Kik vagyunk és miért buktunk meg 3.
Médiapolitika: Keveset tettünk, de azt is rosszul

Ne csapjuk be magunkat. Az augusztus 30-i, Magyar Televízió előtti tüntetés csupán igen szerény bizakodásra adhat okot. Természetes, hogy a balliberális kormánytöbbség lesöpri a közszolgálati csatornák értékalapú megosztását szolgáló modelljavaslatot(Itáliában és Hollandiában hosszú évek óta működik), s az is nyilvánvaló, hogy a megpendített ügydöntő népszavazás eredményessége, a választók több, mint ötven százalékának részvétele erősen kérdéses az elmúlt 12 év referendumainak fényében. De milyen hibák vezettek odáig, hogy mára a jobboldali magyar ember hozzá közel álló televízió nélkül maradt(és lehet, jó ideig anélkül marad), maradék nyilvánossága pedig fenyegetett helyzetbe került? A közel 110 ezer példányban fogyó Magyar Nemzetet hirdetési bojkottal, nyomdamegvonással próbálják megfojtani, az MTV-t már kerékbe törték, a Duna Televízió félig meddig már behódolt, most a Magyar Rádióra fenik a kést, a közmédia finanszírozását pedig, vélhetően alkotmányellenesen, megváltoztatták, hogy eztán a kormány határozhassa meg bevételeiket.

Szomorú dicsőség, de a Magyar Demokrata 2000(nem tévedés: kettőezer) május 25-i, és június 1-i számaiban, a sorozat első két részében megjósoltuk, a polgári kormány el fogja veszíteni a választásokat, ha nem változtat média-, és személyzeti politikáján("A Fidesz "proSZDSZ-es" vonalának média-, és kultúrpolitikája egyébként jó esélyekkel kecsegtet 2002-ben. Mármint egy kiadós buktára.").
Az 1998-ban kormányra került koalíció kétségtelenül és általában is sokkal többet tett az ország és a nemzet felemelkedéséért mint elődei, de a sajtó területén csak részben okult Antallék és az MDF csődjéből. Meglehet, alábecsülték a tudatipar hatalmát, elaludtak a közvéleménykutatók előrejelzéseit olvasgatva.. De egyik sem mentség. A kíméletlen és könyörtelen ellenségnek nyújtott időnkénti kedvezmények, az "antalli örökség" úriemberkedésre hajlamosító legrosszabb hagyományai magukban hordozták a vereség előszelét.
A jobboldalnak 12 éve nincs átfogó médiastratégiája, még Orbán Viktor egyszeri ötlete volt a leghatékonyabb, amikor, igaz a vereség után, de bizonyos jobboldali lapok előfizetését kérte támogatóitól. Most azonban a jobboldal ott tart, hogy a Happy End céghálóba elfolyt 10 (más forrás szerint 21) milliárd forintnak bottal ütheti a nyomát, és 200 millió forint is nehezen kerül a tervezett Hír Tv-re. Ekkora összegből két földi tévécsatorna hosszú évekig működtethető akár reklámbevétel nélkül is. Maradt-e a sok milliárdból hátra akárcsak egyetlen hasznos intézményecske számunkra? A kérdés költői, miközben a baloldalon az a szokás, hogy a pártközeliek nehéz időkben megsegítik azt, aki előnyökhöz juttatta őket. Igaz, az MSZP és az SZDSZ nem a másik csapat tagjait szokta volt helyzetbe hozni, míg a magyar jobboldal szuicid hajlama az ellenség támogatása(is).

A Legfelsőbb Bíróság(LB) 1999. február 22-i jogerős végzése szerint az RTL Klub törvénytelenül jutott műsorszolgáltatási jogosultsághoz (a pályázat értékelését Martonyi János exkülügyminiszter volt cége, a Baker & McKenzie végezte 140 millió forintos tiszteletdíjért). Az akkor 4-3 arányban jobboldali többségű médiahatóságnak(ORTT) azonban(a MIÉP-es ex-tag Bánlaki kivételével) esze ágában sem volt lépni, ami pestiesen szólva bejött. 2000. február 23-án az LB ötfős tanácsa megszüntette a pályázatok elbírálását támadó felülvizsgálati eljárást, a felperes Írisz tv-t ugyanis a tv2 tulajdonosa felvásárolta.
1999 őszén az ORTT Irodája 349 millió forintos büntetés kiszabását javasolta a tv2-re, miután azt észlelte, hogy a csigatévé folyamatosan túllépi a szerződésében vállalt reklámidőhányadot(10,63%). Révész T.Mihály akkori MSZP-s ORTT elnök ekkor hirtelen "kiderítette": nem 10,63, hanem 15 százalék a hirdetési arány, büntetés ejtve(ugyanezen időszakban az MTV-t rendszeresen büntették reklámidő túllépés okán). A valóságban az MTM-SBS tulajdonolta tv2 éppen azzal nyert, hogy pályázatában vállalta: kevesebb hirdetést és több közszolgálati műsort sugároz. Révész T. az aláírás előtti napon, az ORTT 1997. július 8-i ülésén tett ugyan egy kísérletet a kulcsszám megváltoztatására, a testületi tagok azonban egyértelműen elutasították a jogtipró kezdeményezést. Révész T. másnap mégis meghamisított tartalmú szerződést írta alá. Amikor 1999 szeptemberében az ügy kipattant, a médiahatóság belső vizsgálatot rendelt el, amely "természetesen" mindent rendben talált (Bánlaki kivételével). Körmendy Ékes Judit, az ORTT következő, fideszes elnöke még azt sem tartotta szükségesnek, hogy feljelentést tegyen a jegyzõkönyvvel és hangfelvétellel bizonyítható umbulda ügyében, ezzel szentesítette a csalást.
Akárcsak a két szennycsatorna 1,5 milliárdos ÁFA tartozási ügyében, amelynek elengedését az akkor már 5-2 arányban jobboldali(?) többségű ORTT lobbyzta ki 2000-ben az APEH-nál és az Országgyűlésben(jóllehet előzőleg már a számlát is kiküldték, azonban az SZDSZ Klub és az MSZP2 nem fizetett).
2001-ben az ORTT 500 millió forinttal támogatta az indulásához elegendő tőkével nem rendelkező Körmédia Kft-t, amely ma több helyi televízióban sugároz egyszerre azonos kereskedelmi műsort. Ügyvezetője az a Gáti Zoltán, aki az 1999-ben csődbe ment, 100 milliós tartozást maga után hagyó, botrányosan működő és csődbe ment Szív Tv-t is vezette, s amelynek tulajdonosa, a pornóműsorokban is érdekelt HBCO elnöke, Offer Assis - térségünkben oly gyakori zárójelenet - kötelezettségei elől viharos gyorsasággal Izraelbe távozott, ahonnan azóta sem tért vissza. Mindez a jobboldali többségű ORTT-nek nyilván megfelelő referencia volt ahhoz, hogy törvényellenesen, gyakorlatilag az adófizetők pénzén létrehozzon egy kereskedelmi vállalkozást. A médiahatóság szakértelmére jellemző még, hogy hosszú ideig közszolgálati műsorszámnak fogadta el az RTL Klub Fókusz című bulvármagazinját, valamint különféle krimiket. Az ORTT Panaszbizottsága(PB) pedig képes volt elmarasztalni a Vasárnapi Újságot, csak mert Orbán Viktort miniszterelnöknek szólították a műsorvezetők. Amely grémium eljáró tanácsa legutóbb törvényesnek(!) találta a Tasnádi Péter és Szőke László műsorvezető szájából az ATV-ben július 29-én elhangzó faji alapú fröcsögést. A televíziózásban immár monopolközeli helyzetbe került balliberálisok elszemtelenedtek, egyre gyakoribb, hogy közérdeklődésre számot tartó eseményekről egyáltalán nem számolnak be. APB rutinválasza: ez kérem a szerkesztői szabadság, érdemben nem bírálható el a panaszbeadvány. Hazudnak, rendületlenül. Üssükk fel a médiatörvényt, mely kimondja, "a közérdeklôdésre számot tartó hazai és külföldi eseményekrôl, vitatott kérdésekrôl a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerûnek, idôszerûnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie." Ahol ebbe belefér az elhallgatás, ott valamiféle zsarnokság van kibontakozóban.
S ha e testület olykor mégis a jog és igazság talaján látszik állni, a felettes, már sokat "dicsért" ORTT billenti helyre. Január 17-én az RTL Klub azt hazudta, hogy a brit világadó szerint Dávid Ibolya háborús bűnösök emlékművét koszorúzta meg. A panaszbizottság helyreigazítás beolvasására kötelezte a televíziót, hiszen a BBC idézőjelet használt, tudósításából pediglen egyértelműen kiviláglott, hogy a Jány és Szombathelyi vezérezredesek csupán a bolsevik érában számítottak bűnösnek, réges-rég hivatalosan is rehabilitálták őket. A Körmendy-Ékes féle ORTT másodfokon érdemi vizsgálat nélkül elutasította a beadványt, mondván, hiányzott a személyes érintettség, csupán Dávid Ibolya tehetett volna feljelentést. Ami természetesen valótlan, hiszen nem Dávid macskájáról volt szó, hanem a Magyar Köztársaság akkori igazságügyminiszterét, és rajta keresztül az ország polgárait rágalmazta meg a balliberális médiakülönítmény. A neobrezsnyevi propaganda újra kapott egy kis vállonveregetést: Arany sorai (hazudj költő, csak rajt' ne kapjanak) érvényüket veszítették, hazudj Antónia, ha rajt' is kapnak.
Az MTV jobboldali kurátorainak egy része(Bakó Lajos, Csernus Zoltán, Bánó Attila), újabban átszavazgat balra, máskor tartózkodik. Már csak Tátrai Eszter és Sasvári Szilárd, no meg a társadalmi kurátorok zöme áll a vártán, ez azonban máris kevés ahhoz, hogy a jogellenesen megbízott ideiglenes elnök, Ragáts Imre garázdálkodását megakadályozzák. Visszatért a Napkelte ordasan elfogult és kiélt médiahiénáival, Bánó Attila(FKGP) Harasztiék örömére megszavazta a döntést, Bakó Lajos(MDF) kuratóriumi elnök tartózkodott. A 2001-ben Kende Péterrel is produceri szerződést kötő Mendreczky Károly elnök (és néhány vezetőtársa) önként lemondott, 30 millió körüli végkielégítéssel lépett le. Angolosan? 2005-ben járt volna le a mandátuma, jogilag kikezdhetetlen volt. Pedig "udvari" ember volt, a Budapest I. kerületi Fideszben politizált korábban. Igaz is, nem állt meg félúton, visszatérve szűkebb pátriájába, a jobboldalt bomlasztó MDNP-ben és a Centrumban folytatta pályafutását. Van erkölcsi ellenpélda is, Siklósi Beatrix, Regös Zoltán és Horváth Szilárd szilárdan kitartott, míg kitarhatott, nem lépvén rá a bánatpénzes önfeladás damaszkuszi útjára, igaz, az elnök árulása után már félig-meddig hiába.
Egyébként ahogyan nem nagy dolog a keselyűt dögevőnek, nevezni, nincs értelme hibáztatni az MSZDSZP-t sem, csak mert saját érdekeit maximálisan érvényesítve, totális érték és erkölcsnélküliségének megfelelően gátlás nélkül magáéva teszi a tálcán átnyújtott közszolgálati televíziót. Nemtelenebb a pásztor, ki elhagyja nyáját. Vajon egy szociálliberális elvtárs mikor áll fell és köpi szemen önmagát, csak mert a jobboldal támadja? Akadnak azért még másféle főpásztorok is, akik nem futnak meg az első farkasvicsorgásra, máskülönben már nem szólna a Vasárnapi Újság sem eredeti formájában. Jelen idő szerint a Magyar Rádiót nem tudják bevenni a spiclipanoptikumból, mert elnöke, Kondor Katalin csapatai harcban állnak. Kivétel a rossz személyzeti politikában, míg a jobboldal másutt meglévő "állásai" gyorsabban párologtak el az amazonasi hónál.
Augusztus 30-án a Sajtóklub helyét a Renegátklub foglalta el. A Fidesz rögvest és minden erejével hallgatott, a szociknak fuvolázó Dávid Ibolyáékra meg szót is kár vesztegetni (nem mellesleg mindkét párt zokszó nélkül megszavazta a jelenlegi kormánypártok által négy évig szabotált EU-s médiatörvénymódosítást). Nem így a mind ígéretesebb Jobbik, amely civilszervezet létére nem először szégyeníti meg a válságban leledző parlamenti és parlamenten kívüli jobboldalt. A pártjától távolodni látszó Orbán is lépett végre, ugyanaznap este mellette foglaltak helyet a legnépszerűbb jobboldali műsor résztvevői. Jelzésértékű számunkra, és azon ember és társai számára, akiknek most már blaszfémia a nevét is leírni, hisz nem versenyezni próbáltak, hanem egyszerűen bepofátlankodtak Lovas Istvánék székébe. Szomorú, hogy éppen ama lap két publicistája nyújtott segédkezet a libbalnak, melyet az Orbán kormány döntése és alapítványtevése hozott a világra (2 milliárd forintunkba került). Kíváncsian várjuk, hogy a főrenegát mikor mond le panaszbizottsági tagságáról, ahol másokkal együtt oly sokat tett a jobboldali műsorok jogellenes elmarasztalása, és a kereskedelmi televíziók megvédése érdekében(a Népszabadságnak adott interjúja szerint nem mond le). A letargiát fokozandó emlegethetnők még a zömmel ismert balliberálisokkal feltöltött "fideszes" Infó Rádiót, a Deutsch Péter érdekeltségébe tartozó, a Sajtóklub ügy kapcsán Tasnádi Péter érdekeit szolgáló Színes Mai Lapot, de minek.
Van egy tévesen idézett mondás: halottról jót vagy semmit. Valójában így hangzik: halottról igazat, vagy semmit. A tisztelt polgári és nemzeti radikális oldalnak pedig ajánljuk, legkésőbb az önkormányzati választások után végezzen önvizsgálatot, vonjon le személyi konzekvenciákat, és szabaduljon meg azoktól, akik a jelenlegi koalíciót segítették, másként 2006-ban sem tudnak revansot venni.

Új erkölcs, új közélet, új emberek
2002. augusztus 13. (6. oldal)

Molnár Tamás
„A politikában sohasem az számít, ami a felszínen látható, hanem az, ami a dolgok mögé van elrejtve.”
Krassó György

Szerintem inkább nézzük meg, valójában hol vannak és kik azok, akik formailag még a jobboldalon a ballib szekerét tolják. A kollaboráns, a gázárak liberalizációja mellett kardoskodó Bod Péternek bármikor felületet biztosító liberális Elek a múltkor Fridivel, Balóval, György Péterrel és más ballibekkel közösen médiakonferenciázott(az efféle emberek igazi jobbosokkal nem is állnak szóba, és viszont), ahová a Magyar Nemzetet, Sajtóklubot, Demokratát meg se hívták.
Ennél még súlyosabb a Népszabó okóber 1-i számában olvasható interjúja. A Népszabó ekkora területet és ilyen szívélyes interjút általában csak azoknak biztosít (debreczeni, Elek stb), akik komoly érdemeket szereztek a jobboldalnak való károkozásban, árulásban. Fényezi az mdnp-s Békejobbot az István rendesen, legalább most már ki is mondja, kikért dolgozott ő. Szerencsére a valódi jobboldalon többet nem rúg labdába, se Orbánnál, se másutt, a Centrumban persze bármikor szívesen látnák.
Nagyon érdekes időzítés különben, bár előre nyilván nem láthatták, hogy Orbán hétfő este elküldi a francba a Békejobb, MDNP, Centrum és hasonló formációkat, mire Elek(aki két milliárdot kapott az Orbán kormánytól) másnap a Népszabóban tesz hitet a Békejobb mellett, s ha már, hát odadicsér egyet a zsanérpártos, mszpkedvenc Ibolyának is.

Amatőrség és anarchia a polgári körökben
Elek István nem ért egyet Stumpf Istvánnal a jobboldali egység megítélésében
NSZ • 2002. október 1. • Szerző: Pogonyi Lajos

A Fidesz a nyilvánosság előtt túlságosan gyakran beleszorult a konfliktusgerjesztő fél szerepébe (kép: Népszabadság – Szabó Bernadett)
Nem értek egyet Stumpf István volt kancelláriaminiszterrel, aki szerint helyes volt, hogy a Fidesz fellépett a Békejobb 2000 önállósodási törekvéseivel szemben – mondja az interjúban Elek István. Orbán Viktor volt miniszterelnök egykori főtanácsadója szerint a Fidesznek kevesebb félelemmel és több nagyvonalúsággal kellett volna figyelnie erre. Ha a kisebbik fél nem akarja felszámolni az önállóságát egy unióban, akkor jelenleg nem érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni – véli Elek. A polgári körökről szólva a Heti Válasz főszerkesztője azt mondja: „Olyan furcsa, anarchikus jeleket, megmosolyogtató vagy bosszantó amatőrségeket, naivitást lehet tapasztalni a szervezésben, a célok megfogalmazásában, az akciókban, amelyeket utoljára talán 1988–1989-ben élhettünk meg”.

–A jelek szerint polarizáció megy végbe a jobboldalon. Az MDF mindinkább a jobbközép pozíció elfoglalására törekszik, és ellenzi a pártuniót a Fidesszel. Nemrég feltűnést keltett, hogy a volt kormányfő – a meghívás ellenére – nem vett részt az MDF megalakulásának 15. évfordulójára rendezett országos gyűlésen. Orbán Viktor ezt azzal indokolta, hogy sűrű programja és elsősorban vidéki útja nemtette lehetővé a megjelenést. Az ünnepi ülés időpontjában ő a Professzorok Batthyány Körében volt, de hozzá hasonlóan a Fidesz felső vezetői közül senki sem ment el az ünnepségre. Ön az MDF egyik alapító tagja volt, s részt vett az 1987-es lakitelki sátorban rendezett tanácskozáson.

– Apró, jelzésértékű udvariatlanság. Dávid Ibolya elnök asszonyt hallottam nyilatkozni erről, ő nem tulajdonított különösebb jelentőséget a fideszes politikusok távolmaradásának. Igaza van. Azt mondta, hogy családias MDF-es ünnepséget tartottak. És ők sem vettek részt a Fidesz legutóbbi kongresszusán. Egyébként azt hiszem, ha az MDF meg akarja őrizni az önállóságát, akkor természetes, hogy a választások után nem azon gondolkodnak a politikusai, miként lehetne még szorosabban odaragasztani a pártjukat egy jóval nagyobb párthoz.

– Az MDF egy százalékon, a Fidesz pedig 35-38 százalékon áll a felmérések szerint.

A kilencvenes évek dereka óta azt gondolom, hogy a jobbközép pártjainak, párttöredékeinek az egymáséhoz közeli értékrendjük, programjuk közös politikai sikere érdekében állhatatosan keresniük kell a bizalomerősítő együttműködés alkalmait, formáit, a minél sikeresebb választási szereplést lehetővé tevő technikáit. Ám az összefogás csak lassú, szerves folyamat eredményeképpen mélyülhet el. Ha nem ezt az utat követik a felek, érzékeny veszteségeket szenvedhetnek. Ami adott esetben a közös ügyüket is zátonyra viheti. Nincs értelme ilyen veszteségek árán erőltetni a szorosabb összefogást. Ha a kisebbik fél nem akarja felszámolni az önállóságát egy unióban, akkor jelenleg nem érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni. Láthattuk, hogy amikor a leginkább szükség volt rá – a 2002-es választáson –, akkor létrejött az ideális együttműködés.

– A kis jobboldali pártok számára riasztó lehet az Orbán Viktor-féle Egy a tábor – egy a zászló jelmondat?

– Az MDF nyilván azt gondolja magáról, hogy önálló pártként változatlanul sajátos értékeket képvisel. S ezekhez érdemes ragaszkodnia. De azzal is szoktak érvelni, s ebben is van igazság: ha nem egy párt fedi le a jobboldalt, akkor szélesebb választói kört sikerülhet megszólítani.

– A Békejobb 2000 is erre tett kísérlet volt, amelyet a Fidesz-elit meghiúsított. Stumpf István, volt kancelláriaminiszter változatlanul azt vallja, hogy helyes volt fellépni a Békejobb önállósodási törekvéseivel szemben. Mert nem logikus egy integrálódási szakaszban a dezintegrációt támogatni.

Ezzel én nem értek egyet. Bár az elnevezése kissé idétlenre sikerült, de benne volt egy eredményesebb integráció lehetősége. Kevesebb félelemmel és több nagyvonalúsággal kellett volna figyelnie a Fidesz vezetőinek. De hiányzott ez a nagyvonalúság az elmúlt években az MDF vezetőinek az MDNP-hez való viszonyában is. Ha marad a palettán a Fidesz mellett egy másik erősebb jobbközép alakulat, ha az MDNP-töredék nem visz el a Centrum Párt ernyője alatt néhány ezer szavazatot, a jobbközép marad a kormányon.

– Nyilván más okai is voltak a jobboldal vereségének.

Persze, sok más kisebb-nagyobb jelentőségű hibát, mulasztást lehetne említeni, de ha szigorúan számolunk, végtére is néhány ezer szavazat hiányzott a jobboldal sikeréhez. A kudarc egyik fontos oka szerintem az volt, hogy nem sikerült tökéletesen integrálni a jobbközép világát.

– Ön szerint milyen kapcsolatban van Orbán Viktor és a Fidesz? Azért kérdezem ezt, mert a volt miniszterelnök értelmezésében a mozgalmi vízió és a parlamenti munka mintha szemben állna egymással. Durvábban: a volt miniszterelnök, miközben a Fidesz listavezetője, nem vesz részt a parlamenti politizálásban. Mint fogalmazott, ő más dimenziókban gondolkozik. Milyen dimenzióról van ez esetben szó? Többen úgy vélik, hogy a polgári körök voltaképpen a Fideszt teszik tönkre. Ön mit gondol erről?

Orbán Viktor ma is tagja a Fidesz – MPP elnökségének.

– De ehhez módosítani kellett a párt alapszabályát a választások után.

Volt miniszterelnökként Orbán Viktor részt vesz a párt politikájának alakításában. Nem lehet azt mondani, hogy ő most a Fideszen kívül politizálna. Az MSZP bukása után az első időszakban Horn Gyula sem ment be túl gyakran a parlamentbe. Tehát ennek az ügynek nincs akkora jelentősége.

– Rendben van, de Horn nem mondott olyat, hogy a pártok már nem fontosak, és hogy nem a kormánynak vagy a parlamentnek kell lennie a politikai élet középpontjában. Ezért gondolom, hogy többről van szó, amikor Orbán tüntetően távol tartja magát a parlamenttől.

Valóban többről van szó. A két választási forduló között, majd az után a jobboldalon megjelent több tízezer politikailag aktív ember. A jobboldalnak mindig is az volt a hátránya, hogy gyengébb a társadalmi beágyazottsága, civil háttere, mint a baloldalé. A polgári körök mozgalma révén csökkenteni lehet ezeket a hátrányokat. Orbán Viktor is úgy gondolja, hogy itt új erőforrásokat lehet feltárni, amelyek később közvetlenül a pártpolitikában is hasznosulhatnak. De még fontosabb az a munka, amelyet a polgári oldal civil hátterében végeznek a polgári körök.

– Ahhoz, hogy a Fidesz markánsan megjelenjen, nem inkább a parlamentben kell elsősorban megmutatnia magát mint politikai alternatívát?

A polgári körök mozgalma nem vesz el semmilyen lehetőséget a Fidesztől, és nem akarja helyettesíteni sem. Ha a Fidesz kevésbé aktív és dinamikus, mint kéne, annak nem e mozgalom az oka. Bár kétségtelen, hogy rövid távon nemcsak előnyei vannak a mozgalmai élénkülésnek, hanem hátrányai is.

– Melyek a hátrányai?

Hogy sokszor újra összekavarodva jelennek meg a közéleti szerepek és szereplők. Olyan furcsa, anarchikus jeleket, megmosolyogtató vagy bosszantó amatőrségeket, naivitást lehet tapasztalni szervezésben, a célok megfogalmazásában, akciókban, amelyeket utoljára talán 1988–1989-ben élhettünk meg, amikor az alakuló szervezetekben még boldog öntudatlanságban együtt éltek a legkülönfélébb, civil társadalmi, mozgalmi, pártpolitikai ambíciók. Azt gondolom, jóindulattal, türelemmel kell figyelni ezt a forrongó, mozgalmi világot. A polgári körök szereplőinek egy részéről ki fog derülni, hogy inkább direkt pártpolitikával akarnak foglalkozni, s őket a jobboldali pártok vagy a helyi önkormányzati közélet integrálják. Másik részükről be fog bebizonyosodni, hogy nem is akarnak részt venni a pártpolitizálásban, hanem inkább a helyi civil társadalmat szeretnék működtetni.

– Van, aki úgy látja: Orbán Viktor vélt vagy valós, átmeneti vagy tartós eltávolodása a Fidesztől azt a célt is szolgálhatja, hogy így nem kell számot adnia a párt vereségéről, és akkor könynyebben lehet a „jövőbe nézni”, és „nem kell annyit foglalkozni a múlttal”. Tehát ez a fajta magatartás bizonyos menekülési útvonal is számára?

A Fidesz-kongresszuson szembesülni kellett a választási vereséggel. Született egy testületi állásfoglalás is, amely az okokkal foglalkozik. A vereség néhány ezer szavazaton múlott. Ráadásul a Fidesz soha ennyi szavazatot nem kapott, mint az idén.

– Ebben szinte ez egész jobboldalnak része volt.

Ez igaz. A jobboldali pártok integrációjaként jött létre ez a mostani eredmény. És az is igaz, hogy az MSZP sem kapott még soha ennyi voksot.

– Ha már a választási eredményeknél tartunk, hadd idézzem önnek Stumpf István volt kancelláriaminisztert, aki szerint a jobboldal választási vereségének legfőbb oka a Fidesz elhibázott kampánystratégiája volt. A helyes stratégia nem az volt, amit követtek, nevezetesen, hogy a jobbközép és a szélsőjobb szavazóit akarták bebiztosítani, hanem a bizonytalanok megszerzésére kellett volna koncentrálni. Ezzel szemben Orbán Viktor legutóbb egy rádióinterjúban már azt mondta, hogyőt nem a MIÉP, hanem a MIÉP-es szavazók érdeklik. Stumpf szerint a Fidesz végül azért veszítette el a választást, mert átengedte a politikai erőtér közepét az MSZP-nek, valamint a Centrum Pártnak. Vereségével a Fidesz elmulasztotta azt a történelmi lehetőséget, hogy polgári alapon konszolidálja a rendszerváltozás utáni magyar társadalmat. Stumpf szerint be kellett volna mutatni annak a stratégiáját, miként kívánja a Fidesz a polgárosodást lefelé kiszélesíteni. Stumpf úgy fogalmazott: „Annak, akinek ezt le kellett volna vezényelnie, más filozófiája van a világról.”

– Orbán a MIÉP-pel való együttműködés lehetőségeit firtató kérdésre válaszolta, hogy őt nem érdekli a MIÉP nevezetű párt, de igenis érdeklik a MIÉP-es szavazók. Ez nem jelent változást, hiszen Orbán Viktor korábban is azt mondta, hogy ő minden szavazó polgárra számít. De melyik normális, a szavazatokért versengő gyűjtőpárt politikusa nem mondja ezt? Hiszen a szavazó nem a pártok tulajdona.

– Igaz, Medgyessy Péter is azt mondta a kampányban, hogy a tisztességes MIÉP-esek voksaira és a munkáspártiakra is számít.

Így van. Részben egyetértek Stumpf Istvánnal, a kormány, illetve a Fidesz a nyilvánosság előtt túlságosan gyakran beleszorult a konfliktusgerjesztő fél szerepébe. Nem tudta meggyőzően, eredményesen kezelni a kampány időszakában különösen felerősödött korrupciós vádakat. S elhangzott néhány olyan nyilatkozat politikusaitól, értelmiségi híveitől, amelyek jó ürügyet szolgáltattak a másik oldalnak, amely viszont a félelemkeltésre építette a választási kampányát. Ezek együtt a baloldali sajtó, a kereskedelmi média tálalásában erősítették azt a képzetet, hogy a Fidesz titkon tényleg a MIÉP-pel készül koalícióra. Félni kell e jövendő kormánytól, feszültségeket gerjeszt Közép-Európában stb.

– Melyek voltak azok a fideszes megnyilvánulások, amelyek „ürügyet szolgáltattak a másik oldal félelemkeltésre épülő választási kampányára”? Netán Kövér „köteles beszédére” gondol?

Igen, ez valóban szerencsétlen nyilatkozat volt. A baloldal televíziós hirdetésben, utcai demonstráción tiltakozott ellene. Igaz, hogy meghamisította az értelmét, a tájékozatlanok körében azonban így vált alkalmas eszközzé félelmi demagógia hitelesítésére. Pokorni Zoltán annak idején azért lett a Fidesz elnöke, hogy a közép irányába való politizálás vonzerejét erősítse. Ez nem sikerült neki. Pokorni elnökként maga is inkább a harcosabb énjét kényszerült felmutatni. Eközben a másik oldal az állítólagos 23 millió román munkavállalóval és a visegrádi együttműködés megrontásának vádjával riogatott, tegyük hozzá: eredményesen.

– A Fidesz túl sokat kommunistázott a kampányban. Ez is a vereség egyik oka lehet, vagy nem? Medgyessy Péter hónapok óta vezeti a politikusok népszerűségi listáját. Netán arról van szó, hogy ő testesíti meg a megsértett Kádár-kori kisember vágyait? Vagy az a népszerűség fő oka, hogy Medgyessy nem pártminiszterelnökként viselkedik, ahogyan nemrég Hankiss Elemér fogalmazott?

1998-ban a Fidesz azért is volt sikeres, mert Orbán Viktor azt hangsúlyozta, hogy noha a szocializmus idején diktatúrában éltünk, az embereket ezért nem lehet bűnösnek tekinteni, mert akkor is boldogulni akartak. Világos különbséget tett a diktatúra fenntartói, felelős működtetői és a korlátok között is boldogulni, gyarapodni akaró nagy többség között. És a neoliberális gazdaságpolitikát folytató Horn-kormánnyal szemben hangsúlyosan képviselte a baloldaliként, szociáldemokrataként számon tartott értékeket, célokat is. Ez a megkülönböztetés és ez a baloldali társadalmi rétegeknek szóló üzenet 2002-ben elhalványult. Ami Medgyessyt illeti, való igaz, ő a kampányban és most is megpróbál az MSZP fölé emelkedni. A választási hadjáratban is inkább Kovács László volt a harcias és kemény pártpolitikus. Medgyessy most is inkább az egyeztető szerepet vállalja fel. Az ő népszerűségéhez az is hozzájárul, hogy az MSZP is egyre népszerűbb, amiben komoly része van az anyagi javakban megtestesülő juttatásoknak, fizetésemeléseknek. Az elmúlt tíz évben mindig is olyan emberek álltak a népszerűségi listák élén, akik a pártpolitikai viták fölé helyezkedtek, vagy alkatilag nem konfliktuskereső típusok.

– Ilyen Göncz Árpád, Mádl Ferenc.