Vala egykor egy Konzervatív nyomorúság c. topik (onogurtól) a Társalgóban. Nos ez egy Válasz cikket kritizál meg. A cikk tényleg nem mézesmázos a konzervatív gondolkodókkal - bizony komoly (ön)kritikával illeti azokat...Megmondom őszintén azonban onogur valóban nem az önkritikát érzékelte a Horkay írásban. Hanem a támadást - és szerintem is tévesen. Jónak tartom hogy végre önvizsgálatot kezd tartani a jobboldali értelmiség. Eleddig azt kell mondjam a jobboldali újságírás és gondolkodás szinte másból sem állt mint sajtókritikából, a baloldal kritikájából. Ez a kérdéskör számomra lassan már önismételgetésnek rémlik. (Nagyon szeretem ugyan a Demokratát s a baloldal kíméletlen kritizálását...) De lassan tovább kellene lépni. Meg kell találni hogy mik is vagyunk alójában mik is a céljaink. Ehhez szerintem az önvizsgálaton, önkritikán keresztül vezet az út.
Miről is van szó? Gondoljuk csak végig! Arról hogy mi a TEENDŐ! Mit kell tennünk, hisz a helyzetet lassan felmértük. Most a cselekvés és annak előkészítése, megtervezése a feladat. Tudjátok mint a jó úttörő: előre! 
Itt az ideje végre élni is az életet nemcsak figyelni és keserűen kritizálni. Ez volt eddig és ez tényleg nyomorúság - ha ezt vette észre Horkay akkor igaza volt.
2002-ben lesz 12 éves a magyar demokrácia vagyis lassan 'nagykorúvá' válik. (pár ciklus még...) Tekintsük röviden végig a honi jobboldal szellemtörténetét! (1990-2002)
1. Most jöttünk a falvédőről...
Az antidemokratikus és nemzetellenes erők 1990-ig teljhatalmban garázdálkodtak az amúgysem minden bajtól mentes amúgysem épp virágzó Magyarországon. (Pedig a Horthy korban még Ausztriával egy szinten álltunk... vö.: és ma...?) Szovjet hadseregek és többezer fős megtorlások árnyékában nem csoda hogy sikerült... egy darabig 1956-ig majd még egy puhább trabantos-guléyásos-szotüdülős ideig, 1990-ig. (Ezt az antidemokratikus népirtó csoportot egy rendes világban kisöpörték volna ahogy azt 1919-ben - nagyjából. A legfelső vezetőket min. életfogytig elítélik de egy részüket inkább felkoncolták volna - maga a Nép! Mint '56-ban.)
Aztán mégse. Nem történt semmi. Megvolt a vagyonátmentés. Megvolt a nemzeti vagyon ellopása. Majd a kapcsolatok révén megvalósult a hatalomátmentés is, mert a választások győztese, a demokratikus erők (MDF), nagylelkűek és nagyon demokratikusak-liberálisok voltak, sajnos! De olyan nagy volt a zűrzavar hogy csak kapkodtak... vagy kitudja? nem látunk bele a rejtett történésekbe...!
(Mintha aznap jöttek volna le a falvédőről.) Persze a zűr volt magától is meg csinálták is. Megtörtént az első árulás is a demokratikus erők szedett-vetett szekértáborában. (SZDSZ, Torgyán, Giczy...)
2. "A magyar csoda..."
Miután alig 4 év alatt az antidemokratikus erők minden fronton győzelmet könyvelhettek el. Találtak új idegen erős szövetségeseket... újból nyugaton. S megtörténhetett az amit joggal nevezünk csodának. A kiábrándult, elkeseredett panelmagyarság szavazati által megtörtént az amire korábban sose lett volna esélye a bolsevikoknak: demokratikus választáson győztek!
Győztek a médiában s ezért győztek az agymosott tömegek irányításában is. Az antidemokratikus erők örülhettek 4 év újbóli teljhatalom! És éltek is a lehetőségekkel, raboltak, pusztítottak, prédáltak. (Ne tesssék nekem ellenérvelni mert így volt. Ezen nem lehet vitázni. A folyamat már Antall idején is megvolt, de nem ilyen sebességgel, dühvel, arcátlansággal, kapzsisággal...)
Aki csodálkozna a történteken annak csupán a XX. század történelmének átfutása javasolható: Az alig ocsúdó demokratikus erőket kikiáltották gazembereknek, fasisztáknak, demokrácia elleneseknek! Ők! Éppen ők! Olyan ordító tények közepette mint tocsik, olajszőkítés, nemzetkiárusítás - korábban Recsk, kitelepítések, padláslesöprés és '56 kétszínű, aljas vérbefojtása. Minden az ellenkezőjét kezdte el jelenteni az ő sajtójukban és más sajtó meg nem nagyon létezhetett - legalábbis tömegeket elérő nem. De ezen se tessék csodálkozni hisz előtte is ez volt a szakmájuk... nem volt itt se sok rendszerváltás...
3. Dezsavü? Vagy mégsem...?
De természetesen 1998-ban éppenhogy ismét elbuktak - nem sokon múlott, de a kormány birtoklása nem olyan fontos 'nekik' nagy döntéseket egy "láthatatlan kéz" nem engedi megtörténni. (Néha igen látható ez a láthatatlan kéz: nem csak a 2/3-os törvények gátolják a kormány munkáját, de az EU, Viklágbank, nemzetközi pénzvilág hivatalos és "független" véleményformálóinak kívülről való "idemondogatásai" is...) Még gyengék vagyunk ahhoz a szervezett hálózathoz képest amit a nemzetellenes erők birtokolnak.
De ez is változik. 2002-től a demokratikus erők immár felcseperedve és megerősödve, lassan kiforrnak, magukra találnak - ebben a folyamatban jár az élen szerintem a MIÉP. Látásmódját nem a nyugati misztkusan, messianisztikusan "vágyott" és agyunkbadöngölt önként vállalt függőség határozza meg hanem a valód nemzeti érdek felismerése.
4. Mikor lesz végre rendszerváltás?
A szó legnemesebb értelmében vett nemzeti gondolkodás nélkül a jövőben már nem lehet politizálni Magyarországon - ezt bizonyítja a státustörvény nagytöbbségű elfogadása vagy az MSZP állandó "nemzetieskedése". Olyan gondolatok/kérdések kapnak teret, válnak több mint szalonképessé, amelyek (túl) hosszú évtizedekig tiltottak sőt büntetendők voltak (nacionalizmus, revizionizmus).
A közgondolkodás és (az azt sajnos uraló) sajtó átalakul. Remélhetőleg. Lassan, önmagától túl lassan...
Elérkezett az idő, hogy a magyar nép végül ténylegesen a kezébe vegye a saját sorsát amit évszázadok óta nagy ritkán tehetett meg! Ehhez azonban felelősen gondolkodó vezetők és nem tucatpolitikusok kellenek. Nem dogmákat, kliséket, szlogeneket szajkózó gépek hanem újat kigondolni tudó és merő szellemi műhelyek (s ennek nyilvános fórumai, lapjai!). Ehhez elengedhetetlen a (jobboldali) kormányok minden lehetséges segítsége. (Pénzben, infrastruktúrában...)
Ez fogja jelenteni a valódi rendszerváltás valódi első lépését enélkül nem lehetséges magyar feltámadás!
Elsírom magam...
