Amikor február elején Fellegi Ádám zongoraművész kirobbantotta a "Teleki-vitát", talán még ő is azt hitte, hogy a volt miniszterelnöknek a Várban szobrot állítani akarók már "győztek". Magányos harcosként kezdte, napok alatt sok százan álltak mögé. A tiltakozások hatására Demszky Gábor főpolgármester, aki először még szoborpártiként nyilatkozott, sietve megváltoztatta véleményét. Mivel magyarázható, hogy a főváros két illetékes bizottsága is először ellenszavazat nélkül elfogadta, hogy a magyar történelem egyik legkártékonyabb politikusának köztéri szobrot állítson a "Teleki Pál-szoborbizottság"? Első pillantásra úgy tűnhet, hogy elegendő volt a városatyáknak és -anyáknak rápillantaniuk az előterjesztésre, amelyen ott díszelgett Göncz Árpád volt és Mádl Ferenc jelenlegi köztársasági elnök aláírása is. Jómagam úgy vélem, hogy a "baj" gyökere mélyebben van. 1989-1990 óta lankadatlanul próbálkoznak jó páran azzal, hogy hazánk második világháborús szerepvállalását, tágabban az egész Horthy-korszakot úgymond "megtisztítsák" mindazoktól a "rágalmaktól" és "vádaktól", amelyeket a kommunista (halkabban: judeobolsevista vagy zsidóbérenc) történészek, pártpropagandisták rászórtak. Így lesznek a keleti fronton, hazánktól több ezer kilométerre vágóhídra hajtott áldozatokból "hősi halottak". Miközben a zsidó munkaszolgálatosokat csak "mártírokként" emlegetik, ha emlegetik. Így lesz a rasszista, antiszemita, népirtó náci Németországból antikommunista Harmadik Birodalom. Teleki Pálból, e kudarcos, antiszemita politikusból nemzet-, sőt zsidómentő hős, reálpolitikus. Természetesen nem állítom, hogy az oly kevés joggal szocialistának nevezett rezsim idején ne lettek volna olyan megrögzötten sztálinista-rákosista történészek (Nemes Dezső, Mérei Gyula, később Berecz János stb.), akik szerint 1920-tól Magyarországon fasizmus volt. Ránki György, Juhász Gyula. Lackó Miklós és kollégáik azonban már az 1970-es évek elejére tisztázták, hogy a Horthy-rendszer legfeljebb autoriter jellegű, konzervatív, ellenforradalmi rezsim volt. Amelyben még a második világháború idején is működhettek a pártok, a szakszervezetek, volt parlament, voltak ellenzéki lapok stb.

Az Országgyűlési Könyvtár PRESSDOC-adatbázisában százával sorjáznak a Teleki Pálról szóló, őt hol gátlástalanul, hol mérsékeltebb hangnemben, de dicsőítő cikkek, tanulmányok.1 A szélsőségesen antiszemita és irredenta Hunnia Füzetek 1994-1995-ben 15 részes tanulmánysorozatot szentelt a volt miniszterelnöknek. Az amatőr történész Török Bálint is több hozsannázó cikket írt Teleki Pálról, a hívő katolikusról, a lelkes cserkésztisztről és - szerinte - náciellenes reálpolitikusról.2

Ezek a cikkek, tanulmányok javarészt visszhangtalanok maradtak. Kevesen vagyunk, akik legalább néha-néha kezünkbe veszünk jobboldali vagy szélsőjobboldali sajtótermékeket. Amelyek viszont, talán ezen is felbátorodva, egyre gátlástalanabbul hazudnak, rágalmaznak, uszítanak és zsidóznak. Most is, jómagam is, a Teleki-vitában javarészt azt próbáltuk elmondani, leírni, hogy miért ne legyen szobra a volt miniszterelnöknek. Azonban, néhány kivételtől eltekintve, meg sem próbálkoztunk vitázni azokkal, akik szerint Teleki igenis szobrot érdemelne. Elöljáróban csak még egy megjegyzést: a politikai pártok reagálása figyelemre méltó volt: csak az antiszemita MIÉP állt ki egyértelműen a szobor felállítása mellett. Az SZDSZ és az MSZP, némi habozás után, a tervet elvetette, a Fidesz és az MDF pedig hallgat.

Zsidótörvények és rendeletek

Teleki múltjában csak "két folt"-ot jelentenek "a polgári jogegyenlőséget korlátozó törvények" - állítja egy történész. 3 Török Bálint bájos megfogalmazása szerint Teleki két miniszterelnöksége idejére két zsidótörvény "esett".4 Csak úgy, néha eső esik, amikor Teleki miniszterelnök, néha meg zsidótörvény.

Ha már számolunk, akkor viszont legyünk pontosak: Teleki nevéhez nem két, hanem 12 (tizenkét) zsidótörvény fűződik. Az első világháború utáni Európa első antiszemita törvénye, a zsidó vallású egyetemi hallgatók továbbtanulását korlátozó numerus clausus - zárt szám - törvény (1920. XXV.) első miniszterelnöksége alatt született. Ő fogalmazta meg az úgynevezett II. zsidótörvény (1939. IV.) indoklását, és előkészítette a III., fajvédelmi törvényt is (1941. XV.) Teleki szüntette meg az izraelita hitfelekezet felsőházi képviseletét,5 a törvényhatóságokban felfüggesztette a zsidók tagságát,6 majd megerősítette a numerus clausust az egyetemeken és főiskolákon.7 Ezeken kívül második miniszterelnöksége (1939. február 16-1941. április 3.) alatt aláírt még 52 antiszemita kormányrendeletet. Kormánya tagjai pedig további 56 jogfosztó, emberek tízezreit földönfutóvá tevő miniszteriális rendeletet adtak ki. Ha a numerus clausust és a III. zsidótörvényt nem számolnánk, akkor is elmondható, hogy a törvényhozó Teleki Pál figyelmét jelentős mértékben lekötötte a "zsidókérdés". 1938-tól 1944-ig összesen 22 (huszonkét) "zsidótörvényt" szavazott meg a Képviselőház és a Felsőház. Ezek közül 10-et (tízet) Teleki Pál második miniszterelnöksége alatt. 8

Numerus clausus

Teleki Pál totális rehabilitációjáért sokat tesznek egyes gimnáziumi tankönyvek is. Salamon Konrád IV.-es gimnáziumi tankönyve, mely 1990 óta tucatnyi kiadást ért meg, a numerus clausus törvényről csak annyit ír, hogy célja az értelmiségi túlképzés csökkentése volt, és az elbírálásnál érvényesítették a nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság követelményeit.9 Mivel ezek után csak annyit mond, hogy az "intézkedés" (pontosabb lenne törvénynek nevezni) mindenekelőtt a zsidó származású (tévedés, a zsidó vallású) magyarokat juttatta hátrányos helyzetbe, arra is lehetne következtetni, hogy a zsidók nem voltak nemzethűek és erkölcsileg megbízhatóak... Ritka, hogy a Teleki-szobor-pártiak nyíltan antiszemita érveléssel próbálják meg védeni álláspontjukat. Keresztes Lajos a történelmi körülményekre hivatkozva próbálja igazolni a numerus clausust, mondván, hogy sok volt frontharcos követelte, hogy egyetemre járhasson, és ne olyanok kapjanak diplomát, akik a világháború idején a hátországban voltak.10 Vagyis a zsidó fiatalok a világháború idején gyáván meghúzták magukat, többek között tanultak, ahelyett, hogy harcoltak volna, sugalmazza Keresztes. Vigh Károly szerint 1920 tájékán "Teleki sem vonhatta ki magát a zsidóságot ért bírálatok alól".11 A zsidóságot a forradalmakért csak az antiszemiták tették felelőssé. A tulajdonukhoz ragaszkodó zsidók döntő többsége kétségbeesetten fogadta a Tanácsköztársaságot. Teleki Pál gróf, világhírű földrajztudós-miniszterelnök az antiszemita korszellem egyik irányítója, nem megtévesztett áldozata volt. Vigh csak óvatosan zsidózik: Telekit idézi, amikor a miniszterelnök a "keresztény társadalom érdekeinek intézményes megvédéséről" beszélt, de egyértelműen érzékelteti, hogy a numerus clausus nem is járt olyan súlyos következményekkel, "csak" 4-5 százalékra csökkentették a továbbtanuló zsidók számarányát. Vigh egyébként rosszul tudja: a numerus clausus törvény 6 százalékban állapította meg az egyetemekre fölvehető zsidó vallásúak számát.

Keresztes is a korabeli "közhangulat"-ról beszél, amikor még Jászi Oszkár is a zsidóság számbeli túltengéséről írt, és szerinte a Teleki-kormány maga is rossznak és ideiglenesnek szánta a törvényt. A valóságban Teleki annyira jónak tartotta saját törvényét, hogy 1928-ban vadul tiltakozott, amikor a Bethlen-kormány e törvény antiszemita paragrafusát hatályon kívül helyezte. Annyira nem tartotta rossznak a törvényét Teleki, hogy második miniszterelnöksége idején vissza is állította a numerus clausust.12

Teleki 1920-as érdemei

Ha a numerus clausust esetleg, talán, mégis lehet bírálni, akkor a Teleki-szobor-pártiak sietnek a konszolidációra, a darutollas pogromlovagok megfékezésére utalni. Horthyt, Telekit a győztes antant hatalmak kényszerítették arra, hogy fékezzék meg vitézeiket, ez nem érdem, legfeljebb belátása annak, hogy egyebet nem is tehetnek. Eddig a történettudomány egyetlen esetet sem tárt föl, amikor "judeobolsevistákat" öldöklő fehérterroristákat felelősségre vontak volna. Teleki integrálta az ellenforradalmi rendszerbe ezeket a figurákat, de nem büntette meg még a gyilkosokat sem.

Teleki újabb zsidótörvényei

Vigh Károly, a "Teleki Pál-szoborbizottság" történész (akadémiai doktori fokozatát hírlapi cikkben is büszkén idéző) tagja sajnálatosan hiányos történelmi ismeretekről tesz tanúbizonyságot. Szerinte Telekinek "vállalnia kellett" a második zsidótörvényt. A valóságban, mint már említettük, az Imrédy-kormány kultuszminisztereként Teleki maga fogalmazta az inkriminált törvény indoklásának zömét. A törvényjavaslat vitája során ezt elhallgatta, és azt mondta, hogy ha ő fogalmazhatta volna meg a törvényt, akkor szigorúbbat terjesztett volna be.

Teleki, a cserkész

Vigh lelkesen idézi Telekit, a gyermekeket szerető cserkésztisztet, akit a gyerekek - saját bevallása szerint -, a kiscserkészei, "minden rendű és rangú gyermekek" 12 évig neveltek. Vigh elmulasztja annak megemlítését, hogy éppen Teleki záratta ki a cserkészmozgalomból a zsidó gyerekeket, megszegve a cserkészek negyedik parancsolatát: "A cserkész minden cserkészt testvérének tekint."13

Teleki, a nyilasok ellenfele

Vigh megpróbál nem tudomást venni a Teleki-kormány idején kiadott antiszemita törvényekről és rendeletekről, viszont Teleki érdemének próbálja betudni, hogy miniszterelnöksége idején tiltották be a nyilas pártot. Vigh elhallgatja, hogy még az Imrédy-kormány idején állították bíróság elé, ítélték el és zárták a szegedi Csillagbörtönbe Szálasi Ferencet, és Teleki Pál kormánya idején, 1940 szeptemberében kapott amnesztiát a jövendő "nemzetvezető". Akinek pártjait pedig az egymást követő kormányok hol betiltották, hol meg engedélyezték működésüket.14 Néha hosszú hetek is elteltek, amíg új néven, de változatlan programmal újjáalakulhatott a nyilas párt. Az Imrédy-kormány idején még rendelettel tiltották meg, hogy állami tisztviselők belépjenek a nyilas pártba. Ezt a rendeletet a Teleki-kormány eltörölte, inkább bizalmas rendeletekkel próbálta megakadályozni a nyilas párt erősödését. A Teleki-kormány idején nemhogy gyöngült volna a nyilas mozgalom, de éppenséggel megerősödött, és ebben a kormányból és a Képviselőházból is áradó antiszemita politikának és propagandának volt szerepe.

Teleki végül a Képviselőház elé nem terjesztett reformtervezetében spanyol, osztrák és olasz példák alapján akarta átszervezni a parlamentet. Meg akarta szüntetni a parlamenti interpelláció rendszerét, amely szerinte "tisztára cirkusz a közönséggé süllyedt nemzet számára".15 Teleki álma az irányított tervgazdaság volt, az egészségesebb jövedelem- és vagyonelosztást pedig a zsidók kifosztásával akarta elérni. Retrográd, konzervatív világszemléletével semmiféle érdemi gazdasági vagy társadalmi reform nem fért össze. Gömbös Gyula mindent, még a nagybirtokokat is államosítani akarta, Teleki csak a zsidókat akarta kifosztani, majd az országból kitelepíteni.

Teleki, a nácik ellenfele

Török Bálint szerint Teleki Pál, ez a "törékeny kis ember" haláláig "ellenállt az Európát leigázó hitleri hatalomnak".16

Vigh, aki maga is a Teleki-kormány "súlyos lépéseinek" nevezi, hogy hazánk csatlakozott az Antikomintern-paktumhoz, elfelejtkezni látszik arról, hogy Teleki örökbarátsági szerződést is ajánlott a Német Birodalomnak. Amelynek vezérét 1940. november 20-án, tárgyalásuk során arról igyekezett meggyőzni, hogy telepítsék ki az összes zsidót Európából. A magyar zsidók Teleki szerint (is) két részre oszthatók. Van egy kisebbség, a "hazafias és hazájukhoz hű zsidók", és a többség, a bevándorló "galíciánerek". Ezek szerint Teleki 1940-re eljutott odáig, hogy a hazafias magyar zsidókat éppen úgy ki akarta telepíteni, mint a "gyüttmenteket." Ahogy az egy rasszista antiszemitához egyébként illik is.

Keresztes is azt állítja, hogy Magyarország kénytelen volt gesztusokat tenni a rasszizmust ideológiai exportcikknek tekintő Német Birodalomnak. A valóságban 1940 nyara előtt semmiféle német nyomás nem nehezedett Telekire, hogy radikálisabb zsidópolitikát folytasson. Halovány célzások, óvatos sürgetések zsidóügyben csak Észak-Erdély visszacsatolása (1940. augusztus 30.) után hangzottak el Berlinben. De Telekire nem is kellett nyomást gyakorolni. 1939 tavaszán, a II. zsidótörvény vitájában a Felsőházban büszkén mondta, hogy ő a faj és vér ideológiáját nem külföldi példákból sajátította el, hanem már több mint húsz éve vallja és hirdeti.

Teleki bátor és értelmes külpolitikai döntéseit, összesen kettőt, 1939 szeptemberében hozta. Megtiltotta, hogy a Lengyelország ellen támadó német csapatok hazánkon keresztül is kaphassanak utánpótlást. Ezért és lengyel menekültek tízezreinek (és nem százezreinek, ahogy ezt a Teleki Pál-szoborbizottság nyilatkozataiban állítja) befogadásáért utcát, teret, akár szobrot is kaphat Lengyelországban, de nem Magyarországon. A szoborpártiak nem említik, hogy Teleki, nyilván a német hadi sikerek bűvöletében, 1940 októberében már engedélyezte, hogy német ún. tancsapatok vonuljanak át Magyarország területén Romániába. Ekkor indult meg a Szovjetunió elleni támadásra készülő német hadosztályok felvonulása, amelynek céljaira egyre nagyobb mértékben vehették a nácik igénybe a magyar vasútvonalakat. Csicsery-Rónay Istvánék nem szokták emlegetni azt sem, hogy 1940. november 20-án a magyar kormány csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez, elismerve a fasiszta Olaszország és a náci Németország európai hegemóniáját. Az egyezmény értelmében ha a világháborúban addig részt nem vevő állam támadná meg a tengelyhatalmakat, Magyarország szolidaritást vállal a megtámadottal.

Teleki, az országgyarapító

Vigh Károly, az egyik tévéműsorban Ungváry Krisztiánnal vitázva, Teleki érdemei között említette, hogy 1938-ban, az első bécsi döntés előtt Magyarország leült tárgyalni Csehszlovákiával, és nem "más módon" próbálta visszaszerezni a Felvidéket. Tanult kollégája csak egy gúnyos félmosollyal reagált eme állításra, pedig talán megkérdezhette volna: ugye nem arra gondol a történész úr, hogy Teleki hadat is üzenhetett volna Csehszlovákiának? Mert ha igen, akkor ismét nagyon téved. Magyarország 1938-ban egyetlen szomszédját sem lett volna képes a siker leghaloványabb reményében is megtámadni. A magyar kir. Honvédség viszonylag csekély létszámú, rosszul felszerelt és kiképzett volt. A németek 1938 őszén semmiképpen sem engedték volna át Telekinek azt a dicsőséget, hogy kirobbantsa a második világháborút. A magyar politikai és katonai vezetés, élén Telekivel, akkor, Vigh Károllyal ellentétben pontosan tudta, hogy a csehszlovák hadsereg egyedül is elbánna a magyarokkal. És még nem említettük a hajdani kisantant másik tagállamát, Romániát, amely egy magyar-csehszlovák háborúban biztosan hátba támadta volna Magyarországot.

Ha Károlyinak lehet...

A Teleki-szobor-pártiak más köztéri szobrokra is szívesen mutogatnak. Ha Károlyi Mihálynak, az úgymond "nemzetvesztő", Trianonért felelős, a hatalmat 1919-ben a kommunisták kezébe átjátszó pacifista grófnak lehet szobra a Parlament tőszomszédságában, akkor miért ne lehetne a budai Várban Telekinek - kérdezik. Súlyos történelmi ismerethiányról tanúskodik az 1918-as őszirózsás forradalmat, és/vagy a Tanácsköztársaságot felelőssé tenni az első világháborús vereségért és a trianoni békéért. Az Osztrák-Magyar Monarchia és a császári Németország seregei már hónapokkal 1918 októbere előtt reménytelen katonai helyzetben voltak. Az USA hadseregével megerősödött antanthatalmak minden fronton fokozatosan fölőrölték az ellenállásukat. Amikor Budapesten kitört a forradalom, az nem a vereség oka, hanem következménye volt. Károlyi Mihály jó szándékához, őszinte békevágyához kétség sem férhet. Nem követett el háborús vagy népellenes bűnöket, naiv volt, olykor hibázott, de őt egy lapon emlegetni Telekivel nem lehet.

Nagy Imréről joggal lehet megállapítani, hogy élete nagy részét kommunistaként élte le, kezéhez ártatlan emberek vére tapad. Ha neki lehet szobra, akkor legyen Telekinek is, mondják jó páran. Nagy Imre nem kudarcot, hanem vereséget szenvedett politikus volt. Valóban szolgálta Beriját, de élete végén felül tudta vizsgálni addigi nézeteit. Mártírhalált halt. Talán megmenthette volna életét, ha megtagadja az 1956-os forradalmat. Az igaz, hogy nem lett még 1956-1957-ben sem mai értelemben vett polgári, liberális demokrata, de hősként halt meg.

Voltak, akik fölvetették, hogy az 1944-es Hitler-ellenes katonai összeesküvés több tagjáról kiderült, hogy 1941-1943 folyamán a keleti fronton zsidókat öltek, ma mégis tisztelettel emlegetjük nevüket. Először is óriási különbség van egy miniszterelnök és egy fronton szolgáló alezredes között. A Stauffenberg-féle öszszeesküvés tömeggyilkos tagjai, nem utolsósorban a fronton szerzett tapasztalataik alapján, szembefordultak a náci rendszerrel. Életüket kockáztatva tenni próbáltak azért, hogy a háború mielőbb véget érjen. Teleki csak golyót röpített a saját fejébe.

Több joggal emlegethetik egyesek azt, hogy Sztálin még mindig díszpolgára Budapestnek.17 Az így érvelők bizonyára nincsenek teljesen tudatában annak, hogy mit is mondanak ezzel: ha egy tömeggyilkos diktátor lehet ebben a városban díszpolgár, akkor egy rasszista antiszemita miniszterelnök is megérdemel egy köztéri szobrot. Helyesebb lenne, ha egy díszpolgárral kevesebbje lenne a magyar fővárosnak.

Öngyilkos hős, nemzet-, sőt zsidómentő mártír

A komolyabban vehető érvek közé tartozik a hajdani miniszterelnök öngyilkossága. Ha Teleki valóban "életét adta hazájáért, így tiltakozva a ránk kényszerített dilemma ellen: német - és várhatóan román - megszállás, vagy a fegyveres semlegesség feladása és hadba lépés a Harmadik Birodalom oldalán", akkor ez a gesztusa valóban sokra értékelhető. A valóságban a németek 1941 márciusában, miután eldöntötték, hogy megtámadják Jugoszláviát, felajánlották Magyarországnak, hogy részt vehet a hadjáratban. Horthy Miklós kormányzó, bár Teleki tiltakozott, sőt lemondással fenyegetőzött, azonnal igent mondott a német kérésre. Szó sem volt megszállással való fenyegetésről, a románokkal Hitler még 1944-ben sem számolt mint lehetséges partnerekkel ezen a téren. Teleki ahelyett, hogy tiltakozásul lemondott volna, elkezdte előkészíteni a Jugoszlávia elleni hadjáratot. Talán azt hitte, hogy megismételheti 1939. márciusi kalandját, amikor a nyugati hatalmak szó nélkül "lenyelték", hogy csapataink visszafoglalják Kárpátalját. Akkor Teleki arra hivatkozott, hogy már nincs is Csehszlovákia, Szlovákia kikiáltotta függetlenségét.

Most állítólagos magyarellenes atrocitásokra és Jugoszlávia felbomlására akart hivatkozni. A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács 1941. április 1-jei ülésén Teleki nem foglalt el egyértelműen elutasító álláspontot a Jugoszlávia elleni támadással kapcsolatban. Csak azt szerette volna elérni, hogy a német támadás megindulása után néhány nappal és Horvátország "függetlenségének" kikiáltása után induljanak meg a magyar seregek. Szerette volna még azt is elérni, hogy a magyar csapatok ne kerüljenek német parancsnokság alá, hanem Horthy rendelkezzen felettük. Búcsúlevelében megírta, hogy az atrocitásokból egy szó sem volt igaz. Teleki azután lőtte főbe magát, amikor Barcza György londoni magyar követ megtáviratozta neki (április 2.), hogy Nagy-Britannia semmiféle ürügyet nem fogad el, ha Magyarország a náci Német Birodalom oldalán megtámadja Jugoszláviát, ezt háborús oknak fogják tekinteni. Teleki azért lett öngyilkos, mert bűnösnek érezte magát: jól látta, hogy az 1938-1940 között olasz és német segítséggel, és eleinte London és Párizs hallgatólagos jóváhagyásával visszaszerzett területeket csak akkor tarthatjuk meg, ha nem lépünk be a háborúba. Nem hős vagy ellenálló volt, hanem háborús bűnös.

Nehezen érthető, hogy a szoborpárti történész miért tartotta szükségesnek még Teleki búcsúlevelét is meghamisítani. Egyetlen mondattal kibővítette az amúgy nem hosszú levelet. Vigh szerint Teleki levele végén azt írta volna Horthynak, hogy "Talán önkéntes halálommal szolgálatot tehetek a nemzetnek." Lehet, hogy ilyesmit gondolt Teleki, de ezt levelében nem írta le.18 Nincs semmiféle nyoma annak, hogy Teleki élete végén megbánta volna, hogy antiszemita politikájával százezreket szakított ki igazságtalanul, jogtalanul a nemzet testéből.

A szoborpártiak gondosan elhallgatják, hogy Teleki súlyos depreszsziós volt, évek óta nyomasztotta, hogy felesége gyógyíthatatlan beteg. Öngyilkossága előtt egy nappal a kórházban felkereste feleségét, talán el akart tőle búcsúzni.

Teleki és a holokauszt

Különösen visszataszító, amikor Csicsery-Rónay István és harcostársai Teleki öngyilkossága kapcsán azt állítják, hogy eme tette miatt nem szállták meg Magyarországot a németek, és ezzel három évvel később következett be a holokauszt, a magyar zsidók tragédiája. Teleki öngyilkosságával semmit sem akadályozott meg, legfőképpen nem az 1941-ben nem is tervezett megszállást. A magyar zsidókon egyébként vajmi keveset segített, hogy csak 1944-ben szálltak meg minket a németek. Adolf Eichmann és Sondereinsatzkommandója tagjai, kb. 20 000 magyar csendőr, több ezer rendőr és sok tízezer hivatalnok, orvos, mérnök, bába stb., összesen 200 000 ember aktív segítségével, a társadalom többségének közönye mellett, egy kisebbségének buzgó és lelkes közreműködésével "Európa-rekordot" állítottak fel. Soha, egyetlen országból nem "sikerült" ilyen rövid idő (1944. május 15-július 9., tehát 56 nap) alatt ilyen hatalmas embertömeget (437 000 főt) gettókba, gyűjtőtáborokba zsúfolni, kifosztani, majd deportálni. A magyar társadalom többségének 1944-es magatartása nem utolsósorban Teleki Pálnak is köszönhető. Az ő antiszemita törvényei és rendeletei is segítettek abban, hogy az átlagemberek és a hivatalnokok, csendőrök és rendőrök is megszokják, hogy Magyarországon van zsidókérdés, ezzel foglalkozni kell. A zsidókat és javaikat tehát nyilván kell tartani, állásaikból ki lehet őket túrni, ingatlanaikat ki lehet igényelni, mert a zsidók - Teleki Pál szerint is - nem magyarok, veszélyesek, kártékonyak.

Nem csak 2004-ben, a magyar holokauszt 60. évfordulóján nem érdemel Teleki Pál Magyarországon köztéri szobrot. A spanyol és portugál korporatív diktatúrák, sőt az olasz fasizmus hívének, a nacionalista és rasszista antiszemita, a zsidók és németek kitelepítését tervező, a zsidók jogfosztását végre is hajtó, végeredményben kudarcos politikusnak legfeljebb egy magyar történelmi panoptikumban lehetne helyet szorítani. Ott, szobrának talapzatán idézhetnék búcsúlevelét: "Gazemberek oldalára álltunk... Bűnös vagyok."

Idézet:

---

szóval ki nevezte ki Bárdossyt?

---

Idézet:

---

Igen, erre valóban szükség lenne, "napfény íze" színvonalon feldolgozni a magyar jin-jang másik pólusát is
ugyanúgy kidomborítva a dolog sokoldalúságát.

---

Főszereplők : Teleki család
mellékszereplő 1 : (dél)vidéki család
mellékszereplő 2 : budapesti zsidócsalád

Idézet:

---

Na jó, akkor egyedül maradtam.

---

Én sem írtam alá, bár a szoborral nem értek egyet.

Előbb csinálni kellene a történetéből egy-két jó könyvet, egy jó filmet, aztán talán..

Lenne a történetben olyasmi, hogy egy bizonyos neveltetés, a történelmi kényszerek és félelmek hogyan teszik logikussá és fennene vállalhatóvá az utólag el nem fogadható lépéseket is.
Szerepelne benne a nemzeti-keresztény 'Sors család', amelynek tagjai szintén megharcolják a maguk identitáskereső harcait, az üldözöttéséget, s amikor tevőlegesen bekapcsolódnak a történelem alakításába, akkor maguk is osztják a sebeket a más -de hasonló- emberekenek.

Idézet:

---

Karsai, mint forrás?

Hozzad ide az ő forrásait, akkor majd én is utána nézek, minek pazaroljam addig az időmet?
Egyébként sem a földrajztudós szobráról vitatkozunk, nem?

---

kaleb kartács szerint az akkori KSH a forrás. Teleki viszont nem földrajztudósi minőségében fogalmazta ill. nyújtotta be azokat a törvényeket, hanem vallás- és közoktatásügyi minisztereként. "és előkészítette a III., "fajvédelmi" zsidótörvényt (1941. XV. tc.)".

1928-ban a parlamentben sem földrajtudósként érvelt a 'beáramlott' zsidóság további jogfosztásáért.

No és az "52 antiszemita kormányrendelet" és az "56 miniszteriális zsidórendelet" sem a tudós 'műve'.

azért hoztam ide ezt a cikket, mert sok apró részlet új volt számomra, Karsai személye és véleménye számomra közömbös, de elg jó összefoglalója a Teleki szobor időszerűsége elleni érveknek.

Amit történelmi adatokként ismertet, azt persze meg lehet itt is vitatni - így volt, nem így volt ?- ez a akár vitaalap is lehet. Aztán átvehetünk más forrásokat is, megvitatjuk a Teleki levelezését az angolokkal, s hasonlókat.
Az ítéleteit akár félre is tehetjük felőlem.

Az például igaz vajon, hogy : "A földrajztudós rosszul tudta, a 19. század végén nem nőtt sokszorosára a hozzánk bevándorló zsidók száma, 1850 után több zsidó vándorolt ki Magyarországról, mint ahányan hozzánk érkeztek. " ?

"Teleki Pálnak van már szobra Budapesten. Csak mellszobor, és az egyik pesti egyetem aulájában található. Ha kicsit jobbra fordítanák, éppen Marx szobrát láthatná. Most meg köztéri szobrát akarják egyesek fölállítani. Remélem, a szobor felirata néhány fontos információt tartalmaz majd. Ilyen szövegre gondolok: "Teleki Pál (1879. november 1. - 1941. április 3.) jogász, világhírű földrajztudós, rasszista antiszemita politikus. Miniszterelnök (1920. július 19. - 1921. április 14. és 1939. február 16. - 1941. április 3.). Első miniszterelnöksége idején fogadta el a Nemzetgyűlés az első világháború utáni Európa első antiszemita törvényét, a zsidó vallásúak egyetemi továbbtanulását korlátozó numerus clausust. Az Imrédy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként javarészt ő fogalmazta a II. zsidótörvény (1939. IV. tc.) indoklását, és előkészítette a III., "fajvédelmi" zsidótörvényt (1941. XV. tc.). 1939 márciusában Németországgal összefogva részt vett Csehszlovákia feldarabolásában, ekkor csatolják vissza Magyarországhoz Kárpátalját. 1939 szeptemberében nem engedélyezte, hogy a Lengyelország ellen támadó német csapatoknak Magyarország területén át szállítsanak utánpótlást. 1941 tavaszán, amikor megtudta, hogy Nagy-Britannia háborús oknak tekinti, ha részt veszünk a Jugoszlávia ellen tervezett német hadjáratban, öngyilkos lett."

Javaslom, hogy búcsúlevelét is véssék a szobor talapzatára. Címzettje Horthy Miklós kormányzó: "Főméltóságú úr! Szószegők lettünk - gyávaságból - a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk - mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok."

H

Szobrot akarnak egy kudarcos politikusnak. Aki necsak belpolitikájával, hanem külpolitikájával is jóvátehetetlenül sok kárt okozott hazájának. Rasszista antiszemitizmusa, éppen mert egy világhírű földrajztudósról, a Magyar Tudományos Akadémia tagjáról, a Corvin-lánc kitüntetettjéről (1930) volt szó, csak veszélyesebbé tette nézeteit. Olyanok szemében is legitimálta az antiszemitizmust, akik egy Szálasi Ferenc vagy Meskó Zoltán vulgáris zsidózásától esetleg elhatárolták magukat. Azt a tényt, hogy Magyarország 1920-ban a fasiszta, sőt náci típusú mozgalmakat megelőzően vállalkozott úttörő szerepre az antiszemita, nacionalista törvényhozás terén, Adolf Hitler is elismerte. 1942. április 26-án mondott beszédében többek között szidalmazta a "judeobolsevistákat", akik Oroszországban a proletariátus uralmának cégére alatt - szerinte - a valóságban a zsidóság diktatúráját vezették be. A Führer e ponton emlékezett meg Magyarországról: "Ez ördögi mű átka súlyosan nehezedett Magyarországra is. Ott is csak a nemzeti erő tudta megtörni a zsidó erőszak hatalmát. A férfiú, aki e merénylet elleni küzdelem vezéreként Magyarország megmentője lett, még él és neve Európa ébredésének meginduló mozgalmával összeforrva, annak első reprezentánsa lett." Horthy Miklós, mert ő volt, akire Hitler célzott, antiszemita politikájának egyik kidolgozója és végrehajtója Teleki Pál volt.

Amikor 1928-ban a Bethlen-kormány a numerus clausus törvény antiszemita passzusának eltörlésére készült, Teleki a parlamenti vitában kiállt törvénye védelmében. Többek között azt mondta: "...itt faji harcról van szó... És ha mi azt mondjuk, hogy nem akarjuk azt, hogy Magyarország elzsidósodjék, abban nincs semmi diffamáló... A zsidókérdés is asszimiláció kérdése. Évszázadok óta volt egy nemzetiesen gondolkodó, értékesen munkálkodó s asszimilálódó zsidóságunk. De az utolsó évtizedekben Oroszországból, Romániából és Galíciából a bevándorlás sokszorosára nőtt. Az asszimilálatlan, nemzetietlen, sőt nemzetellenes zsidóság túlsúlyba került először számszerileg, majd egyes foglalkozásokban is, mint sajtó, irodalom. Simulékonyan militans cosmopolitismusa aláásta az intellektuellek gondolkodásmódját és kikezdte az állam pilléreit s közvetlen a háború után következő időkben a zsidó gondolat cohéziós ereje a nemzeti gondolattal szemben erősebbnek bizonyult." A földrajztudós rosszul tudta, a 19. század végén nem nőtt sokszorosára a hozzánk bevándorló zsidók száma, 1850 után több zsidó vándorolt ki Magyarországról, mint ahányan hozzánk érkeztek. De amit manapság egyes szakmunkákban Teleki "tudományos", sőt "konzervatív" antiszemitizmusának becéznek, az rasszista zsidógyűlölet volt. 1939 áprilisában, a II. zsidótörvény felsőházi vitájában Teleki azokkal is vitázott, akik szerint ez a törvényjavaslat a magyar törvényalkotásba és gondolkodásba "...a faj és vér idegen ideológiáját hozza be". Teleki kifakadt: "Eltekintve attól, hogy én magam ezt az álláspontot tudományosan és társadalmilag már több mint 20 éve vallom, hirdetem és írom, tehát jóval előbb, mintsem hogy itt külső befolyások rám, vagy akárkire hathattak volna, meg kell állapítanom, hogy semmi idegenszerűség nincs abban, ha faji összetartozandóságról, faji kapcsolatokról és faji csoportokról beszélünk." Teleki törvényjavaslata nem a nácik nyomására született. Nem a nácik példáját másolta, ő előbb volt rasszista antiszemita, mint ők. Még mérvadó szakirodalmi munkákban is olvashatunk olyasmit, hogy Németország 1938-1939-ben egyre erőteljesebben sürgette, hogy Magyarország oldja meg a zsidókérdést. Semmiféle német hivatalos vagy félhivatalos jegyzékről, diplomáciai tárgyalásról nem tudunk, amelyben a Német Birodalom illetékesei a magyarországi zsidókérdés "rendezését" ekkoriban sürgették volna. Ilyesfajta követelés először 1940 nyarán érkezett Berlinből, hogy azután Észak-Erdély visszacsatolásáért (1940. augusztus 30.) cserébe már határozottabban kezdjék követelni a fajvédelmi zsidótörvény bevezetését Magyarországon.

H

Ha a maximális jóindulatot tételezem föl róluk, akkor is azt kell mondanom: akik ma Teleki Pálnak szobrot akarnak állítani, nem ismerik elég alaposan sem az 1939. IV. törvénycikket, sem arra nem emlékeznek, Bibó István hogyan vélekedett arról az antiszemita törvényhozásról, melynek vezéralakja - haláláig - Teleki Pál volt. Hatvan évvel ezelőtt, 1944. április 5-én azokra a hat éven felüli magyar állampolgárokra kényszerítettek 10x10 centiméter nagyságú, kanárisárga csillagot, akiket a Teleki Pál által előkészített III., fajvédelmi zsidótörvény (1941. XV. tc.) zsidóknak minősített. A zsidó vallásúakon kívül (1941-ben 725 000-en voltak) mintegy 100 000 keresztény vallásra áttértet taszított ki a nemzetből az 1939. IV. tc. A törvény indoklásában Teleki így fogalmazott: "...kétségtelen, hogy az, aki az izraelita hitfelekezet tagja, egyúttal a zsidó faji közösséghez is tartozik, és természetes az is, hogy az izraelita hitfelekezethez tartozás megszűnése nem eredményez változást az ehhez a faji közösséghez tartozás tekintetében." Az 1939. IV. tc. 1. §-a zsidónak minősítette az izraelita hitfelekezet tagjain kívül azokat, akiknek egy szülője vagy nagyszüleik közül legalább kettő a törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja volt. A 3. § leszögezte, hogy zsidó honosítás, házasságkötés vagy törvényesítés által magyar állampolgárságot nem szerezhet. A 4. § korlátozta a zsidók választójogát, csak azok minősültek teljes jogú állampolgároknak, akik 1867. december 31. után Magyarországon születtek, illetve ha az illető szülei is ezen időpont után születtek, akkor az ő szüleinek is Magyarországon kellett születni. Zsidók mint a legnagyobb adófizetők ettől kezdve nem lehettek a községi képviselő-testületek tagjai. A trianoni országterületen lévő 11 törvényhatósági jogú városban 566 392 választójogosult közül 91 077 volt zsidó. Teleki Pál törvényének köszönhetően 85 576 zsidó választójoga szűnt meg. A 44 megyei jogú városban 296 149 választó közül 20 315 minősült zsidónak, 17 502 választójoga szűnt meg. A 44 városban 3793 képviselő-testületi tag volt, 654 minősült zsidónak, közülük 539 veszítette el tagságát.

Teleki Pál a törvényjavaslat indoklásában világosan fogalmazott: a legnagyobb adófizetők (az úgynevezett virilisták) jogán a községi, városi, megyei képviselő-testületekben helyet foglalók közül a zsidókat azért kell kizárni, mert befolyásuk káros, veszélyes. "A zsidóság túlzott térfoglalásával a gazdasági életben aránytalanul nagy befolyást szerzett. Következetlenség lenne, ha ezt a károsnak felismert jelenséget úgy értékelnénk, hogy a zsidóságot éppen gazdasági erejének révén, a legtöbb adófizetők közé tartozás jogcímén juttatnánk külön törvényhatósági és községi képviselethez" - írta Teleki. Az 1939. IV. tc. 5. §-a megtiltotta, hogy zsidó tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként az állam, törvényhatóság, község vagy bármilyen köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatába lépjen. A középfokú és szakiskolákból a zsidó tanítókat 1943. január 1-jéig, a zsidó ítélőbírákat és ügyészeket 1940. január 1-jéig nyugdíjazni kellett, illetve végkielégítéssel elbocsátani. Teleki szerint "A zsidóság - egyéni kivételektől eltekintve - általánosságban nem tud elvonatkozni a különleges zsidó érdekektől abban a mértékben, amint azt a különös tárgyilagosságot és odaadást kívánó közszolgálati viszony követeli." Zsidó nem lehetett közjegyző, hites tolmács, bírósági szakértő, becsüs, de még szabadalmi ügyvivő sem. Teleki újra bevezette az egyetemeken és főiskolákon a numerus clausust, az első évfolyamokra csak olyan arányban lehetett zsidókat felvenni, hogy az összes hallgató között arányszámuk ne haladja meg a 6 százalékot. Ugyancsak ennyiben maximálták az orvosi, mérnöki, ügyvédi és sajtókamarában, valamint a szín- és filmművészeti kamarában a zsidók számarányát. Az úgynevezett I. zsidótörvény (1938. XV. tc.) ezekben a kamarákban még 20 százalékos zsidó arányszámot tett lehetővé. Teleki, történetileg minden alapot nélkülöző érveléssel durván megrágalmazva az egész zsidó közösséget, azt állította: "...különösen időszerűvé és indokolttá tette a kamaráknál a zsidóság országos arányszámát messze meghaladó százaléknak leszállítását az a körülmény, hogy az elszakított Felvidék tiszta magyarlakta területeinek visszacsatolásával mintegy százezer olyan keleti zsidó került vissza a csonka országhoz, akiknek számottevő része húsz esztendőn keresztül támasza volt annak a Csehszlovák Köztársaságnak, amely a magyar nemzetnek ugyanabban az időben legádázabb ellensége volt."

A II. zsidótörvény 10. §-a megtiltotta, hogy zsidó akár időszaki, akár nem időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, főszerkesztője, bármily névvel megjelölt olyan munkatársa legyen, aki a lap szellemi irányát meghatározza. Teleki szerint "Közismert jelenség, hogy a zsidóság a világháborút megelőző években szinte teljes mértékben hatalmába kerítette az egész magyar sajtót és ilyképpen az ország gondolkodásának kiformálására az egyébként is túlzott gazdasági és társadalmi jelentőségét is sokszorosan meghaladó hatalomhoz jutott... Hogy ezeknek az egészségtelen magyar sajtóviszonyoknak a nemzeti közgondolkozás helytelen irányokban való kialakulására és így közvetve az 1918-ban bekövetkezett nemzeti összeomlás előidézésére mily káros kihatásuk volt, arra most - húsz esztendő történelmi távlatában - e helyen nem kell külön rámutatni." A Trianonhoz vezető történelmi út kritikus elemzése helyett Teleki megtalálja a zsidóságot mint bűnbakot. Sok tíz ezer zsidót fosztott meg üzletétől, iparjogosítványától törvénye 12. és 13. §-a, kizárva a zsidókat a közszállításokból, az állami egyedáruság alá eső cikkek, például a só, cigaretta, szesz, ásványolajfélék stb. árusításából.

H

Telekinek köztéri szobrot csak azok akarhatnak ma állítani, akik nem emlékeznek arra, hogy Bibó István hogyan vélekedett a II. zsidótörvényről. 1939-ben voltak olyanok, akik azt mondták, hogy a hitlerizmussal, a németekkel való teljes szembefordulás elkerülése, illetve a németek és a hazai antiszemita szélsőjobboldal követeléseinek kielégítése miatt van szükség erre a zsidótörvényre - írta 1948-ban Bibó. Nem kevesen azzal próbálták esetleg háborgó lelkiismeretüket megnyugtatni, hogy a zsidók számára is kisebb rossz az ilyesfajta törvénykezés, mint a közvetlen nyilas uralom. De azt már Bibó is jól látta, hogy nem az történt, amit akartak. Az egész magyarországi "zsidótörvényhozás" alaptörvénye, a II. zsidótörvény nem kifogta, hanem megdagasztotta a jobboldal vitorláiban a szelet. Az egész "zsidótörvényhozás" - fogalmazta meg Bibó - a szélsőjobbal való egyezkedés, a szélsőjobb biztatására, a szélsőjobbal való versengés közepette zajlott. "Ettől kezdve szokták meg a magyar társadalom széles rétegei azt - írta Bibó -, hogy nemcsak munkával és vállalkozással lehet egzisztenciát alapítani, hanem úgy is, hogy valaki másnak a már kialakított egzisztenciáját kinézi magának, s aztán az illetőt feljelenti, nagyszülőit kikutatja, állásából kidobatja, üzletét kiigényli, őt magát esetleg internáltatja, egzisztenciáját pedig birtokba veszi."

Teleki Pál aláírása 52 antiszemita kormányrendeleten olvasható, második miniszterelnöksége alatt ezeken kívül 56 miniszteriális zsidórendeletet adtak ki. Volt egy rövid történelmi időszak, 1940 ősze, amikor a magyar miniszterelnök a Hitlerénél is radikálisabb zsidópolitika híve volt. 1940. november 20-án Bécsben a Führerrel tárgyalva Teleki vetette föl a zsidókérdést, és kifejtette, hogy a békekötéskor el kell távolítani a zsidókat Európából. 11 millió embert.

Teleki Pál kudarcos politikus volt, háborús és népellenes bűnök elkövetője. Az ítéletet 1941. április 3-án önmagára már kimondta. Búcsúlevelében csak külpolitikája kudarcát ismerte be, de haláláig rasszista antiszemita maradt. Szeretnék olyan országban élni, ahol egyetlen egyetem aulájában sincs szobra sem Marxnak, sem Telekinek. Ha ma Teleki köztéri szobrot kap, akkor holnap jelentkeznek azok, akik Gömbös Gyulának, Bárdossy Lászlónak, Horthy Miklósnak vagy Kádár Jánosnak akarnak szobrot állítani. A magyar holokauszt 60. évfordulóján felavatni Teleki szobrát 550 000 magyar zsidó áldozat emlékének meggyalázása lenne.

A szerző történész.