy
1. kormányzati tettek hiányában a jó PR nem elég a győzelemhez (1998)
2. kormányzati tettek hiányában az összehangolt, kitartó rágalomkampány elegendő lehet a győzelemhez (2002)
Ezt bizonyítja az elmúlt két választás, se többet, se kevesebbet. A te példád azért nem jó, mert laboratóriumi, steril körülményeket mintáz.
Márpedig a közéletben a választói döntés sokkal több változó eredője, mint egyszerűen az életszínvonal vagy a reálbérek, reálnyugdíjak növekedése.
Ezek olyan makromutatók, amelytől még bőven előfordulhat sajnos, hogy választók jelentős tömegeinek életében nem áll be jelentős javulás, vagy romlás.
1998 és 2002 között tényleg nőtt a reálbér, de az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok továbbra is kimaradtak ebből. Ha a polgári kormány bármelyik csoportot célzottan megtámogatja, ma nem itt vagyunk, szóljon akármiről a komcsi propaganda.
És ez tett lett volna, nem kommunikáció, mivel a borítéknál semmi sem kommunikál jobban. Azzal, hogy a Horn kormányt mennyire verték meg (vagy nem verték meg) a tényleges teljesítményéhez képest, ha megbocsátasz nem tudok mit kezdeni. A tény az, hogy teljes médiaellenszélben megverték. És pont. A Fidesz esetében a vereség pedig hasonló kérdés, nem az számít, hogy mennyire verték meg, hanem az, hogy megverték. Az pedig hogy ellene szavaztak a kormányzati tevékenységnek is köszönhető, nem csak a médiának. Amikor tettekről beszélünk jó elmondani, hogy lett Mária Valéria híd, jó elmondani, hogy lett Millenáris. Ezek nagyon fontos lépések voltak, ahogy a minimál bér emelése is és a gyermekek után járó támogatások is. Ugyanakkor a Fidesz helyi szinten iszonyú gyengén muzsikált. A szegedieket például egyáltalán nem vigasztalta, hogy végre van Pesten Nemzeti Színház, amikor a helyi Fideszben antipatikus alakok jöttek össze.
Ugyanígy voltak a pedagógusok is, akiket egyáltalán nem vigasztalta, hogy az átlagbér mekkorát emelkedett, mikor az ő bérük átlagon alul maradt.
Ezek mind olyan esetek, amikor a tettek hiánya bosszulta meg magát, a tettek hiánya tette elkeseredetté az embereket és nyitottá a rágalomhadjáratra (azért nincs béremelés, mert orbánbányák). Ezeket a problémákat pedig nem médiával kell kezelni (csitítani), mert azon túl hogy ez hipokrita kommancs módszer, valójában nem oldja meg a problémákat.
Márpedig én úgy gondolom, hogy aki az országot becsülettel akarja kormányozni, annak nem az az elsődleges dolga, hogy stabilizálja a hatalmát azzal, hogy az ellenzéki médiával szemben állít egy hasonló erejű kormánypártit iszonyú költségen, hanem az, hogy oldja meg azokat a problémákat, amelyek az ellenzék karjaiba hajtják az embereket.
Szerintem a Fidesz nagyságrendekkel többet tett az emberekért, mint akár Hornék tettek, akár Medgyessyék fognak valaha is tenni, de nem tettek eleget, vagy nem jól súlyozva tettek. És a rossz súlyozás, a választói igények nem megfelelő kielégítése ezúttal komoly választói tömeget hajtott át a másik oldalra. Végül Tóth Gy. bonmot-járól.
Ezt Tóth Gy. sem gondolja komolyan, ha leülnék vele beszélni, másodpercen beül helyesbítene, illetve pontosítana.
Egy példával érzékeltetném.
Például a patkány lehet hogy állatszépségversenyen „Lajosmizse”, de túlélésben határozottan „Real Madrid”.
Minket egy olyan csapat vert meg, aki mondjuk kormányzati képességeiben, a nemzet iránti felelősségérzetében „Lajosmizse”. De befolyásszerzésben, szervezettségben, gazdasági potenciálban sajnos nagyon is „Real Madrid”, legalább is ebben a mi kis „bajnokságunkban”. Helytelen dolog alábecsülni az ellenfelet. Ennél már csak azt lenne helytelenebb, ha olyan fronton bocsátkoznánk harcba, ahol egészen biztosan tudhatjuk, hogy ők a jobbak. A Fidesz nyitása éppen arról szól, hogy valójában új frontot nyit, ahol az MSZP baromi nagy rakás sz@r. Az MSZP-nek esze ágában sincs valós társadalmi érdekképviseletet folytatni, ha tényleg megtenné (azon túl, hogy egy tuti frankó csodának lennénk szemtanúi) elvesztené gazdasági támogatóit, amelyeknek a különböző társadalmi érdekképviseletek gyengítése az előnyös. Az új néppárti jelleg, a tervezett, szélesebb körű érdekképviseleti rendszer azonban - azon túl, hogy új, tehetséges kádereket hozna -, helyi szinten áthelyezné a közélet súlypontját az országos média látszatvalóságáról a tényleges cselekedetekre. Az a szövetségi rendszer, amit itt elképzeltek azt jelentené, hogy lényegében minden településen lennének olyan helyi csoportok és emberek, akik helyben valósítanák meg a „közélet” névvel jelölt tevékenységet. S ha a helyben lakók értelmes kezdeményezéseket, értelmes érdekvédelmet látnak ezektől az emberektől, akkor a Heti Hetes azt csinálhat, amit csak akar, mert nincs az a pesti médiastrici, aki nagyobb hitellel rendelkezne, mint az az a cimbora, jóbarát, tiszteletre méltó kisközösségi vezető, aki a szomszédomban lakik, és konkrétan értem az én ügyemben tett valamit.
Hali,
Pirítós
|
|
|
Pirítós |
2003. április 28. 15:14 | Sorszám: 15 |
Kedves volante!
Akkor egy kicsit részletesebben.Re.: A mai közéletben a kommunikációnak jóval nagyobb szerepe van, mint a tetteknek. Hatásos kommunikációval az amúgy gyenge kormányzati teljesítményt is a saját javára tudja fordítani egy párt. Ez az állítás így, ebben a formában nem állja meg a helyét. A tetteknek mindig jóval nagyobb szerepe van, mint a kommunikációnak. Kommunikációval, pontosabban országos tömegkommunikációval helyettesíteni a tetteket pusztán gazdaságosabb, olcsóbb módja a tömeg befolyásolásának. De csak abban az esetben működik megbízhatóan, ha nincs ellenkező előjelű kommunikáció, vagy nincsenek ellenkező előjelű tettek (vö. diktatúra). A kommunikáció önmagában, olyan körülmények között, ahol ellenkezni is lehet, nem tudja elfedni a tettek hiányát. Ideig-óráig igen, de hosszabb távon, években számolva nem. Előttünk álló példa a Horn-kormány, amely ugyanakkora médiatámogatottsággal rendelkezett, mint a mostani komcsi kormány, az ellenzék pedig kisebbel, mint a mostani ellenzék, ráadásul az ellenzék szervezettsége messze elmaradt a mostani állapottól. Ha helytállóak lennének a fenti állítások, akkor jelenleg is Horn Gyula lenne a miniszterelnök. Az emberek azonban végül mégis inkább a saját szemüknek hittek, mint a komcsi propagandának és elküldték őket. És ezt a tényt az sem másítja meg, hogy 2002-ben viszont nem a saját szemüknek hittek. Sajnos azok a régiók és rétegek, amelyek az ellenszavazók jellemző táborát adták, nem rendelkeztek kellő mennyiségű személyes pozitív tapasztalattal, így teljesen kiszolgáltatottan álltak a 4 éves gykomcsi gyűlöletkampánnyal szemben. Tehát, összegezve úgy mondanám, hogy a mai közéletben a kommunikációnak a kormányoldal jóval nagyobb szerepet tulajdonít a kommunikációnak, mint a tetteknek, vagyis nem tanultak Hornék bukásából. Sőt, nem tanultak a kommunista rendszer bukásából sem.
Sajnos az 1998-2002-es ciklusban Fidesz sem tanult Hornék példájából és ők is túl nagy jelentősséget tulajdonítottak az országos tömegkommunikációnak, ahelyett, hogy inkább helyi szinten bizonyítottak volna. Most azonban úgy vélem, tanultak a pofonból.
A polgári oldal számára nem áll rendelkezésre olyan médiaerő, mint a komcsik számára, így felismerték, hogy tettekkel kell ellenhatást gyakorolni.
Ez lassabb, sokkal több energiát felemésztő módszer, ugyanakkor hatásosabb is. A saját meggyőződés kialakításában a személyes tapasztalat meggyőző erejét semmi sem múlja felül tartósság tekintetében. S ha meggyőzésről beszélünk, akkor a tartósságról kell beszélnünk, mert az nem pusztán a választás megnyerése a cél, hanem az is, hogy a jövőben minél kevesebben dőljenek be a komcsiknak. Re.: Ez a kormány - tudjuk milyen. Semmivel sem felkészültebb, mint bármelyik szocialista elődje, ugyanúgy nincs hosszútávú gazdasági koncepciója, nincs társadalom-jövőképe. Nincs valódi programja, a hatalom számára ma sem eszköz, hanem csak cél. Egyetlenegy szegmensen mutat bármelyik elődjénél kimagaslóan jobb teljesítményt: a kommunikáció terén. És még – egyszerűen érthetetlen módon – a kommunikációs szempontból gyengének tűnő elképzeléseket is hatásosan tudják eladni.
Re.: Ennek a “műfajnak” jelképe Medgyessy, aki ugyan már megtanult folyamatosan beszélni, mondanivalója azonban még mindig nincs, összefüggést vagy értelmet továbbra sem találunk mondataiban és még mindig bántóan hiteltelen, tragikusan szánalmas.
Nem, Medgyessy nem tanult meg beszélni. (forrás: Friderikusz show) Re.: Szakértők szerint az EU-csatlakozás mindenképpen hatással lesz a kormány népszerűségére. Feltehetően a csodára váró, amúgy is szegényebb rétegek körében csökkenni fog az MSZP iránti szimpátia. Én nem vagyok ennyire optimista. Az a kormány, amely idén januárban olyan mondatokat adott kisnyugdíjasok szájába, hogy “nem jó az erős forint”, kétkezi munkásokkal olyanokat mondatott ki, hogy már az Orbán-kormánynak is fel kellett volna emelnie a gáz árát, az a kormány mindenre képes. Szerintem nem szignifikáns, hogy ilyen marhaságokat beszéljenek az emberek. Én is hallottam egy hülye komcsi taxist, aki szerint már jóval korábban fel kellett volna emelni a benzin árát. De csak egyet hallottam, nem pedig százat. Idegborzolók az agyhalottságnak ezek a példái, de nem kell elkeseredni, nem ez a jellemző sem a nyugdíjasokra, sem kétkezi munkásokra. A jellemző a megélhetésért folytatott folyamatos küzdelem (vö. Maslow piramis), s ha egyszerűen szarabbul él a kisnyugdíjas, akkor – hacsak nem pártmúltjából fakadóan az éhhalálig elkötelezett – akkor igenis változtatni fog a véleményén. Re.: Abban a közegben, ahol Medgyessy “köztársaság eszméje” nem lesz közröhej tárgya, ahol a kormány a gyermeket választhatja jelképének (...mint a hatásos reklám egyik kellékét a kutya és a jó dallam mellett), ahol nem fullad kudarcba a teljesen színtelen, szagtalan, semmitmondó Európa-terv, ott bármi megtörténhet. Azért nem röhögnek Megyessy köztársaság eszméjén, mert nem tudják, hogy mi az a köztársasági eszme, amihez képet Medgyessy szövege kész paródia. Mi több, nem is érdekli őket a köztársasági eszme, az érdekli őket, hogy mibe kerül a tojás, a tej és a kenyér. A többivel is hasonló a helyzet. Ezeknek az abszurditásoknak a beazonosítása már tájékozott és kritikus értelmiségi attitűdöt követel.
Tehát nem érdemes ezek miatt háborogni, Medgyessyék nem azért fognak bukni, mert paródiává silányították a köztársaság szót, hanem azért, mert szarnak az emberekre és azt hiszik, hogy ha eléggé alájuk nyal Friderikusz, akkor nem fogják észrevenni, hogy veszélyben az állásuk. Tévedés. Re.: Ráadásul az ellenzék kommunikációs stratégiája borzalmasan gyenge. A sok csipcsup ügyből kreált állítólagos botrányok nekünk okoznak több kárt, mintsem a kormánynak. A folyamatos napi támadás a valódi ügyeket értéktelenné teszi, előbb-utóbb senkit sem fog érdekelni, hogy mit mond az ellenzék. Elmondanám, hogy az emberek többségének fogalma nincs róla, hogy mit mond az ellenzék. Még az ideíró, állítólag tájékozott népek bnagy részének sincs halvány gőze sem róla, hogy valójában mit csinálnak, igaz, ez utóbbi csoport nincs elzárva az információtól, viszont az információ nem igazolná bírálataik jogosságát, ezért inkább negligálják a valóságot.
Tehát amiatt sem kell aggódni, hogy az ellenzék kommunikációs stratégiája milyen. Jelenlegi viszonyok között akár jó is lehetne, akkor sem jönne át olyan erővel, hogy érdemi ellenfele lehessen a komcsik kommunikációs stratégiájának. Re.: A mindennapos támadás “A Fidesznek semmi sem jó” , “a Fidesz nem hagyja dolgozni a kormányt” érzést erősíti. A helyzetet pedig az is nehezíti, hogy ilyen médiakisebbségben a felvetett ügyeket nem is az ellenzék, hanem a kormány szemszögéből ismeri meg a választópolgár. Mindennek következtében ennél is jobban kiéghetünk, lejáratódhatunk, nevetségessé válhatunk. Lásd mint fent. Az emberek nem fognak ráunni az ellenzék napi támadásaira, mert még csak nem is tudnak róla, hogy az ellenzék naponta támadja a kormányt. Egyszerűen elhallgatják.
Re.: Választást veszíthetünk.
Persze, hogy veszíthetünk. De mint említettem, nem egyszerűen meg kell nyerni a választást, hanem úgy kell megnyerni, hogy lehetőleg ne bukjuk el a következőt. Ez pedig nem megy másként, mint azzal, hogy megpróbáljuk felébreszteni az emberekben azt, hogy mérlegeljék a saját személyes legalább középtávú érdekeiket. Az 1998-2002-es ciklusban, annak ellenére, hogy nem volt valami hűdemarhalyó a kormányzati kommunikáció, jelentős előrelépést sikerült elérni ebben, végül is 2002-ben tényleg többen szavaztak a polgári oldalra, mint 1998-ban. A feladat az, hogy ezek táborát növeljük, vagyis minél több embert kell öntudatra ébreszteni.
Mindenkitből természetesen nem fog sikerülni öntudatos adófizetőt, felelős polgárt faraagni, de növelni lehet ezek táborát.
Re.: Mi lehet a hatásos fegyver A kommunikáció fetisizálása nem jó megközelítés. Kommunikációval, főleg agresszív, propaganda jellegű kommunikációval elsősorban protestszavazókat lehet nyerni. De a hosszútávú cél éppen az volna, hogy csökkenjen a protestszavazók száma, mivel rájuk alapozva nem lehet országot építeni, főleg, hogy agreszív, propaganda jellegű kommunikációban az ellenfél nagyságrendekkel jobb, több tapasztalattal, eszközzel és intézménnyel rendelkezik. Éppen ezért én úgy gondolom, hogy a hatásos fegyvert, pontosabban a fő fegyvert nem a kommunikáció körül kell keresgélni. Mondom ezt én, aki felnőtt életét kommunikációban töltötte. Hatásos fegyver ott támadni, ahol gyengék. S hol gyengék? A tettekben, a rögvalóságban. Mint mondtam, ez lassabb megoldás. Akinek viszont nincs türelme hozzá, az vásároljon mosómedvét. Tekintve a nem múló dühvel szidalmazott szervezkedést ez például hatásos fegyvernek tűnik. Néhány százezer, valóban áldozatvállalásra is kész, kitartó és elkötelezett ember igen hatásos fegyver. Ezeknek az embereknek a tettei igen hatásos fegyverek. Igaz, egy-egy ilyen tett nem egyszerre győz meg százezreket, lehet, hogy lassan, egyesével, három-négy embert. De az éppen elég, ugyanis 1-szer 3 millió pontosan ugyanannyi, mint 3 milliószor egy. Hali,
Pirítós
|
|
|
Budapest, 2002. december 20. (MTI) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese szerint megérett a helyzet a - még a köztársasági alkotmány előtt született - gyülekezési törvény átgondolására. 
